Kikelt az ügyvéd a tárgyaláson: „Magyarként személyes sértésnek élem meg, hogy a becsület napját neonáci mozgalmakkal hozzák összefüggésbe”

Kedden tanúmeghallgatásokkal folytatódott azoknak az antifasisztáknak az ügye, akiket még 2019 februárjában, a kitörés napján támadtak meg. A tárgyaláson három külföldi állampolgárságú tanú tett vallomást, illetve válaszolt a bíró és az ügyvédek kérdéseire. Más nézőpontból, de nagyon hasonlóan írták le a megszólalók a 2019-es eseményeket. Egy ponton azonban érdekes fordulatot vett a II. és III. Kerületi Bíróságon tartott tárgyalás. Az elsőrendű vádlott védője ugyanis vitatott állításokkal tarkított rögtönzött történelemórát tartott az egyik tanúnak.

Elkapták a támadókat, az ügyészség mégsem emelt vádat ellenük

2019. február 9-én a német és magyar csapatok 1945-ös kitörési kísérletére emlékezve vonultak fel különböző szélsőjobboldali csoportok a budai Várban és a Városmajorban. Ezzel egy időben baloldali fiatalok tüntettek a Széll Kálmán téren. Miután véget ért a rendezvény, délután 5 óra felé a közeli Bambi presszónál egy sötét ruhás társaság rátámadt egy 10-15 fős antifasiszta egyetemi csoportra. Egyiküket, Mák Viktort többször megütötték, a társaság több másik tagjától pedig zászlókat vettek el.

Annak ellenére, hogy a hatóságok a feltételezett elkövetők közül kettőt egy névtelen bejelentés segítségével megtaláltak, az ügyészség nem emelt vádat ellenük.

Vádemelés hiányában úgy döntött a sértettek, hogy pótmagánvádas eljárásban harcolják ki az igazukat. Mivel a vádat ebben az esetben nem az állam, hanem a sértettek képviselik, így nekik kell bizonyítaniuk, hogy a vádlottak közösség tagja elleni erőszakot követtek el.

Mák Viktor, a pótmagánvádló még a márciusi tárgyaláson tett vallomást, amiben részletesen beszámolt róla, hogy milyen módon támadták meg. Akkor arról beszélt, hogy háromszor, nagy erővel megütötték, aminek következtében vér folyt a füléből.

Megrendült tanúk, ingerült védő

A keddi tárgyaláson három tanút hallgattak meg, de közülük egyik se ismerte fel a vádlottak padján ülő két férfit, K. F.-et és K. V. T.-t.

Először a 4-es számú tanú tett vallomást. Interneten keresztül, videóhívással csatlakozott és számolt be a több mint 4 éve történt eseményekről. Elmondta, hogy akkoriban egyetemi hallgatóként szélsőjobboldali mozgalmakat tanulmányozott, ezért is jelent meg 2019. február 9-én a Széll Kálmán téren, a Szabad Egyetem nevű diákmozgalom tagjaként.

A 4-es számú tanú Mák Viktor márciusi vallomásához hasonlóan írta le a történteket. Beszélt róla, hogy az antifasiszta csoport, aminek ő is része volt az ellentüntetésen, kitűzőkkel és zászlókkal is jelezte a becsület napjára emlékező szélsőjobboldali társaságoktól való különállását. Elmondta, hogy a demonstráció után nagyjából 15-en rendőri kísérettel elindultak a Frankel Leó úti Bambi presszóba. Később azonban a hatóság emberei elhagyták a csoportot, a csoportot ekkor, már a Bambi közelében támadták meg.

A 4-es számú tanú arról számolt be, hogy az egyik támadóval elkezdett dulakodni, aminek következtében beleütközött egy beton virágágyásba, és az megvágta a lábát.

Ivány Borbála, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, a pótmagánvádló jogi képviselője azt kérdezte a 4-es számú tanútól, hogy a megtámadott társaságnak tagjai voltak-e nem fehér, nem európainak kinéző emberek. A tanú erre egyértelműen azt válaszolta, hogy igen, felhozva példaként brazil és indiai demonstrálókat is.

Rögtönzött történelemóra

Mivel mind a 2-es, a 3-as és a 4-es számú tanúk külföldiek voltak, mindegyik meghallgatásnál szükség volt tolmácsra, aki mindent lefordított mondatról mondatra.

A 2-es számú tanú is kifejezte, hogy személyes motivációja volt, abban, hogy ellentüntetőként jelenjen meg a Széll Kálmán téren, ugyanis az egyik felmenőjét bebörtönözték a nácik. Ezért is jegyezte meg, hogy különösen felháborító volt számára az, amikor a becsület napján felvonulók náci karlendítéseket mutattak feléjük, ellentüntetők felé.

Nála volt a Szabad Egyetem logóját ábrázoló, nagy méretű zászló is, amit a demonstráció utáni, a Bambi presszónál történt támadásnál erőszakosan elvettek tőle.

Mivel az elkövetők céljai nem voltak világosak, élete leginkább traumatikus élményeként írta le a támadást a 2-es számú tanú.

Azt gondolta, hogy a támadók meg akarják őket ölni.

Nem sokkal ezután kérdezte tőle az elsőrendű vádlott védője, hogy tudja-e miről emlékeznek meg a felvonulók a becsület napján. Erre a belga állampolgárságú tanú részletesen ismertette az 1945-ös kitörést, azt, hogy a második világháború végnapjaiban náci és magyar katonák próbálták áttörni a Budapestet körülvevő Vörös Hadsereg ostromgyűrűjét.

A tanú egyértelműen tisztában volt az akkori magyar és európai történelmi kontextussal. Annak ellenére, hogy pontos választ kapott a kérdésére az elsőrendű vádlott védője, teljesen kikelt magából, és az asztalt csapkodva utasította a tolmácsot, hogy tudassa a tanúval, hogy 40 ezer ember halt meg a kitörés közben és

ő magyarként személyes sértésnek éli meg, hogy a becsület napját neonáci mozgalmakkal hozzák összefüggésbe.

Teljes bizonyossággal állította a vádlott jogi képviselője, hogy 40 ezer áldozatot követelt az 1945-ös kitörés. Ungváry Krisztián egy 2016-os cikkében óvatosabban fogalmazott. Szerinte lehetetlen pontosan megítélni, hány ember halálával járt ez a katonai hadművelet. Mindenesetre a történész megállapította, hogy 30 ezer német és néhány ezer magyar kitörő volt összesen – ennek tükrében nehezen elképzelhető az ügyvéd által említett 40 ezres szám.

Traumatikus emlékek

Az utolsóként meghallgatott tanú, a 3-as számú a 4-es és a 2-es számúhoz hasonlóan írta le a történteket. Ő is megjegyezte, hogy a 2019. február 9-i események – a társaság többi tagjához hasonlóan – borzalmasan traumatikusak voltak számára. Vallomása szerint a Széll Kálmán téren tartott ellentüntetés alatt becsmérlő és felháborító megjegyzéseket kapott a becsület napjának ünneplésére érkező szélsőjobboldali felvonulóktól, olyanokat például, hogy

ahhoz se elég szép, hogy megerőszakolják.

A demonstráció utáni, Bambi presszónál történt támadásnál tőle egy szivárványos zászlót vettek el erőszakkal, aminek következtében hátrafelé elesett, de nem sérült meg.

Több ponton is hangsúlyozták a tanúk, hogy egyes kérdésekre nagyon nehezen tudnak válaszolni, hiszen az események már több mint 4 éve történtek, így szinte lehetetlen feladat számukra a történet egyes részleteit felidézni.

A keddi tárgyalás egyik központi kérdése az volt, hogy pontosan hány ember alkotta a támadók csoportját. Bár a vádlottak padján ketten ültek, mindhárom tanú három támadóról beszélt, ugyanakkor megjegyezték, hogy más, sötét ruhát viselő, menekülő férfiak is feltűntek a támadás után. Azt viszont már nem tudták felidézni, hogy így összesen hány emberről lehetett szó. Nem csak azért, mert több mint négy éve történtek a tárgyalt traumatikus események, de azért is, mert az ominózus februári napon, a kora esti órákban már meglehetősen sötét volt.

Az ügyben a következő tárgyalás január 16-án lesz.