A bullying nem gyerekcsíny, és nem is magánügy

A legtöbb iskolai kortárs bántalmazás a tanárok háta mögött történik, bár gyakran vannak szemtanúi, de ők mégsem szólnak róla. A diákok sokszor eszköztelennek érzik magukat, egyértelműbb szabályokra és következményekre lenne szükségük – derült ki a NEM OKÉ pilotzáró eseményén.

A NEM OKÉ-t eredetileg egy színházi előadás, a Darázs hívta életre. A darabot 2022-ben mutatták be Ördög Tamás rendezésében. A témát adó színdarabban két egykori osztálytárs találkozik egymással felnőttként, és az előadás közben rajzolódik ki, hogy a korábbi iskolai zaklatás milyen nyomokat hagyott bennük.

Az iskolai zaklatást, vagy más néven bullyingot sokféleképp definiálják Európában. A közös jellemző, hogy olyan rendszeresen visszatérő verbális vagy tettleges erőszakot nevezünk így, ami a kortárs gyerekcsoportokban, a gyerekek között jelenik meg.

Az elmúlt hónapokban négy II. kerületi iskola részvételével zajlott a NEM OKÉ pilot program, amelynek célja az volt, hogy közösségi és szakmai együttműködésben keressenek valós válaszokat az iskolai zaklatás és érzelmi bántalmazás kezelésére. A programban részt vett a Marczibányi téri Kodály Iskola, a Budenz József Általános Iskola és Gimnázium, a SEK Budapest International School és a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium. Tehát volt az iskolák között tankerületi, magániskola és egyházi fenntartású is. Az országos programban rajtuk kívül részt vett a II. kerületi önkormányzat, a tankerület, a Család- és Gyermekjóléti Központ és a rendőrség bűnmegelőzési osztályának legfontosabb szereplői is.

A pilot záró eseményére elment Lányi Marietta közoktatásért felelős államtitkár, a Gyermekek Háza alapítója is. Ő arról beszélt, hogy államtitkárként, hanem szakemberként vett részt, aki bekapcsolódott a NEM OKÉ kampány kidolgozásába. Szerinte az iskolákban a legfontosabb az elfogadás, mert a bántalmazások félelemből erednek, és az iskola tehet azért, hogy valaki megkapja az elfogadást és a megfelelő segítséget. Ehhez sokat kell beszélgetni, személyre szabottan tanítani.

Hábencius Judit, a II. kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ vezetője azt mondta: a gyermekjóléti központról sokaknak inkább a krízisintervenció jut eszébe, de a prevenciónak is nagy szerepe van. Szerinte a bullying nem gyerekcsíny, és nem is magánügy. Egy olyan dolog, ami hazakíséri a gyereket, egy közös gyermekvédelmi ügy.

A diákok közel fele semmit nem tesz, ha bántalmazást lát

A csatlakozó iskolákban kérdőívvel mérték fel, hogy mennyire van jelen a kortárs bántalmazás az intézményben. Külön kérdőívet kaptak a diákok és a szülők.

Bár nagyon másfajta iskolákról van szó, a kérdőívek eredményei sok mindenben hasonlítottak. Az egyik kérdőívet 173 szülő töltötte ki: 48 százalékuk mondta azt, hogy tudomása szerint az ő gyereke már volt iskolai bántalmazás áldozata.

A diákok kérdőívét 160-an töltötték ki. Közülük 140 diák szemlélőként már érintett volt bullyingban. Bántalmazás áldozata 97 diák volt, ami a kitöltők 60 százaléka. Bántalmazónak minden ötödik diák mondta magát, azaz 20 százalék.

A kérdőív készítői szerint nagyon szomorú volt azt látni, hogy a válaszadók nagyjából fele azt írta: semmit sem tett, amikor bántalmazást látott.

A diákoktól azt is megkérdezték, hogy mennyire vették komolyan a problémájukat, ha jelezték az iskolában dolgozó szakembereknek. Itt a „részben”, „inkább nem”, „egyáltalán nem” válaszok összesítve több mint a felét tették ki a visszajelzéseknek. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy a diákok közül sokan úgy érezték: hiába jeleznék a bántalmazást, úgysem lenne következménye a történteknek.

Ez talán nem meglepő annak fényében, hogy az UNICEF Magyarország 2022-ben széles körű felmérést végzett az iskolai zaklatásról. A magyar tizenévesek 85 százaléka már legalább egyszer megtapasztalta az iskolai bántalmazást. Elmondásuk szerint ez legtöbbször az osztályteremben történik, de sokszor nem áll meg itt, gyakran az online térben is folytatódik.

Volt olyan iskola, ahol azt tapasztalták: már egyre fiatalabb korban elkezdődik a kortárs bántalmazás. Míg korábban 5. és 6. osztályban volt jellemző, mostanra alsó tagozaton is.

Szeptembertől még több iskola csatlakozhat

A pilot programban részt vevő iskolákban három munkacsoportot hoztak létre: a diákok csoportját, a szülők csoportját és a mentál csoportot, amiben az iskola pedagógusai, iskolapszichológusa, fejlesztőpedagógusa volt benne. Ezek a munkacsoportok igyekeztek együtt dolgozni a jó gyakorlatok kidolgozásában. Általában a szülőket volt a legnehezebb bevonni a közös munkába.

Több iskolában a diákok üzenő dobozokat tettek ki a folyosókra, amibe bárki anonim módon tudta jelezni, ha bántalmazás érte őt. Illetve volt olyan intézmény, ahol létrehoztak külön email címet is erre az esetre.

A kampány fontos része lett egy szobor, ami körbejárt az iskolák között, és ami egy magába roskadt, lehajtott fejű lányt ábrázol. Volt olyan iskola, ahol drámafoglalkozást is tartottak a szoborral. A csoport közösen arra kereste a választ, hogy mit érezhet a lány, és mit tudnának tenni érte a barátai. Illetve a folyosón a diákok üzeneteket is hagyhattak a szobornak. Az erre kijelölt falfelület egy nap alatt megtelt.

A programban résztvevők abban egyetértettek, hogy a NEM OKÉ kapukat nyitott a bullying megfelelő kezelésében. A kampány hatására az iskolák képviselői kiemelték: elkezdtek beszélni egymással az érintett diákok, a szemlélők, a szülők.

Volt olyan iskola, ahol a diákok és a tanárok is eszköztelennek érezték magukat. Ahol voltak jó gyakorlatok, ott is az volt a baj, hogy ezek sokszor elméletben léteztek, és a mindennapokban a diákok nem voltak tisztában a protokollal. Mindenhol tervezik folytatni szeptembertől is a kampányt, többen kiemelték, hogy még csak az alapokat rakták le, a „felszínt kapargatják”. Sőt, a bemutatón részt vettek vidéki iskolák képviselői is, így várhatóan a NEM OKÉ már nem csak helyben, hanem országosan is próbál segíteni az oktatás érintettjeinek.

Gerlóczi Judit, NEM OKÉ kampány vezetője arról beszélt, hogy a kortárs bántalmazásoknál sokszor „homokba dugjuk a fejünket, és el is tussolunk ügyeket”. Szerinte nagyon bátor dolog, hogy a pilot programban részt vevő iskolák felvállalták a nehézségeiket, és közösen keresnek megoldásokat a mindenkit érintő problémára.