Nem építi meg senki? Hát csináltak maguknak egy gerilla kerékpáros útvonalat a budaörsi apukák

Múlt hét csütörtökön vették használatba azt a Budaörsöt és Törökbálintot az M1-es autópálya alatt összekötő, mintegy fél kilométer hosszú bringás útvonalat, amit 10-20 helyi civil, főleg lelkes apuka és anyuka alakított ki önkéntes adakozásból összegyűjtött pénzből, részben egy használaton kívüli, már lerobbant iparvágányt felhasználva.

„Többéves álom volt ez már. Régóta beszélgettünk arról, hogy miként lehetne Budaörs nyugati része felől biztonságosan, kisgyerekkel eljutni a közeli törökbálinti vasútállomásra vagy a Tóvárosi kerékpárúthoz”

– mondta lapunknak Szalai László, a Magyar Kerékpárosklub helyi vezetője. Mint hozzátette, ehhez egy használaton kívüli, már se eleje, se vége, legalább 30 éve elhagyott iparvágányszakasz adta magát.

Először megtisztították a vágány közötti részeket a benőtt akácfáktól, majd összeszedték a rengeteg szemetet az alagútból. Aztán kikerült egy poszt a közösségi oldalra, hogy segítséget kérnek az ötlet megvalósításához. Mint Szalai elmondta, többen is küldtek támogatást, így a civilek meg tudták finanszírozni az összesen körülbelül hárommillió forintos anyagköltséget.

Az útvonalat a budaörsi Törökugrató városrésztől, pontosabban a Virág utcától táblázták ki az egyik apuka által nyomtatott útirányjelző táblákkal. Az ötlet eredetileg egy másik apukától, Pályi Dánieltől származott. A nyomvonal átmegy a Budakeszi-árkon egy kis hídon, majd az M1-es autópálya szakasza alatt, és így fut ki a törökbálinti Tó utcához, a vasútállomáshoz. Innen már jó a kapcsolat a közösségi közlekedéshez Törökbálinton, valamint a Budapest–Balaton kerékpárút felé is.

A körülbelül 300 méter hosszú egykori iparvágányt a sínek között töltötték fel zúzottkővel és mart aszfalttal. Szalai elmondása szerint mivel a két sín közötti távolság 143 centiméter, hivatalosan nem is lehet kerékpárútnak nevezni az új utat. Ezért hívják inkább bringás túraútvonalnak.

Szalai szerint az iparvágány folytatását már eladták, a sínek és sínszegek egy részét évekkel ezelőtt ellopták, így ebben az évszázadban már biztos nem lesz ott semmi. Tudomásuk szerint ez egy hiányos, használati engedéllyel nem rendelkező vágány, így a vonal új értelmet kapott.

Az új utat már most is sokan használják, Szalai elmondása szerint elkészülte óta rengeteg pozitív visszajelzést kaptak a közösségi felületen. Ugyan hatósági engedélyt nem szereztek be az elhagyatott iparvágány felhasználására, de jogos igényt elégítettek ki szerinte.

Természetesen nem az a cél, hogy a nyomdokaikban járva mindenki bicikliutat építsen oda, ahova csak akar, mondta Szalai, csak rá szeretnének mutatni arra, hogy nagy hiba van a kerékpáros infrastruktúrákat megvalósító rendszerben. Szerinte a kerékpáros hálózatban könnyen kitölthető lyukak vannak, még tervek is vannak rájuk, de ezek megvalósítása gyakran a végtelenbe húzódik, politikai viták vagy egyéb, nem közösségi érdekek érvényesítése, vagy pusztán erőfitogtatás miatt.

Szalai László szerint ezen sürgősen változtatni kellene, hiszen van, ahol húsz év is kevés egy ilyen jellegű beruházáshoz, miközben – kicsit csökkentett műszaki tartalommal – húsz nap alatt csodát lehet tenni. Mint mondta, a lelkes budaörsi anyukák és apukák most már azt a csodát várják, hogy a túraösvény helyzete jogilag is biztos lábakon álljon, és ezért remélik, hogy az illetékesek pozitívan állnak majd a legalizálásához.

Megkerestük a budaörsi és a törökbálinti önkormányzatot, hogy mi az álláspontjuk az új kerékpáros útvonallal kapcsolatban, de egyelőre még nem kaptunk választ.