Orbán Balázs doktori disszertációjának egyik opponense kemény kritikát írt a Facebookra, de nem a disszertációról

„Ebben az ünnepi órában a tudomány és az igazság szolgálatára szentelem magamat, és arra törekszem, hogy tudományomat az Eötvös Loránd Tudományegyetem tisztességére, embertársaim javára, népem és hazám dicsőségére előbbre vigyem” – ezzel az esküszöveggel indította bejegyzését a Facebookon Unger Anna, az ELTE politológusa, Orbán Balázs nagy vihart kavart doktori disszertációjának egyik opponense, aki azt írta, amióta ezt az esküt doktorrá avatásakor letette, még jobban igyekszik ennek megfelelően végezni oktatói és kutatói munkáját.

Unger Anna szerint kutatóként megvan az a szabadsága, hogy olyan témában kutasson, ami érdekli, oktatói szabadsága azonban ennél jóval szűkebb. „Oktatóként nem válogatok, mert nem válogathatok hallgatók között aszerint, hogy kit vizsgáztatok, kinek a szövegét bírálom, ki vehet részt egy rendezvényen, kinek segíthetem a diploma- vagy fokozatszerzését. Oktatóként arra szerződtem, hogy az Egyetem bármely polgárának rendelkezésére kell álljak, ha vizsgáról, diplomaszerzésről, fokozatszerzésről van szó.”

A politológus azt írta, hogy egyetlen szempontot mérlegelhet, az a tisztesség és az egyenlő bánásmód. „Minden elém kerülő vizsgázó vagy dolgozatbírálatra felkérés esetén két dolgot van csupán jogom mérlegelni. Egyrészt, hogy értek-e az adott témához annyira, hogy meg tudom ítélni a munka szakmai minőségét. Másrészt, hogy van-e olyan rejtett összeférhetetlenség az illető hallgató és köztem, amiről a felkérő kolléga vagy testület nem tud, de nekem kötelességem jelezni.”

Beszámolója szerint az elmúlt hetekben és márciusban is sokszor kapott bírálatot, hogy hogyan vállalhatta opponensként, azaz bírálóként Orbán Balázs disszertációját. „Kellemetlenkedő kommentek, gúnyos e-mailek, fejelfordítások és nem-köszönések kísérték a tavaszt, majd az elmúlt heteket. Túlélem, semmi gond, ennél többet is ki lehet bírni, a közéleti és akadémiai közegekben edződve idővel ütésállóvá válik az ember.”

Utólag azt gondolja, írta Unger, hogy senkinek nincs joga ahhoz, hogy a bírálóbizottságot egészében, a tagjait külön és az opponenseket különösképpen meghurcolja, „szakmai bírálatuk kapcsán politikai befolyást, félelmet sejtessen, objektivitásukat, emberi és szakmai tisztességüket megkérdőjelezze”. Szerinte akik etikai problémát láttak, azok „megtehették volna, hogy etikai problémáikat az Egyetem erre illetékes testületei elé tárják, hogy az Egyetem közössége ezt meg tudja vitatni. Megtehették volna azt is, hogy amennyiben a jelölttel szemben etikai problémáik merülnek fel, ezt etikai eljárás keretében tisztázzák”, írt több lehetőséget is Unger, aki szerint az viszont nem fért bele, hogy a nyilvánosságban kérdőjelezzék meg a „bírálóbizottság és tagjai integritását.” Unger Anna nem írt konkrét személyeket, de Polyák Gábor, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének egyetemi tanára, a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet igazgatója például a Facebookon kérte ki, hogy Orbán Balázs az intézményben doktorál.

A politológus azt írta, oktatói munkája során sosem vezérelte semmilyen hatalomtól való félelem – most sem. „Egy dolgozat elbírálásánál nem lehet mást, mint tudományos szempontokat figyelni. Ez, és csak ez az Egyetem érdeke.” Szerinte a véleményét lehet szakmai fórumokon, etikai fórumok előtt vitatni, de „sugalmazni, lejáratni, szakmai és emberi integritását megkérdőjelezni öt embernek mindenfajta érdemi bizonyítás nélkül végtelenül aljas és tisztességtelen”, azért is, írta Unger, mert „mindenki pontosan tudta, hogy folyamatban lévő eljárásról annak lezártáig senki nem fog tudni nyilatkozni”.

Az opponens szerint félinformációk, szakmaiatlan megjegyzések terjedtek, és azt mondta, még sosem látta ilyen közvetlenül, „hogyan zajlik a nyilvánosságbeli szakértői pozícióval való visszaélés, a hergelés, az informális morális nyomasztás és hálózati működés”. Azt üzente azoknak az egykori vagy mostani ELTE-polgároknak, akik nem álltak ki a tisztességes és tényszerű tájékoztatás mellett, és lájkoltak vagy kommenteltek, amivel szerinte a hergelőkhöz csatlakoztak, hogy szégyelljék magukat.

„De most már legalább tudom, hogy ez hogy megy. Hogy bármi áron, de ha meg kell szerezni a dolgozatot, akkor azért bizonyos körökben bármit meg lehet tenni. Hogy egyszer csak jön egy telefonhívás, utalva arra, hogy nyilván én is értem, hogy ez itt most fontos közérdek – mert ők az önhatalmúlag kijelölt morális Pantheonban úgy ítélik meg. (…) Megnyugtathatok mindenkit: semmilyen, az Egyetem fenntartója részéről érkező nyomás nem volt rajtam. Pontosabban fogalmazva, nem a fenntartó részéről jött a nyomasztás. De akárhonnan jött is, nem volt értelme, nem volt jelentősége” – írta.

A politológus arra is kitért, hogy „széles körben elterjedt, létező gyakorlat a doktori kutatóévek alatt elkészült önálló publikációk hivatkozás nélküli beemelése a disszertációba. És létező, bár szintén rossz gyakorlat a társszerzővel írt szövegek hivatkozás nélküli átvétele is. Azt tudom javasolni mindenkinek, aki most plágiumot emleget, tegye fel saját korábbi publikációit, különösképpen a disszertációját, és nézze meg, mit ad ki a plágiumkereső. Lesznek meglepetések.” Unger szerint ugyanakkor az egyetem nem különböztetheti meg a hallgatókat, és „ha ez a rossz gyakorlat eddig nem eredményezte a fokozatszerzés megtagadását, akkor most sem lehet ez másképp”.

Zárásként azt írta, elkeserítő az a világ, ahol „a jelölt, bárki legyen is, megköszönni kénytelen az opponens tisztességes hozzáállását. Mindegy, kinek köszönhetően vagy miért lesz nehéz, faramuci, ellentmondásos vagy politikailag »kényes« egy helyzet. Az Egyetem számára ilyen nincs, nem is lehet. Az Egyetemnek nincs világnézete, csak tisztessége. Ebbe, és csak ebbe tud kapaszkodni, bármilyen vihar van is éppen. Ha erre nem vigyázunk, semmink se marad.”

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója végül kimagaslóan jó eredménnyel védte meg doktori disszertációját az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán kedden. Rácz András korábban kimutatta, hogy Orbán tézisfüzete és a dolgozata is hivatkozás nélkül, szó szerinti átvételeket tartalmaz Orbán Balázs és Árpási Botond közös, 2023-as cikkéből. Orbán erre azt mondta, ő feltüntette a tanulmányt, csak nem szövegközi hivatkozásként vagy felhasznált irodalomként, hanem saját korábbi, témába vágó publikációi egyikeként, és ezt konzulensével és opponenseivel egyeztetve tette. A védés után arról kérdeztük Orbán Balázst, miért Árpási Botond számítógépén készült a tézisfüzet.