A Szőlő utca egyik elbocsájtott nevelője: A második munkanapomon én is hallottam egy pofont

„Az, hogy ezek az intézmények ennyire zártak, és ennyire semmit nem lehet tudni róluk, nem normális, és annak a melegágya, hogy bármit meg lehet csinálni”

– ezt mondta a Partizánban Proics Lilla, aki két hónapot töltött nevelőként a Szőlő utcai javítóintézetben. Egyike volt azoknak a próbaidős munkatársaknak, akiket kedd reggel az intézmény bezárásával együtt elbocsájtottak a Szőlő utcából.

Proicsot Kovács-Buna Károly megbízott igazgató vette fel, néhány héttel azelőtt, hogy nyilvánosságra kerültek volna azok a felvételek, amelyeken a vezető az asztalhoz vág, falhoz csap, illetve a földön megrúg két rábízott fiatalt. Kovács-Bunát Proics egy „fura, feszült figuraként” jellemezte, miközben ő személyesen nem látott a vezető részéről bántalmazást. Azt viszont nagyon különösnek tartotta, hogy amikor az igazgató megjelent, haptákba álltak előtte a felnőtt dolgozók.

Proics Lilla neve a színház iránt érdeklődőknek is ismerős lehet, színikritikusként ugyanis számos cikket jegyez, emellett testnevelő tanárként dolgozott és a Tilos rádióban is futott műsora. Azt mondta, azért jelentkezett a Szőlő utcai javítóintézetbe, mert a saját munkaterületén nem talált állást, a Szőlő utcában pedig pedagógusdiplomával is lehetett nevelőnek jelentkezni.

Ő is átment az alkalmassági vizsgálatokon. Mint mesélte, „két kedves szakember” látogatott el hozzá, és „megkérdezték Editkét, a szomszédját”, hogy milyen embernek ismerik őt, majd beszélgettek vele arról, hogy kik a barátai és mit csinál a szabadidejében. Proics szerint a pszichológiai alkalmassági vizsgálata arra irányult, hogy elég érzékenyen közelít-e a neveltekhez, de a gyakorlatban ez már nagyon másképpen működött. Például találkozott olyan előírással a házirendben, hogy a fiúkat a vezetéknevükön kell szólítani, a nevelőket pedig valamilyen néninek vagy bácsinak.

Elmesélt egy esetet, amikor Kovács-Buna összehívta az intézeti dolgozókat, és akkor a megbízott igazgató szerinte „egészen vad dolgokat mondott”, amiket ő lejegyzetelt. Például, hogy „a nevelés hatalmi kérdés, akaratrákényszerítés”, vagy hogy „az empátia minden nevelésben káros, mert kiváltja a gyerekek ellenállását”, illetve „a győzködés, a kérlelés, a növendék bevonása a döntési folyamatokban rombolja a tekintélyt.” Ezért szerinte mindig úgy kellett lezárulnia a „feszkós helyzeteknek” is, hogy a fiúk belátták, ők itt fogvatartottak.

Ezzel szemben Juhász Péter Pált inkább pozitívan emlegették a fiúk, mivel az ő attitűdje bizonyos szempontból ellenpontja volt a merev Kovács-Bunának. A fiúk arról számoltak be, hogy Juhász kisállat-simogatót is szervezett nekik, sőt,

egzotikus állatokat, köztük kígyót és trópusi pókot tartott az alagsorban.

Proics szerint az állatok Juhász Péter Pál letartóztatása után is ott voltak az épületben, bár ő nem mehetett le oda.

Az intézetben tartózkodása alatt több nevelővel szemben is felmerült, hogy gyerekeket bántottak. „A második munkanapomon én is hallottam egy pofont”, mondta Proics Lilla, amit szerinte amiatt kapott egy fiú, mert nem akart kimenni a mosdóba. Pedig szerinte az irányítási feladatokat ellátó bv-parancsnok is hangsúlyozta, hogy tilos egy ujjal is hozzányúlni a gyerekekhez, ehhez képest még ezután is volt pár eset – az elkövetőket jellemzően el is bocsájtották.

A nevelők többsége nem volt pedagógus az intézetben, de Proics szerint nem is csak ez teszi alkalmassá ezeket az embereket, és találkozott érzékeny kollégákkal is. Azoknak a nevelőknek a többsége viszont, akik ebben a rendszerben szocializálódtak, nem partnerként tekintettek a fiatalokra. A pedagógus úgy látja, a tekintélyelvű attitűd azért nem alkalmas a nevelésben, mert ezeknek a gyerekeknek a saját életében nem erre van szüksége, mert pont az alávetettség-helyzeteket szokták meg. „Ahhoz, hogy az életükben boldoguljanak, hogy önismeretre, valós partneri együttműködésre, barátságra, társkapcsolatra alkalmasak legyenek, nem ez kell.”

A Szőlő utcai javítóintézet bezárásáról szóló rendelet hétfőn este jelent meg, kedd reggel pedig állománygyűlést tartottak az intézményben, ahonnan több dolgozó feldúltan távozott. Proics Lilla szerint ők is csak kedd reggel értesültek a bezárásról, de már sejtették, hogy ez következhet, miután egyre több fiút szállítottak át másik intézménybe, és nem vettek fel új munkavállalókat. A bent lakó 67 fiú felét az ünnepek környékén helyezték át más intézménybe.

A volt nevelő azt mondta, valószínűleg nem is tudott volna még sokáig a Szőlő utcában maradni, mert csak olyan helyen tudna dolgozni, ahol

„az empátia és a humánum nem ellentétes a neveléssel”.

A Szőlő utcai javítóintézet tavaly májusban került a nyilvánosság fókuszába, miután a rendőrség letartóztatta az intézmény korábbi igazgatóját, Juhász Péter Pált, aki a vád szerint a párjával együtt olyan lányokat futtatott, akik közben a Szőlő utcába voltak bejelentve. Az ügyben meghallgatott javítóintézetis fiúk közül többen azt vallották, hogy Juhász molesztálta, majd orális szexre vette rá őket, egyikükkel közösült is. 2025 végére már kilencre emelkedett a Szőlő utcai ügy gyanúsítottjainak száma.

Köztük volt Kovács-Buna Károly korábbi igazgatóhelyettes és nevelési szakmai vezető, majd megbízott igazgató, aki a vád szerint fogvatartott fiatalokat bántalmazott, és tudott a futtatott lányok munkaviszonyáról. Január közepére 15 kiskorú sértettet azonosított a nyomozó ügyészség a Szőlő utcai ügyben, és vizsgálják, hogy a korábban tett esetleges jelzések kivizsgálása során a hatóságok részéről történt-e mulasztás, és megállapítható-e bűncselekmény gyanúja.