- Szájer József évtizedekig volt a Fidesz egyik prominens politikusa, az Alaptörvényt is jórészt ő írta. Politikai karrierje 2020 novemberében ért véget, miután részt vett egy brüsszeli melegorgián. Négy év után most Schmidt Mária kérésére visszatért, és egy Fideszhez közeli alapítványnál kapott munkát.
- A volt EP-képviselő szerint rengeteg hazugság jelent meg a róla szóló akkori tudósításokban, például eresz sem volt a házon. Úgy érzi, nem ez az egy esemény határozza meg az életét, még akkor sem, ha az mindenkinek beleégett a retinájába.
- 30 éves politikai pályájáról interjúkötet jelent meg Frontvonalban címmel.
- Szabadságharcosnak tartja magát. Szerinte ő maga sosem volt gyűlöletkeltő, és mindig amellett állt ki, hogy Magyarországon mindenki szabadon élhesse a magánéletét.
- Bayer Zsolt, a Fidesz legfontosabb publicistája azt fejtegette az ő ügyéről írva, hogy az elfajzás spirálja a pokolba vezet, és nem lehet rajta megállni, mégsem gondolt arra, hogy beperelje. De azért azt ajánlja mindenkinek, hogy védjék meg a saját jogaikat, pereskedjenek, mert akkor ebből egy jobb ország lesz.
„Harmincéves munkáját nem fogjuk elfelejteni” – ez az idézet áll a most megjelent könyvének borítóján Orbán Viktortól. Ezt ön választotta? Ha igen, miért pont ezt?
Szerintem ez egyértelmű volt, mert ez a könyv pont a harmincéves munkáról szól, arról, amit Orbán Viktor mondott az esemény kapcsán. Ennél jobban ideillő idézetet nem lehetett volna választani.
Ezt a mondatot kiemelték egy hosszabb idézetből.
De ez a lényege. „Nem fogjuk elfelejteni”, meg talán van még egy kiegészítő mondatrész. Azt gondolom, hogy ez egy legitim idézet.
A teljes idézet így hangzik: „Amit Szájer József képviselőtársunk tett, az a mi politikai közösségünk értékrendjébe nem fér bele. Harmincéves munkáját nem fogjuk elfelejteni és megtagadni, de cselekedete nem elfogadható, és nem védhető. A történtek után az egyetlen helyes döntést hozta, amikor bocsánatkérés mellett európai parlamenti mandátumáról lemondott, és a Fideszből kilépett. Döntését tudomásul vettük.” A szövegkörnyezet már kicsit más kontextust ad ennek a kiemelt mondatnak.
Azért választottuk ezt, mert ebben a könyvben az én harmincéves politikai tevékenységem van benne.
Mégiscsak úgy tűnik, mintha már csak az idézetválasztással is felelevenítené a történést, amit ön csak eseménynek nevez, de ami véget vetett az ön közéleti pályájának. Pedig mintha még a könyvbemutatóján is mindenki kerülte volna ezt a témát.
Ez a könyv még 2020. november 27-e előtt készült. És pontosan ugyanaz volt a célja, amit Orbán Viktor is megfogalmazott december 2-án. Hogy nem egy karikatúra vagyok, nem egy esemény határozza meg az életemet, még ha az az esemény fontos és jelentős is volt az életemben és a politikatörténetben. Hogy nem egy tapasztalatlan, semmirekellő politikusnak ért véget a politikai tevékenysége, hanem valakinek, aki a harminc év alatt letett valamit az asztalra. A könyv ezt a harminc évet szeretné bemutatni, részben ellensúlyozni azt a karikatúrát, ami mindenkinek beleégett a retinájába. Ez talán nem indokolatlan, hiszen ez a magyar politikatörténet talán legjobban és legrészletesebben elemzett eseménye, nincs egyetlen olyan mozzanat sem, amelyről ne írták volna cikkek százait.
Orbán Viktor azt mondta, hogy amit ön tett, az az önök politikai közösségébe nem fér bele. Ezalatt a harminc év alatt nem lett volna jobb egy olyan rendszert építeni, amibe ez az esemény, az ön magánélete is belefért volna, és így nem kellett volna emiatt abbahagynia a politizálást?
A magánszférámhoz senkinek semmi köze, sem a rendszertől függően, sem a rendszertől függetlenül. Így aztán annak a nyilvános tárgyalása nemcsak indokolatlan, hanem jelentős részben jogsértő és méltánytalan is. És akkor nagyon gyenge kifejezést használtam.
2020-ban a Fidesz egy alapvetően homofób kampányt vitt, aminek a vége az lett, hogy az alkotmányba – aminek ön ugye az atyja – belekerült, hogy az anya nő, az apa férfi. Ma törvény van arról, hogy be kell fóliázni a homoszexualitást tartalmazó könyveket, templomok közelében nem is lehet árulni őket. Ez az, ami keretbe helyezi ezt a bizonyos 2020-as brüsszeli történést. Erre kiáltottak többen képmutatást, hogy ez épp önnel, az egész rendszer egyik oszlopával történt meg. Vagy nem érzi magát felelősnek abban, hogy ez a politikai rendszer olyan, amilyen? Nem lett volna jobb egy másféle rendszert építeni?
Igen, én szabadságharcos vagyok, és 1990-ben is amellett álltam, hogy Magyarországon mindenki szabadon élhesse a magánéletét és a politikai életét is. Ezzel a választ megadtam. Én azt az elképesztően zajos műfelháborodást látom képmutatásnak, ami ezzel kapcsolatban volt. Nem tudnak bizonyítékot mutatni arra, hogy az én magatartásom gyűlöletkeltő lett volna. Ha ebben az elképesztő mértékű, több kötetnyit kitöltő, rólam szóló cikkirodalomban, a tevékenységemről készült összes feljegyzésben, parlamenti jegyzőkönyvekben, beszédleiratokban, tévéinterjúkban egyetlen olyan mondatot tudnak mondani, ami ezt igazolja, akkor aláírnám ezt az egészet. Így nem tudom.
Mármint azt, hogy 2020-ban egy homofób politikai kampány zajlott, amit az ön pártja végzett?
Nem, a saját tevékenységemről beszéltem. Az a mém, ami rólam elkészült, arról szól, hogy én egy gyűlöletkeltő politikus vagyok, és azt próbálom másnál megakadályozni, amit én magam a magánéletemben csinálok. Mutassanak egy olyan mondatot, szavazást, amivel ezt indokolják. Azt vállalom, hogy része voltam ennek a politikai közösségnek, de én nem minősítek, nem gondolom, hogy ilyen kampány zajlott volna. Van róla véleményem, mindenről van véleményem, de ezeket most sem mondom el.
De felelős azért a rendszerért, ami kialakult Magyarországon.
A rendszerért felelősséget vállalok, a minősítést viszont nem fogadom el. Magyarországon mindenki szabadon élhet, és mindenkinek a magánéletét tiszteletben tartják. Kivéve talán az enyémet.
Azt mondja, hogy mindig szabadságharcos volt. Amikor megalapították a Fideszt, akkor ön ilyen Fideszre vágyott, mint amilyen a mostani?
Biztos, hogy nem egészen ilyenre, de harminc évvel ezelőtt nem láthattuk, hogy milyen irányok vannak. És a mostani Fidesz létrehozatalában én magam is részt vettem.
Mi az, ami nem tetszik? Ha nem egészen ilyenre vágyott.
Ezeket most már utólag nem különösebben kéne elmondanom. Ha politikus lennék, nyugodtan követelhetnék tőlem, hogy csináljak egy listát arról, mi az, amivel egyetértek, mi az, amivel nem. Azért túlnyomó többségben ma is tudom vállalni azt, amit a Fidesz csinál kormányzó pártként.
Ön még éppen tagja volt a Fidesznek, amikor belekerült az Alaptörvénybe, hogy az anya nő, az apa férfi.
Az alkotmánykészítés ezen részében én már nem vettem részt. 2011-12-ben vettem részt benne. Európai parlamenti képviselő voltam, tehát nem szavaztam róla az Országgyűlésben. Hogy én ezzel a mondattal egyetértek-e vagy sem, azt meg nem kívánom elmondani.
De tájékoztatták arról, hogy ez lesz a Fidesz új kommunikációs iránya? Hiszen mégis prominens alakja volt a kormánypártnak.
Ez nem így megy. Egyébként nem hiszem. Már nem én voltam az alkotmány felelőse ebben az időszakban.
Azért EP-képviselőként is számíthatott arra, hogy egy ilyen kommunikációs irány megronthatja a Fidesz kapcsolatát az Európai Néppárttal, vagy hogy bizonyos európai uniós intézmények felhúzhatják a szemöldöküket. Azért lett volna politikai ráció abban, hogy szólnak önnek erről.
Úgy emlékszem, hogy nem volt ilyen kommunikáció.
És amikor ez végül megtörtént, jelzett aggályokat valamelyik párttársának?
Nem.
Miért nem?
Azt gondoltam, hogy nem az én dolgom.
De miért nem az ön dolga, amikor ön is arról ír a könyvében, hogy harminc éven át dolgozott ennek a rendszernek a felépítéséért?
Igen, de vannak olyan szférái a politikai életnek, a Fidesz politikai tevékenységének, amelyekkel én nem foglalkoztam. Egyébként azzal foglalkoztam, hogy az emberek szabadon élhessenek. Magyarországon ennek a jogi környezete és a magánélet védelme is teljes mértékben rendben van.
2014-ben a homofóbia és transzfóbia elleni menetrendről szóló EP-állásfoglalást ön megszavazta, de például Bánki Erik meg Surján László nem. Ön ekkor azt mondta, hogy „amúgy én magam minden kisebbség mellett mindig ki szoktam állni, úgyhogy ez a szavazás nem jelent különösebb újdonságot.” De akkor 2020-ban már nem állt ki?
Erre vonatkozik a korábban feltett kérdésem, hogy tudnak-e olyat mutatni, amikor én gyűlöletkeltő állásfoglalást tettem volna, vagy bármilyen módon ellentmondásba kerültem volna.
Nem arról van szó, hogy ön tett volna gyűlöletkeltő állásfoglalásokat, hanem hogy rengeteget tett egy olyan párt létrehozásáért és hatalomban tartásáért, ami viszont tett gyűlöletkeltő állásfoglalásokat. Ön pedig erre nem mondott semmit.
Ha ilyet érzékeltem volna, valószínűleg szóltam volna.
Tehát nem érzékelt ilyet 2020-ban. Azóta érzékelt?
Olyat nem, hogy valakit abban akadályoznának, hogy szabadon élje az életét.
Az nem számít akadályozásnak, hogy a 18 év alattiak nem juthatnak szexuális felvilágosításhoz, hogy azok a tinédzserek, akik bizonytalanok a saját szexuális orientációjukban, nem juthatnak olyan anyagokhoz, amik arról szólnak, hogy nincs velük semmi gond?
A magánszféra védelmét ez mennyiben érinti?
A tinédzser magánszférája akkor rendben van? Nem sérül?
Az állam nem sérti meg.
A Fideszre mintha jellemző lenne, hogy mindig csak azt nézik, mi van a törvényben, amit egyébként önök írtak, a morális dimenziót pedig erről teljesen leválasztják. De ‘90-ben még nem így beszéltek a morálról. Ön konkrétan azt mondta 1990-ben az ÉS-nek, hogy „mi még nem adtuk fel azt az alapeszménket, hogy a politika nem szükségképpen immorális”. Úgy tűnik, mintha 2010 óta a politikának már csak jogi dimenziója lenne.
Teljesen világos a jogi helyzet ebben a tekintetben. A kiskorúakkal kapcsolatos kérdésekbe az állam csak a szülő beleegyezésével avatkozhat bele. Ez ilyen szempontból mind a jogi, mind a morális dimenziót világossá teszi. Én sem szeretném, ha az állam vagy a közvélemény megmondaná, hogyan éljek. Ha ebben valakit akadályoz a jogrendszer, akkor valóban van egy megengedhetetlen állami beavatkozás, de ilyen Magyarországon nincs. A jogrendszer, amit 30 év alatt felépítettünk, megfelel ezeknek a szigorú kritériumoknak.
De pont az állam mondta meg törvénybe iktatva, hogy nem lehet felvilágosítást adni a gyerekeknek az iskolákban.
Teljesen korrektnek tartom, hogy ez csak a szülő beleegyezésével történhet meg. Szerintem ezzel a magyar emberek jórésze egyetért.
De az állam mondta meg, hogy ennek így kell lennie.
Igen, mert megvédte ezt a jogát a szülőnek, illetve rajta keresztül a gyereknek.
És arra hogy tekint, hogy arról is törvényt hoztak, hogy egy könyvesboltban hova lehet tenni egy könyvet?
Nézett ön már tévét? Szokott ott az alsó részében karikákat látni érdekes arab számokkal? Vagy hallgatott már reklámot a Kossuth rádión?
Akkor ön szerint ez helyénvaló?
Én nem látom a különbséget, miután ezeket a számokat nehéz odatenni digitálisan egy könyvre. Ha egy celofán a szólásszabadság akadálya, akkor Magyarországon nagyon jól állunk.
Ön szerint ma Magyarországon nem rosszabb homoszexuálisnak lenni, mint heteroszexuálisnak?
Ez a kérdés nem így merül fel. Azt gondolom, hogy Magyarországon ma a jogszabályok és a mindennapi gyakorlat is biztosítja a jogegyenlőséget. De erről nincsenek ismereteim. Én nem tapasztaltam másféle beavatkozást a magánszférába azon a megengedhetetlen gyalázkodáson kívül, amit velem műveltek 2020 decemberében. Önöknél 149 említést számoltam össze, amelyekben az én ügyemmel foglalkoztak.
Ön szerint ez nem volt egy országos jelentőségű politikai botrány?
Hát a közéleti jelentősége jóval kisebb volt az önöknél kitűnő aránynál.
Miért?
Össze tudnám hasonlítani más emberek hasonlónak mondható eseteivel, és akkor egy elég világos hangnembeli és mennyiségbeli különbséget érzékelnék.
De volt több ilyen ügy is?
Szerintem volt jónéhány a magyar politikában.
Olyan, amikor a melegellenes kampányt vivő kormány bármelyik másik alapítója, magas rangú politikusa ilyen botrányba keveredett volna?
Ha ennyire specifikusan körülírja, ha az én esetemre montírozza, akkor rendben van. De a valóságban azért nézzenek körül, vannak botrányok, mindenfélék.
Botrányok vannak, de azért ennek volt politikai jelentősége is. Ön szerint ez egy aránytévesztés volt, a sajtónak nem így kellett volna kezelnie, az embereknek nem így kellett volna reagálnia, mert ez egy apróság?
Ezt én nem tudom megítélni. Persze a saját személyes szemszögemből aránytévesztésnek tartom. Ha végigmegyek ezen a 149 cikken, akkor azokban számos helyen az imént elég hosszan kivesézett magánszférába való illetéktelen behatolást találok. Ebben a tekintetben mindenképpen azt gondolom, hogy olyan határátlépések történtek, amelyeket én nem érdemeltem ki. Még ha el is követtem volna azokat az álszent, vagy bármilyen bűnöket, amiket önök felsorakoztatnak, még akkor is súlyosan megsértették az én magánszférához fűződő jogaimat. És ebben önök is oroszlánrészt vállaltak. Semmiféle bűncselekményt nem követtem el. Olyan dolgot követtem el, amellyel a választók bizalmát eljátszottam. De ez politikai kategória. Engem ebben az egész történetben csak azok az elemek sértettek, amikben hazugságokat állítottak, és amelyekben a különböző tudósítások a magánszférám legbelső körébe hatoltak be.
Mik voltak a hazugságok?
Hát talán ne menjünk bele. De mindenkinek a fantáziájára bízom.
De most mondta, hogy tele voltak hazugságokkal az önről szóló tudósítások, akkor mondja meg, mik voltak ezek a hazugságok.
Én elfogadtam, hogy ez a világ így működik. Nem állíthatok minden hazugság mellé egy tilalomfát. És most nem azért nem sorolom fel, mert nem tudnék elképesztő mennyiségűt idetenni, hanem azért, mert azt gondolom, hogy nekem nem érdekem, hogy ezeket a nyilvánosság előtt tárgyaljam. Mivel úgysem tudok változtatni ezen a képen.
Most itt az alkalom.
Viccel, ugye?
Egy ilyen interjúban lehetősége van bármit tisztázni önnel kapcsolatban.
Én mindent elmondtam erről a kérdésről az esemény után történt nyilatkozatokban, az azóta adott megnyilvánulásaimban, különböző közleményekben. Amikről úgy gondoltam, hogy nem a nyilvánosságra tartoznak, azokat meg nem mondtam el. Egy nyilatkozattal nem tudom megváltoztatni azt a mémet, ami rólam kialakult, én ezzel fogok élni az életem végéig. Ebben a tekintetben áldozata vagyok annak a nyilvánosságbeli vesszőfutásnak, amit ellenem indítottak. Ilyen reakciót nem érdemeltem, és a tevékenységemmel sem érdemeltem ki.
Mielőtt elkezdtük az interjút, említette ezt a bekeretezett grafikát a szekrényén, mondván, hogy ez inkább a valóságot tükrözi a 2020 novemberi brüsszeli eseményekkel kapcsolatban. Mit értett ez alatt?
Ebbe szintén nem szeretnék belemenni, mert ezek magánéleti természetű dolgok, de nem volt eresz azon a házon. A helyszín sem az, amit teleposztoltak már megbukott politikai erők emblémáival. És még sok minden más.
Ezeket értette a hazugságok alatt?
Nem, a hazugságok ennél fajsúlyosabb dolgok. Ezek technikai butaságok és tájékozatlanságok. De ezek olyan mémek, amikkel én nem tudok mit kezdeni. Erre mondom, hogy az én nyilatkozataim itt már nem számítanak, hiszen ezek tőlem külön életet élnek.
Van a magánélete, és volt a politikai karrierje, ami ezzel párhuzamosan futott. 2020 novemberében volt egy pont, amikor ez a kettő összeért, és kiderült, hogy a kettő nem összeegyeztethető. Így történt?
Igen. Azért azt tegyük hozzá, hogy volt ennek a politikai karriernek egy tervezett vége is, nem csak egy nem tervezett. Nem az jött be.
Akkor megint csak visszakanyarodunk oda, hogy ha a magánélete és a közéleti szerepvállalása nem volt összeegyeztethető, akkor ebben a harminc éves pályafutásban minden bizonnyal óriási feszültség is volt.
Ennek a kérdésnek az én magánéletem szempontjából nincs jelentősége. A közélet szempontjából van. Ilyen feszültség nem volt. És ami a magánéletemet illeti, az meg nem tartozik senkire. Nem ez volt az oka annak, hogy ennek a befejezését vagy átalakítását terveztem.
De akkor a fontos kérdés megint az, hogy miért nem próbált meg nagyobb energiát fektetni abba, hogy egy olyan rendszer épüljön ki Magyarországon, ami nem összeegyeztethetetlen az ön magánéletével, ami megengedi azt, hogy ön bármit csináljon a magánéletében?
Ezt a közélet vitáiban fel lehet vetni, de azon a területen, amely számomra fontos volt ebben a kérdésben, azaz a magánszféra jogilag garantált szabadságát tekintve, abban nem. Ebben szerintem osztozom tízmillió magyarral, hogy a magánszféráját ugyanúgy védeni kell.
A könyvéből az jön le, hogy a ‘80-as, ‘90-es években az volt a Fidesz célja, hogy kisöpörjék a kommunistákat Magyarországról, és építsenek egy új rendszert. Viszont ma egy olyan rendszer működik, ahol a besúgó múlttal rendelkező Szita Károly az önök egyik prominens politikusa, az önök által alapított Szuverenitásvédelmi Kutatóintézetet pedig egy volt III/III-as vezeti. Ez sem okoz önben feszültséget?
Én ezzel nem értek egyet, mert azt gondolom, hogy ennek a rendszernek a demokratikussága, a szabadsága, adott esetben fideszessége nem ilyen elemeken múlik, hanem a lényegen. A lényeg tekintetében pedig azt gondolom, hogy minden rendben van. Ezeket a kérdéseket tegyék fel azoknak a személyeknek, akikkel gondjuk van.
Nekik is nagyon szívesen feltennénk. De mit gondol, mit mondana az 1990-es Szájer József arra, hogy a 2020-as évekre a Fideszben volt III/III-as, III/II-es ügynökökkel fognak együtt politizálni?
Azt, hogy már nem vagyok a Fidesz tagja.
Erre számítottak a ‘80-as, ‘90-es években?
Magyarországon jelen pillanatban alkotmányos demokrácia van, ami lényegesen különbözik attól, ami 1990-ben volt. Ebben a tekintetben az a cél, amit akkor kitűztem, megvalósult.
Az ügynökaktákat sem nyitották meg, és valószínűleg most már sosem fogják.
Mondják meg, hogy mi az, amiben ez egy kommunista rendszer, azon kívül, hogy adott esetben vannak olyanok, akik korábban a kommunista párt tagjai voltak.
Például most is vannak lapok, amik teljes mértékben azt írják, amit a kormány látni akar. Ez is egy olyan dolog, amiben hasonlítanak az előző rendszerre.
Tehát ön azt állítja, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság.
Sajtószabadság van, talán, de egy, az egész piacot leuraló állami médiagépezet áll a Fidesz irányítása alatt.
És mi ennek az alkotmányos jelentősége? Ez egyébként szerintem nem így van, Magyarországon a sajtó jobb-bal arányai alapvetően rendben vannak. Ennél kritikusabban, keményebben nem lehet bírálni kormányokat, mint ahogy Magyarországon teszik. Csak hasonlítsuk össze Németországgal. Ami pedig az alkotmányos részét illeti, Magyarországon sajtószabadság van.
Ön volt az, aki 1990-ben Sopronban óriási meglepetésre legyőzte az egykori állampárti politikust, Pozsgay Imrét a választáson. Milyen érzés volt 2011-ben, amikor vele kellett leülnie megírnia az új alkotmányt?
Máskülönben meg azt mondták volna, hogy a Fidesz egymaga csinálta az alkotmányt, senki sincs benne. Nincs ellentmondás ebben?
Nem azért hívták meg ezeket az embereket, mert ők voltak azok, akikről eleve tudták, hogy egyet fognak érteni önökkel? Vagy ha esetleg nem is értenek egyet, annak sincs érdemi jelentősége.
Nem hiszem, hogy Pozsgay Imrével mindenben egyetértettünk volna.
Nem inkább az ellenzéket kellett volna bevonni, akik mögött volt társadalmi legitimáció?
Az ellenzéket bevontuk, mindenki beadhatott egy önálló alkotmánytervezetet. Ők maguk döntöttek úgy, hogy nem vesznek részt ebben.
Van bármi ebben az alkotmányban, amit ők tettek hozzá?
Az alkotmány nem Zeusz fejéből pattant ki, hanem volt előtte több évtizednyi alkotmányfejlődés, amiben minden politikai erő részt vett. És ezek beépültek.
Akkor visszatérve: az 1990-es Szájer József mit szólt volna ahhoz, hogy a 2010 utáni Szájer József Pozsgay Imrével fog alkotmányt írni?
Az 1990-es Fidesz a parlament egyik legkisebb pártja volt 22 képviselővel. De akkor még az egy nagyobb parlament volt, így a számokat a mostani felének kell számítani. Egy alapvetően liberális, nemzeti rétegpárt volt, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség pedig 2020-ban vagy jelen pillanatban egy széles néppárt, amely gazdagodott egy csomó más ideológiai, szellemi, politikai irányzattal. Ebbe sok minden belefért. Harminc év telt el a kettő között. Hogyha nem változtunk volna, az olyan lett volna, mintha egy kisgyerek ruháját hordanánk 30 évesen.
Igen, de olyan emberekkel gyarapodtak, mint Szita Károly.
Nem, Szita Károly a kezdettől ott volt, ő a ‘94-es önkormányzati választásokon került Kaposvár polgármesteri székébe.
2018-ban tartottak egy sajtótájékoztatót Gulyás Gergellyel, éppen akkor kerültek nyilvánosságra újabb dokumentumok Szita Károly ügynökmúltjáról. Gulyás Gergely azt ismételgette, hogy Magyarországon most nem önkormányzati, hanem parlamenti választások jönnek, ön pedig meg sem szólalt.
Jó polgármester Szita Károly. Megszavazták-e a kaposváriak most már nem is tudom, hány alkalommal, vagy nem? Egy kiváló jelöltet választottunk Kaposvár élére, és be is bizonyította ezt, Magyarországon párját ritkítja, hogy valaki ilyen hosszú ideig polgármester. Vagy érez emögött valamilyen Fidesz-machinációt?
Csak azt kérdezem, hogy nincs-e disszonancia.
Mi volt Szita Károly tevékenységében, ebben az elmúlt harminc évben ön szerint olyan, ami kommunista volt?
Ezzel azt állítja, hogy ha 1990-ben azt mondták volna az MSZMP tagjai, hogy jó, akkor innentől nem leszünk kommunisták, akkor az önök mércéje szerint mindenki maradhatott volna?
Ez, amit ön rendszerváltásként jellemez, olyan, mint egy népmese. Sem egyéni, személyi viszonyokra, sem pedig politikai kérdésekre nincs tekintettel. Nem egy differenciált megközelítése a rendszerváltásnak, hogy általánosan fogalmazzak.
Nem a rendszerváltásról kérdezem, hanem arról, hogy az ön személyes meggyőződései mennyire álltak ellentétben a közéleti pályájával.
Semennyire.
Semennyire?
Semmennyire. Illetve itt nyilván van egy átfedés, mert a semennyi egy nagyon kategorikus álláspont. De hogyha már karikatúrákról beszélünk, akkor talán ezt is leegyszerűsíthetjük egy karikatúrára: én és a Fidesz eléggé átfedjük egymást.
Tehát a mostani Fidesszel önnek semmi baja nincsen.
Van egy csomó bajom, de ezeket nem maguknak fogom elmondani.
Miért nem?
Egy: jelen pillanatban nem vagyok politikus, arról beszélek, amiről jól esik. Kettő: ha politikus lennék, akkor lehet, hogy megfogalmazhatnék különböző kritikákat, de akkor sem tenném, mert az volt a dolgom harminc éven keresztül, hogy amellett gyűjtsek érveket, miért jobb ennek az országnak az, amit mi csinálunk. Nekem ez volt a fontos. Aztán persze mindenféle bajok, problémák, ellentmondások vannak a világban, de nem hiszem, hogy az én dolgom lenne ezek megoldása.
Akkor azt mondja, most, hogy a Fidesszel nincs…
A Fidesz… majdnem tökéletes.
Köszönöm. Szóval ha a Fidesz majdnem tökéletes, akkor bizonyára a 2020 novemberi ügye után követte azt is, hogy az ön politikai családja, a Fidesz hogyan dolgozza azt fel. Azt mondta, látta a cikkeket a Telexen, de akkor bizonyára látta Bayer Zsolt írásait is, aki elég erős szavakat és megfogalmazásokat engedett meg magának.
Elég nagy a verseny azért.
Mondjon egy példát!
A polgári oldal, vagy az általam képviselt oldal erre való reakciója gyakorlatilag a csend volt. Azon túl, hogy néhány vezető politikus elmondta a véleményét, nem szólt senki semmit. Tiszteletben tartották a magánszférámat. Voltak, akik vehemensebben fogalmaztak, de ők voltak kevesebben. De ez a nyilvános politikai szférára tartozik. Ami a magánszférára vonatkozik, ott nem kaptam semmiféle negatív visszajelzést.
Bayer Zsolt az ön botránya örvén írt arról, hogy ön ugyan morális lény, de „az elfajzás egy olyan lefelé tartó spirál, amely a pokolba vezet”. És megosztott egy történetet egy ismerőséről, akiről később azt mondta, hogy nem ön volt, aki a ‘90-es években bevallotta neki, hogy meleg, nem olyan régen meg már arról beszélt neki, hogy Thaiföldön „fiatal fiúkat” is megkaphat. A Fidesz legfontosabb publicistája azt fejtegette az ön ügyéről írva, hogy a homoszexualitás a pedofíliába vezet.
Én harminc évig voltam egyfolytában politikus. Állítólag mindenki mindent tudott rólam, anélkül, hogy ez a nyilvánosságban megjelent volna. Ennek apropóján minden félévben kétszer megvádoltak engem pedofíliával. A politikai partnerek, a nyilvánosság, satöbbi. Azt kell mondjam, nem a jobboldal sajátossága, hogy ezt a két dolgot egymással összekapcsolja.
Kik ezek a politikai partnerek?
Rosszul fogalmaztam, nem a politikai partnerek, de a blogoszférában mindig elhelyezték ezeket a téves, hazug információkat. Ennek a folyamatnak én az áldozata vagyok, ha úgy vesszük. De azt nem ismerem, Bayer Zsolt pontosan hogy fogalmazott, ennek a megítélésében biztosan nem fogunk egyetérteni.
Bayer Zsolt azt írta, hogy az elfajzás csak a pokolba vezet, és ez az ön tragédiája.
Ez az ő véleménye.
De ezt a véleményt megírta a Magyar Nemzetbe.
Én meg azt mondom erre, hogy nem ő volt az egyetlen, aki ezt a két dolgot egymással összekapcsolta a harmincéves politikai pályafutásom során. Miután az nem lett volna túl ízléses, hogy ők előálljanak az én magánéletem részleteivel, ezért inkább megvádoltak ezzel, azzal, amazzal. Én ezekben a kérdésekben pereskedtem.
De nem Bayer Zsolttal.
A 2000-es és a 2010-es években több pert megnyertem.
És Bayer Zsoltot nem akarta beperelni?
Ő nem állította rólam, hogy én pedofil vagyok.
De vannak még ezrek Magyarországon, akik azt látják, hogy a Magyar Nemzetben a Fidesz elsőszámú publicistája összemossa a pedofíliát és a homoszexualitást.
Védjék meg a jogaikat! Védje meg mindenki a saját jogait, és akkor ebből egy jobb ország lesz. Mindenki pereskedjen, ha valakinek a magánszféráját megsértik. Én így tettem.
Akkor ön bátorít mindenkit a pereskedésre, a tizenhatéveseket is, akik úgy érzik, hogy…
Szerintem a tizenhatéves egy felnőttkorú beleegyezésével indíthat mondjuk becsületsértési pert.
Igen, de ha például egy tizenhatéves úgy érzi, hogy a szülei a törvényeknek megfelelően eltagadják tőle a szexuális felvilágosításhoz való jogot…
Az egy pedagógiai kérdés.
Tehát ő mégsem tud perelni.
A szülők tudnak.
Nem kényelmes hozzáállás az, hogy mindenki álljon ki a saját jogaiért?
Nem kényelmes. A világnak így kellene működnie. Ha mindenki kiállna, akkor ez egy jobb ország, egy jobb Európa, egy jobb világ lenne. Nem vádolnánk alaptalanul, kattintásvadász okokból, jobb vagy balos politikai indíttatásból másokat.
De nem lenne jobb, ha a kormány is inkább kiállna az ilyen emberek mellett?
A kormánynak az a dolga, hogy a jog érvényesülését, a jogszabályok betartását biztosítsa. Magyarországon nincsenek diszkriminatív jogszabályok.
A kormánynak nem dolga, hogy kiálljon az állampolgárok jogaiért?
Olvassa el a könyvemet, hogy hányszor és miben álltam ki. Gondolja, hogy a világ minden gondját nekem kell a hátamra vennem?
Olyan ügyekben, amikben ön is érintett, akár fel is szólalhatna. Bayer Zsolt említett cikke önről szólt.
Ha én úgy gondoltam volna, hogy az én jogomat akárki cikke sérti, akkor pereltem volna, és megvédtem volna a jogaimat.
De nem gondolta úgy.
Amikor úgy gondoltam, pereltem. Most is beadtam már három keresetet.
Na, kik ellen?
Majd kiderül.
Egyébként 2020 óta mit csinált ebben a négy évben?
Magánszféra.
Csak mert a könyvben is le van írva, hogy a szöveg készen volt 2020 környékén.
Például kijavítottam a könyvet, igen.
Miért nem jelent meg előbb?
Ha úgy döntünk, hogy 2021-ben jelenjen meg, akkor akkor jelenik meg. Sokat kellett dolgozni vele, ez egy hosszú könyv, át kellett írni az élőbeszédből érthető, kerek mondatokká.
Nem kellett Orbán Viktor engedélye ahhoz, hogy ön visszatérjen? Senkinek nem kellett utánanéznie, hogy lehet-e önt rehabilitálni?
Nem.
Orbán Viktor nem is értesült korábban a visszatéréséről?
Nem tudom, hogy ő mikor értesült, de szerintem természetes volt, hogy nem fogok szájkosarat tenni a számra az életem végéig. A nyilvánosság előtt cikkekkel, véleményekkel, akár politikai természetű véleményekkel fogok megjelenni. Jelentős részben magánéleti természetű, hogy ennek miért most jött el az ideje. Most nem a politikába tértem vissza, hanem elkezdtem dolgozni, gondolkodni olyan kérdéseken, amelyek már korábban is érdekeltek.
Volt arról egy gondolkodás, akár csak önben, akár szélesebb körben, hogy az ön közéleti jelenléte a Fidesz számára terhes-e vagy sem?
Nem. Nem folytattam erről senkivel vitát. Természetesen a kollégáimmal, ismerőseimmel rendszeresen találkoztam. Ahogy a miniszterelnökkel is, ez nem titok, ő maga is elmondta. De ez nem volt téma közöttünk. Arról kellene beszélnünk, ha vissza szeretnék menni a Fidesz listájára, akár az Európai Parlamentbe, akár az Országgyűlésbe, de ahhoz nem kell az engedélye, hogy én elmondjam a véleményem különböző közösségi, társadalmi, egyéb kérdésekben.
Arról volt szó, hogy esetleg visszakerüljön a Fideszbe is?
Ha lett volna ilyen szándékom, akkor ezt jeleztem volna, de nem volt.
Orbán Viktorban látott erre nyitottságot?
Ilyen szándékom nem volt, úgyhogy ezt nem teszteltem.
Azért ez a hely, ahol most ülünk, a XXI. Század Intézet sem teljesen független a Fidesztől. A kormányzati holdudvar része.
Igen, és ők azt gondolták, hogy talán az én gondolataimmal nekik is jobb lesz, jobban tudják majd a saját céljaikat érvényesíteni. Nincs emögött politikai agenda, legalábbis a részemről semmiképp. Izgalmas politikusból szeretnék végre unalmas magyar kommentátorrá válni.
Úgy fogalmazott egy korábbi válaszában, hogy majdnem tökéletes a Fidesz…
Vicceltem.
Az 1990-es Szájer József hogy értékelné azt, ahogy ma a Fidesz néhány vezetője él? Hogy felépült egy hatvanpusztai birtok, hogy Rogán Antal sem épp az egyszerű emberek életét éli? Amikor megalapították a Fideszt, ezt képzelték el?
Ezeknek az állításoknak a ténybeli alapjait azért csak korlátozottan igazolták. De akkor most azt várja tőlem, hogy kommentáljam mások magánéletét mindazok után, amit az imént elmondtam?
Nem, kommentálja a rendszert. Azt a rendszert, amiben a miniszterelnökhöz köthető egy Habsburg majorság, amit milliárdokból újítottak fel.
És hol van itt a törvénysértés, jogsértés, bármi, ami miatt ezt kritizálni lehet?
A miniszterelnök vagyonnyilatkozatában pár évvel ezelőttig 0 forint megtakarítás volt feltüntetve.
Vagyis a miniszterelnök ön szerint hazudik?
Önt kérdezem, hogy ön szerint ez a kettő hogy fér meg egymás mellett? Hatvanpusztának a jogi mellett nincs morális dimenziója is? Vagy annak, hogy a miniszterelnök felcsúti háza mellett húznak fel egy stadiont?
De ezeket a mémeket önök alkotják. Ezeket az összefüggéseket önök hozzák létre, a jogban ilyen összefüggések nem léteznek.
De nem a jogot, hanem a morális dimenziót kérdezzük.
Ha nincs törvénysértés, a többivel nem foglalkozom, nem is érdekel. Azt látom, hogy lapok írnak erről, és teremtenek virtuális összefüggéseket különböző, egymással össze nem tartozó dolgok között.
Ezek morális kérdések. Arról szólnak, hogy morálisan hogyan ítéli meg ezt a rendszert.
Úgy, hogy azt gondolom, ha bárkinek bármilyen kételye támad ezeknek a törvényességével kapcsolatban, akkor tegyen feljelentést, menjen el a megfelelő szervekhez. Magyarországon működik a jogállam.
Azért vannak bel- és külföldi kritikák például a bírósági rendszer függetlenségével kapcsolatban, arról, hogy a bírák kinevezésébe mennyire szól bele a politikai hatalom.
Erről hosszú cikkeket tudnék írni, de ezek a vádak mind alaptalanok, arról nem is beszélve, hogy akik ebben az ügyben vádolnak bennünket, azok vizet prédikálnak és bort isznak. Magyarországon a fékek és ellensúlyok rendszere, a hatalmi ágak elválasztása ütésálló, és kiállja az idők próbáját. Azok a rendszerek nem állják ki, amelyekben a bírók önmegtermékenyítő módon a saját ügyeik kizárólagos rendezésére kapnak jogot.
