Gondoltuk, hogy a Fidesz egyszer benyújtja a számlát – a DPK-ban politizáló püspököknek nem mindenki örül az egyházban

„Egy olyan korban élünk, amikor a béke nem magától értetődő ajándék, hanem közös felelősség tárgya. És könyörgés tárgya. Ma itt együtt különösen is érezzük, mennyire szükség van arra, hogy a szívünket az Isten elé vigyük”

– mondta Kövesi Ferenc, a pécsi Szent II. János Pál Plébánia vezetője múlt szombaton a Digitális Polgári Körök mohácsi ülésén, a magyarok százéves álmainak és terveinek valóra váltásáról beszélő Orbán Viktor előtt. Kövesi átadta a mohácsi plébános, Bacsmai László üdvözletét is a jelenlévőknek a közös imádkozás előtt.

Bár ez volt az első, hogy egy pap nemcsak a közönség soraiban, de a színpadon is megjelent a DPK rendezvényén, azért egy sokat látott DPK-szakértőt valószínűleg nem ütött már meg ez a jelenet: a katolikus egyház papjai az elmúlt időszakban jelentek már meg a DPK-soraiban, illetve a kormánypárti digitális klubok alapítótagjai között is. Egy átlag katolikus viszont talán jogosan tette fel a kérdést az esemény közben: mégis mi történik itt? Belső egyházi forrásokkal igyekeztünk megkeresni a választ erre a kérdésre.

Egyházi szignó a fideszes lapon

Az elmúlt időszakban nem Kövesi volt az első pap, aki megjelent egy DPK-eseményen, miközben az állam és az egyház úgynevezett szétválasztása óta egyházi útmutatások vonatkoznak a politikai szerepvállalásra. Mint a Szemlélek cikkében összeszedte, ilyen a II. Vatikáni Zsinat dekrétuma, ami szerint „a papok sohasem valamilyen ideológia vagy párt szolgálatában állnak”. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint „nem az Egyház pásztorainak a dolga, hogy közvetlenül beavatkozzanak a politikai akciókba és a társadalmi élet megszervezésébe”. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a gyónási titokra vonatkozóan idén október közepén kiadott egy közleményt, amiben ezt írták:

„Hangsúlyozzuk papjaink, minden hívő ember és a társadalom felé, hogy nem vagyunk politikai szervezet, a kampányban nem kívánunk részt venni. Küldetésünk a lelkek üdvösségének szolgálata.”

Cikkünkhöz több belső, egyházi személlyel, valamint az egyház életére rálátó forrással beszéltünk. Ők az egyházon belül három olyan püspököt emeltek ki, akik sokak szerint átlépték a határt politikai szerepvállalásukkal. Az egyik ilyen a székesfehérvári püspök, Spányi Antal volt. „Másfél hónapja kiadott az egyház egy közleményt, hogy nem akar részt venni a kampányban. Spányi aznap írta alá a Fidesz papírját” – mondta egyik megszólalónk.

Spányi Antal püspök október közepén valóban aláírta a Fidesz háborúellenes ívét. Ezt a lépést a Fidesz politikusa, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke, Molnár Krisztián örömmel üdvözölte egy Facebook-posztban:

„A legmegtisztelőbb támogató aláírás…🙏❤️ Excellenciás Spányi Antal megyéspüspök úr a mai napon támogatói aláírásával is kifejezte, NEM-et kell, hogy mondjunk Brüsszel háborús terveire.”

Spányi később egy interjúban elmagyarázta, szerinte mit jelent az, hogy nem politizálnak. „Pártpolitikában nem veszek részt. Ha én aláírok egy papírt, hogy legyen békesség és szűnjön meg az emberek gyilkolászása Ukrajnában és tegyék le a fegyvert, az szerintem nem pártpolitika, hanem egy józan, normális emberi akarat és szükséglet”. Spányi szerint a „pártpolitikában nem kell részt venni, de a közéletben ott kell lenni”, a vasárnapi szentmise viszont nem szólhat erről.

Korábban több cikkben is foglalkoztunk azzal, milyen módon próbálja a Fidesz a kormánypárttól független, „civil” szerveződéseknek beállítani az általa létrehívott Digitális Polgári Köröket, és hogyan szervezték ki a kampányt egy külsős cégnek, hogy ne lehessen ellenőrizni, milyen forrásból és mennyit költenek. Hogy mennyire nem volt pártpolitikai Spányi aláírása, azt jól mutatta a kormányzati holdudvarba tartozó helyi lap, a Duol vonatkozó cikkének címe is: „Egyházi támogatást is kapott a Fidesz békepárti kampánya.”

Püspökök a DPK ölelésében

Kiss-Rigó László szegedi püspök, aki idén már áldást kért a szintén kormányhoz kötődő CPAC rendezvényére, nyár végén alapítóként csatlakozott a Szuverenitásvédelmi Digitális Polgári Körhöz. A tablóképen püspöki ruhában van, egyházi személyként vállalt politikai szerepet, ahogy december elején is püspökként jelent meg Gulyás Gergely előadásán. Az egyelőre kérdés, hogy a hétvégi szegedi DPK-gyűlésen is megjelenik-e majd.

Úgy, mint ahogy Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia volt vezetője tette. A Fidesz első, Győrben tartott élő DPK-ján Szabó Zsófi külön köszöntötte Verest a háborúellenesnek címkézett gyűlésen. Ez külön meglepő volt attól a Veres Andrástól, aki szeptemberben még arról beszélt a 777 interjújában, hogy „az a gyakori kritika alaptalan, hogy az egyház politizálna”. Veres szerint az egyház ugyanis nem keresi politikai pártok szimpátiáját.

„Választások előtt eljönnek hozzánk, és mi ugyanúgy fogadjuk a kormányon lévő pártokat és az ellenzékieket. Részükről is természetes igénynek gondolom, hogy bemutassák a Katolikus Egyház vezetőinek, hogy milyen egyházpolitikai elgondolásaik vannak, vagy hogy a más társadalompolitikai elképzeléseikről beszámoljanak” -mondta a püspök.

Veres az interjúban azt is kifejtette, hogy az egyháznak nem feladata a napi politikát értékelnie, „mert akkor lesüllyednénk a politikai sárdobálás szintjére”. Hogy ebbe hogy fér bele a DPK-n való megjelenés, az már nem derült ki az interjúból.

De a püspökök mellett jelentek meg papok is DPK-n, például az említett mohácsi esetben, vagy Kecskeméten, ahol videóról szólt a közönséghez Jávorka Lajos, aki egyébként a szexbotrányba belebukott Bese Gergő atya után került Dunavecse plébániájára.

Kövesi mohácsi imádkozását a párteseményen kérdésünkre a Pécsi Egyházmegye így kommentálta:

„Az eseményről készült felvételt meghallgatva megállapítható, hogy a plébános részéről pártpolitikai nyilatkozat nem hangzott el. A békéért imádkozott, ami jelen társadalmi helyzetben minden keresztény embernek feladata és erre buzdította a jelenlévőket is.”

Más, mint négy éve

A Digitális Polgári Körök eseményeihez tehát kapcsolódtak egyházi személyek, ami egyházon belüli forrásaink szerint azért baj, mert „az egyház minden felett az egység jelképe, ha egy pap beáll egy párt mögé, azzal kirekeszt. Mit üzen egy DPK-n ülő pap például a tiszás híveknek?” – magyarázta egyikük.

Az egyházon belül a politika kényes téma. Vannak, akik nem örülnek a püspökök DPK-s megjelenéseinek, és vannak, akik annak sem, hogy Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát készített közös képet Magyar Péterrel. „De Cirillnek van képe Magyar Péterrel és Orbán Viktorral is” – jegyezte meg forrásunk. Szerinte „találkozhat az egyház a politikai vezetőkkel, de olyan nincs, hogy kizárólagosan csak egy párttal teszi azt”.

Forrásaink szerint a püspökök érve, miszerint ez nem pártpolitika, hanem „kvázi kötelesség”, „már ott megbicsaklik, hogy

az aláíróív tetején ott figyel a Fidesz-logó”.

„Egy püspök az egységet testesíti meg, egy párt papírját aláírni viszont akárhogy nézzük, ezt az egységet megbontó pártpolitikai szerepvállalás” forrásunk szerint: ők úgy látják, ha az aláírás értékekről szólna, akkor a püspökök megjelentek volna például egy gyermekvédelmi megmozduláson is. Hozzátették, a háborúellenes álláspont egybevág az egyház által képviselt értékekkel, de „attól, mert egy gyűlést annak neveznek, az még nem lesz háborúellenes”.

Másik forrásunk arról beszélt, hogy a püspökök politikai szerepvállalása ennek ellenére az egyházon belül nem téma, „inkább egy várakozás, egy kivárás van most”, ami szerinte az előző választásoknál nem volt így.

Bár, mint mondta, az egyházi tagok és a hívek között is dominál a Fidesz-szimpatizánsok száma, „négy évvel ezelőtthöz képest most valami új van”.

Ezt viszont nem az ellenzéki párt erősödéséhez kötnék az egyházon belüli forrásaink, hanem sokkal inkább a kormányzat lépéseihez: „Amikor Pintér Sándor azt mondja, hogy »nem mi szültük őket«, vagy az a mondás a Szőlő utcára, hogy ott bűnözők vannak. Ez a kormány eddig magabiztosnak tűnt, ilyen szintű hibákat nem követett el, egy jószándékú papnak viszont most már nehéz morálisan egyetértenie vele”.

Mint megtudtuk, az egyházi személyek felé érkeztek megkeresések a DPK-hoz való csatlakozásra vagy személyes részvételre, még ha nem is tömegével. Forrásaink szerint egy bizonyos szinten lehet érezni az egyházra érkező, egyesek szerint erősödő nyomást a politika részéről. A DPK-ba sem kérnek fel mindenkit, de abból akadtak már konfliktusok, ha valaki nem akart csatlakozni. Médiaszereplésekkel, megjelenésekkel is keresnek meg egyházi tagokat, „erősebb a nyomás, de azt érezzük, hogy most az egyház is erősebb lett”, mondta egy forrásunk.

„Felfokozottabb a figyelem, az izgalom az egyházban is, hogy jövőre hogyan tovább. Ez nem tömeges elfordulást jelent a Fidesztől, hanem inkább egy érezhető zavart”,

mondta egyik forrásunk. Szerinte több a bizonytalanság, és ezt növeli, hogy az egyház tagjai politikai eseményeken jelennek meg.

Hátha egyszer észreveszik

Az egyház néhány tagja tart attól is, hogy a Fidesz felé fordulás azt is jelenti, hogy híveket, papokat fog elveszíteni az egyház, „mert az emberek azt érzik, hogy ők nem ezt a fajta egyházat kérik”. Ez a jelenség egyébként már egy ideje látszik: a Szemlélek több felmérése is rámutatott, hogy a magyar hívek a hazai egyház egyik erős problémájának tartják annak átpolitizálódását. „Joggal mondják az emberek, hogy abból az egyházból nem kérnek, amelyik ehhez vagy ahhoz a párthoz dörgölőzik”, tette hozzá egyházi forrásunk.

„Azt kevesen gondoltuk, hogy nem fogja egyszer benyújtani a számlát a Fidesz” –

mondta egyházi forrásunk, és más nekünk megszólalók is utaltak hasonlóra. A templomfelújítások, támogatások után lehetett rá számítani, hogy lesznek megkeresések a kampányban. Mint mondják, hangzott már ez el érvként: „az nem új keletű, hogy úgy csinálnak néha, mintha övék lenne az egyház”. Van, aki arról számol be, hogy hallott már olyan riogatásokat, hogy majd a Tisza elveszi az egyházi támogatásokat, de olyan pappal is találkozott, aki „azt mondta, őt nem lehet pénzért megvenni, inkább esik el akkor támogatásoktól”.

Mint mondják, a belenyugvás és hallgatás azért is van, mert a katolikus egyház püspökei a Vatikánnak, a papok pedig egyházmegyéjüknek felelnek, az MKPK pedig csak konzultatív szerv. Mint a püspöki konferencia válaszunkra írta, „ebből következően

az MKPK-nak nincs és nem is lehet véleménye egyes papok, vagy főpásztorok tevékenységével kapcsolatban”.

A Vatikán megkeresésünkre csak a katekizmusra és a kánonjogra hivatkozott szűkszavúan, az egyházmegyéket is megkerestük, de válaszukat várjuk. Forrásaink szerint vannak, akik legalább egyházmegyei szinten várnának lépéseket, de a politika jelenségéről inkább senki nem beszél, „csak várjuk, hátha egyszer észreveszik, hogy mióta használnak fel minket”.