Hegedűs Zsolt azt ígérte, hogy javaslatot tesz a kötelező MOK-tagság visszaállítására

Hegedűs Zsolt szerdán arról posztolt a Facebookon, hogy az átadás-átvétel után „a felálló egészségügyi minisztérium szakmai, korrekt és átlátható módon át fogja tekinteni az ágazati irányításban, az egészségügyi államtitkárságon, a kórházakban, valamint a háttérintézményekben dolgozó vezetői személyi állományt, a vezetői feladatokat, az intézményi működést, továbbá az átmeneti időszakban meghozott jelentősebb döntéseket és szerződéses kötelezettségvállalásokat”.

A bejegyzés alatt azt kérdezték a minisztertől: tervezi-e, hogy javaslatot tesz a kötelező MOK-tagság visszaállítására. Hegedűs erre annyit írt kommentben, hogy „igen”. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) tagsága 2023 óta nem kötelező, önkéntes alapú.

Múlt héten a Facebook-oldalán számolt be arról a MOK, hogy a tervezett kamarai feladatokról egyeztettek Hegedűs Zsolttal. Mint írták, célul tűzték ki, hogy „az első 100 kormányzati napban a Kamara visszakapja azokat a jogköröket, feladatokat és felelősséget, melyekkel őrizheti a hivatás tisztaságát, fejlesztheti minőségét és melynek legfőbb nyertesei a betegek lesznek”. Hozzátették, hogy a MOK vezetése és a Tisza Párt egészségügyi delegációja korábban megtárgyalták a főbb tartalmi pontokat, a Kamara pedig elkészítette a javasolt normaszöveget.

Megkérdeztük a Magyar Orvosi Kamarát, hogyan reagálnak Hegedűs ígéretére. Amint válaszolnak, beszámolunk róla.

Hegedűs kedden találkozott az egyedi gyógyszerkérelmeket elbíráló Batthyány-Strattmann László Alapítvány képviselőivel is, és azt kérte tőlük, hogy a munka december 31-ig a jelenlegi struktúrában folytatódjon. A táncáról elhíresült politikust ebben a cikkben részletesen bemutattuk, alább összefoglaltuk az egészségügyi elképzeléseit:

• Rossz és elavult rendszernek gondolja, hogy a magyar egészségügyben a betegek nincsenek döntési helyzetben a saját kezelésükben.
• Az egészségügyi reformhoz egyik legfontosabb alapelemének az egészségügyi minőségi mutatók mérését, hitelesítését és publikálását tartja. A transzparensen bemutatott adatok szerinte önmagukban nyomást gyakorolnak a döntéshozókra.
• Hibáztató kultúra helyett egy tanuló kultúrát kellene szerinte kialakítani, melynek alapja, hogy „ha nem a kívánt eredmény született vagy egy beteg panaszt tesz, azt ki kell vizsgálni”. Szerinte az őszinteség kötelesség, nem pedig kockázat. Ennek mintájául az Angliában működő „őszinteség kötelessége” szolgálhat, amelyben a szakmai hiba után a betegnek elmagyarázzák, hogy mi történhetett, és hogy az orvosok mit tesznek azért, hogy az többet ne fordulhasson elő.
• Szintén angliai minta alapján kezelné a kórházi fertőzéseket: az Orvosi Kamara segítségével készítenek egy plakátkampányt arról, hogy a hozzátartozó hogyan tud segíteni abban, hogy megelőzzék a kórházi fertőzéseket: milyen ételt hozhat be, hova ülhet le, mit foghat meg a kórteremben. A plakátokat az első száz napban kihelyeznék a kórházakban, az eddig titkosított, a kórházi fertőzésekről készült adatokat pedig nyilvánosságra hoznák.
• Leszereltetné viszont a nagy vitát kiváltó kórházi arcfelismerő rendszereket. Szerinte ez a rendőri irányítási modell logikáját követi, nem pedig az egészségügyben dolgozók szemléletét.
• Komplex szervezéssel megoldható lenne szerinte, hogy a szakterületén, a csípő és térdprotézis műtéteknél a 6-7 éves várólisták helyett 2027 végére maximum 6 hónap legyen a várólista.