Kiköltöztették a levéli Expóból a balhézó vendégmunkásokat

Félszáz vendégmunkást költöztettek el az osztrák határhoz közeli Levélről, akik egy egykori vendéglőből kialakított munkásszállónál és környékén hosszabb ideje balhéztak – mondta a Telexnek a település polgármestere. Mivel a nyugalom még nem állt teljesen helyre, a falu inkább túlórapénzt fizet a rendőrségnek, csak hogy rendszeresen járőrözzenek a környéken. A határszélen viszont vendégmunkások nélkül nincs termelés, néha még közszolgáltatás sem: az ide érkezők nagy része becsületesen dolgozik, néhány kisebb csoport rendőrségi ügyei azonban igencsak borzolják a nagy többség idegeit.

Levél kétezer-ötszáz lelkes falu az osztrák határ mellett Hegyeshalom tőszomszédságában: 1988-ban piacot szeretett volna bővíteni a ráckevei Architektúra Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet, így épült meg itt a helyi Expo területe. Úgy gondolták, bemutathatnák gyorslakóházukat olyan helyen, ahol a nyugatról érkezők gyakran megfordulnak. A helyi tanács szívesen adott nekik hosszú lejáratú bérletbe kéthektárnyi szántóföldet a határban, főleg, amikor egy összegben letették a húsz évre szóló bérleti díjat: egymillió forintot.

Emellé olyan vásárterületet is elképzeltek, amely vállalatok, szövetkezetek, kisvállalkozók külkereskedelmi kapcsolataihoz adna helyet. Bérlő lett itt aztán a Hungária Biztosító, a Budapesti Ruházati Bolt Vállalat, a sülysápi termelőszövetkezet, a Volán Tefu, a Csőszerelőipari Vállalat, a Magyar Hitelbank Rt. és a Magyar Posta is. A falu mellett gyorsan fel is húztak éttermeket, árusító pavilonokat, üzlethelyiségeket, hogy megmutassák magukat a szocialista vállalatok a nyugatnak. Levélen megjelentek a Zimmer Frei feliratú táblák, a változás szele megcsapta a települést, látták, hogy hamarosan a határnyitással és a schillinggel vagy márkával érkező vendégek fogadásából profitálhatnak.

Gyors profilváltás

A privatizáció azonban betett az Expónak. A rendszerváltás után a szocialista vállalatokat felszámolták, a falu mellett a határ felé vezető 1-es főút elveszítette vezető szerepét, mert a megépülő M1-es autópálya elkerülte Levélt.

A könnyűszerkezetes házak ezután örömtanyák, seftelők, futtatók központja lett, az új beköltözőknél folyamatosak voltak a rendőri razziák. A hely főleg a Balkánról érkező vagy oda tartó forgalomnak köszönhetően 1998-ig még működött, ekkor az éttermeknek, panzióknak és boltoknak sem kellett még becsukniuk. A vendégforgalom azonban a kétezres évek elején annyira visszaesett, hogy sorra zártak be az üzletek. Jó néhány helyen lakóházakká alakították át az itteni létesítményeket, jöttek az új beköltözők, úgy tűnt, végre rendeződik az Expo helyzete.

Az elmúlt években aztán a térségben a munkásszállások iránti hatalmas igény tett be a nyugalomnak. Az egykori Expo területén az egyik felszámolt vendéglőt egy kft. vásárolta meg, és 40-50, főként Kelet-Magyarországról érkező munkavállalót szállásolt el itt. Az emberek egy része napközben Ausztriában dolgozott, de amikor a szálláson voltak, gyakran hangoskodtak, üvöltöztek esténként. De nemcsak este volt balhé, térfigyelő rögzítette például, ahogy egy autóst egy félmeztelen férfi kerget fényes nappal az Erzsébet utcában, majd egy machetával rávág a csomagtartójára.

Az itt lakók számára elviselhetetlen élethelyzet

A Mosonmagyaróvár TV számolt be nemrégiben először a helyzetről: összeállításukból kiderült, hogy az odaköltözők folyamatosan balhéztak, betondarabokat tettek az úttestre, gyakorta éjszakai kiabálások, verekedések törték meg az utca nyugalmát. Sokan nem érzik biztonságban magukat ezen a részen, ugyanis a vendégmunkások egy része fenyegetőzik is, a polgármester szerint olyan helyzetet teremtettek, ami az itt lakók számára elviselhetetlen.

Egy ideig csak ígérgették a bérbeadók, hogy a bérlőket eltávolítják az ingatlanból, de miután az eset helyben publicitást kapott, tényleg elvitték őket a faluból, mondta Kiss Béla, a település polgármestere a Telexnek, akit a múlt héten értesített erről a szálláshely tulajdonosa. Hozzátette, ez már megkönnyebbülés, de a nyugalom még nem költözött vissza teljesen, ugyanis két kisebb problémás hely maradt az Expo területén.

Emiatt a rendőrséggel együttműködési megállapodást kötnek, ennek alapján a túlórapénzt, amit az Expónál végzett szolgálatért kapnak a járőrök, önkormányzati támogatásból fizetik két hónapon keresztül. A település egyébként a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak is jelezte: számukra nem tiszta, hogy az „egyéb épület” besorolású ingatlant mire lehet használni, jogszerűen üzemeltetik-e azt a tulajdonosok.

A polgármester elmondta, sok esetben az osztrák munkavállalással valójában nem a vendégmunkások keresnek jó pénzt, hanem azok, akik idehozták őket: ételt, szállást és némi fizetést kapnak, de a közvetítők járnak igazán jól.

A falu pedig a határközeli fekvése miatt elszenvedője ennek a helyzetnek. Az elmúlt években azt is látták, hiába a bejelentések, szinte minden hatóságnak vannak korlátai.

Gondot és többletköltséget jelent még az önkormányzatnak, hogy négy éve az egykori beruházó átadta a közvilágítást az Expo területén a szolgáltatónak, amely viszont megszüntette a hálózatot ezen a részen. A sötét utcák – főleg télen – a biztonságérzetnek nem tesznek jót, így a falu most megrendeli a közvilágítás megtervezését – ám idő kell, mire eljutnak a kivitelezésig.

Kiss Béla úgy tapasztalja, nemcsak náluk, hanem a környező településen is gondot jelent az ország másik feléből érkező vendégmunkásoknak a helyiektől időnként eltérő viselkedéskultúrája. A faluban egyébként azt beszélik, hogy a kiköltöztetett vendégmunkások nem mentek messzire, a közeli Bezenyén kaptak szállást.

A térségben egyébként is sok fejtörést okoznak az ország másik végéből vagy a határainkon kívülről érkező vendégmunkások. Az osztrák határ közelsége már 2010 után vonzotta a keleti munkaerőt, itt laknak munkásszállásokon, dolgozni viszont (jó esetben) átjárnak a szomszédba. Jánossomorján összetűzésbe is keveredtek a helyiekkel. Autós üldözés és vascsöves verekedés is volt már a határnál.

Több ezer vendégmunkás munkásszállásokon

Idén tavasszal a vendégmunkások jelenléte volt a központi témája annak az esztergomi rendezvénynek is, ahol civilek, a rendőrség munkatársai, a rendészeti oktatásban részt vevő iskola, a foglalkoztató cég, a munkaerőkölcsönző, a kormányhivatal szakemberei vettek részt. Az összegzésben elhangzott: a felelős munkáltatók, munkaerő-kölcsönzők felkészítik a helyi dolgozókat a vendégmunkások érkezésére, a kulturális sajátosságokra, valamint a külföldieket is arra, hogy milyen körülmények közé kell beilleszkedniük. A kulcsszó itt a felelős lenne – látható, a felkészítés (ha egyáltalán van ilyen), nem mindig sikeres.

Mosonmagyaróváron többször elhangzott már korábban képviselői kérdésként, hogy valójában mennyien is laknak a városban. Pontos válasz azonban nem érkezett. Helyben úgy érzik, hogy a hivatalos számoknál jóval többen laknak a Lajta partján, ami sok kérdést felvet: például hogy mennyire terhelik le az egészségügyi ellátórendszert, vagy hogy rendelnek-e elég szemeteskukát. A 30 ezres lélekszámú Mosonmagyaróváron úgy becsülik, legalább plusz 10 ezer „vendégmunkás” élhet a városban.

A mosonmagyaróvári kistérség a hozzájuk érkező, becsületesen dolgozó és normális életvitelű többséget befogadta, de emellett küzd a más szocializációs háttérrel érkező, balhézó vendégmunkásokkal, miközben „import munkaerő” nélkül sok magáncég működésképtelen lenne, sőt a közszolgáltatások is akadoznának. Jó példa erre, hogy 2022-ben az akkori mosonmagyaróvári polgármester – aki a nagytérségi hulladékgazdálkodási társulásnak is elnöke – ismerte el, hogy az egyik héten több Mosonmagyaróvár környéki településen hiába tették ki a kék kukát, nem jött a szemeteskocsi, mert az azon dolgozó ukrán vendégmunkásaik hazamentek harcolni.