„Magánrendelésen kellett odaadni a többszázezres vizsgálati díjat” – nem sikerült megtörni az orvosbárók hatalmát

Hatalmi befolyás, rejtett hálózatok az állami ellátásban, az eszközök kisajátítása, szakmai monopólium – csak néhány jelenség, ami kapcsolatba hozható az orvosbárókkal. A mai orvosbárók hatalma nem a borítékban, hanem a struktúrákban van, és nemcsak a beteg, hanem a rendszer is függ tőle – olvasható Az orvosbárói struktúrák leépítésének lehetőségei a magyar egészségügyben című vitairatban, amit a Magyar Orvosi Kamara (MOK) a honlapján tett közzé.

A MOK tapasztalatai szerint a hálapénz kivezetése történelmi jelentőségű lépés volt ugyan, de a bárói struktúrák ma is tovább élnek, csak éppen máshogy: pozíciókban, kisajátított tudásban és kapcsolatokban.

Az orvosbárók hatalma túlmutat a szakmai pozíciójukon

De kiket is nevezünk a közbeszédben orvosbáróknak? 2016-ban egy újságcikkben jelent meg először ez a kifejezés. Azokat a hatalmi helyzetben lévő szereplőket illetik ezzel a névvel, akiknek nagy anyagi forrásuk és befolyási képességük van az egészségügyben. Az orvos oligarchák rendszere a szocializmus idején alakult ki, majd a gazdasági és a politikai kapcsolatokkal erősödtek meg.

Fontos megemlíteni, és a MOK is kiemelte, hogy az orvosbáró nem egyenlő az orvosi szakmai elittel, bár személyi átfedések lehetnek köztük. Szakmai elitje minden ország orvostársadalmának van. Ők azok, „akik személyes ambíciójuk, képességeik és szorgalmuk – tehát érdemeik – révén vezető szerepet töltenek be az orvostársadalomban”. Ezzel szemben az orvosbárókat a hatalmi működésük határozza meg. Az orvosbárók az orvostársadalom nagyjából 1-3 százalékát teszik ki.

A MOK kiindulópontja, hogy az orvos oligarchák jelentősen befolyásolni tudják a magyar egészségügyet. Hatásukra a döntések gyakran nem szakmai, hanem személyes, gazdasági vagy politikai érdekek szerint születnek. Ez pedig akadályozza az egészségügy megújulását, hatékonyságát és biztonságát.

Tehát közvetve az orvosbárók akadályai a korszerűbb és igazságosabb egészségügynek.

Az orvosbárók beágyazottságát mutatja, hogy sok esetben csak náluk érhetők el bizonyos műtéti technikák, ők döntenek arról, kit engednek oda „tanulni a műtőasztal mellé”.

Gyakran ezeknek az orvosoknak saját eszközparkjuk van, illetve a bárók és az ipari szereplők között is kapcsolat épül ki. A cégek függnek attól, hogy az orvosvezető honnan rendeli meg a terápiás vagy diagnosztikai eszközöket, így a megrendelések nagy része túlárazott közbeszerzési eljárásokon keresztül zajlik – írja a MOK.

A hálapénz kivezetése után a magánszektor lett az orvosbárók eszköze

Bár azt gondolhatnánk, hogy az orvosbárók hatalma a hálapénz 2020-as kivezetésével megszűnt, valójában ez nem így történt. Ennek oka, hogy a 2021-ben még valóban jelentősnek számító béremelés egy orvosbárónak közel sem fedezte a hálapénz kiesését. Ezért sokan kiutat kerestek, hogy ne vesszen el az anyagi és szociális státuszuk. A MOK azt írja: kezdetben sokan egyszerűen folytatták az illegális tevékenységet, viszont amikor kiderültek az első őrizetbe vételek, próbáltak kreatív megoldásokhoz nyúlni.

Az érintettek gyorsan alkalmazkodtak: befolyásukat a magánegészségügyi szektorban építették tovább. Az orvosbárók úgy tudtak terjeszkedni, hogy „átjártak” az állami és a magánszektor között, ami elvileg tilos volt. Vagyis a gyakorlatban ugyanazt a beteget állami és magánellátásban is kezelték. Ezután jött az, hogy „magánrendelésen kellett odaadni a többszázezres vizsgálati díjat, vagy parkolóban letekert ablakú autók szolgáltak postaládaként a borítékoknak” – írja a MOK.

Az orvosbáróknak „jól jött”, hogy megnőtt a kereslet a magánszektor iránt. Ez akkor csúcsosodott ki, amikor a koronavírus-járvány miatt csökkentek az állami egészségügy kapacitásai, a lakosság pedig csak a magánszektorban férhetett hozzá több ellátáshoz. Mi is írtunk arról, hogy már minden harmadik, egészségügyre költött forint a magánszolgáltatókhoz, és nem a tb-finanszírozott klasszikus intézményekhez jut. „Sorra nyíltak a magánklinikák, milliárdos beruházások zajlottak, néhány év alatt 40 százalékos növekedés történt a szektorban, évi 1000 milliárd forintos üzlet alakult ki” – írja a MOK.

A magánszektor az orvosbárók eszköze lett, annak ellenére, hogy a törvény a két szektort el akarta választani egymástól.

Ebben a helyzetben az állami várólisták növekedése még kedvező is volt az orvosbáróknak: egyenesen üzletfelhajtó erővel bírt. Aztán kis késéssel kialakult egy új forma is: egyes állami kórházak elkezdtek alapítványokon, belsős cégeken keresztül hivatalosan leválasztott, a valóságban azonban az állami ellátáson alapuló magáncsatornákat kialakítani. Erre volt jó példa a Péterfy Kórház egyik krónikus osztálya, ahol mint kiderült: havi 160 ezer forintot is elkérhettek a betegektől.

Az orvosok közel felének a karrierjét negatívan befolyásolta az orvosbárók jelenléte

Takács Péter eddigi egészségügyi államtitkár 2024-ben egy interjúban ígéretet tett arra, hogy „tűzzel-vassal” fogja irtani az orvosbárókat, akik miatt hosszabbak a műtéti várólisták. Ez végül nem bizonyult annyira sikeresnek. A kamara 2025. december elején végzett egy 4000 fős mintán alapuló felmérést a magán- és az állami egészségügy viszonyairól, illetve az orvosbáró-jelenségről. Ezt április 21-én publikálták.

A felmérésben megkérdezték, hogy a kitöltők szerint léteznek-e orvosbárók, erre a válaszadók 93 százaléka igennel felelt. Az orvosok közel felének a karrierjét negatívan befolyásolta az orvosbárók jelenléte:

A válaszadók több mint 70 százaléka tapasztalt autoriter vezetést az elmúlt három évben:

A döntő többség támogatná a vezetői kinevezések időbeli korlátozását és a nyilvános vagyonnyilatkozatokat.

MOK: Átlátható kinevezésekre és előléptetésekre van szükség

2024 márciusában Magyar Péter arról beszélt, hogy az egészségügy gyökeres átalakítása, az orvosbárók leváltása nem várhat egy percet sem. Magyar szerint minden egyes perc késlekedés emberéletekbe kerülhet. A MOK javaslatokat is megfogalmazott, amikkel szerintük a jövőben valóban lehetne csökkenteni az orvosbárók hatalmát.

A felsorolt javaslatok a teljesség igénye nélkül:

• A vezetői pozíciókat (osztályvezető, tanszékvezető, centrumelnök) kössék időkorlátos mandátumhoz (például 2×4 év).
• Az újrapályázás feltétele független szakmai és etikai értékelés eredménye legyen.
• Legyenek átlátható kinevezési és előléptetési kritériumok.
• Minden vezetőjelölt töltsön ki összeférhetetlenségi nyilatkozatot (a rokoni, gazdasági, szakmai kapcsolatok feltüntetésével).
• A fiatal szakorvosokat (és a civileket) vonják be a szakmai kollégiumokba és irányelvalkotásba.
• Minden akkreditált képzés, műtéti eljárás és protokoll legyen hozzáférhető országos platformon.
• Legyenek nyilvánosak az intézményi teljesítménymutatók (például műtéti esetszámok, várólisták, orvosi teljesítményindikátorok, betegpanaszok).
• Legyenek nyilvánosak a vezetői juttatások.
• A felsőbb vezetők esetében legyen nyilvános a vagyonnyilatkozat (ez például Romániában is gyakorlat).
• Legyenek transzparensek a kutatási és az eszközhasználati döntések. Lehessen tudni, hogy ki és milyen feltételekkel fér hozzá intézményi eszközökhöz.
• Szerződések és pályázatok esetén kelljen kötelezően kitölteni összeférhetetlenségi kérdőívet.
• Az etikai bizottságok tagjainak kiválasztását alulról szervezzék meg, nem lehetnek befolyással rá magasabb pozícióban lévő orvosok.
• Az etikai rendszernek teljesen függetlennek kell lennie a minisztériumtól és az egészségügyi intézményektől, csak bíróság gyakorolhat jogorvoslatot felette.
• Szabályozni kell az állami és a magánegészségügy viszonyát, erről külön munkaanyagot is készít a MOK.