Egy színdarabból indult ki, mára országos kampányban hirdetik: az iskolai bántalmazás NEM OKÉ

„Iskolai bullying: többször is átestem rajta, de senkinek nem említettem. Se otthon, se a suliban. Volt viszont egy csodás osztályfőnököm, aki látta, egyetlenegy igaz barátom, aki kitartott mellettem, a tánc és a lelkierő. Utóbbi annyit tesz, hogy egyszerűen nem hagytam hogy érezzék rajtam, hogy ez nekem fáj. Amikor csúfoltak, akkor inkább arrébb mentem, mintha nem történne semmi és nem is hallanám, amikor táborban voltunk és eldugták a tusfürdőmet. Akkor elővettem a kistáskámból a szappanomat, tényleg minden erőmet bedobtam, hogy ne adjam meg nekik azt az örömöt, hogy tudnak bántani. Pedig belül rettentően fájt, hogy ezt miért pont én kapom, de most már tudom, hogy az irigység hajtotta őket”

Ez Viktória történetének eleje arról, hogyan bántalmazták őt az iskolában, ahogyan ő emlékszik vissza rá. Viktória és több más áldozat felnőttként osztotta meg a történetét abban a történetgyűjtő kampányban, amiben a Delta Produkció is részt vett.

Réka az általános iskola harmadik osztályától került új közösségbe.

„Az én megélésem a történtekről az, hogy soha nem fogadott be az osztályközösség hangadó része amihez tartozni szerettem volna, emiatt ugyan nem mindenki, de a többi osztálytársam is távolságtartó volt velem. Volt egy 5 tagú lánycsapat, akikhez nagyon húztam. Köztük volt 2 lány aki szerintem nagyon nem szeretett engem. Ebből indult ki minden. Először csak verbálisan bántalmaztak, de 7-8-ban már leköptek, minden udvari szünetben kergettek és füvet, földet szórtak rám, eldugták a cuccaim, osztályszinten kiközösítettek, csúfoltak.”

Réka szülei tudták, mi történik, de a lány könyörgött nekik, hogy ne mondják el a tanároknak, szülőknek. Attól félt, abból neki lehet baja.

„Soha nem kértek bocsánatot tőlem, nem is tudom, hogy tudatában vannak-e annak, mit is műveltek velem. […] A mai napig nyoma van bennem a történteknek és aggódva figyelem a kislányom közösségi életét jelek után kutatva, hogy nehogy úgy járjon, mint én.”

Egy iskolai bántalmazás nem kétszereplős

Az iskolai zaklatás hatása nem csak a bántalmazás pillanatában hagy nyomokat. Egész életen át kísértheti az áldozatokat. Bár a cikk elején idézett történetek a múltban történtek, nem kell messzire mennünk, hogy lássuk:

a bullying most is az iskolai mindennapok része, még ha ezt sok szülő és pedagógus nem is mindig érzékeli.

A sajtóban nagy visszhangot kaptak az ercsi iskolában közelmúltban történtek, amikor egy diák a fogasra akasztotta magát, és egy másik is öngyilkos akart lenni – mindez egy hét leforgása alatt. Az iskolában régóta probléma a diákok agresszív magatartása. Talán még sokan emlékeznek arra a megrázó esetre is, amikor egy bőnyi hatodikos lány megszúrta az osztálytársát, aki életveszélyesen megsérült. A Győri Törvényszék tavaly a maximális 4 év javítóintézeti nevelést szabta ki a bőnyi lányra. 2024-ben a Tolna megyei Nagykónyiban vették videóra, ahogy öten megvertek egy 13 éves gyereket az iskola tantermében.

Az esetekben közös, hogy a bántalmazások az iskola falain belül történtek, az elkövetők és az áldozatok is általános iskolások voltak.

A hasonló bántalmazások a 12–14 év közötti fiú kiskamaszoknál a leggyakoribbak. Az UNICEF Magyarország 2022-ben széles körű felmérést végzett az iskolai zaklatásról. A magyar tizenévesek 85 százaléka már legalább egyszer megtapasztalta az iskolai bántalmazást. Elmondásuk szerint ez legtöbbször az osztályteremben történik, de sokszor nem áll meg itt, gyakran az online térben is folytatódik.

A testi erőszakon túl a lelki bántalmazási formák is gyakoriak, mint például a kizárás egy közös programból, a teljes kiközösítés vagy a verbális agresszió. Egy felmérés szerint a bántalmazásban valamilyen módon a tanárok is részt vesznek. A bullying átlagon felüli arányban fordul elő a szakképző iskolákban, és az érintettek fele 6–10 évesen tapasztal először iskolai bántalmazást.

Az iskolai zaklatást, vagy más néven bullyingot sokféleképp definiálják Európában. A közös jellemző, hogy olyan rendszeresen visszatérő verbális vagy tettleges erőszakot nevezünk így, ami a kortárs gyerekcsoportokban, a gyerekek között jelenik meg. A bántalmazást nem egyszerű felfedezni, a nemzetközi kutatások szerint még akkor is alig lehet észlelni a bullyingot, ha olyan kompetens emberek vannak a terepen, akik kifejezetten a kapcsolati és a verbális bántalmazást figyelik.

A bántalmazott gyerekek gyakran félnek beszélni. Szégyent éreznek, azt gondolják, hogy megérdemlik a velük történteket.

Az is jellemző, hogy az áldozat kezd elszigetelődni, a kortársairól is rosszakat gondolni: nemcsak arról, aki bántja, hanem arról is, aki nem áll ki mellette. Talán már az eddigiekből is látszott: az iskolai bántalmazás nem kétszereplős. A bántalmazás körét alkotják még a támogatók, csatlósok, védelmezők, kívülállók. Azok a passzívabb szereplők, akik bár aktívan nem vesznek részt a bántalmazásban, de ugyanúgy hozzájárulnak a zaklatás fenntartásához.

Szakértők szerint komoly probléma, hogy nincs itthon kifejezett bullying szabályozás a közoktatásban. Ugyan léteznek olyan magyar iskolák, amelyeknek van saját protokolljuk, de ez az ő döntésük.

A színház nem elmagyaráz, hanem megmutat

Erre a helyzetre próbált megoldást találni a NEM OKÉ kampány, amit eredetileg egy színházi előadás, a Darázs hívott életre. A darabot 2022-ben mutatták be Ördög Tamás rendezésében. A témát adó színdarabban két egykori osztálytárs találkozik egymással felnőttként, és az előadás közben rajzolódik ki, hogy a korábbi iskolai zaklatás milyen nyomokat hagyott bennük. A darab két szereplője a bántalmazó és a bántalmazott. A bántalmazó olyan mondatokkal próbálja bagatellizálni az áldozat megélését, és enyhíteni a saját rossz érzéseit, mint az „ezen mindenkinek át kell esni”, „nem vagy te különleges”, vagy a „minden iskolás depressziós”.

Ahogy kirajzolódnak a karakterek és a két szereplő családtörténete, világossá válik:

a bully és az áldozat szerepei nem mindig egyértelműek.

A darab után 70 perces, közös, interaktív feldolgozás segíti a nézőket a megértésben. A foglalkozás elején a nézők a bennük lévő érzéseket artikulálhatják. Feljön a kiszolgáltatottság, a harag, a szégyen, a bűntudat, a megbánás, a frusztráció és az irigység. Majd ezeket megtestesítve próbálhatják ki magukat a bántalmazás különböző szerepeiben. A pszichodráma-foglalkozás kereteibe ültetett játék lehetőséget ad rá, hogy a résztvevők belehelyezkedjenek egymás szerepébe és ezáltal jobban átérezzék, megértsék a történteket.

„A szemünk előtt tárul fel, milyen hatással lehetnek a kezeletlen traumák a személyiségfejlődésünkre és a későbbi felnőtt életünkre” – mondta a Telexnek Gerlóczi Judit, a Delta produkció ügyvezetője, aki hozzátette: nem gondolták, hogy a darab ekkora hatással lesz a nézőkre. „Vártak minket előadás után, kérdéseket tettek fel, segítséget kértek, sokan sírtak is, mert megértették, mi is volt az, amit egykor átéltek, elszenvedtek, vagy ők maguk mit okozhattak esetleg egy másik emberben a múltban.” Szerinte a színház legnagyobb ereje, hogy teljesen máshogyan hat a befogadójára, mint egy edukációs jellegű előadás, vagy egy tananyag. Nem elmagyaráz, hanem megmutat.

Gerlóczi Judit a nézői visszajelzések miatt döntött úgy, hogy mindenképp szeretne helyes válaszokat találni az iskolai bántalmazással összefüggésben felmerült kérdésekre, és ehhez a színház falain kívülre kell mennie. „Ez a NEM OKÉ kampány megszületésének pillanata, amely kezdetben az UNICEF Magyarország szakmai együttműködésével indult el” – mondta. Az országos kampány a Delta Produkció és a Színházzal a Jövőért Alapítvány kezdeményezésére tavaly ősszel indult, a színház és a történetmesélés erejével indít párbeszédet a felnőttek között. Az országos program a II. kerületből indult, itt sikerült egy asztalhoz ültetni az önkormányzat, a tankerület, a Család- és Gyermekjóléti Központ és a Rendőrség Bűnmegelőzési Osztályának legfontosabb szereplőit.

„Az első találkozó alkalmával két dolgot kérünk. Az egyik, hogy hosszú távú elköteleződésben gondolkozzanak, illetve egy intézményi összefogásban, amely a város legfontosabb, a témában releváns szakértők és intézményvezetők együttműködését kéri. Nyíregyházán 8 intézmény fogott össze, és a Pápán való indulást egyeztettük” – mondta Gerlóczi Judit.

A kampány három fő pillérre épül:

• A Darázs című színdarab, utána feldolgozó beszélgetés vagy foglalkozás.
• Az OKÉ Café nevű program, ahol a város különböző területeiről érkező képviselők ülnek le, így kirajzolódik egy probléma- és szükséglettérkép, ami után a résztvevők újra leülnek és átbeszélik az immár konkrét stratégiát. „Igazából ezen a ponton derül ki, hogy a város mennyire elkötelezett abban, hogy áldozzon ennek a veszélyes társadalmi jelenségnek a kezelésére.”
• Az országjáráson túl indítottak social oldalakat, ahol a megtapasztalt eszközöket, jógyakorlatokat – például játékokat, iskolák számára a témát feldolgozó óraterveket – ingyen elérhetővé fognak tenni bárkinek.

A gyerekkorban elszenvedett bántalmazással más csak azért is érdemes foglalkozni, mert a felnőttkorra is hatással van. A bántalmazottak ráadásul gyakran maguk is bántalmazóvá válnak. „Akit bántanak, előfordulhat, hogy megküzdésként ezt a magatartást átveszi, hogy megvédje magát” – mondta korábban lapunknak Baross Dorottya, aki iskolapszichológusként dolgozott. Ez a tipikus példája annak, amikor csak azért, hogy nehogy velem is megtörténjen, inkább én teszek meg valamit.

A bántalmazó fő motivációja, hogy megszerezze a domináns pozíciót a csoportban, miközben nem hiszi el, hogy valódi elismerést vívhat ki.

Jármi Éva, az ELTE Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusa szerint az áldozatok önértékelése biztosan megsínyli ezt. Elkezdenek magukról rosszakat gondolni, ez a teljesítményromlás, az önsértés, a depresszió és akár az öngyilkosság irányába is elmehet. Plusz segítségre azért van szükség, mert még azokra az iskolai zaklatásokra is sokkal lassabban reagál a gyermekvédelem, ahol az öngyilkosság is felmerül. „Ennek hátterében az erőforrásokkal küzdő, leterhelt gyermekvédelmi rendszertől kezdve az esetszámok drasztikus megugrásán át a segítségre szoruló gyerekek nagyobb számáig számos oka lehet. Az iskola gyakran érzi eszköztelennek magát, szakértőkhöz fordulna, de ez szinte lehetetlen” – mondta Baross Dorottya.

Mit tud tenni a szülő, a pedagógus és a kortársak? Gerlóczi Judit tapasztalatai szerint talán azt a legfontosabb megérteni, hogy csak azért, mert egy jelenség már a mi gyerekkorunkban is jelen volt, hogy „mi is így nőttünk fel”, még egyáltalán nem számít természetesnek.

„Azt is fontos kimondani, hogy igenis, a gyereket körülvevő felnőttek dolga megteremteni számukra azt a biztonságos környezetet, amiben világosak a határok, hogy mi oké és mi nem” – mondta Gerlóczi. A kampány legfontosabb üzenete szerinte az, hogy ez nem lehet egyvalaki dolga, „a szülőnek és a pedagógusnak egy elvet kell vallania ebben”. A kortársak szerepét is óriásinak tartja, mert ha megértik, hogy minden bántalmazás elfogadhatatlan, „érzelmileg is kirajzolódik, hogy mi a különbség az iskolai zaklatás és a »csíny« között, mi választja el egymástól a jelzést és az árulkodást”. „Ha valaki már ezt tudja, akkor ő lehet az a szereplő, aki meg is tudja állítani a bántalmazás körét, akár csak azzal, ha nem asszisztál hozzá a hallgatásával” – mondta.

A Darázs című darab végén felmerül az a jogos kérdés, hogy hol és hogyan lehet megtörni a bántalmazás ördögi körét.

„A legfontosabb felismerés az volt, hogy nincs egyetlen megoldás” – mondta Gerlóczi Judit. „Minden szereplő más helyzetben van, más eszközökkel. Immár három éve beszélgetek különböző szereplőkkel és ami nagyon világosan kirajzolódott az az elszigeteltség és a magány. A diák, a szülő, a pedagógus és a szakember is sokszor egyedül marad a helyzetével. A mi válaszunk erre a kapcsolódás. A kampány tulajdonképpen nem szolgál kész módszertannal, folyamatosan keresi a kapcsolatot minden szereplőhöz és arra keres meglévő eszközöket és módszertanokat, amire éppen szükség van – ha meg nincs, akkor fejleszt egyet.”

A NEM OKÉ kampány folytatásaként lesz podcast-sorozat, egy alapedukációs sorozat, illetve a ferencvárosi Család- és Gyermekjóléti Központ kézikönyve, ami kifejezetten a szülőknek kínál kapaszkodókat. „Szeretném, ha a NEM OKÉ hozzájárulna ahhoz, hogy minél több közösség értse meg és tudja kimondani: a bántalmazás semmilyen formája NEM OKÉ” – mondta Gerlóczi Judit.