Brit nagykövet: Nem engedhetjük meg, hogy úgy tűnjön, Putyint megjutalmazzák az agressziójáért

A kulcskérdés az, hogy egy olyan tervet, stratégiát hozzunk létre, amely lehetetlenné teszi Vlagyimir Putyinnak, hogy újra visszatérjen és befejezze, amit elkezdett, mondta a Telexnek adott interjújában Paul Fox. Nagy-Britannia magyarországi nagykövete szerint Ukrajna ügyében mélységesen nem ért egyet az Orbán-kormánnyal a brit kabinet, de ez nem jelenti azt, hogy Magyarországot el kellene szigetelni.

Nemrég véleménycikket írt a Válasz Online-on az ukrajnai háború kezdetének harmadik évfordulója alkalmából. Mi késztette arra, hogy ezáltal sokkal láthatóbb szerepet vállaljon a magyar közéletben?

Ez nem az én láthatóságomról szól. Az, hogy az emberek mennyire ismernek, nem igazán számít. Sokkal fontosabb viszont, hogy a magyar közvélemény ismerje és megértse az Egyesült Királyság álláspontját ebben a létfontosságú ügyben.

Akkor lássuk, mi a brit kormány álláspontja! Például arról, hogy az elmúlt időszak alapján nagyon úgy tűnik, mintha a nemzetközi jogon alapuló világrend radikálisan megváltozna.

Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy a nemzetközi jog teljesen háttérbe szorulna. Az Egyesült Királyság továbbra is határozottan kiáll a nemzetközi jog alapján meghatározott világrend mellett. Ez a világrend biztosította a világ fejlődését és békéjét az elmúlt nyolcvan év nagy részében. Még ha nem is egy megszakítás nélküli békés időszak volt ez, de mindenképp biztosította a jogi kereteket a konfliktusok rendezéséhez. Nem hiszem, hogy ez teljesen eltűnt. Noha sokan beszélnek az Egyesült Államok hanyatlásáról, és sokszor beszéltek már erről az elmúlt száz évben, de továbbra is Amerika a legerősebb gazdaság, a legnagyobb katonai erő.

Donald Trump nyilatkozatai a NATO-ról mindenesetre eléggé eltérnek attól, amit az európai vezetőktől hallani.

Nem tisztem kommentálni azt, ami Washingtonban a Trump-kormányban történik. Azt elmondhatom, hogy amikor Keir Starmer brit miniszterelnök több mint két hete a Fehér Házban járt, akkor Trump is egyértelművé tette, hogy elkötelezett a NATO kollektív védelmet biztosító ötös cikkelye iránt. Így tehát, ahogy mondtam, a nemzetközi jogon alapuló világrend és a szövetség erős marad.

Feszültség sincs a szövetségen belül?

Lehet benne feszültség, ezzel egyetértek, de nem hiszem, hogy ez a végét jelentené.

Miben változhat a NATO szerepe a Trump-érában? Távolodik-e Európától az Egyesült Államok?

Ami a mostani helyzetet illeti – beleértve az ukrajnai háborút –, a brit miniszterelnök a francia elnökkel együtt világossá tette, hogy Európa kész többet tenni saját biztonságáért. Ez nem azt jelenti, hogy az Egyesült Államokra nem számít. Azt sem gondolom, hogy Amerika hátat fordítana Európának.

Ha a világrend nem is, de az Egyesült Államok és Oroszország kapcsolata látványosan megváltozott Trumppal. Nem így látja?

Majd meglátjuk, hogyan alakul az a kapcsolat. Úgy gondolom, Trump valóban békét szeretne Ukrajnában, és kész Putyint próbára tenni. A mostani helyzet alapján úgy tűnik, Oroszország nem érdekelt abban a javaslatban, amelyet Szaúd-Arábiában az Egyesült Államokkal való tárgyalás során Ukrajna elfogadott. Ez egy nagyon képlékeny helyzet.

Magyarország az EU és a NATO tagja, de Orbán Viktort sokszor éri a vád, hogy túl közeli kapcsolatot ápol az orosz elnökkel, sőt, Putyin érdekeit védi. Osztja azt a véleményt, hogy a magyar kormány egyre messzebb kerül azoktól az elvektől, amelyeken a NATO alapul?

Ami a magyar kormány politikáját illeti, kérdezzék a magyar kormányt! Annyit mondhatok, hogy szövetségesek vagyunk a NATO-ban, de ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyet kell értenünk. Vannak területek, amelyekben nem értünk egyet. Oroszország és Ukrajna kérdése ilyen. Elkötelezettek vagyunk abban, hogy beszéljünk magyar barátainkkal, hogy megértsük pozíciójukat és ismertessük velük a mi nézőpontunkat.

Itt van például az Európai Tanács legutóbbi ülése, ahol Magyarország egyedül maradt, és úgy tűnik, fenn is tartja álláspontját. Ukrajnával kapcsolatban a magyar fél mindig világossá tette, hogy nem kíván semmilyen támogatást nyújtani, sem katonait, sem pénzügyit. És amióta az oroszok behatoltak Ukrajnába, a magyar fél mindvégig saját békepolitikáját hangoztatta, amely az azonnali tűzszünet mellett állt ki. Természetesen nekünk más az álláspontunk.

Mit gondol, az EU és az Egyesült Királyság hogyan tudja megtalálni a közös nyelvet Magyarországgal? Vagy itt az ideje, hogy amennyire csak lehet, megkerüljék Magyarországot?

Nos, lehet hogy Ukrajna ügyében Magyarországgal mélységesen nem értünk egyet, és lehet, hogy az elmúlt időszakban volt olyan alkalom, amikor Magyarország kisebbségben maradt a véleményével. De ez nem jelenti azt, hogy Magyarországot el kellene szigetelni, ki kellene zárni. Azt gondolom, hogy nekünk együtt kell működnünk Magyarországgal, meg kell értenünk az álláspontját. De azt is el kell fogadniuk, hogy nekünk is van álláspontunk. Remélem, hogy mivel barátok vagyunk, barátként találkozhatunk, barátként és szövetségesként beszélhetünk meg dolgokat.

Orbán Viktor gyakran emlegeti a konnektivitás elméletét, mondván, kis országként ki kell maradni a blokkosodásból, mindenkivel jóban kell lennünk.

Értem, hogy ezzel a magyar kormány mit szeretne mondani. Azt, hogy Magyarország egy kis ország, és nem akar belesodródni ezekbe a nagy csatározásokba, ezért fürgének kell lennie és manővereznie a nagy vadak között. Ehhez pedig mindenkivel jó kapcsolatot kell ápolnia. És a saját jólétük érdekében nemcsak amerikai befektetéseket akarnak Magyarországra hívni, hanem kínai befektetőket is, minden érdeklődőt szívesen látnak.

Ezt a hozzáállást meg tudom érteni, de amikor valódi érdek- és értékkonfliktusba kerülünk, akkor figyelembe kell venni, hogy Magyarország korábban már eldöntötte, a kerítés melyik oldalán áll. Az országuk 1999-ben csatlakozott a NATO-hoz, 2004-ben pedig az EU-hoz. Tehát bizonyos értelemben a szuverenitásuk egy részét adták fel azzal, hogy tagjai lettek ezeknek a szervezeteknek, ahogyan mi is tettük. És így, ezt a döntést figyelembe véve azt mondanám, hogy mindenkinek megfelelni azért elég nagy kihívás.

A diplomatákkal, magyar diplomatákkal folytatott nem hivatalos találkozókon tapasztalt-e konstruktívabb megközelítést a magyar álláspontot illetően? Adtak-e jelzéseket arra vonatkozóan, hogy megértik, és talán érzik is, hogy ez nem teljesen következetes és tartható? Mik a személyes benyomásai a nem hivatalos találkozókról?

Szép próbálkozás, de nem fogok nyilvánosan beszélni arról, amit bizalmasan és négyszemközt mondtak nekem. A magyar tisztségviselők nekem mindig egyértelműen elmondják, hogy mi az álláspontjuk.

Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója után Orbán arról is beszélt, hogy a magyar kormánynak figyelembe kell vennie a realitást. Mégpedig azt, hogy Oroszország mindig a szomszédban lesz, az Egyesült Államok viszont távol van, és nem biztos, hogy mindig számítani lehet majd rá.

Egyetértek Orbán miniszterelnök úrral abban, hogy Oroszország ott van, és nem fog eltűnni. Azt is gondolom, hogy jelenleg Oroszország sajnos valóban jelentős fenyegetést képvisel a biztonságunk szempontjából. Ezért az európai országoknak feltétlenül szükséges, hogy egységesek maradjanak a szolidaritásban, és hogy a már meglévő mechanizmusok – amelyek a biztonságunk megőrzését és erősítését szolgálják – működjenek. Az Oroszország jelentette fenyegetés kezelésére a válasz az, hogy egységben és szolidaritásban együtt kell működnünk, hogy a kollektív biztonságon keresztül szálljunk szembe vele. És ott van a NATO, azt is erősíthetjük, és mint tudjuk, pontosan erre törekszünk.

Orbán szerint az ukrán–orosz háború két szláv ország között zajlik, nem kellett volna a Nyugatnak belekeverednie.

Ha a miniszterelnök arra gondolt, hogy ez egy szláv polgárháború, akkor azzal nem értek egyet. Ukrajna szuverén ország. És ha elfogadjuk, hogy a határokat erőszakkal meg lehet változtatni, akkor azzal Pandora szelencéjét nyitjuk ki, amit nagyon-nagyon nehéz lenne újra bezárni. Nem engedhetjük meg, hogy úgy tűnjön, Putyint megjutalmazzák az agressziójáért, mert ez precedenst teremtene, méghozzá nagyon veszélyes precedenst. Ezt el kell kerülni.

Ez alatt azt érti, hogy Ukrajna egyetlen négyzetkilométerének sem szabadna Oroszországhoz tartoznia?

Úgy értem, hogy az lenne az ideális, azt szeretnénk, ha Ukrajna területi integritása megmaradna. De nem vagyunk annyira naivak, hogy azt gondoljuk, ezt egyik napról a másikra és könnyen el lehet érni. De világossá kell tenni Oroszország számára, hogy az ilyen cselekedetek elfogadhatatlanok.

Március 2-án a londoni csúcstalálkozóra Magyarország nem volt hivatalos. Látja esetleg egy alternatív NATO kialakulását?

Nem nevezném alternatív NATO-nak, inkább valamiféle közös európai erőfeszítésnek nevezném, aminek az a célja, hogy megvédjük magunkat. Rengeteg területen teszünk közös erőfeszítéseket, legyen szó akár a beszerzésekről, akár a védelmi képességekről, akár a felszerelésekről, akár a nagyobb katonai együttműködésről, akár a közös gyakorlatokról. Ezek olyan dolgok, amelyek a NATO-ban már folyamatban vannak. De van tennivaló európai szinten is, különösen a beszerzések, a védelmi képességek és a védelmi ipar fejlesztése terén. Úgyhogy ez egy összetett dolog. De ez nem a NATO helyettesítése. Nem a stratégiai autonómiáról van szó. Tudjuk, hogy szorosan együtt kell működnünk az amerikaiakkal. De azt is tudjuk, hogy az amerikaiak azt várják az európaiaktól, hogy vállaljanak többet a saját biztonságukért.

Képes ez az összefogás valahogyan helyettesíteni az Egyesült Államokat? Fel tudja-e építeni Európa a saját nukleáris ernyőjét Franciaországgal és az Egyesült Királysággal együtt az Egyesült Államok nélkül?

Úgy gondolom, hogy az elmúlt hetekben az európaiak részéről az a vágy erősödött meg, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak saját védelmükért, beleértve az Egyesült Királyságot is. Az új brit kormány sokkal inkább hajlik az EU-val való együttműködésre. Újra megvizsgáljuk, elmélyítjük és megerősítjük ezt a kapcsolatot. Most nagy a hangsúly a biztonságon, ami érthető a történtek fényében. De nem csak a biztonságról van szó, hanem a bűnüldözésről, a migrációs kérdések kezeléséről, a jóléti kérdésekről is.

Orbán Viktor azt mondta a március 2-i londoni találkozóról, hogy „Európa vezetői úgy döntöttek, hogy Ukrajnának folytatnia kell a háborút”. A miniszterelnök Ukrajna támogatóit következetesen háborúpártinak nevezi, beleértve az Egyesült Királyságot is, önmagát pedig békepártinak. Mit gondol erről a kategorizálásról?

Nem értek vele egyet. Nem vagyunk háborúpártiak. Ukrajnát szeretnénk minél erősebb helyzetbe hozni, hogy megőrizhesse szuverenitását és területi integritását. Nem felejthetjük el, hogy Ukrajna az áldozat, amelyet Oroszország támadt meg. A háborúnak holnap vége lehetne, ha az oroszok kivonnák csapataikat. Ez ennyire egyszerű. A folyamatot egyébként igazából Macron francia elnök indította el a párizsi találkozóval, utána nálunk volt egy Londonban azután, hogy Zelenszkij találkozott Trumppal Washingtonban.

Igyekszünk szövetségeseinkkel és partnereinkkel közösen dolgozni. Nem győzöm hangsúlyozni, mert ez az igazság: azon dolgozunk, hogy lehetővé tegyünk egy tartós békét Ukrajnába. A kulcskérdés az, hogy egy olyan tervet, stratégiát hozzunk létre, amely lehetetlenné teszi Putyinnak, hogy újra visszatérjen, és befejezze, amit elkezdett. Ezért nem értek egyet a londoni találkozót illető minősítéssel, miszerint ez a háború folytatását célozná. És ugyanez igaz a párizsi találkozóra vagy a következőkre. Ez arról szól, hogy segítsük Ukrajnát, hogy képes legyen fenntartani területi integritását, biztonságát, szuverenitását. És ez Magyarország érdeke is. Mert ha Oroszország újra fegyverkezne és újabb háborút indítana, akkor annak az lenne a vége, hogy az orosz erők a magyar–ukrán határnál lennének. Ez rémálom lenne.

Orbán miért követ más utat, mint a többi európai vezető?

Erről kérdezzék meg őt, nekem nem tisztem az ő motivációit kommentálni. Én az Egyesült Királyság érdekeit és értékeit tudom ismertetni.

Az Egyesült Királyság is bizonyára igyekszik feltérképezni, hogy mik lehetnek a motivációk Orbán politikája mögött. Ön látja ezeket a motivációkat?

Abból kiindulva, amit a kormányfő és a miniszterei mondanak, békét akarnak. De, ahogy már említettem, mi nem csak egyszerűen békét akarunk, ezt már a háború első napjaiban jeleztük. És ez igaz az azonnali tűzszünetre is: ezzel az a probléma, hogy ha ezen az úton indulunk el, annak a vége az, amit már mondtam, lényegében megjutalmazza Putyint. Megadja neki, amit akar, ami szerintem nagyon kockázatos, mert nem tudhatjuk, hogy tényleg megállna-e ott, vagy másra is szemet vetne. 2008-ban Grúziába ment. Krímbe 2014-ben és utána Donyeckbe és Luhanszkba. És visszatért 2022-ben.

Szerintem Putyinban nem lehet bízni. Huszonöt alkalommal sértette meg a minszki megállapodást. Ezért biztosnak kell lennünk abban, és nem csak Ukrajna érdekében, hanem a saját biztonságunk érdekében is, hogy támogatást nyújtunk, garanciákat, amelyek elrettentik Putyin attól, hogy újra megszegje a szavát, ahogyan azt a múltban már megtette.

Mit gondol, 2014-től, azaz a Krím megszállásától kezdve másképp kellett volna cselekednie a nyugati világnak?

2008-ban Lengyelországban voltam nagykövet-helyettes. Akkor, amikor Putyin Grúzia ellen intézett támadást. Akkor a lengyel barátaim azt mondták, hogy erre oda kell figyelni, mert ez csak a jéghegy csúcsa. Ne felejtsük, 2007-ben Putyin beszédet mondott a müncheni biztonsági konferenciáján. Arról beszélt, hogy szerinte vissza kell állítania a befolyását abban a térségben, ahol korábban az oroszok jelen voltak. Ekkor a lengyelek azt mondták nekünk, hogy kicsit határozottabban kellene fellépnünk Putyinnal szemben. Utólag úgy gondolom, hogy a lengyelek érveiben volt valami. 2014-ben szerintem többet is lehetett volna tenni. De most kell rendbe tennünk a dolgokat. A meglévő tudásunkkal a tapasztalatokra és a rendelkezésünkre álló eszközökre kell építenünk

Említette a minszki megállapodást. Orbán Viktor azt állítja, hogy az lehetett volna a kulcs az orosz–ukrán probléma megoldásához. És előszeretettel vádolja a nyugati országokat, amiért nem kényszerítették Ukrajnát a minszki megállapodás betartására. Egyetért ezzel a megközelítéssel?

A háború azzal lett volna elkerülhető, ha Oroszország nem szállja meg Ukrajnát. Annyiféle megállapodás lehet érvényben, amennyit csak szeretnénk. De ha az egyik fél nem jóhiszeműen cselekszik, akkor ezek a megállapodások a végén annyit sem érnek, mint a papír, amire írták őket. Putyin soha nem tartotta be a szavát. A legegyszerűbben tehát úgy lett volna elkerülhető a háború, ha Oroszország nem szállta volna meg Ukrajnát. Ez ilyen egyszerű.

És mit gondol a Balkánon, különösen a Boszniában zajló eseményekről?

Egy ideig a Nyugat-Balkánon dolgoztam, még a kétezres években. Komoly aggodalomra ad okot az az egyre növekvő nyomás, ami a régió stabilitására nehezedik. Az etnonacionalizmus erősödése aggasztó. Nagy-Britannia nagyon is szeretné biztosítani a Nyugat-Balkán stabilitását. Brit katonáink is szolgálnak ott különböző missziókban. Sok éve ott vagyunk, így számít nekünk hogy mi történik ott. És továbbra is fontosnak tartjuk annak biztosítását, hogy a daytoni megállapodást tiszteljék. Azt, hogy a főképviselő hivatala végezhesse a munkáját, és hogy felek tartsák be a megállapodást. Ez ilyen egyszerű.

Azért is vetettük ezt fel, mert a magyar Terrorelhárítási Központ boszniai látogatása eléggé felkorbácsolta ott a kedélyeket.

Éppen a hét elején ebédeltem együtt egy magas rangú magyar tisztviselővel, akit a Nyugat-Balkánról, a TEK látogatásáról is kérdeztem. Ő azt mondta, azért mentek oda, hogy kiképzést biztosítsanak, ezt a kiképzést elvégezték, aztán visszajöttek. Tehát ez a magyar álláspont ezzel kapcsolatban. Nagyon fontos, különösen Boszniában, hogy a szereplők biztosítsák, megőrizzék, megerősítsék és támogassák a stabilitást. És nem hiszem, hogy hasznos lenne, ha bárki, akár Oroszország, akár más ezt aláásná. Tudják, Magyarország mindig is világossá tette, amikor Boszniáról van szó, hogy támogatja Daytont. Még mindig tagja az Althea hadműveletnek. És tudja, a magyar kormánytisztviselők azt mondják nekem, azzal nyugtatnak, hogy teljes mértékben támogatják Daytont.

Csakhogy Milorad Dodik nem úgy viselkedik, mintha a Bosznia-Hercegovinai Föderáció nagy támogatója lenne. És most szeparatista politikát folytat, amiben Orbán és Aleksandar Vučić támogatják.

Nos, mint mondtam, nagyon aggódunk az etnonacionalizmus újjáéledése miatt. Semmi sem fontosabb annál, hogy a nemzetközi közösség összefogjon és támogassa a daytoni megállapodásokat, támogassa a Főképviselő Hivatalát abban, hogy úgy végezze a munkáját, ahogyan ő jónak látja.

Úgy gondolja, hogy küszöbön lehetnek ott újabb összecsapások?

Remélem, hogy nem. Pontosan ezért kell a nemzetközi közösségnek most cselekednie, hogy ezt megakadályozza. Mindig jobb, ha az ilyen erőfeszítéseket előre megtesszük, mert a megelőzés sokkal olcsóbb, mint a gyógyítás.

Sikeres volt a nyugati politika Bosznia-Hercegovinában?

A kérdés inkább az, hogy mivel mérjük a sikert. Ha a sikert a békével mérjük, nos, ott harminc éve béke van. Tehát, figyelembe véve, hogy mi történt az azt megelőző öt évben, ezt sikerként kell értékelni. Tökéletes? Nem. Habár Dayton eléggé nehézkes, talán nem is a legelegánsabb megoldás, de egy olyan megoldás, amely harminc éve működik. Ezért a nemzetközi közösségnek továbbra is támogatnia kell, hogy a következő harminc évben is fenn tudja tartani a békét.

Lát-e orosz tevékenységet és fenyegetést a destabilizációs lépések mögött a Balkánon? Úgy értem, esetleg más országokon keresztül.

Szerintem ilyen törekvés lényegében egy helyről jön: Oroszországból. Oroszország általában hajlamos beavatkozni hibrid technikákon keresztül más országok dolgaiba nem csak a Balkánon. Félretájékoztatással, dezinformációval, közvetítőkön keresztül. Oroszország nemcsak a Balkánon, hanem Európa számos más részén is rosszindulatúan cselekszik.

Magyarországnak bármilyen módon köze lehet azokhoz az orosz destabilizációs műveletekhez, amelyek a Balkánon zajlanak?

Nem látok erre vonatkozóan bizonyítékot.

Orbán Viktor viselkedésének, a Dodikhoz fűződő kapcsolatának nincs köze ezekhez? Mert legalábbis hasonlítanak.

Nem. Ott van ugyan a Dodikhoz fűződő kapcsolata, de nem hiszem, hogy azt feltétlenül az orosz politika vagy cselekedetek vezérelnék, vagy azokhoz igazodna. Kockázatos lenne elhamarkodott következtetéseket levonni ebben a kérdésben.

A diplomácia nyelvén talán mondhatjuk azt, hogy az orosz érdekek és a magyar cselekedetek időnként erős átfedésben vannak. Ezzel egyetért?

Ennek eldöntését önökre bízom.

Beszéljünk egy kicsit az Egyesült Királyság és az Európai Unió kapcsolatáról, mert még mindig ott van a brexit. A brit társadalom nagy része a brexitre szavazott, sőt a Munkáspárt szavazóinak egy része is a brexitre szavazott. És az imént említette, hogy szorosabbra szeretnék fűzni a kapcsolatukat az EU-val. Nehéz meggyőzni a brexitre szavazó társadalmat, hogy elfogadja az új kormányzat ezen irányvonalát?

Nos, a brit kormány júliusban elsöprő felhatalmazást kapott, 179 mandátumos többségük van. Elég nyíltan elmondták, hogy az EU-val való kapcsolat helyreállítására törekszenek. Tehát nem, nem hiszem, hogy ez feszültséget okozna. Egy nyitott társadalomban mindig lesznek olyan emberek, akiknek határozott nézeteik vannak, és nem értenek egyet valamivel. De szerintem ez a demokrácia. Úgy vélem azonban, hogy a kormány összességében a kapott mandátum alapján cselekszik, hogy teljesítse azt, amit a programjában vállalt. A programban tett ígéretek egyike az EU-val való kapcsolat javítása volt. De nem törekszünk arra, hogy újra csatlakozzunk az EU-hoz.

Ön szerint az Európai Unión kívül az Egyesült Királyságnak nagyobb mozgástere van, amikor például Ukrajnával vagy más országokkal való kapcsolatáról van szó. Tehát könnyebb így a helyzete?

Mi inkább különálló hatalomként működünk, de még mindig NATO-tagok vagyunk. Még mindig tagjai vagyunk az ENSZ-nek. Még mindig van egy sor szövetségünk és szerződésünk. De ahol talán nagyobb mozgásteret tudunk gyakorolni, az a kereskedelmi megállapodásokról, vámokról szóló tárgyalások az Egyesült Államokkal. És azzal is lehet érvelni, hogy Boris Johnson a mozgástere miatt rendkívül gyorsan képes volt határozott támogatást nyújtani Ukrajnának. Azonban ezt a nagyobb mozgásteret nem szabad túlértékelni.

Csak az Ukrajnával aláírt százéves partnerségi megállapodás miatt kérdeztük ezt.

Azt a megállapodást az év elején írtuk alá.

Lehetséges lenne egy ilyen megállapodás aláírása akkor is, ha az Egyesült Királyság még az EU része lenne? Vagy ezt már a szabad manőverezés tette lehetővé?

Igen, az én véleményem az, hogy még az EU tagjaként is megmaradt a mozgásterünk, hogy saját megállapodásokat kössünk. És szerintem valószínűleg aláírtunk volna egy ilyen megállapodást. És ez tényleg csak elméleti kérdés.

Van más ilyen jellegű megállapodás más országokkal?

A legrégebbi szövetségesünk Portugália. Velük ötszáz éve vagyunk szövetségben.

Ha már a szövetségnél tartunk. Az Egyesült Államok, Új-Zéland, Ausztrália és Kanada mellett Nagy-Britannia is tagja az egyik legerősebbnek tartott hírszerző közösségnek, az Öt Szemnek. Vannak, akik attól tartanak, hogy Trump politikája roncsolja az Öt Szem integritását. Erről mi a véleménye?

Az Öt Szem jól van, a helyén van, működik.

Annak ellenére hogy Trump azt nyilatkozta, hogy Kanada legyen az Egyesült Államok 51. állama?

Hát, majd meglátjuk, mi lesz ebből. Trump nyilatkozatait nem fogom kommentálni, de annyit elárulok, hogy az Öt Szem integritásához nem fér kétség.