Jogerősen elítélték a férfit, aki azért támadt egy társaságra, mert az antifasisztákból állt

Közösség tagja elleni erőszak miatt jogerősen egy év börtönt kapott – két év próbaidőre felfüggesztve – az a férfi, aki 2019-ben antifasiszta fiatalokat bántalmazott. A Fővárosi Törvényszék másodfokú bíróságként eljárva pénteken döntött úgy, hogy az elsőfokú ítéletet nagyrészt helybenhagyja, de az elsőrendű vádlott esetében kicsit enyhített. A korábbi ítélet elrendelte a férfivel szemben a pártfogó felügyeletet, egyben arra kötelezték, hogy vegyen részt érzékenyítő foglalkozásokon, amikről aztán számoljon be. Az elsőrendű vádlott elleni ítéletnek ez a része végül kikerült a másodfokú ítéletből arra hivatkozva, hogy az eset óta sok idő telt el. A másodrendű vádlottat jogerősen is felmentették. Az ügyben annak idején az ügyészség nem emelt vádat, a sértetteknek azért pótmagánvádas eljárásban kellett kiharcolniuk az ítéletet.

2019. február 9-én a német és magyar csapatok 1945-ös kitörési kísérletére emlékezve vonultak fel különböző szélsőjobboldali csoportok a budai Várban és a Városmajorban. Ezzel egy időben baloldali fiatalok tüntettek a Széll Kálmán téren. Miután véget ért a rendezvény, délután 5 óra felé a közeli Bambi presszónál egy sötét ruhás társaság rátámadt egy 10-15 fős antifasiszta egyetemi csoportra. Egyiküket, Mák Viktort többször megütötték, a társaság több másik tagjától pedig zászlókat vettek el.

Indoklásában a másodfokú bíróság megjegyezte, hogy a támadás pontos részleteire kellett koncentrálniuk a határozat meghozatalánál. Szerinte nagyon sok felvétel készült a támadás időpontja körül, de magáról a támadásról nem készült ilyen. Az állapítható meg, hogy összesen hárman követtek el fizikai agressziót. Ők voltak azok, akik megütötték, meglökték, majd elvették a zászlóikat a sértetteknek. A csoport mozgását, személyi összetételét viszont csak mozaikszerűen sikerült rekonstruálni, nem rögzítették az eseménysort egy folyamatos felvételen. Megjegyezte a bíró azt is, hogy álláspontja szerint nincs különösebb jelentősége annak, hogy a támadó csoport milyen ideológia alapján szerveződött.

A vádlottak az utolsó szó jogán ragaszkodtak ahhoz, hogy nem követték el azokat a cselekményeket, amikkel vádolták őket. „Nem bántottam senkit, senkitől nem vettem el semmit” – mondta az elsőrendű vádlott. A másodrendű vádlott csak annyit mondott: „Szintén nem követtem el semmit.”

A vádlottak utolsó szó jogán tett felszólalásai előtt perbeszédek hangzottak el, a bíró ismertette az ügy iratait. A pótmagánvádló jogi képviselője arról beszélt, nem kérdéses, hogy a vádlottak elkövették azt, amivel vádolták őket, ez az objektív bizonyítékok, a bizonyítékok láncolata alapján egyértelműen megállapítható.

Az elsőrendű vádlott védője ezzel egyáltalán nem értett egyet, továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy a vádlottat fel kell menteni. Szerinte a bizonyítékok alapján „kétséget kizáróan nem igazolható”, hogy a vádlott elkövette a terhére rótt bűncselekményt, a közösség tagja elleni erőszakot. A másodrendű vádlott védője szerint az elsőfokú, a vádlottat felmentő ítélet megalapozott volt, ennek a helybenhagyására kérte a másodfokú bíróságot.

Molnár Sándor bíró a pénteki ülésen ismertette az elsőfokú ítéletet, ami szerint az elsőrendű vádlott egy év börtönt kapott két évre felfüggesztve. A másodrendű vádlottat viszont felmentették, mert nem lehetett minden kétséget kizáróan megállapítani, hogyan vett részt a csoportos támadásban. A bíró elmondta azt is, hogy a pótmagánvádló fellebbezést nyújtott be az elsőfokú ítélet ellen, az elsőrendű vádlott esetében súlyosabb ítélet kiszabását, a másodrendű vádlott esetében a felelősség megállapításáért fellebbezett. De fellebbezett az ítélet ellen az elsőrendű vádlott is.

A pénteki tárgyaláson a bíró felolvasta a fellebbezések lényegi állításait. A pótmagánvádló szerint hibás következtetést vont le az elsőfokú bíróság, amikor a másodrendű vádlott szerepét vizsgálta. A fellebbezés szerint a vádlott támogató jelenléte már önmagában elég a felelősség megállapításához. Az elsőrendű vádlott védője enyhítésért fellebbezett, mert szerinte nem voltak a rendelkezésre álló adatok elégségesek, hogy védence felelősségét megállapítsák.

Évek teltek el, amíg ennek az ügynek a végére pont került. 2019-ben ugyan a hatóságok a feltételezett elkövetők közül kettőt egy névtelen bejelentés segítségével megtaláltak, az ügyészség azonban nem emelt vádat ellenük. A sértetteknek azért pótmagánvádas eljárásban kellett kiharcolniuk az ítéletet. Mivel a vádat ebben az esetben nem az állam, hanem a sértettek képviselték, nekik kellett bizonyítaniuk, hogy a vádlottak közösség tagja elleni erőszakot követtek el. 2023 októberében, az ügy akkori tárgyalásán az elsőrendű vádlott védője magából kikelve beszélt arról az egyik tanúnak: ő magyarként személyes sértésnek éli meg, hogy a német és magyar csapatok kitörésének emlékét neonáci mozgalmakkal hozzák összefüggésbe.