Egy a 444-en nemrég megjelent cikk tanulsága szerint meglepően gyorsan és egyszerűen el lehet tüntetni a településeken belüli uszító politikai hirdetéseket, ezért kérdeztünk meg több alföldi ellenzéki önkormányzatot, hogy próbálkoznak-e ezzel. Mosonmagyaróvárhoz hasonlóan Szentesről is eltűntek a háborús tematikájú plakátok, míg Csongrád-Csanád vármegye több településén eleve nem is voltak – vagy csak nem önkormányzati tulajdonban, így eltávolítani sem lehet őket.
A harckocsis plakátok a legutóbbi Nemzeti Konzultációhoz kapcsolódnak. A Kormányzati Tájékoztatási Központ szerint pedig nincs baj velük, „a fiatalokat nem a kormány háborúellenességétől, hanem a brüsszeli háborús tervektől kell félteni”.
Szabó Miklós, Mosonmagyaróvár ellenzéki polgármestere máshogy gondolja, szerinte nem illenek a közterekre a gyűlöletkeltő, háborús tematikájú tartalmak. Amikor mégis kikerültek a harckocsis hirdetőanyagok, az egyiket lefotózta és elküldte a plakátcégnek. Közölte velük, hogy nem szeretne ilyeneket látni, ezt követően pedig le is lett takarva az összes plakát.
A feltételeket az önkormányzat és a cég január végéig egy szerződésben rögzíti: a tájékoztató jellegű, jóléti intézkedésekről, például családtámogatásokról vagy kedvezményes hitelről szóló reklámok maradhatnak, de „a másik felet ócsároló” plakátok nem. Ha a jövőben mégis megjelennek ilyesmi hirdetések, az Szabó szerint szerződésszegésnek minősül.
Szegeden és Szentesen is panaszkodtak a politikai hirdetésekre
Szentesen hasonló módszerrel sikerült megszabadulni a háborús plakátoktól. Mint azt Szabó Zoltán Ferenc polgármester egy lakónak küldött válaszlevelében leírta, a településen régóta él a mosonmagyaróvárihoz hasonló szerződés. Így eltávolíthatják az uszító tartalmú anyagokat a város felületeiről, például a buszmegállókból. A hengeres hirdetőoszlopokat és egyéb kisebb felületeket pedig eleve soha nem használták „durva politikai hirdető helyszínként”.
Vannak azonban ilyen plakátok magánterületeken, magántulajdonban is, például egy társasház, vagy a MÁV, tehát közvetetten az állam területén. „Nemrég beszéltem Szabó Miklós polgármester úrral. A magánterületen lévőkkel ő sem tud mit kezdeni Mosonmagyaróváron, csak reméli, hogy onnan is eltűnnek majd. Ki van ez találva, gondolhatod… Egyszer ki akartuk bérelni a tűzoltósággal szembenit, de még véletlenül sem bírtuk. Engem is nagyon zavarnak, elhiheted” – írta a szentesi lakosnak a városvezető.
Hódmezővásárhely külső városrészeiben is található pár háborús plakát, ezek a hirdetőfelületek szintén nem a város tulajdonában vannak, így nem tudják eltávolítani őket. Sőt az önkormányzat egyetlen saját plakáthelyet sem vásárolt, árulta el lapunknak Márki-Zay Péter polgármester. Mint mondta, néhány éve egy cég megkereste őket, hogy hozzanak létre hirdetőfelületeket a városban, de nem éltek a lehetőséggel, mert szerintük ez nem az önkormányzat feladata. Persze oszlopaik nekik is vannak, de ezeken ők sem jelenítenek meg politikai hirdetéseket.
„A fideszesek nem panaszkodnak, az ellenzékiek igen, de már ők is hozzászoktak. Nem arról van szó, hogy felháborodtak, csak nem örülnek neki, hogy folyamatosan hazugságok vannak az óriásplakátokon” – fogalmazott Márki-Zay.
Nem mindenhol van háborús plakát
Mint kiderült, ezeket a hirdetőanyagokat nem minden nagyvárosban helyezték ki. Fotósunk legalábbis egyetlen harckocsis plakátot sem látott Szegeden – bár korábban voltak hasonló témájúak –, most elsősorban a családpolitikai intézkedések reklámjaival találkozott. Előfordulnak emellett a tiszacsomag.hu-t hirdető táblák is, amelyek az ellenzéki párt „kiszivárgott adóterveire” hívják fel a figyelmet. Mivel a párt elnöke, Magyar Péter és a bíróság szerint is hamis cikken alapulnak ezek az információk, az ilyen plakátok ha nem is háborúsak, minimum kérdéses a hitelességük.
„Sokan kérdezték, a szegediek többségét is zavarja-e a Fidesz egyre durvább, hazugabb plakátkampánya” – írta Botka László szegedi polgármester csütörtöki posztjában. Ugyanakkor hozzátette, a „többnyire a Fideszhez köthető cégek által tulajdonolt” hirdetőfelületekre az önkormányzat semmilyen szabályt nem írhat elő, és ez így van az ország összes településén. A személyes véleménye szerint viszont „ezek a hazug, uszító, háborúval fenyegető plakátok Szegeden pont az ellenkező hatást váltják ki, mint amit a Fidesz szeretne”.
Érdeklődésünkre a szegedi önkormányzat is tájékoztatott, hogy a városban lévő plakáthelyek töredéke van csak a tulajdonukban, ezek az újabb, fedett közösségi közlekedési megállókban találhatók. Botka posztja alapján mindössze néhány tucat ilyenről lehet szó. „Ezen felületeken eddig sem volt és ezután sem lesznek háborús, uszító, félelemkeltő plakátok. A magántulajdonban lévő plakáthelyekkel kapcsolatban az önkormányzatnak nincs joga beleszólni abba, hogy milyen tartalom jelenik meg rajtuk” – írták.
A közeli Algyőn nem lehet túl sok kifogásolható reklám, Molnár Áron polgármester legalábbis szűkszavúan azt válaszolta a megkeresésünkre, hogy a „kérdéseinkkel kapcsolatos probléma nincs” a településen.
Folyamatos kampány
A választási eljárásról szóló törvény értelmében a választások előtti 50. naptól használhatók kampányeszközként a köztéri plakátok. Mivel Sulyok Tamás államfő április 12-ére tűzte ki a szavazást, ez idén február 21-re esik majd.
A kampányidőszakban sokáig lehetőség volt az úgynevezett vadplakátolásra, amikor villanyoszlopokra, falakra és egyéb hasonló területekre helyeztek ki hirdetőanyagokat, de ez ma már tulajdonosi, bérlői, vagyonkezelői hozzájáruláshoz kötött – magyarázta lapunknak Döbrentey Dániel, a Társaság a Szabadjogokért (TASZ) választási jogi projektjének koordinátora.
Ha valaki nem kap hozzájárulást a tulajdonostól, maradnak az óriásplakát-helyek, az önkormányzatok vagy éppen pártok által kihelyezett hirdetőfelületek, melyekhez közterület-használati engedélyt kell beszerezni. Műemléki vagy természeti védettség alatt álló területen tilos az ilyen tevékenység.
A törvény szerint az érintett cégeknek figyelnie kell az egyenlő esélyekre is: ha egy pártnak hozzájárulást adnak a felületeik használatához, akkor a többiektől sem tagadhatják meg azt. Döbrentey szerint azonban „Magyarországon régóta permanens kampányban élünk, így a kapcsolódó szabályozás eléggé kiüresedett”. Az elmúlt években megszokottá vált, hogy politikai tartalmú plakátokat nem csak kampányidőszakban és nem csak kampányeszközként lehet látni.
„Ráadásul nem kizárólag pártok vagy jelöltek hirdetik így magukat. Egész évben láthatóak a Kormány megrendelésére kihelyezett »társadalmi célú reklámok«, amelyeket a médiatörvény értelmében valamilyen közérdekű célból lehetne csak közzétenni. De ha megnézzük ezeket tartalmilag, általában kormányzati propagandát látunk rajta” – fogalmazott a TASZ képviselője a Szegedernek.
Van valami, amiért mégis számít, hogy hivatalosan is kampányidőszakról beszélünk-e. Ilyenkor ugyanis a joggyakorlat tágabban értelmezi a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát. „Azaz a politikai versenyben a durva, sokkoló, sértő, túlzó állítások még a kampányidőszakon kívüli időszakhoz képest is megengedettebbek. Azaz, a választási bizottságok és bíróságok sokszor még azt az állítást is a véleményszabadság kifejezéseként fogadják el, ami például súlyosan félrevezető” – fejtette ki a jogvédő szervezet munkatársa.
Perelhetek egy ilyen plakát miatt?
Ugyan kifogást bármely választópolgár vagy párt benyújthat a plakátok ellen, nem garantált a jogi fellépés sikere. A választási eljárásról szóló törvény alapelvei között szerepel a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye. A nyilvánvaló valótlanságok és tudatos hazugságok, uszítás ezt megsértheti, ez ellen fel lehet lépni – de Döbrentey szerint arra érdemes felkészülni, hogy az ilyen érvelések nem mindig érnek célt.
Bizonyos esetekben jogsértésre hivatkozva lehet perelni. Ha mondjuk valaki nem közéleti szereplő, és a beleegyezése nélkül felhasználják az arcképét egy plakáton, személyiségi jogi pert indíthat. De nemcsak polgári pernek van helye: például személyes adattal való visszaélés esetén büntetőeljárást is lehet kezdeményezni.
Ugyanakkor a TASZ munkatársa szerint nem is a kampányeszközök tartalmával, hanem a finanszírozásukkal van a fő baj. „A legsúlyosabb probléma, hogy a kormánypártokat a kampányban költségvetési erőforrásokból segítik állami szervek.”
Erre hivatkozva a K-Monitor korrupcióellenes szervezet is tett már feljelentést. Azzal érveltek, a kormány hűtlen kezelést követ el azzal, hogy „állami hirdetésként nyilvánvaló hazugságokat terjeszt az Európai Parlamentről, a magyar ellenzékről és Magyar Péterről kormányzati hirdetés, társadalmi célú reklám formájában”. A szervezet keresetét elutasította a rendőrség, ám a napokban bíróság mondta ki, hogy ennek nem volt helye, így elindulhat az ügy.
A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
