Bébiszitterek lesznek a rendőrök a javítóintézetekben, csak hogy ne a gyerekvédelem kínzó kérdéseiről legyen szó

A szerdai kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter hosszan beszélt a Szőlő utcai javítóintézetben történtekről. Szavaiból két dolog derült ki. Egyrészt látható volt, hogy a kormány kommunikációjában most megpróbálják összemosni a börtönökkel a javítóintézetet, hogy az ügyet minél távolabb tartsák a Fidesznek rendkívül fájó pontot jelentő gyermekvédelem kérdésétől. Másrészt a miniszter egy konkrét intézkedésről is beszélt, ami szerint az öt hazai javítóintézetet rendészeti irányítás alá vonják.

A miniszter szavait úgy lehetett értelmezni, hogy egy friss kormányrendelet alapján a rendőrség irányítása alá kerülnek a javítóintézetek, de a Magyar Közlönyben elérhető határozat szövege szerint erről szó sincsen.

A rendelet célja a határozat szövege szerint valóban az, hogy – idézzük – „a javítóintézetek irányításával, fenntartásával kapcsolatos valamennyi feladatot a rendvédelmi szervek haladéktalanul vegyék át”, de a javítóintézetek irányítását mostantól a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka látja el, a javítóintézetek fenntartásáról pedig a büntetés-végrehajtási szervezet gondoskodik.

A rendőrségnek mindösszesen három feladatot szabnak:

• egyrészt azt, hogy a javítóintézetben bűnmegelőzési céllal folyamatos rendőri felügyeletet adjanak;
• másrészt tájékoztassák a javítóintézet dolgozóit a javítóintézeti ellátottakkal szemben alkalmazható intézkedésekről, és a velük való jogszerű bánásmódról; és
• harmadrészt biztosítsák, hogy a javítóintézeti ellátottak a javítóintézet alkalmazottainak jelenléte, tudomása vagy jóváhagyása nélkül – zavartalanul beszámolhassanak nekik (tehát a rendőröknek) az őket ért jogsértésekről.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mostantól a rendőrség bármikor megjelenhet a javítóintézeteknél, az épületen belül jelen lehet, sőt a fent felsorolt feladatait is elvégezheti. Eddig a rendőrség legfeljebb csak bűnüldözési okból jelenhetett meg, például ha egy nyomozás miatt kutatási parancsa volt.

A szerdai kormányinfón Gulyás Gergely külön hangsúlyozta, hogy a „balliberális sajtó” értelmezésével ellentétben a Szőlő utcai javítóintézet nem „árvaház”, hanem gyakorlatilag egy börtön, ahol a bíróság által elítélt vagy ítéletre váró, letartóztatásban lévő fiatalok vannak. Olyanok, akik súlyos bűncselekményeket követtek el vagy akiket súlyos bűncselekmények elkövetésével gyanúsítanak, vádolnak.

Gulyásnak ebben csak részben van igaza, mivel a javítóintézet és a fiatalkorúak börtöne között azért van némi különbség – nem véletlenül működik egyik és másik is, egymástól elkülönülve. Miközben az is igaz, hogy egy gyermekotthon és egy javítóintézet között is óriási különbség van.

A javítóintézetekben 12 és 21 év közötti fiatalok helyezhetők el. A 14. életévüket be nem töltött gyerekek esetében börtön nem, csak javítóintézeti nevelés rendelhető el, esetükben az előzetes letartóztatást is a javítóintézetben kell letölteni.

A fiatalkorúak börtönével ellentétben a javítóintézetekben nevelő-oktató munka folyik.

A javítóintézetek a tapasztalatok szerint jobban szolgálják a 14. életévüket már betöltött fiatalkorúak fejlődését is, mint a börtönök. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a börtönből kikerültek között a statisztikák szerint is jóval több a visszaeső bűnöző. Azaz nagyobb az esély, hogy azok, akik megjárják a javítóintézeteket, később normális, törvénytisztelő életet élnek.

Miben más a javítóintézet, mint a börtön?

Aczél Anna, a Rákospalotai Javítóintézet volt igazgatója, pszichológus, 1996 óta dolgozik bűnelkövető fiatalokkal. Szerinte a javítót nem lenne szabad összekeverni a börtönökkel, az előbbiben a fiatalok nevelésén kell hogy legyen a fókusz. „A büntetés-végrehajtásban nem a pedagógiai módszerek az elsődlegesek, a javítóintézetekben pedagógiai alapon kell dolgozni a gyerekekkel és a fiatalokkal” – mondta.

Aczél szerint ezeknek a fiataloknak, gyerekeknek az előzetes nevelésébe komoly hibák csúsztak, a javítóintézetek egyik fő feladata, hogy ezeket a hibákat korrigálják, és új perspektívát adjanak. Ez nem azt jelenti, hogy a javítóintézetben lévők nem kapnak büntetést, számos módon korlátozzák őket.

A „javítók” zárt intézetek, ahol nagyobb fegyelemre van szükség, mint egy nyitott intézetben, a fizikai fenyítés mint nevelési módszer azonban szóba sem jöhet, és Aczél szerint a gyerekek múltja miatt nem is működne. „A fizikai fenyítést abszolút elítélendőnek tartom. Több szempontból. Az egyik, hogy ezek a gyerekek ebben otthonosak. Tehát ez már előfordult velük így is, úgy is. Inkább az volt a meglepő számukra, hogyha megtanultak másféle módszert is a konfliktusok kezelésére” – fogalmazott a szakember.

Aczél szerint fontos tisztában lenni azzal, hogy a bent lévők nemcsak áldozatok, hanem tettek valamit, ami miatt idekerültek.

„A nevelésük része kell hogy legyen az is, hogy rá tudjanak látni arra, mi történt, és az miért nem volt helyes. És hogy rálássanak arra is, hogy mit lehetne másképp csinálni. És hogy mit fognak másképp csinálni” – mondta.

Aczél szerint amíg a javító pedagógiai intézmény, addig ad egy esélyt egy másik életre ezeknek a fiataloknak. Ha ez már a büntetés-végrehajtás, akkor erre kevésbé van lehetőség. „A fiatalkorúak börtönében már korántsem olyan egyszerű az élet” – tette hozzá.

Mostantól azt sulykolhatják majd, hogy ez börtön

A kormány a kommunikációjában valószínűleg azért mossa most össze a javítóintézetet a fiatalkorúak börtönével, mert az ellenzék gyermekvédelmi témában tálalta és tálalja a Szőlő utcában történteket, ami fájó pont a Fidesznek.

A kormány és a Fidesz ezzel szemben azt akarja közvetíteni, hogy bár a Szőlő utcai bántalmazás súlyos dolog és elítélendő, de a sértettek, akiket vertek, olyan fiatalok, akik súlyos bűncselekményeket követtek el. Ezért hangsúlyozta Gulyás azt, hogy a Szőlő utcai intézet nem „árvaház”.

A Telex élő választási műsorában szerdán a Political Capital elemzője is arról beszélt, hogy a kormánypártoknak rémálommá vált a gyerekvédelem témája, ezért az az érdekük, hogy minél előbb lekerüljön a napirendről, mert politikai veszélyt jelent nekik.

A javítóintézetek ráadásul a gyermekvédelmi intézményrendszerhez tartoznak, vagyis tartoztak eddig. Ezzel a rendelettel a kormány kikapta ugyan a javítóintézetet a gyermekvédelmi rendszerből azzal, hogy a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága alá tette be, de úgy tűnik, hogy ez egyelőre csak technikai és nem tartalmi változtatás. Még akkor is, ha a kinevezések és egyéb irányítási döntések terhe mostantól a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának a vállát nyomja majd.