Korábban soha nem vertek meg, vallotta egy antifasiszta fiatal, akit 2019-ben támadtak meg a kitörés napján

Elég nagy értetlenség övezte azt, amikor az idei kitörés napján történt atrocitásokban a rendőrség először azt az esetet, amikor antifasiszták (antifák) támadtak meg szélsőjobboldaliakat, közösség tagja elleni erőszakos cselekedeteknek minősítette, azt viszont, amikor szélsőjobboldaliak támadtak meg antifasisztákat és járókelőket, csak garázdaságnak, illetve súlyos testi sértésnek. Ehhez a helyzethez sok tekintetben hasonlónak tűnő per indult most a II. és III. Kerületi Bíróságon.

A pótmagánvádas büntetőperben a vádat nem az állam, hanem négy olyan fiatal képviseli, akiket állításaik szerint politikai nézeteik miatt támadtak meg szélsőjobboldali fekete ruhások 2019-ben a kitörés napján. A pótmagánvádas eljárás megindításának az az oka, hogy az ügyészség korábban nem emelt vádat az ügyben. Ez ellen hiába nyújtott be panaszt az áldozatokat képviselő Ivány Borbála, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, a Fővárosi Főügyészség sem vitte a bíróság elé az ügyet. A most indult pótmagánvádas büntető eljárásban a sértetteknek kell bizonyítaniuk, hogy a vádlottak követték el a közösség tagja elleni erőszakot.

A csütörtöki előkészítő ülésen felolvasott rendőrségi vallomásokból és jegyzőkönyvekből kiderült, hogy 2019. február 9-én a német és magyar csapatok 1945-ös kitörési kísérletére emlékeztek a budai Várban és a Városmajorban szélsőjobboldali csoportok, ami ellen antifasiszták tüntettek a Széll Kálmán téren. A rendezvény után, délután 5 óra körül a közeli Bambi presszónál egy 10-15 fős antifasiszta egyetemista csoportot megtámadott egy sötét ruhás társaság.

A vádlottak nem ismerték be a bűnösségüket, és vallomást sem tettek

Kettőjüket fizikailag bántalmazták, a tárgyaláson vallomást tévő Mák Viktort állítása szerint háromszor, ököllel nagy erővel megütötték, vér folyt a füléből, másik két fiataltól elvették a szivárványos és diákmozgalmi zászlót, egy negyedik társuk a dulakodás közben a sípcsontján sérült meg könnyebben. A támadás váratlan volt, egy percig sem tartott. A támadók ezután távoztak, a kiérkező rendőrök nem tudták elfogni őket.

A garázdaság miatt indult rendőrségi eljárásban a támadókból mindössze kettőt sikerült azonosítani annak köszönhetően, hogy valaki a Telefontanú vonalon név szerint jelentette fel őket. A csoport többi tagját azonban annak ellenére sem, hogy a megszerzett szabad egyetemes és szivárványos zászlóval később a Podmaniczky utcánál fotó készült róluk, ami kitakart arcokkal aznap este megjelent a Vadhajtások oldalán is azzal a felirattal, hogy

„Itt az első figyelmeztetésünk!”.

A fotót később leszedték az oldalról, és a rendőrség által kihallgatott Bede Zsolt nem tudta megmondani a rendőröknek, hogyan került az oldalra a kép és a figyelmeztetés. (A Magyar Helsinki Bizottság azonban lementette a képet.)

Emellett kamerafelvételek is készültek a feltételezett támadókról a 6-os villamoson és a Bambi környékén is. A rendőrök által azonosított két fiatal férfi közül az egyik nem tett vallomást a rendőrségen, a másik azonban, aki pár méter távolságból figyelte az eseményeket, a vád szerint magára és a társára nézve is terhelő vallomást tett. A nyomozati anyagok szerint telefonjaik cellainformációi is bizonyítják, hogy mindketten ott voltak a helyszínen.

A vádat képviselő Ivány Borbála ügyvéd azt kérte, hogy ha az elsőrendű vádlott K. V. T. és a másodrendű vádlott K. F. beismerik a bűnösségüket, akkor 2 év börtönbüntetést kapjanak 4, illetve 2,5 évre felfüggesztve, és kötelezze őket a bíróság a Holokauszt Emlékközpontban egy 180 perces foglalkozáson való részvételre, melyről 500 szavas beszámolót kell készíteniük. A vádlottak azonban nem ismerték be a bűnösségüket, és a csütörtöki tárgyalási napon vallomást sem kívántak tenni. A két vádlott és az ügyvédjeik egyébként ahhoz sem járultak hozzá, hogy fotó készülhessen róluk.

„Az első reakcióm az volt, hogy ez biztos egy rablás”

Ezután dr. Beke Andrea bíró az egyik sértettet, Mák Viktort kérte fel tanúvallomásra, aki elmondta, hogy a Széll Kálmán térről a tüntetés után a Frankel Leó utcába mentek, ahová egy darabig a rendőrök is kísérték őket, mivel tudták ők is, hogy az ilyen atrocitások nem a tüntetések helyszínén, hanem később érhetik az ellentüntetőket. Amikor azonban a Bambi presszóhoz értek, már nem voltak velük a rendőrök. Rajta csak egy ceruzát ökölbe fogó kezet ábrázoló „Szabad egyetem” kitűző volt, egyébként hétköznapi ruhában volt.

„Azt észleltem, hogy egy kisebb csoport várt ránk ott. A támadást nem előzte meg semmilyen szóbeli provokáció, sem tőlünk, sem a támadóktól. Ez egy szándékos, szervezett akciónak tűnt és nagyon gyors volt. Én azt észleltem, hogy egy fiatal férfi odalép hozzám és elkezd az öklével verni. Az első reakcióm az volt, hogy ez biztos egy rablás, a telefonom és a pénztárcám érdekli őket. Amikor vége lett az ütlegelésnek meg is lepődtem, hogy ezek nálam maradtak. Közben kiabálás volt, és egyértelmű volt, hogy a zászlók megszerzése motiválta őket, mert többször elhangzott, hogy »a zászlókat, a zászlókat«. Miután a többiektől megszerezték a zászlókat, elmenekültek onnan. A rendőrség nem sokkal később megjelent, hívtak erősítést, felvették az adatainkat, és elmondtuk az eseményeket.”

A támadóját, aki háromszor ököllel megütötte a nyakán, az állán és a fülén, nem ismerte korábban, és később a rendőrségi eljárásban sem tudta azonosítani. Mindössze annyit tudott elmondani, hogy egy fiatal, magasnak tűnő férfi volt az, aki sötét ruhát viselt.

„Nem tudom felidézni pontosan a magasságát. Az úgy történt, hogy valaki odalépett hozzám, és elkezdett ütni. Mivel ez volt az első élményem, hogy valaki ver, az maradt meg, hogy egy fiatal, erős férfi támad rám, tétovázás nélkül. Arra sem emlékszem, hogy az ütések jobbról vagy balról érkeztek-e. A vérző sebeimről fotók készültek, és orvosnál is voltam, ezekből gondolom, hogy ököllel ütöttek meg.”

Elmondása szerint a Szabad egyetem elnevezésű csoportjukban az oktatás szabadságáért küzdött egy 10-20 fős, részben külföldi diákokból álló baráti társaság, akik filmvetítésekre, panelbeszélgetésekre és tüntetésekre jártak együtt. Bár nem tagadja, hogy antifasiszta lenne, állítása szerint nem ez volt a fő motivációjuk, amikor kimentek tiltakozni a Széll Kálmán térre a kitörés napjával kapcsolatos rendezvények elleni, rendőrségen bejelentett békés tüntetésre. Azt szerették volna csak, hogy megjelenjenek ott másféle gondolkodású emberek is, ne csak a szélsőjobboldali eszméket képviselők.

A fiatal férfi elmondta még, hogy a zászlók elvételén kívül azért is gondolja, hogy gyűlölet-bűncselekmény történt, mert a csoportjuk tagjai között Magyarországon tanuló ázsiai és latin-amerikai állampolgárok is voltak, akik közül néhányan szivárványszínű ruhadarabokat is viseltek, továbbá a Szabad egyetem-kitűzőt. Ráadásul, miután a Vadhajtásokon megjelent a beszámoló a támadásról, a csoportjuk tagjait más szélsőjobboldaliak által személyes fenyegetés is érte az interneten és különböző későbbi rendezvényeken. Volt például egy olyan demonstráció is, ahol a rendőrségnek kellett megakadályoznia, hogy komolyabb bajuk essen. A támadás és a megfélemlítések hatására azonban az elmúlt négy évben már nem mert ilyen rendezvényeken részt venni.

„Elcsattant egy-két pofon”

Ezután, mivel a vádlottak nem kívántak vallomást tenni, a bíró felolvasta K. F. rendőrségen tett vallomását. K. F. a vallomásában azt mondta, hogy a hétfős társaságból, akik a Várban és a presszónál is ott voltak, ő csak K. V. T.-t ismerte, a többieket nem. A Bambi presszónál K. V. T. „beugrott a tömegbe” és dulakodás, verekedés történt, miközben ő 5-6 méter távolságról nézte az eseményeket, nem avatkozott bele. „Elcsattant egy-két pofon”, K. V. T. is ütött, de nem tudja, hogy kit.

Vallomása szerint miután a verekedő társaság megszerezte a zászlókat, visszament a többiekhez, és együtt elmentek a helyszínről. K. F. ezt követően egy darabig velük maradt, részt vett a fotózáson is, amin a szivárványszínű zászlóra taposva a Szabad egyetem zászlaját fordítva tartva szerepelnek, majd hazament vidékre.

Az elsőrendű vádlott K. V. T. ügyvédje a tárgyaláson szerette volna, ha K. F. azon válaszait kirekesztik a bizonyítékok közül, amik arra vonatkoztak, hogy K. V. T. ütött volna, mert szerinte a nyomozó a kérdéseivel sugallta ezt; valamint azt, hogy ellentüntető csoportnak nevezte volna a megtámadottakat; továbbá szerinte K. F. a zászlók jelentésével sem volt tisztában.

Ivány Borbála azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a rendőr nem sugallta a választ, és a kihallgatásokról szóló jegyzőkönyv szövegkörnyezete rávilágít arra, hogy a tanúként meghallgatott K. F. pontosan tisztában volt a szemben álló felek ideológiai különbségével. A bíró ezután megfontolás tárgyává tette, hogy a kihallgatást végző rendőröket beidézze majd a tárgyalásra.

A következő tárgyalási napot a bíró június 6-án 8:30-ra tűzte ki. Ekkor fogják majd meghallgatni Mák Viktor társait, két férfit és egy nőt is, akik közül páran várhatóan videókapcsolaton keresztül fognak bejelentkezni, mivel külföldön élnek.