Szájkarate-döntő: „Átteleltek a poloskák” vs. „Nem mi szültük őket”

Minden eddig a pillanatig vezetett. Minden egyes kattintás, minden egyes Magyar Péter-komment, minden egyes Hadházy-kiborulás, minden különböző fingemlítés, minden sátáni-belzebubi mondás oda vezetett, hogy ez itt már a Szájkarate 2025-ös döntője.

A Szájkaratét idén tavasszal kezdtük el. Akkor a 15 éves NER ikonikus mondatát kerestük (eredmény itt), de úgy éreztük, hogy a 2026-os választások előtti utolsó évünk pont annyira bővelkedett az erős mondatokban, mint az előző 14. Jól sejtettük, alig győztük kiszórni azokat az erős mondásokat, amikkel még bőven jövőre is tartottak volna a selejtezők.

Így lett harminckettő, amiből a döntőre kettő, a végére pedig csak egy maradhat -- ez a mondás lesz 2025 ikonikus, erős, soha el nem felejthető mondata, ami a közéletben elhangzott, már persze a Szájkarate indulása előtti pillanatig. A mocskos részleteket, statisztikákat, érdekességeket, a versenyből sajnos kihagyott versenyzőket pedig majd a december 31-i, azaz holnapi eredményhirdetésben fogjuk közzétenni.

Addig is nincs más hátra, mint kattintani: ez az idei Szájkarate döntője, ahol összecsap Orbán Viktor a március 15-i, messzi elérő poloskás mondata, illetve Pintér Sándor gyermekvédelmi szempontból aggályos mondása arról, hogy hát nem ők szülték a kórházban hagyott csecsemőket. Már önmagában kemény ez az összetett mondat a két döntősről, de a keménységénél még érdekesebb, hogy tulajdonképpen szépen is összefoglalja, hol tartunk fejben 2025 végére. Kártevőknek bélyegzett emberek, gyermekekért felelősséget nem vállaló felelősök.

És akkor idén utoljára, itt vannak a leírások a döntős mondatokról, a cikk végén pedig szavazni lehet. Mivel döntőről van szó, nem fogjuk az adott nap éjfélkor lezárni a szavazást, hanem azt egészen december 31., 12:00 óráig meghosszabbítjuk.

„Átteleltek a poloskák” vs. „Nem mi szültük őket”

„A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás: átteleltek a poloskák.” – Orbán Viktor

Már csak a jóég tudja, hogy hányszor lépett szintet Orbán Viktor kommunikációja az utóbbi években, de az idei március 15-i ünnepi beszéd, amiben a márciusi ifjakról, esetleg dicső költőinkről, államférfiakról is eshetne bővebb szó, inkább hasonlított arra, mint amikor a videójátékban azt hiszed, lenyomtad az utolsó főgonoszt, de a zene begyorsul, és megjelenik egy második csík a feje felett, sokkal több életerővel. A miniszterelnök az áttelelő poloskákon nem azokat a marha idegesítő bogarakat értette, hanem „politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat”, akiket „egy korrupt pénzügyi rendszer” pénzel, és akik egyébként az új kor labancai is. A miniszterelnök kifejtette, hogy ezekre az emberekre – ami, azt hiszem, például az ezt a szöveget író újságíróra is vonatkozik – külön bugyor vár majd a pokolban.

A beszéd a hergelés mellett az előszele volt annak az oroszosodó politikai szándéknak, hogy odacsapjanak az újságíróknak is, rákapcsolt a munkára a Szuverenitásvédelmi Hivatal, szinte napra pontosan az ünnepi beszéd után pedig megérkezett a törvényjavaslat a „közélet átláthatóságáról”. Az ellehetetlenítési törvényt még nem vetették be, de a napirendről sem vették le igazán. Sőt Orbán Viktor még októberben is kacsingatva, viccelődve sepregette a poloskákat az erkélyén.

Nem mi szültük őket, nem hagytuk ott őket. – Pintér Sándor

Pintér Sándor a szöges ellentéte a Fidesz újgenerációs, előre legyártott panelek és random emojik végtelen remixelésével kommunikáló influenszer-politikusainak; ennek alátámasztására érdemes elvégezni a gondolatkísérletet, hogy vajon hogyan reagált volna a „Tralalelo Tralala vagy Bombardiro Crocodilo?” kérdésre a hírhedt fideszes TikTok-videóban.

A Fidesz örökös belügyminisztere ritkán szólal meg nyilvánosan, de akkor általában erőseket mond. Még ebből a mezőnyből is kiemelkedik az idei szokásos éves parlamenti bizottsági meghallgatása után adott nyilatkozata, amikor a kórházakban hagyott csecsemőkről kérdezték (hiszen miniszterként az állami egészségügy is hozzátartozik). Bár azt nem fejtette ki bővebben, hogy a többes szám első személyű megfogalmazás alatt milyen kört ért, azt azért adjuk meg neki, hogy ő személyesen valószínűleg tényleg nem szült, és aztán hagyott kórházban egyetlen gyereket sem.

(Ha nem jelenne meg a szavazógép, vagy a szavazás után az eredmény, a hiba nem az ön készülékében van, csak egy kicsit várni kell, és ott lesz az!)