Verőcei „zsiráfketrec”: nem a világörökségi cím elvesztése miatt kell visszafizetni 300 milliót, hanem mert nem valósult meg a cél

„Mi erről nem tehetünk, ez nem a mi hibánk” – mondta a verőcei önkormányzat február 12-i ülésén Grauszmann György polgármester, amikor arról tájékoztatta a testületet, hogy elsősorban azért indult vizsgálat a település 300 millió forinttal támogatott uniós fejlesztése ügyében, mert az a magyar kormány döntése nyomán végül nem lett világörökségi helyszín. A polgármester erre vezette vissza, hogy Verőcének most vissza kell fizetnie a 308 millió forintos támogatást, amit a fejlesztésre kapott.

Lapunk megkereste a visszafizetés ügyében a vizsgálatot végző Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóságot (EUTAF), ahol nem támasztották alá a polgármester szavait. Mint közölték, a római Limes magyarországi szakaszának fejlesztésével kapcsolatban csak a verőcei projektet ellenőrizték, annak ellenére, hogy több más Limes-fejlesztés is lezajlott, például Óbudán vagy Nagytétényben.

Akkor miért egyedül Verőcének kell visszatérítenie a római Limes-fejlesztésre a támogatást? Az EUTAF lapunknak adott válasza szerint azért, mert itt nem valósult meg a felhívásban meghatározott projektcél, és az ellenőrző hatóság nem tekinti elszámolhatónak a költségeket.

A projekt célja a pályázati felhívás szerint az volt, hogy az egykori római birodalom határfolyója, a Duna mentén fekvő ókori régészeti helyszíneket egységes kulturális tematika alapján fejlesszék Verőcén, Nagytétényben és Óbudán. Méghozzá úgy, hogy azok újraéledő turisztikai helyszínként jelentős látogatószámot és költést generáljanak, valamint üzleti lehetőséget biztosítsanak a kis- és középvállalkozásoknak.

Óbudán ezt sikerült megugrani. A vállalt aquincumi fejlesztés a pályázati indikátorként rögzített látogatószámban nemcsak teljesíti a vállalt értékeket, hanem azokat minden évben túl is teljesíti, közölte lapunkkal az önkormányzat sajtóreferense. A Magyar Nemzeti Múzeum ugyan egyelőre nem válaszolt kérdéseinkre, de a nagytétényi Campona Victrix régészeti park, kiállítás, kőtár és játszótér közösségi oldalát elnézve az a projekt is sikeres volt.

Ezzel szemben mi van Verőcén? A verőcei beruházás lényegében egy római őrtornyot stilizáló kilátóból, egy parti sétányból, egy múzeumból, valamint egy kapcsolódó játszótérből állt. A korábbi tervek egyik leglátványosabb eleme végül dugába dőlt: a kilátó őrtoronyformáját biztosító fémkeret ugyan felépült, de a belső szintekre és az azokat összekötő lépcsőkre már nem jutott pénz. Maradt egy üres, közjólétileg funkciótlan váz, amit a verőceiek azóta is csak „zsiráfketrecnek” csúfolnak, és amit már megbontott a szél is.

A mindentől távol eső játszóteret alig látogatják, írtuk nemrég, a régi vízműépületből átalakított „Limes múzeum” pedig leginkább zárva van – a település honlapján olvasható információk szerint 2024. szeptember 1-jétől kizárólag előzetes bejelentkezéssel látogatható hétvégén is. Az eredeti uniós pályázatban Verőcére és a másik, nagytétényi helyszínre 19 739 főnyi vendégforgalom-növekedést prognosztizáltak, de ehhez képest helyi forrásunk szerint jó, ha főszezonban ötszázan-ezren elvetődnek a „zsiráfketrec” környékére.

Grauszmann György kormányra mutogatása a testületi ülésen azért is számított pikánsnak, mert a független polgármester jó kapcsolatot ápol kormányzati politikusokkal, polgármesterjelöltként első számú támogatója Rétvári Bence parlamenti államtitkár volt. A testületi ülésen is kormányzati kapcsolatait emlegette, hogy azok megmozgatásával az állam talán átvállalja a 300 milliós összeg visszafizetését.

Lapunk a múlt hét első és második felében is megkereste még egyszer Grauszmann Györgyöt, hogy még mindig tartja-e álláspontját, de válasz nem érkezett.

Időközben egy online petíció is indult Bontsák le a verőcei „zsiráfketrecet” és keressék meg a visszafizetendő projekt felelőseit! címmel, amit cikkünk megírásakor 160-an írtak alá. A petíció szerint a projekt lakossági egyeztetés nélkül valósult meg; sem a tervezésnél, sem a kivitelezésnél nem kérdezték meg a helyieket; és a beruházás formája, minősége és funkciója nem nyerte el a verőcei közösség támogatását.

A római Limes-fejlesztés

A Limes az egykori római birodalom határa, ami Közép-Európában lényegében a Duna folyót jelentette, a parton számos őrtoronnyal és több helytartói palotával. Hosszas előkészítés után 2015-ben négy ország (Magyarország, Németország, Ausztria és Szlovákia) közösen pályázott az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) világörökségi bizottságánál arra, hogy a Duna magyarországi-németországi-ausztriai-szlovákiai szakaszát vegyék fel a világörökségi helyszínek listájára.

Az, hogy a magyar Duna-szakasz is világörökségi várományos, megalapozta azt a sokmilliós uniós fejlesztési pályázatot, amit a Nemzeti Múzeum nyújtott be 2018-ban konzorciumi partnereivel (a többi között a verőcei önkormányzattal) a Limes nevezetesebb hazai helyszíneinek turisztikai fejlesztésére. Csakhogy a magyar kormány 2021 nyarán úgy döntött, hogy az elfogadás előtti utolsó pillanatban kilép a Németországgal, Ausztriával és Szlovákiával közös konzorciumból. Így az UNESCO a magyar szakasz nélkül vette fel a világörökségi helyszínek listájára a dunai limes vonalát, ami így véget ér a szlovákiai Izsa községnél.

Ez volt az a lépés, amire Grauszmann György a verőcei önkormányzat február eleji ülésén hivatkozott. Érvelése szerint ugyanis a kormány lépése miatt nem lett a magyar szakasz – beleszámítva Verőcét is – világörökségi helyszín, emiatt indított vizsgálatot az EUTAF, és emiatt kell végső soron visszafizetni a 308 millió forintos támogatást. Csakhogy mint most kiderült, ez nem így volt.