Két hónapig kórházban volt az újszülött kislány, mire az anya elérte, hogy a gyámhatóság hazaengedje

Két hónapig nem engedtek haza egy újszülött kislányt a kórházból, mert a gyámhatóság szerint nem voltak megfelelőek az otthoni körülmények. Mária a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével érte el, hogy újszülött lánya, Hermina hazamehessen hozzájuk. A „haza nem adhatóság” jogintézménye eredetileg a veszélyeztetett gyerekek gyorsabb elhelyezését szolgálta volna, de a gyakorlatban ez nem mindig valósul meg. A cél az lenne, hogy a segítségre szoruló anyák már a várandósságuk alatt támogatást kapjanak az alapellátástól. Ehhez viszont több forrásra és szakemberre lenne szükség.

Anyagi okok miatt nem lehet senkit kiemelni a családjából

Mária február 25-én szülte meg nyolcadik gyerekét, Herminát. Egy nappal később, 26-án Máriát már haza is engedték a kórházból, viszont a lányát nem vihette magával. A kórház megkapta a gyámhivatal által kiállított „haza nem adhatósági” határozatot. A haza nem adhatóság jogintézménye tavaly júliusban azzal az eredeti szándékkal került bele a gyermekvédelmi törvénybe, hogy meggyorsítsák a veszélyeztetett gyerekek elhelyezését. Vagyis ha nem megfelelőek az otthoni körülmények, akkor már a gyerek születése előtt megvizsgálják, hogy kihez (milyen gyámhoz) kerülhet a csecsemő.

A változás viszont lehetőséget is teremtett arra, hogy a törvénymódosításra hivatkozva még könnyebben mondják ki egy családról: alkalmatlan a gyereknevelésre.

Éppen ez történt Hermina és Mária esetében is. A családdal már egyébként is kapcsolatban volt a családsegítő és a védőnő, mert a hét meglévő gyerek védelembe vétel alatt állt. A védelembe vétel egy hatósági intézkedés, amelyet a gyámhatóság rendel el. Célja, hogy a kiskorú a saját családjában maradhasson, miközben a hatóságok szakmai segítséget nyújtanak a problémák rendezéséhez.

A gyámhatóság úgy gondolta Mária terhessége alatt, hogy a nyolcadik gyereket már nem lenne szabad hazavinnie a családnak. A lapunk birtokába jutott határozat alapján ezt azzal indokolták, hogy az anya a hét gyerek nevelésekor „elaprózódik”, és a kisbaba születésével a nagyobb gyerekekre kevesebb figyelem jut. A határozatban kiemelték, hogy az apa alkalmi munkákat végez, kevés időt tölt otthon. Folyamatosan anyagi problémáik vannak, mert nem tudják a jövedelmüket megfelelően beosztani. A család egy kétszobás, konyhás, fürdőszobás lakásban lakik, és bár minden gyereknek külön ágya van, a nagy szoba is kicsi már a családnak.

Mária lapunknak azt mondta: ő egészen a gyereke születéséig nem volt azzal tisztában, hogy a haza nem adhatósági határozat a gyakorlatban azt jelenti, nem is viheti haza a lányát a kórházból. Az élettársával már a terhessége alatt, és a gyereke megszületése után is azt mondták: fel szeretnék nevelni a lányukat.

„A határozatban felhozott indokok nem támasztják alá a veszélyeztetettség fennállását”

– mondta lapunknak Nyitray Zsuzsanna gyermekvédelmi szakértő, a TASZ jogásza, akit Mária egy nappal azután keresett meg, hogy kiengedték a kórházból.

Nyitray Zsuzsanna azt mondta: csak akkor lehet egy gyereket a családjából kiemelni, ha ott súlyosan veszélyeztetve van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődése. A törvény kifejezetten kimondja, hogy a gyereket „kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani”.

A TASZ álláspontja szerint Máriáék esetében nem állt fenn a súlyosan veszélyeztető állapot, nem bántalmazták a gyerekeket, működtek a közüzemi szolgáltatások a lakásban. Az igaz, hogy a család szegényesen élt, de „a szegény családok ilyen körülmények között élnek”.

A jogász szerint a középosztálynak bizonyos lakókörülmények elképzelhetetlenek, de ez nem jelenti azt, hogy ez alapján ki lehetne emelni egy gyereket. Azt mondta, nehezen lehet objektíven meghatározni, mi az a nélkülözési határ, ami már valóban veszélyezteti a gyerekek fejlődését. Ilyen lehet esetleg a fűtés, tiszta víz hiánya, de az biztos, hogy Máriáék nem lépték át ezt a határt.

Nem gondoskodtak idejében a gyerek születése utáni elhelyezéséről

Tehát a családból való ideiglenes kiemelés kritériumait minden esetben egyedileg kell vizsgálni, a helyzet nem fekete-fehér. Nyitray Zsuzsanna valószínűnek tartja, hogy az illetékesek tájékoztatták a szülőket Hermina haza nem adhatóságáról, sőt az biztos, hogy az erről szóló határozatot átvette az anya. De az is sokszor előfordul, hogy nem megfelelően kommunikálják az indokokat, és az érintett szülők esetleg nem is tudják, mi zajlik pontosan, és mi fog velük történni.

Mária azért is lepődött meg a döntésen, mert hét gyereket nevel, akiket nem vettek el tőle korábban. A határozat is kiemelte, hogy az anya együttműködő, probléma esetén kereste a hatóságokat, viszont a másik hét gyereke miatt felállított gondozási terv betartása nehézséget okoz neki.

Nyitray Zsuzsanna kiemelte: a szociális ellátórendszernek feladata, hogy a nehéz helyzetben lévő családokat támogassa. A haza nem adhatóság intézményét beszúró jogszabályi rendelkezés is úgy fogalmaz, hogy a nehézségeket az alapellátás keretein belül kell megpróbálni megoldani. Ezt a törvény szövege is rögzíti, ami így szól:

„70. § (1) Ha a gyermekjóléti alapellátás a születendő gyermeket veszélyeztető körülményeket tár fel, és azokat a gyermekjóléti alapellátás keretében nem sikerül megszüntetni, a gyermekjóléti központ javaslatára a gyámhatóság – a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint – hivatalból vizsgálja, hogy a gyermek szülei gondozásában történő nevelkedése veszélyezteti-e a testi, értelmi, érzelmi, illetve erkölcsi fejlődését.”

A szabály szerint ha az alapellátásban nem sikerül megszüntetni a veszélyeztető állapotot, akkor azt az anya várandósságának legkésőbb a 31. hetéig jelzik a család- és gyermekjóléti központnak. Így a gyámhatóságnak még van lehetősége kijelölni egy ideiglenes gyámot. Viszont ebben az esetben ez nem történt meg.

A TASZ jogásza szerint különösen problémás, hogy a gyámhatóság nem gondoskodott idejében a gyerek születése utáni elhelyezéséről.

A kislány ezért még hetekig a kórházban volt ahelyett, hogy nevelőszülőhöz került volna addig is, amíg vissza nem térhet édesanyjához – írja a TASZ.

A TASZ a gyámhatóság intézkedéseinek gyorsítása érdekében hivatalos kérelmet nyújtott be. Nyitray Zsuzsanna azt mondta lapunknak, hogy tulajdonképpen abban a két hónapban egy jogon kívüli állapot állt fenn. Ugyanis a haza nem adhatósági határozat nem szünteti meg a szülő törvényes képviseletét. Az mindaddig fennmarad, amíg a gyámhivatal azt nem szünetelteti, és nem jelöl ki ideiglenesen gyámot a gyereknek. Tehát jogilag végig Mária volt Hermina törvényes képviselője, így akár haza is vihette volna a kórházból. Viszont ennek ellenére még egy nyilatkozatot is ki kellett tölteniük a szülőknek, amiben ismét nyomatékosították, hogy nem mondanak le a gyerekükről, és ők szeretnék felnevelni Herminát.

Ebben már a TASZ jogásza segített a családnak, aki felvette a kapcsolatot a gyámhivatallal. Önmagában az a tény elegendő volt, hogy egy jogász felhívta a gyámhivatalt, hivatalosan is képviselte Máriát, kérdőre vonta az ügyintézőt a haza nem adhatósági határozat jogszerűsége miatt. Ezek után meg kellett várni, hogy a szülők nyilatkozata megérkezzen a gyámhivatalba, és a családsegítők is úgy nyilatkozzanak, nincs veszélyeztetve az újszülött.

Ezek után Mária végre hivatalosan is hazavihette Herminát a kórházból.

Csakhogy addigra eltelt két hónap, és bár Mária rendszeresen járt be látogatni a lányát, azt mondta: gyerekének traumát okozott az a két hónap különlét, a súlya sem növekedett megfelelő mértékben. „Egy gyermeknek a szülők mellett lenne a helye, nagyon nehéz volt ez az időszak, a tesók keresték a kistestvérüket, és azt akarták, hozzam haza őt” – mondta. Mária szoptatni nem tud, bár korábban mind a hét gyerekét tudta, most elapadt a teje. Azt mondta, szerinte a „sok idegtől”, még mindig nem tudta feldolgozni a vele történteket.

Kevés az adat a kórházban hagyott csecsemőkről

Mária példája nem egyedi. Talán még néhányan emlékeznek Barbara ügyére, akitől jogtalanul választották el pár napos csecsemőjét, de ezt tíz év után mondta ki a strasbourgi bíróság. Barbara 2014. május 3-án adott életet hatodik gyerekének, Bencének. A kórházban két napig szoptatta az újszülöttet, együtt aludt vele, aztán egyszer csak jöttek, és elvitték a fiát. Az anya arra panaszkodott, hogy ennek okát nem mondták el neki.

Később kiderült, hogy a védőnő korábbi problémákra hivatkozva már Barbara terhessége elején azt javasolta, hogy a nő a kórházból se vihesse haza a gyerekét – ahelyett, hogy a várandóssága végéig segítette volna abban, hogy végül hazavihesse kisfiát.

Tény, hogy van olyan helyzet, amikor valóban jobb a gyereknek, ha nem a vér szerinti szüleivel él. Minden ilyen esetet egyedileg kell elbírálni, és a gyerek legfőbb érdekét kell szem előtt tartani. A szélesebb tájékozódást segítené, ha tudnánk, miért vannak bent csecsemők a kórházakban, erről azonban nincsenek adatok. Tavaly novemberben a Telex kérdésére árulta el az Országos Kórházi Főigazgatóság, hogy 353 olyan gyerek van kórházi ellátásban, akikről a szüleik lemondtak, vagy akiket a szüleik nem vihettek haza magukkal.

Nyitray Zsuzsanna szerint ezek a gyerekek négy ok miatt lehetnek az intézményben:

• lemondtak róluk a szüleik, és nem is jelentkeznek értük, ők azok, akiket örökbe lehet fogadni;
• egészségi okok miatt nem vihetik haza őket;
• vannak azok, akiket ténylegesen nem lehet hazavinni, mert veszélyeztetett helyzetben vannak;
• és végül vannak a Herminához hasonló gyerekek, akiket haza akarnának vinni, de a hatóság mégsem engedi.

Arra csak becslések vannak, hogyan oszlanak meg az arányok a négy kategória között. Nyitray Zsuzsanna korábbi ombudsmani vizsgálatokra és a KSH statisztikáira hivatkozva azt mondta: nagyjából a gyerekek harmadát anyagi okok miatt emelik ki a családjából, a haza nem adhatóság pedig a kiemelés előszobája. A TASZ szerint a kórházban hagyott csecsemők harmadát szintén anyagi okok miatt nem engedik haza.

Pedig ez lenne az a kategória, amin a leggyorsabban lehetne változtatni. Persze nem a család anyagi körülményein, mert az egy összetett szociális probléma.

Viszont azon igen, hogy legalább addig, amíg nem dől el a végleges sorsa, vagy amíg nem kap a család segítséget, addig is a szüleivel lehessen a gyerek.

Ez azért is fontos, mert a korai időszakban szerzett tapasztalatok erősen befolyásolják, hogy az idegrendszer alapszinten inkább készenléti vagy inkább nyugalmi állapotban működik. A kisbabáknak súlyos problémát jelent az állandó gondozó, az elsődleges kötődési személy hiánya. Ennek következményei pedig a későbbi életükre is hatással lesznek.

Ha nem lehet visszaadni a vér szerinti családnak a gyermeket, és örökbe fogadó szülőt sem találnak neki, akkor hivatásos nevelőszülőkhöz kellene kerülnie. Nehezebb helyzetben vannak a speciális szükségletű gyerekek, akik magatartásproblémával küszködnek, pszichiátriai betegséggel élnek, vagy valamilyen súlyos trauma érte őket. Utóbbi csoportra egyáltalán nincs nevelőszülői férőhely a rendszerben, nincsenek erre felkészített nevelőszülők.

Nyitray Zsuzsanna szerint a mélyszegénység okait kellene felszámolni, az alapellátást megerősíteni, az állam szociális védőhálóját kiterjeszteni, például szociális bérlakások, anyaotthonok, átmeneti otthonok építésével.

A kerületi gyámügyi osztályok 16 esetben hoztak haza nem adhatósági döntést

Szerettük volna részletesen is megtudni a gyámügyi főosztálytól, hogy a Máriához hasonló helyzetben lévő anyák milyen segítséget kaphatnak a terhességük alatt, ha úgy látják, hogy a veszélyeztető körülmények fennállnak. Megkérdeztük, hogy amióta törvénybe iktatták a haza nem adhatóság intézményét, hány esetben döntött a gyámhatóság a születendő csecsemő kiemeléséről már az anya terhessége alatt, illetve azt is, hogy mi lett ezekkel a gyerekekkel.

Budapest Főváros Kormányhivatala válaszában azt írta: a gyámhivatali eljárást mindig megelőzi a gyermekjóléti alapellátás. Ebben a szakaszban a várandós szülővel, a várandós szülő családjával, illetve környezetével együttműködve megpróbálják felszámolni a veszélyeztető körülményeket. Utána a gyámhatóság kizárólag akkor dönt a haza nem adhatóságáról, ha a veszélyeztető körülményeket nem sikerül megszüntetni.

„A születendő gyermeket veszélyeztető körülmények nem általánosíthatók. A család- és gyermekjóléti szolgálat minden esetben egyedileg, kizárólag az adott várandós anyára koncentrálva egyedileg vizsgálja, hogy melyek azok a veszélyeztető körülmények, amik a születendő gyermeket veszélyeztetik, és azok hogyan szüntethetők meg és ha ezek eredménytelenek, annak mi az oka.”

Kiemelték, hogy a család- és gyermekjóléti szolgálatok a munkájukat szakmai jogszabályok, egységes módszertan és protokoll alapján végzik. A várandós szülőt a család- és gyermekjóléti szolgálat a Gyvt. 39. szakaszának (2)–(4) bekezdése alapján segíti. Itt például olyan dolgok szerepelnek, mint a

• a családtervezési, a pszichológiai, a nevelési, az egészségügyi, a mentálhigiénés és a káros szenvedélyek megelőzését célzó tanácsadás;
• a családok átmeneti otthonában igénybe vehető ellátáshoz történő hozzájutás szervezése;
• a hivatalos ügyek intézésének segítése;
• a családi konfliktusok megoldásának elősegítése, különösen a válás, a gyermekelhelyezés és a kapcsolattartás esetében;
• egészségügyi ellátások és pedagógiai szakszolgálatok igénybevétele.

Budapest Főváros Kormányhivatala azt is elárulta, hogy a jogszabály hatálybalépése óta

a kerületi gyámügyi osztályok 16 esetben hoztak haza nem adhatósági döntést.

Haza nem adhatósági döntés esetén a gyermek megszületése után a gyámhivatal minden esetben felülvizsgálja, hogy a veszélyeztető körülmények ténylegesen fennállnak-e még. „Ez alapján a hatóság dönthet a gyermek szülő számára történő kiadásáról, családba fogadásáról, harmadik személynél történő elhelyezéséről vagy szükség esetén szakellátásba helyezéséről” – írták válaszukban.

Tehát elméletben a cél jó: az alapellátás már a terhesség alatt foglalkozzon az anyával és a gyermekével, és így idejében be tudjanak avatkozni, ha erre szükség van. Ez az a segítség, amit jellemzően nem kapnak meg a családok – mondta korábban lapunknak Boros Ilona, a TASZ jogásza. Boros Ilona szerint sokkal inkább az infrastruktúrát, a személyi, anyagi feltételeket kellene fejleszteni, mintsem tovább szigorítani a jogszabályokon. Ha több szakember dolgozna a gyermekvédelemben, és megfelelők lennének a források, akkor több kapacitás is lenne a nehéz helyzetben lévő családok megsegítésére.

Az, hogy a jövőben hogyan fogják kezelni azt a témát, nagyban függ az új minisztériumok munkájától, lehetőségeiktől. Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter bizottsági meghallgatásán beszélt a kórházban hagyott csecsemők helyzetéről. A részletekre nem tért ki, de azt ígérte: a kórházban hagyott csecsemők ügyében gyorsítanák az örökbefogadási eljárásokat is, a családból való kiemelést pedig csak végső eszköznek tartanák meg.

A TASZ mind a Szociális és Családügyi Minisztériumnál, mind a Gyurkó Szilvia vezette Gyermekjogi és Gyermekvédelmi Államtitkárságnál indítványozta, hogy a kormány első száz napjának intézkedései között kiemelt helyen szerepeljen a kórházban ragadt kisbabák helyzetének rendezése.