Húsz éve nem volt nyíltvégű választási kampány Magyarországon. Az Orbán-rezsim autokratikus politikai berendezkedéséből fakadó erőfölénye és az egyenlőtől fényévekre lévő választási környezet ellenére, van esély az ellenzéki Tisza győzelmére. A kérdés azonban nem egyszerűen az, ki nyer és ki veszít, hanem az, hogy a választási eredmény milyen körülmények között, milyen legitimitást adva, milyen parlamenti erőviszonyokat előállítva és milyen következményeket előrevetítve születik meg. Bár a forgatókönyvek sokaságát és azok végtelenszámú leágazását lehetetlen számba venni, a Political Capital a legfontosabbakat igyekszik felvázolni.
A választás lebonyolításával kapcsolatos forgatókönyvek
Minden jel arra mutat, hogy április 12-én választani fogunk, és bár a hatalom nem leválthatatlan, a végeredménytől függetlenül fontos rögzíteni, hogy olyan körülmények között jutunk el a választás napjáig, amely során az esélyegyenlőség a legkevésbé sem érvényesül(t).
1. A választás elhalasztása
A legszélsőségesebb forgatókönyv a választás elhalasztása vagy akadályozása volna. A jelenlegi kétharmados kormánypárti többség közjogi lehetősége megvan arra, hogy valamilyen rendkívüli állapotra, például háborús veszélyhelyzetre vagy terrorfenyegetésre hivatkozva elhalassza a választást (lásd a Washington Post értesülését az orosz Külső Hírszerző Szolgálat [SZVR] által felvetett Orbán Viktor elleni álmerényletről).
Kisebb részt az ország uniós tagsága és nemzetközi beágyazottsága okán nem valószínű ez a forgatókönyv, ennél fontosabbak azonban a belpolitikai kockázatok: a választás elhalasztása az autoriter hatalomgyakorlás és a vereség nyílt beismerése volna, megmérettetés nélkül. A közfelháborodás akár olyan utcai megmozdulásokhoz is vezethetne, ami komoly kihívásokat jelentene a rendvédelmi szerveknek, és végzetes politikai károkat okozhatna a Fidesznek.
2. A választás kiürítése
A második lehetőség a választás kiüresítése vagy megfosztása annak politikai jelentőségétől. Ebben az esetben a választás formálisan megtörténik ugyan, de anélkül, hogy a választóknak valódi döntési lehetőségük lenne. Ezt úgy lehetne elérni, ha például hirtelen, egy tollvonással az egész politikai rendszert átalakítanák elnöki rendszerré, vagy ha Magyar Pétert, a pártját, illetve annak jelöltjeit ellehetetlenítenék, akár lejáratással, akár jogi eljárásokkal, akár másfajta nyomásgyakorlással. A Direkt36 által feltárt és egy rendőrnyomozó által is megerősített Tisza elleni titkosszolgálati akció után okkal feltételezhető, hogy volt ilyen szándéka a hatalomnak, csak eddig nem járt sikerrel.
Az ilyen típusú, legsötétebb diktatúrákat idéző repressziónak azonban magas a politikai költsége, és az idő is nagyon szűkös a végrehajtására. A politikai rendszer korábban Orbán által is emlegetett átalakítása is megkésettnek tűnik.
3. A választás megtartása viszonylag szabad, de nem tisztességes körülmények között
A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy lesz választás április 12-én, de – ahogy eddig is láttuk – a lebonyolítása nem teljesen tisztességes körülmények között történik majd.
Fontos, hogy ez alatt nem a választási irodák munkáját, a választási eljárás lebonyolítását értjük; továbbra is van okunk feltételezni, hogy a szavazókörökben a választópolgárok tisztességes körülmények között adhatják majd le szavazataikat. Sokak félelme ellenére bizonyosan nem fog megtörténni, hogy a választás napján hamisított szavazatok tömeges urnába tömködésével vagy az informatikai rendszer meghekkelésével csaljanak. A magyar választási eljárás ugyanis 100 százalékban papíralapú: a szavazatokat az ellenzéki delegáltak által is ellenőrzött szavazókörökben számolják meg, az eredményekről jegyzőkönyv készül, amelynek másolatát az adott szavazatszámláló bizottság összes tagja megkapja. Ugyanezek az adatok kerülnek fel az NVI honlapjára is; az itt elérhető és a jegyzőkönyvekben szereplő adatok egyszerűen összevethetők.
Jóval tágabb perspektívában kell tehát érteni, hogy miért nem tekinthető tisztességesnek a választás: arról van szó, hogy a formális demokratikus keretek léteznek ugyan, de a pártverseny feltételei erősen torzítottak. Ez az információs autokráciák logikájába leginkább illeszkedő forgatókönyv, ami nem újdonság, hiszen az EBESZ választási megfigyelői már az elmúlt három választást is súlyos kritikákkal illették.
A hatalommal való visszaélés ugyanis, a teljesség igénye nélkül, rengeteg területen érvényesül: a médiafölény, a szinte korlátlan pénzügyi források használata, az állami intézmények és erőforrások kampánycélú felhasználása, az állam és a kormánypárt teljes összefonódása, az ellenfél elleni célzott hatósági és titkosszolgálati eljárások, a megfélemlítés, valamint a dezinformációs kampányok, amelyekben egyre nagyobb szerepe van az olyan új technológiáknak, mint a közösségi médiában alkalmazott trolloknak, botoknak vagy MI-alapú tartalmaknak. Az elsősorban Oroszországhoz köthető külföldi választási beavatkozás is inkább ebben a „nem döntő, de erősen befolyásoló” kategóriában érvényesül, dezinformációs műveletek, aktív beavatkozások vagy más titkosszolgálati akciók formájában. A kormánypárt minden tagadása és bagatellizálása ellenére a Kreml választási beavatkozása ugyanis aligha vitatható, ez jól dokumentáltan az orosz vezetés gyakorlatának része. A kérdés csak az, hogy a befolyásolás mennyire lehet eredményes.
Érdemes nyíltan beszélni arról is, hogy a voksolás napján, A szavazat ára című dokumentumfilmben is bemutatott módon tömegesen vásárolhatnak szavazatokat, ösztönözhetnek, akár kényszeríthetnek szavazásra választókat. Erről a jelenségről nemrég Bódi Mátyás, a Választási Földrajz szakértője írt statisztikai módszerekkel alátámasztott elemzést, amely bemutatta, hogy egyes választókerületek legszegényebb, leszakadó, aprófalvas részein, illetve a városok szegregátumaiban a kormánypárt választásról választásra gyanús körülmények között képes maximalizálni szavazatait. A hatalom megbízott intézői ugyanis általában egyszerre, az országos átlagtól eltérő időben, szervezetten juttatják el a kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket a szavazóhelyiségekbe, akik közül sokan feltehetően nem is tudták, hogy aznap szavazni fognak. Ez az a több százezer fős választói tömeg, amelyet a közvélemény-kutatók is csak nagyon korlátozottan érnek el, létszámuk pedig súlyozással sem jelezhető előre pontosan. Ez a legfőbb oka annak, hogy a Fideszt némileg alulmérhetik a kutatások. A kormánypártban készülnek is a mozgósításra, Orbán Viktor pártja januárban tartott önkormányzati fórumán meg is üzente a kormányközeli polgármestereknek, hogy „ezt a választást nektek kell megnyernetek, a trombitát nektek kell fújni”.
A választási eredménnyel kapcsolatos forgatókönyvek
A választási eredményeket tekintve három alapvető forgatókönyvvel számolhatunk: (1) Fidesz-győzelemmel, (2) Tisza-győzelemmel és (3) azzal, ha nincs egyértelmű győztes. Mindhárom esetben számtalan alforgatókönyv elképzelhető, a szakpolitikai, társadalmi, külpolitikai, gazdasági vetületekről nem is beszélve. A parlamenti erőviszonyok mentén haladva vesszük számba a legjelentősebbeket, nem a valószínűségük sorrendje szerint.
1. Kétharmados Fidesz-többség
Jelenleg nincs rá sok esély, de egy kétharmados Fidesz-győzelem esetén az autokratikus rendszer kiteljesedése várható, fokozódó politikai elnyomással, a részben még autonóm intézmények, például a bíróságok vagy az önkormányzatok további leépítésével és az ellenzék marginalizálásával.A kormánypárt minden bizonnyal politikai bosszúhadjáratot folytatna az ellenfeleivel szemben. Hatályba lépne az ellehetetlenítési törvény, mely szervezeti formától függetlenül bármely jogi személy, sőt azok vezető tisztségét betöltő magánszemély fenyegetésére is alkalmas lenne, de elsődleges célja a szabad sajtó és a civil szervezetek teljes felszámolása volna.
A Tisza feltehetően szétesne, még a parlamentbe való beülése is kérdésessé válna, a többi ellenzéki párt közül legfeljebb a Mi Hazánknak lenne túlélési esélye. Újabb politikai alternatíva csak lassan jöhetne létre. Az ellenzéki választók teljes apátiába zuhannának. A migrációs hajlandóságot vizsgáló felmérések szerint jelentős kivándorlási hullám következne be. Ez az Orbán-rezsim utóbbi éveiben már így is felgyorsult: 2024-ben először lépte át a 40 ezret a külföldre távozó magyarok száma. A leginkább érintett réteg a fiataloké, akik semmiféle jövőképet nem látnának maguk előtt, az egyetemisták újabb hulláma nyugati felsőoktatási intézményekbe igyekezne bekerülni.
A külpolitikai viszonyokat tekintve az autokrata internacionálé nagy sikere lenne a Fidesz győzelme. Az orbáni sikerreceptet nemzetközi szinten tovább lehetne írni és mesélni, ami Európában új lendületet adna a Patrióta pártcsaládnak. Maradna a szoros kapcsolat a Donald Trump vezette Amerikai Egyesült Államokkal és Vlagyimir Putyin Oroszországával. Az EU fellépése vélhetően gyengülne a legitimitásában megerősített Orbán-kormánnyal szemben, de az uniós intézmények mindent megtennének a magyar kormány megkerülése érdekében. A többsebességes Európában Magyarország részben saját akaratából is a periférián maradna, kiszorulva az uniós döntéshozatalból, végleg lemondva az uniós források jelentős részéről. Magyarország évtizedekre az orosz érdekszférában ragadna.
2. Egyszerű Fidesz-többség
Ebben az esetben döntő jelentőségű, hogy szűk vagy egy kényelmes többséggel rendelkezik majd a kormánypárt. A két alforgatókönyv között óriási eltérés lehetséges.
Jelentős Fidesz-többség
Ha a többség jelentős, akkor nem lesz sok különbség az előbbi, kétharmados forgatókönyvhöz képest. A Fidesz maximálisan ki fogja használni a fölényét. Épp úgy igyekeznek majd megszilárdítani a rendszert, leszámolni a politikai ellenfelekkel, elfogadni és végrehajtani az ellehetetlenítési törvényt, mint az előző esetben. Ha valamivel lassabban is, de a Tisza feltehetően ilyen körülmények között is leamortizálódna, képviselői, ha be is ülnének a parlamentbe, nem volnának képesek ütőképes ellenzéki politikát folytatni, és az ellenzéki választók körében is ugyanúgy eluralkodna az apátia. Különleges helyzetet jelentene, ha a Mi Hazánkkal együtt meglenne a Fidesz kétharmada, ez még tovább radikalizálhatná a politikai rendszert, és Toroczkai László pártjának megerősödését is elhozhatná.
A külpolitikát tekintve is hasonló helyzet állna elő, mint a kétharmados többség esetén.
Szűk Fidesz-többség
Ha a Fidesz alkotmányozó többsége néhány mandátumos többséggé olvadna, teljesen új politikai helyzet alakulna ki, működésében és hangulatában egyaránt. Ebben az esetben a Fidesz nehézkes kormányzás elé nézne, és feltehetően erős ellenzéki fellépésre lehetne számítani a Tiszától, de leginkább a mögötte álló Orbán-ellenes választói tömegtől.
A kormánypártnak is lenne ugyanakkor lehetősége bővíteni a saját mozgásterét, például úgy, hogy még az új parlament megalakulása előtt rendkívüli ülés keretében összehívják a régit, megnyirbálják a korábbinál erősebbnek ígérkező ellenzék jogait, egyidejűleg bizonyos törvényeket kiemelnek a kétharmados körből. Mivel a választás napja után, de az új Országgyűlés (legkésőbb május 12-ei) összeülése előtt a Fidesz még rendelkezik a minősített többségével, nincs közjogi akadálya annak, hogy ezt meglépje. Valószínűleg az a kérdés is felvetődne, hogy a Tiszának érdemes-e egyáltalán beülni az parlamentbe, vagy maradjon inkább erős rendszeren kívüli párt, nem elfogadva a Fidesz játékszabályait.
Bár a politikával foglalkozók szűk körében közhely, a szélesebb közvéleményt meglepheti, hogy a választási rendszer torzításai, a manipulált kerülettérkép, a visszaélések melegágyát képző levélszavazatok és a foglyul ejtett nemzetiségi mandátum miatt akár az is előfordulhat, hogy a a Fidesz akkor is többséget szerez, ha a Tisza néhány százalékponttal több listás szavazatot kap. Társadalmi szempontból ez lehet az egyik legpusztítóbb forgatókönyv. Elmélyülne a politikai polarizáció, megkérdőjeleződne a kormány legitimációja, akár hideg polgárháborús helyzet is kialakulhat. Az éles megosztottság miatt döntő jelentőségű lesz a szavazótáborok viselkedése és aktivitása. Akár a 2006-os erőszakos politikai helyzethez hasonló szituációk is kialakulhatnak.
Az előrejelzések szerint a 2026-os és 2027-es gazdasági helyzet kedvezőtlen lesz, a költségvetés valós állapota is sokkal rosszabb lehet a nyilvánosan ismertnél. További jelentős kockázatot jelentenek az iráni háború miatt kiszámíthatatlan nemzetközi fejlemények. Az EU-s pénzek hazahozatala továbbra sem várható. Ezért minden bizonnyal, 2022-höz hasonlóan, jelentős kiigazítást kell végrehajtani már 2026 nyarán vagy őszén, ami még jobban megrendítheti a kormányt.
A külpolitikai helyzet hasonlóan alakulna, mint az előző forgatókönyvek esetén, azzal a különbséggel, hogy Orbán kifelé kevésbé látszana erősnek. A saját szövetségi rendszerrel szembemenő külpolitikai irány azonban emiatt aligha változna, Magyarország ebben az esetben is elveszítené a lehetőségét, hogy Európa magállamaihoz közeledjen, és meghatározó maradna az orosz orientáció.
3. Kétharmados Tisza-többség
Egy kétharmados többség mély intézményi átalakítást tenne lehetővé, de ennek kockázata is lenne a Tisza számára, mivel a gyors változások a választói elvárásokat is növelnék. Bár Magyar Péter fejcseréket ígért a legfontosabb intézmények élén, ha az érintettek nem mondanak le maguktól, az hosszadalmas közjogi bonyodalmakhoz vezethet. Ha az új vezetők újra pártos alapon kerülnek kinevezésre, rendszerváltásról aligha beszélhetünk majd. Az ugyanis csak akkor valósul meg, ha a kiüresített független intézmények a végrehajtó hatalmat valóban korlátozni képes formájukban állnak vissza.
A Tisza kétharmados győzelme esetén az Orbán-rezsim teljes vagy részleges szétesése várható. Feltehetően lesz politikai elszámoltatás, számos ügyben ennek egyértelmű jogi alapja is lenne. Tömeges dezertálás indulna el a Fidesz klientúrájából, utólag sokan felfedeznék magukban a belső ellenzékit, ahogy az a Kádár-rendszer kimúlásakor is történt. A Fidesz szavazótábora várhatóan összeomlik, elindul a győzteshez húzás, illetve a Tiszával szembeni politikai alternatívák építése.
A külpolitika terén gyorsan javulhatnak az európai kapcsolatok, a korrupcióellenes és jogállami feltételek teljesítésével Magyarország hozzájuthatna az uniós források egy részéhez. A konstruktív EU- és NATO-tagság mellett azonban szimbolikus ügyekben a Tisza valószínűleg provokálna konfliktusokat is az EU-val, hogy itthon felmutathassa az uniós főárammal szemben ígért külpolitikai irányt. Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását a Tisza sem támogatná, és a kétoldalú ukrán-magyar viszony csak lassan javulna. A regionális viszonyokat tekintve a Tisza-kormány Lengyelországgal törekedne szoros szövetségre. Csehországgal pragmatikus, Szlovákiával konfrontatívabb lenne a kapcsolat a Beneš-dekrétumok és az esetleges szlovákiai idegenügynök-törvény miatt. Az amerikai viszony kérdéses, bár arra Magyar Péter vigyázott, hogy a kampányban ne bírálja Donald Trumpot.
Oroszországgal ha nem is vágna el minden szálat, az új kormány határozottan távolodni kezdene a Kremltől, ami erősítené az ország biztonságát. Azt azonban nem lehet várni, hogy az orosz befolyás egyik napról a másikra megszűnne, a Kreml mindenképp folytatná a beavatkozásokat, csak a kormány támogatása helyett immár az új magyar kormány megbuktatására törekedne. A Fidesz sorsától függően a Mi Hazánk is az orosz érdekek magyarországi képviseletének kiemelt platformjává válhat – már ha bejut a parlamentbe. Ez visszatérést jelentene a korábbi helyzethez, hiszen a Fidesz teljes behálózása előtt az orosz befolyás az egykori Jobbikban volt jelen.
A kínai kapcsolatok vélhetően alig változnának egy Tisza-kormány esetén, de Magyarország politikája ezen a téren az uniós irány változásától is függhet.
Gazdaságilag egy Tisza-kormánynak sem lenne kedvező a helyzete, de a gazdasági-piaci szereplők várakozásai és nagyobb bizalma, illetve a várható antikorrupciós intézkedések (az EU-s pénzek egy részének megérkezése) miatt jobb körülmények között kezdhetné meg a munkát, mint egy gazdaságilag leírt újabb Orbán-kormány. Az országra nehezedő jelentős kamatterhek várhatóan csökkennének. A kis- és középvállalkozói réteg, ami a Tisza derékhadát adja, felszabadulásként élné meg a változást, ami új lendületet adhatna a gazdaságnak.
4. Egyszerű Tisza-többség
Ebben az esetben is döntő lenne, hogy szűk vagy jelentős többsége lenne-e a kormányzó pártnak.
Jelentős Tisza-többség
Nagy többség esetén még sor kerülhet korlátozott rendszerváltásra, személycserékre, intézményi reformokra azonban nem lenne erős jogi, csupán politikai lehetőség (ami nem kevés). Ha a Fidesz összetart, „mélyállama” és az új parlament megalakulásáig hivatalban lévő jelenlegi Országgyűlés még ebben az esetben is okozhat fejfájást az új kormánynak, de ha a többség úgy fogja érezni, hogy végleg megbukott az Orbán-rendszer, sokan fognak besorolni az új hatalom mögé. A választók véleménye és az új kormány melletti mozgósíthatósága kulcsfontosságú lesz, várhatóan tovább növekszik majd a társadalmi polarizáció.
A külpolitikai orientáció ebben az esetben is ugyanaz volna, mint a kétharmados többség esetén, egyes uniós források feloldásra kerülhetnek, de a feltételek teljesítése késedelmet szenvedhet, ahogy az Lengyelországban is látható volt.
Szűkebb Tisza-többség
A Tisza győzelme esetén is az egyik legkockázatosabb forgatókönyv, ha csak néhány mandátumos többséggel kényszerül kormányozni. Súlyos legitimitási válság alakulhat ki, a Fidesz megkérdőjelezné az eredményt, sok embert utcára is tudna vinni, ez esetben is fennáll a lehetősége, hogy a tiltakozások erőszakossá váljanak. Az intézményi környezet – például az Alkotmánybíróság vagy a Költségvetési Tanács – aktív ellenállása tovább növelheti a kormányzás nehézségeit. Az intézmények élére 2026 előtt kinevezett vezetők lojálisak maradnak a Fideszhez, így az orbáni gépezet belföldön is folytatná a „bot a küllők között” politikáját. Ebben az esetben instabilitás, a tiszás képviselők megkörnyékezése, folyamatos nyomás alatt tartása, illetve gazdasági és politikai kényszerpálya várna Magyar Péter kormányára, ami akár előrehozott választáshoz is vezethetne.
A külpolitikai irányváltás sokkal korlátozottabb lenne, ami megnehezítené az EU-s pénzek felszabadítását is. A Fidesz erős ellenzéki pártként, minden kormányzati felelősség alól felszabadulva folyamatos nyomás alatt tartaná az új kormány, folytatódna a kampányban is látható ukránozás és brüsszelezés.
A kedvezőtlen gazdasági helyzet is szűkítené az új kormány mozgásterét. Mivel azonban a gazdasági szereplők a Tisza kormányzását tartják kilábalásra alkalmasabbnak, a gazdasági helyzet valószínűleg jobb lenne, mint egy szűk Fidesz-többség esetén. Kérdés azonban, hogy a gazdasági és piaci szereplők bizalma meddig tartana ki egy új kormány iránt, ha azt folyamatos instabilitás jellemezné.
5. Nincs egyértelmű győztes – a Mi Hazánk felértékelődése
A választási rendszer győztest erősítő mechanizmusait ismerve nem lehetetlen, de alacsony a valószínűsége annak, hogy egy 5%-os teljesítménnyel a parlamentbe jutó Mi Hazánk a mérleg nyelve szerepét tudja betölteni. Ha már 6 vagy 7 százalékos Mi Hazánkról beszélünk, némileg nő e forgatókönyv esélye. (A DK vagy az MKKP bejutására minimális az esély.)
Ha a Mi Hazánk királycsináló szerepbe kerül, hosszas alkudozás várható a pártok között. Toroczkai László többször is kizárta a Fidesszel való koalíciókötés lehetőségét, például azért, mert az európai uniós tagságról összeegyezhetetlen a két párt álláspontja. A Tiszától pedig a pártelnök többek között azt várná, hogy lépjen ki az általa globalistának tartott Európai Néppártból. Ezek persze a kampányban elhangzott kijelentések, a választás után új korszak kezdődik, (szinte) mindent át lehet keretezni és értelmezni.
Mégis, a Mi Hazánk jó eséllyel nem lépne koalícióra egyik nagy párttal sem, mivel tudja, hogy egy jóval kisebb koalíciós párt hamar felmorzsolódhat a nagyobb párt ölelésében (ahogy az 1998 és 2002 között az FKgP-vel is megtörtént). Illetve, amint feljebb láttuk, a legtöbb egypárti kormányt hozó forgatókönyv számos rizikót és bizonytalanságot tartogat, amit a Mi Hazánk – középtávon – sikerrel ki tudna használni. A külső támogatásnak pedig megkérhetnék az árát, nem is egyetlen alkalommal, hanem minden egyes szavazás előtt – ezzel folyamatosan erősítve a szélsőjobboldali párt súlyát.
Mivel a Mi Hazánk egyszerre kritizálja a Fideszt és a Tiszát, pragmatikus alapon elvileg nyitottak lehetnek bármelyik párttal az együttműködésre, ha kulcstémáikat képviselni tudják. A Tisza szavazói számára viszont jóval kevésbé volna befogadható a Mi Hazánkkal való együttműködés, mint a Fidesz-szavazók számára.
Akárki is alakítana ebben a patthelyzetben kisebbségi kormányt, aligha töltené ki a négyéves ciklust.
De van még egy lehetőség, ami megelőzheti, hogy ez a helyzet előálljon. A Fidesz megkérdőjelezhetné a választás eredményét, és még mielőtt az új parlament összeülne, a „régi” parlamenttel még átalakíthatná az egész politikai rendszert Orbán Viktor hatalmának bebetonozása érdekében, mondván, így kerülhető el a káosz.
Konklúzió
1990-hez hasonlóan Magyarország szekere nagyon eltérő irányokat vehet április 12-e után. Orbán Viktor hatalomban maradásával az ismert úton haladnánk tovább, ahonnan belátható ideig aligha lenne visszaút. Egy jelentősebb Tisza-győzelem pedig az elmúlt 16 évet reparáló változásra adna lehetőséget, szinte minden téren. Egy Magyar Péter vezette kormány nem engedhetné meg magának az Orbán-rezsimhez hasonló autokratikus irány tartását. A Fidesz rendszerének visszavágása, a saját szavazótáborának elvárása, valamint az uniós pénzek visszaszerzése miatt végső soron kényszerpálya lenne számára a jogállami intézmények visszaállítása.
Fenyeget ugyanakkor az instabilitás veszélye is, akár patthelyzet, akár valamelyik nagy párt minimális mandátumtöbbsége esetén. Ha van valami, ami bizonyosan tovább élezné a magyarországi polarizációt, az az a helyzet, ha az új kormány tartósan vitatott legitimitású maradna.
Jóval nagyobb azonban az esélye annak, hogy a következő kormánynak is jelentős többsége lesz a parlamentben, már csak a választási rendszer billenékenysége okán is. Akárki is kerül ebbe a helyzetbe, a legfontosabb küldetésének a polarizáció enyhítését kellene tekintenie: Magyarország nem bírná már sokáig, ha tovább fokoznák a hideg polgárháborús őrületet.
