Nehézségek az iskolákban: futószalagon végzik a vizsgálatokat, csak épp a fejlesztésre nem jut elég idő

Mozgásszervi, látási, hallási vagy beszédfogyatékosság, tanulási, beilleszkedési, magatartási nehézségek, autizmusspektrum-zavar – az óvodákban és iskolákban egyre többször találkoznak a pedagógusok ilyen problémákkal. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az ebbe a körbe tartozó gyerekek száma 2020-ról 2024-re összesen 92 ezerről 109 ezerre, ezen belül a súlyos tanulási nehézségekkel küzdőké 40 ezerről 49,5 ezerre nőtt. Ezek a gyerekek külön figyelemre és fejlesztésre szorulnak, amihez az iskolákban, óvodákban dolgozó pedagógusoknak is szakmai segítségre van szükségük.

Ezt a feladatot a pedagógiai szakszolgálatok látják el, csakhogy ezek az intézmények is komoly gondokkal szembesülnek. Sokszor futószalagszerű munka folyik, a körülmények nem jók, a különböző papírok legyártásáé, a vizsgálatoké a főszerep, miközben éppen arra nem marad idő, ami a legfontosabb lenne: az eltérő fejlődésű gyerekek fejlesztésére. „Sok kollégámmal együtt úgy érezzük, hogy a pedagógiai szakszolgálatok minden szempontból az utolsók a sorban, amikor törvényalkotásról vagy munkaszervezésről van szó. A köztudatban pedig egyáltalán nincs meg, hogy ez az intézményforma egyáltalán létezik, pedig jelenleg az eltérő fejlődésű gyermekek ellátásának oroszlán részéért a szakszolgálat felel” – ezzel kereste meg lapunkat egy elkeseredett pszichológus, aki már több éve dolgozik egy járási pedagógiai szakszolgálatnál.

Egy kis kutakodás után hamar kiderült, hogy nincs egyedül. Nyolc szakszolgálatnál dolgozó gyógypedagógussal, pszichológussal beszéltünk, hogy jobban belelássunk a munkájukba. Ők azok a szakemberek, akikkel legtöbbször akkor találkozik a gyerek, ha már felmerül valamilyen probléma. A többség számára tehát láthatatlanok, de ha baj van, nagyon nagy szükség van a munkájukra.

Néha pszichológus veszi fel a gyógypedagógiai tesztet

Magyarországon a törvény három kategóriába sorolja a különleges bánásmódot igénylő gyerekeket:

• sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek;
• beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN) gyerekek;
• kiemelten tehetséges gyerekek.

A BTMN-státuszba tartoznak azok a gyerekek, akiknek nehézségeik vannak a társas kapcsolatokkal, eltérő a személyiségfejlődésük, magatartásszabályozási vagy beilleszkedési problémákkal küszködnek.

Az SNI-gyerekek mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékossággal, autizmusspektrum-zavarral vagy más pszichés fejlődési (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartás-szabályozási) zavarral küzdenek, ezért különleges nevelésre, fejlesztésre szorulnak. Az oktatási rendszerben vannak olyan intézmények, amik egyáltalán nem fogadnak SNI-gyerekeket, de a BTMN-státusznál nincs ilyen.

Ahhoz, hogy ezek a gyerekek megkaphassák a számukra szükséges ellátást, a pedagógiai szakszolgálatok szakértői bizottságainak kell megállapítaniuk, hogy melyik kategóriába tartoznak. Léteznek járási szakszolgálatok, ahol a gyógypedagógusok, pszichológusok vizsgálatokat végeznek, és megállapítják a BTMN-státuszt. Ezután SNI-gyanú esetén a szakemberek továbbküldik a gyereket a megyei szakszolgálatokhoz, ők jogosultak megállapítani az SNI-státuszt.

Legtöbbször akkor küldik be az óvodák, iskolák a gyereket a szakszolgálathoz, ha gyerek el van maradva a kortársaihoz képest. De olyan is előfordul, hogy a szülők kezdeményezik gyerekük vizsgálatát.

Nagy kihívást jelent, hogy egyre több gyerek kerül a szakszolgálatokhoz. A 2025/2026-os tanévben tovább emelkedett a sajátos nevelési igényű tanulók száma Magyarországon: létszámuk már meghaladja a 69 ezret. A leggyakoribb diagnózis a súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavar, amely az integráltan oktatott diákok 69 százalékát érinti. Emellett az SNI-tanulók 11 százaléka autizmusspektrum-zavarral él, míg 8,2 százalékuk beszédfogyatékos.

És mi lehet ennek az oka? Közrejátszhat az életmód, a szülők terhelésének növekedése, az okoseszközök elterjedése, de a statisztika számait növeli a diagnosztikai eszközök javulása is.

„Valószínűleg régebben is sok idegrendszerileg érzékeny gyerek volt, csak ők hátul ültek a padban, most meg mindenkit nagyítóval vizsgálunk”

– mondta az egyik lapunknak nyilatkozó szakember.

A szakszolgálatok leterheltségében az is közrejátszhat, hogy az iskolákban sokan vannak egy osztályban, kevés a pedagógus, kevesebb idő jut az egyéni figyelemre, korrepetálásra. Sokszor a pedagógusok nem tudnak mit kezdeni például a tanulási nehézséggel küzdő gyerekekkel, ezért elküldik őket a szakszolgálathoz. Az egyik lapunknak nyilatkozó pszichológushoz például beküldtek egy másodikos gyereket. A gyerek osztályába huszonöten járnak, közülük tízet küldtek a szakszolgálathoz, mert első osztályban nem tanultak meg megfelelően olvasni. „Ez nem arról szól, hogy mindenkinek tanulási zavara van, hanem az iskola körülményei nem megfelelők.”

Közben a lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint az is probléma, hogy a szakszolgálatoknál sokszor több pszichológus dolgozik, mint gyógypedagógus, és így előfordul, hogy a gyógypedagógiai tesztet is a pszichológusnak kell felvennie. Az egyik szakszolgálatnál dolgozó pszichológus azt mondta: úgy kellett az olvasásfejlődés menetét felmérő tesztet felvennie, hogy nem volt kompetens a témában, ezért a teszt kiértékeléséhez is segítséget kért.

„Ez különösen problémás lehet például diszkalkulia vagy diszlexia gyanúja esetén, amikor a vizsgálatot akár egy frissen végzett pszichológus végzi, aki még csak most sajátítja el a vizsgálómódszereket, és egyébként sem az ő szakterülete” – mondta egy másik szakszolgálatnál dolgozó pszichológus. Szerinte ez a gyakorlat szakmai szempontból eléggé megkérdőjelezhető, ráadásul a szülők feltehetően nem is tudnak róla.

Összességében a szakszolgálatoknál dolgozóknak a vizsgálati kötelezettségek egyre nagyobb terhet jelentenek, és éppen a gyerekek fejlesztésére nem marad elég idő.

Ráadásul egy-egy eset is megnöveli a szakszolgálatok hosszú távú munkáját, mert aki egyszer bekerül a rendszerbe, annak addig kell felülvizsgálatra járnia, amíg nappali közoktatásban tanul.

Szabály szerint a BTMN-diagnózis után helyben nem is fejleszthetik a gyerekeket, őket vissza kell küldeni az iskolába/óvodába. Az egyik gyógypedagógus lapunknak azt mondta: ha fejlesztés miatt a szakszolgálathoz fordul egy szülő, és már besorolták a gyerekét BTMN-kategóriába, akkor őt el kell utasítaniuk. Miközben neki lenne rá kapacitása, és végzettsége is hozzá, mégsem láthat el BTMN-diagnózisú gyereket, mert az az intézmények feladata. A járási szakszolgálatoknál így például korai fejlesztést, logopédiai ellátást végeznek.

Az egyik pszichológus kiemelte: korábban a BTMN-vizsgálatoknál volt lehetőség arra, hogy a szakvéleményben pszichiátriai kivizsgálást javasoljanak. „Ez a gyakorlat megszűnt, noha szerintem nem jelenti a kompetenciahatár átlépését, különösen klinikai szakpszichológus végzettséggel. Tudomásom szerint az egészségügyi intézmények sem kifogásolták ezt a gyakorlatot, sőt sok esetben kifejezetten hasznosnak tartották, mivel segítette a munkájukat” – mondta.

Sokszor a szakértői bizottság által kijelölt intézmény nincs felkészülve az autista gyerek/tanuló ellátására. Ilyenkor gyakran arra hivatkoznak, hogy a szakértői véleményben szereplő előírások csak javaslatok. Hiába szerepelnek a szükséges fejlesztési óraszámok a szakértői véleményekben, a gyakorlatban számos esetben csak részben vagy egyáltalán nem kapják meg ezeket a gyerekek.

Sok iskolában nincsen gyógypedagógus vagy elég fejlesztő pedagógus, így gyakran csoportosan fejlesztik a gyerekeket, és van, hogy csak néhány hetente kerül sorra valaki. Az egyik gyógypedagógus azt mondta: előfordul, hogy egyszerre a hozzájuk tartozó kb. 20 állami iskolából 6-ban nincs fejlesztő pedagógus, és odamegy hozzá a szülő, hogy csak minden ötödik vagy hatodik héten kap a gyereke fejlesztést. „Papíron el van látva, iszonyú mennyiségű vizsgálatot csinálok, de minek, mikor utána nem tudok fejlesztést adni.”

A lapunknak nyilatkozó szakértők azt mondták: nem látják értelmét ennek az egész BTMN-státusznak, ha utána a fejlesztést már nem tudják biztosítani. Egy gyógypedagógus azt mondta:

gyakorlatilag papírgyártást végeznek, aminek így, ebben a formában semmi értelme.

Az egyik gyógypedagógus úgy érzi, futószalagszerű munkát várnak el tőlük, és felülről mondják meg, mit kellene csinálniuk, nem a szakmai érvek döntenek.

Ez azért is komoly probléma, mert a gyerekek szempontjából az lenne a jó, ha minél előbb megkapnák a nekik szükséges személyre szabott fejlesztést. A korai fejlesztés hatásairól számos tanulmány szól. Minél korábban felismerik egy gyerek esetleges lemaradásait, és megkezdik a korai fejlesztését, annál valószínűbb, hogy kevesebb problémája fog kialakulni a jövőben.

A családokkal már nincs idő foglalkozni

A szakszolgálatok munkájának másik része a nevelési tanácsadás, amiről talán még kevesebben tudnak. Ide a szülő önként jelentkezhet, ha például a gyerekének pszichés nehézsége van. De az is előfordul, hogy beküldik a gyereket szakértői vizsgálatra, és itt javasolják neki a tanácsadást. Gyakran érkeznek nevelési tanácsadásra szorongásos, magatartási nehézséggel küzdő gyerekek. „Ami itt a probléma, az az, hogy a gyerekek pszichés ellátásának a szakszolgálat az utolsó mentsvára” – mondta az egyik pszichológus.

Ennek az az oka, hogy az iskolapszichológusok nem átfogóan foglalkoznak a gyerekek pszichés állapotával, ott nincs erre kapacitás. A pszichiátriákon sokszor több hónapos várólista van, és nagyon kevés a gyerekpszichiáter. Tehát állami keretek között a nevelési tanácsadáson kaphat pszichológiai segítséget a gyerek. Viszont mivel nincsen gyógypedagógus, és a pszichológusoknak kell gyógypedagógiai teszteket felvenniük, így ők is kevesebb időt tudnak tanácsadásra fordítani.

Az elmúlt időszakban elvárás lett, hogy csoportosan foglalkozzanak a gyerekekkel, így ugyanis egyszerre több gyereket tudnak ellátni – említették a dolgozók.

Mások is azt mondták, hogy van egy nyomás a csoportos fejlesztések irányába, de vannak, akik még „ellenállnak”. Akkora különbség van gyerekek között, ideális esetben az lenne a jó, ha csoportos és egyéni fejlesztés is lenne – mondta az egyik gyógypedagógus.

A csoportos nevelési tanácsadással azért van problémája az egyik pszichológusnak, mert sok gyereknek egyéni figyelemre lenne szüksége. Szerinte az is probléma, hogy maximalizálták a nevelési tanácsadások számát, volt olyan, aki 10-15 alkalmat mondott, más 8-10 alkalmat. De ez mindenképpen kevés, vannak gyerekek, akiknek sokkal hosszabb ideig lenne szükségük támogatásra.

Az egyik pszichológus azt mondta, hogy náluk papíron hat alkalom van előírva. „Hat alkalomból két találkozást általában a nyitó és záró szülőkonzultáció tesz ki, így ténylegesen mindössze négy egyéni alkalom jut a gyermekre.” A pszichológus szerint ez számos probléma, például szorongás, depresszió vagy szelektív mutizmus (beszéd) esetében túl kevés. Sokszor azok viszik tovább a nehezebb eseteket, akik a klinikusi szakképzésben előrébb tartanak, és esetleg „elsunnyogják”, hány alkalmat volt náluk a gyerek, hogy valóban érdemi terápiát tudjanak csinálni.

És itt merül fel még egy probléma: nincs egyértelmű eljárásrend arra az esetre, amikor egy gyerek ellátása meghaladja a szakszolgálat kompetenciáját. Emiatt sokszor olyan eseteket is el kell látniuk, amik nem feltétlenül tartoznak a kompetenciájukba. Járási szinten például nem diagnosztizálhatnak autizmust, ahhoz tovább kell küldeni a gyereket megyei szintre, és gyermekpszichiáterre van szükség. Viszont abból kevés van, így sokszor évek telnek el, míg egy gyerek eljut az autizmusdiagnózisig.

Például az egyik anyának azt mondták, majd 2027-ben telefonáljon egyáltalán vizsgálati időpontért.

A lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint nagyon sok múlik azon, hogy a szülők mennyire agilisek, kitartók, mert nehéz eligazodni ebben az útvesztőben.

Viszont az ellátás megtagadása sem egyértelmű lehetőség. Az egyik pszichológus kiemelte: rendszeresen előfordul, hogy már pszichiátriai kezelés alatt álló gyerekek kerülnek a pedagógiai szakszolgálatokhoz pszichológiai ellátásra. „Ezeknek az eseteknek legnagyobb része szakmailag már nem tartozik a kompetenciánkba, így az ellátásuk etikai és szakmai dilemmákat vet fel. Esetleg klinikai szakpszichológus foglalkozhatna velük, de ők szinte alig vannak a rendszerben.” Azt is többen kiemelték, hogy az intézmények nem biztosítanak megfelelő szupervíziót: sokan ezért egyéni szupervízióba járnak, saját költségen.

Az ellátás nem a családra fókuszál, csak a gyerekre. Nincs kapacitás a családok megsegítésére, pedig ez is fontos része lenne a segítségnyújtásnak, említett egy másik problémát az egyik nyilatkozónk. Az egyik gyógypedagógus egy másik szempontot hozott fel: „Nehéz kívülről nézni a személyes sorsokat. Ha van egy adott kódja egy gyereknek, utána nem azt figyelik, milyen a gyerek személyisége, képessége, csak a kódot látják.” Pedig sok olyan kód van, ami a gyakorlatban nem jelent semmit. Inkább csak az látszik: „egyre jobban szeretnék kockásítani a gyerekeket, de ők nem férnek bele ezekbe a kockákba”.

A fenntartóváltás óta rosszabb a helyzet

A lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint elég sok aktuális probléma visszavezethető 2013-ig, amikor a pedagógiai szakszolgálatok (korábbi nevükön nevelési tanácsadók) átkerültek az önkormányzatoktól a tankerületekhez. A fenntartóváltás óta elég sok plusz juttatástól estek el a dolgozók, ellenben plusz szakfeladatokat kaptak. Így a munkaterhelésük csak nőtt, miközben úgy érezték: kevésbé becsülik meg a munkájukat.

Több tízéves tapasztalattal a háta mögött dolgozik gyógypedagógusként egy nekünk nyilatkozó szakember. Ő még emlékszik arra, hogy önkormányzati fenntartásban mennyivel több forrást kaptak a működésükre: jutalmat, bérletpénzt, könnyebb volt eszközöket beszerezniük. Azt is kiemelte, hogy a központosítás óta sokkal jobban beleszólnak a munkájukba, és kevésbé van lehetőségük saját szakmai kompetenciájukban döntéseket hozni.

Egy pszichológus is azt mondta: amikor még az önkormányzat volt a fenntartójuk, több pénzt kaptak. Amióta a tankerületek átvették őket, azóta rosszabb a helyzet.

A lapunknak nyilatkozók közül többen is kiemelték, hogy korábban nem véletlenül hívták nevelési tanácsadónak a szakszolgálatokat, ott valóban tanácsadás folyt. Most inkább úgy érzik: elvárják, hogy minél több gyereket lássanak el, de ehhez nem biztosítanak helyet és eszközöket. Többen is kiemelték, hogy az előző kormány alatt „mindig mindenhol azt kellett mutatni, hogy minden jó, termelni kell a gyerekszámot”.

Az egyik pszichológus például rengeteg játékot vásárolt saját pénzen.

A mindennapi működéshez nincs elegendő pénz fejlesztőeszközökre, játékokra, tesztekre vagy az épületek karbantartására – mondta egy másik pszichológus. Az alapvető irodaszereket sokszor maguk a dolgozók vásárolják meg, a játékok egy része dolgozói felajánlásokból vagy saját otthoni eszközökből van.

„A tesztekhez szükséges hivatalos adatlapokból sok helyen nincs elegendő, mi nagyjából 80 százalékban fénymásolt példányokat használunk, noha ezek sokszorosítása szerzői jogi szempontból nem megengedett” – mondta az egyik dolgozó. Közben volt olyan, ahol öt évet vártak egy nyomtatóra, de a szőnyeg és a klíma is luxuscikknek számított. Úgy kellett 28-30 fokos rendelőben ellátni a kisgyerekeket, hogy folyt róluk a víz. De saját pénzből vettek festéket, és javítottak meg bútorokat is.

Kevésbé jelentősek szakmailag az iskolaérettségi vizsgálatok

Többen is kiemelték annak a szabálynak a negatív következményeit, ami szerint alapesetben kötelező hatévesen elkezdeni az iskolát. Az Országgyűlés a 2019-es köznevelési törvény részeként fogadta el, hogy a tankötelezettség korhatárát lejjebb viszik, tehát azoknak a gyerekeknek, akik augusztus 31-ig betöltik a hatodik életévüket, alapesetben el kell kezdeniük az iskolát.

Korábban a szülők az óvodával megbeszélve helyben dönthették el, hogy hatévesen iskolába engedik-e gyereküket, vagy még egy évet az óvodában tartják. Az új rendszerben erről szakértői vélemény alapján dönt az Oktatási Hivatal. A törvény módosításával akkor sokan nem értettek egyet.

Emiatt sok olyan gyereknek kell megismételnie az első osztályt, aki még nem volt iskolaérett. Őket lemaradásaik miatt beutalták a szakszolgálathoz, aminek ismét az lett az eredménye, hogy nagyobb teher hárult az ott dolgozókra.

A 2023. július 15-én zárult tanévben például majdnem ötezer elsős diák bukott meg az iskolában, az évfolyamismétlők aránya 5,2 százalék volt ebben a korosztályban. Szakértők már korábban arra figyelmeztettek, hogy az intézkedés miatt sok kisgyermek éretlenül kerülhet be az iskolába, ami nemcsak a teljesítményére lehet hatással, hanem a túl korán iskolába került gyerekeknél hosszabb távon nagyobb eséllyel alakulhatnak ki beilleszkedési, tanulási és magatartási problémák.

Az egyik gyógypedagógus a Telexnek azt mondta: volt olyan év, amikor az ő körzetük 200 gyerek iskolaérettségét vizsgálta meg. Sokszor érthetetlen, hogy mi alapján fogadják el a szakvéleményüket, és mi alapján kér ismétlést az Oktatási Hivatal.

„Amióta már nem a szülő dönt arról, hogy a gyermeke maradjon-e még egy évet óvodában, az iskolaérettségi vizsgálatok szakmai jelentősége jelentősen csökkent” – mondta lapunknak az egyik szakszolgálatnál dolgozó pszichológus. Tapasztalatai szerint az esetek túlnyomó többségében végül az a döntés születik, amit a szülő szeretne.

Megkerestük kérdéseinkkel az Oktatási-és Gyermekügyi Minisztériumot. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a hozzánk eljutott információk után tervezik-e átalakítani a pedagógiai szakszolgálatok működését. Felmerült-e, hogy a szakszolgálatok visszakerüljenek önkormányzati fenntartásba? Milyen problémákat látnak a pedagógiai szakszolgálatok működésében? Kérdéseinkre cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Az viszont biztos, hogy lesz változás. Magyar Péter csütörtökön a Facebook-oldalán jelentette be, hogy átalakítják a többek között szakszolgálatok fenntartását is ellátó tankerületi rendszert. A Klebelsberg Központ középirányítói funkciója megszűnik, és kutatási, oktatást segítő háttérintézmény lesz. Nyílt pályázaton választják ki az összes tankerületi vezetőt, és a polgármestereket is bevonják a döntésekbe. Az átvilágítás után kiderült: a tankerületeknek több esetben a bérekhez kellett hozzányúlniuk, hogy ki tudják fizetni az iskolák mindennapi működéséhez szükséges kiadásokat. A tankerületek még egy alig egymillió forintos beszerzésről sem dönthettek önállóan.

Magyar Péter azt is kiemelte: bár sokaknak úgy tűnhet, újabb intézményi átalakításról döntöttek, de valójában például arról döntöttek, hogy ha szükség van rá, akkor legyen gyógypedagógus az intézményekben. Lannert Judit az oktatási rendszer reformjáról azt mondta: a központosítás korszaka lezárul.