Hiába riogattak vele, nincs veszélyben Orbán pártelnöksége a mandátumkorlátozás miatt
Ugyan több törvényt is befolyásol az, hogy az Alaptörvény 17. módosítása tizenkét év vagy háromszor elnyert mandátum után korlátozta a választhatóságot az országgyűlési képviselőknél, nem minden igaz, ami erről a közösségi médiában elterjedt. Répássy Róbert ügyvéd, volt fideszes parlamenti képviselő, a választásokig az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára pár napja a közösségi oldalán például azt írta: a kormánypárt a pártalapítás jogától is megfosztotta a politikai ellenfeleit. Ez azonban nem így van.
Répássy a párttörvényre hivatkozott, mondván, hogy párt alapítója és tisztségviselője csak olyan személy lehet, aki az országgyűlési képviselők választásán választható. Mivel a mandátumkorlátozás miatt a következő választáson nem indulhatnak, Répássy levezetése alapján Orbán Viktor, de még Toroczkai László sem lehetne pártelnök.
Csakhogy Répássy pontatlanul idézte a párttörvényt. A jogszabály 2. §-ának 3. pontja szerint ugyanis – idézzük – „párt alapítója és tisztségviselője csak olyan személy lehet, aki az országgyűlési képviselők választásán vagy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választható.”
Répássy a saját szövegéből kihagyta a helyhatósági választásokra vonatkozó részt, márpedig önkormányzati képviselőnek vagy polgármesternek Orbán Viktor továbbra is választható. És ha még továbbgondoljuk: ha esetleg később, az alkotmányozási folyamatban netán a helyhatósági választásokra is vonatkozna a mandátum korlátozása, Orbán akkor is választható lenne, mert még sem polgármester, sem önkormányzati képviselő nem volt soha. Azaz Orbán Viktor pártelnökségét semmilyen módon nem veszélyezteti a mandátumkorlátozás, hiába sugallta ezt Répássy a bejegyzésében.
Más a helyzet az egykori fideszes politikus, az Orbán-kormány egykori honvédelmi minisztere, Hende Csaba esetében. Neki valóban a mandátumkorlátozás miatt kellett távoznia az alkotmánybírói testületből. Rá ugyanis a 2011-es alkotmánybírósági törvény vonatkozik, amely kimondja: „Az Alkotmánybíróságban betöltött tagság megszűnik […], ha az Alkotmánybíróság tagja az országgyűlési képviselők választásán már nem választható.” És mivel Hende az Alaptörvény módosítása miatt már nem választható országgyűlési képviselőnek, így alkotmánybíró sem lehet. Neki már meg is szűnt az alkotmánybírósági mandátuma egy nappal azután, hogy az Alaptörvény módosítása július 18-án hatályba lépett.
A választásokon való indulás jogát egyébként passzív választójognak nevezik, megkülönböztetve az aktív választójogtól, amely a szavazati jogot jelenti. Eddig csak az nem indulhatott a választáson, akit eltiltottak a közügyektől, korlátozottan cselekvőképes volt, illetve más feltételeknek nem felelt meg (18 alatti életkor, nem magyar állampolgárság). Ez bővült ki most azzal, hogy aki már legalább 12 évig országgyűlési képviselő volt vagy akit legalább három választáson országgyűlési képviselővé választottak, az nem választható újra.
A 12 éves mandátumkorlátozás bevezetésének módját nem csak az ellenzék, de a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) is bírálta. Szerintük a kérdés gyors lerendezése mellett az sem hozható fel érvként, hogy a választók már állást foglaltak volna ebben a kérdésben. A képviselői mandátum korlátozásának témája ugyanis nem merült fel a választási kampányban, ez pedig érdemi különbség például a miniszterelnöki ciklus korlátozásához képest.
„Ez azért is nagyon problémás, mert a képviselői cikluskorlátozás nagyban befolyásolja a politikai versengést is. A Fidesz alkotmánymódosításaival pont az volt a fő probléma, hogy az alkotmány megszűnt korlátnak lenni: hatalmi eszközzé vált” – írta a TASZ. Szerintük ez a veszély most is felmerül, a Tisza-frakcióban ugyanis mindenki újonc, míg a Fidesz mint legnagyobb ellenzéki párt 2030-tól a mostani frakciótagjai közel felét elveszítené.
