Totálkárosra törték az állami támogatással vett Renault-t, gazdájának perelnie kellett a tisztességes kártérítésért

András 2021. január 17-én az M7-es autópályán autózott, amikor hátulról belerohant egy román rendszámú Volkswagen Passat. András Renault Zoéja kétszer-háromszor megpördült, de nem borult fel. András egyedül ült az autóban, és mint kérdésünkre elmondta, előzőleg körülbelül százzal ment a szélső sávban, hogy a téli hidegben spóroljon a villanyautó akkumulátorával. A nagyjából száznegyvennel haladó Passat egy elrontott sávváltás után került mögé, vezetője nem fékezett időben, ezért ütközött a Renault-nak. Senki nem sérült meg a balesetben, olvasónk csak a térdét fájlalta, a törött Zoe műszerfalán hibajelzés világított, de önerőből állt fel a trélerre.

Az olvasónk és felesége által 2019. augusztusában, 9,5 millió forintért 1,5 millió forint állami támogatással vásárolt villanyautóban mindössze 70 ezer kilométer volt, amikor összetörték, és bár a Passat vezetője a helyszínen elismerte felelősségét, a bonyodalmak csak ezután kezdődtek. Az autó ugyanis totálkáros lett, kivonták a forgalomból, ezért el kellett adni. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium, illetve a felügyelete alá tartozó IFKA Nonprofit Közhasznú Kft. pályázatán nyert vissza nem térítendő támogatással vásárolt Renault-t azonban a pályázat sajátos feltételei miatt a vásárlás után 3 évig nem lehetett eladni. A trükközést azzal is igyekeztek megelőzni, hogy ezekre az autókra elidegenítési tilalmat is bejegyeztek az állami nyilvántartásban, amit csak az ITM kérésére töröltek.

A minisztérium biztosra ment, hiszen a pályázókat kötelezték arra is, hogy az eladási tilalom idején évente a műszerfalról készített fotóval igazolják, hogy az autó működőképes, sőt, ezen felül casco-biztosítást is kötniük kellett, amit ugyancsak rendszeresen igazolniuk kellett az első három évben. Nem állíthatjuk, hogy a minisztériumban nem gondoltak arra az esetre, hogy ha az autó így vagy úgy használhatatlanná válik, például rommá törik, de az furcsa, hogy a támogatást vagy annak egy részét akkor sem lehetett átvinni egy másik autóra, ha az első összetört. Ilyen esetekben egyszerűen visszafizettették a pénz időarányos részét a pályázat nyerteseivel, egyúttal ez volt az eladási tilalom törlésének egyik feltétele is.

Amikor valakinek az autóját Magyarországon egy külföldi rendszámú jármű töri össze, akkor az utóbbi kötelező biztosítóját egy itteni levelezőpartner képviseli, amely Andrásék ügyében az Union Biztosító volt. A kötelező biztosítási kártérítési eljárások alapképlete szerint a vétlen fél az autó kárkori értékének megfelelő kártérítést kap, és mivel a Renault gazdasági totálkáros lett, olvasónknak 4,5 millió forint kártérítést ítéltek meg, a roncs értékét pedig további 1,7 millió forintra taksálták.

A biztosító felajánlotta, hogy ennyi pénzért eladja a sérült Renault-t, András és felesége viszont úgy döntöttek: ezt maguk tennék meg, csakhogy ekkor még érvényes volt az eladási tiltás. Az IFKA azzal a feltétellel lett volna hajlandó töröltetni a záradékot, ha először visszafizetik a támogatás 80 százalékát, azaz 1,2 millió forintot, illetve ennek kamatait, további 31 ezer forintot.

Bár olvasónk nem vitatta az állami támogatás arányos részének visszafizetésére vonatkozó felszólítást, azt nem fizette ki, mert már tudta, hogy a biztosító ezt az összeget nem akarja visszatéríteni neki. Fonák helyzet alakult ki: András és felesége tehát kaptak volna 4,5 millió forint kártérítést a biztosítótól, majd vissza kellett volna fizetniük az államnak 1,2 milliót ahhoz, hogy a roncs eladása után hozzájussanak annak 1,7 milliós értékéhez.

Mivel Andrásék nem fizettek az államnak, a következő években a kamatok miatt tovább növekedett a tartozásuk az állam felé. Így az végül szinte forintra ugyanannyi, tehát majdnem 1,5 millió forint lett, mint amennyit eredetileg az autóvásárlásra kaptak.

Végül András és felesége úgy döntött, mégiscsak rendezik tartozásukat az állam felé, hiszen ez volt a feltétele az elidegenítési tilalom törlésének, és utólag próbálnak érvényt szerezni az igazuknak.

Időközben elkelt a törött Renault is, amelyet a Jármű Szolgáltatási Platformon, a rendszám megadásával elérhető információk szerint 2023. augusztus végén, bontási igazolással végleg kivontak a forgalomból. Ebből a részletből arra következtethetünk, hogy az autó sérülése valóban súlyos volt. Bár az Union a roncsérték levonása után több mint 4,5 millió forint kártérítést állapított meg, Andrásék ezt az összeget azért nem használták fel egy másik, fiatal Zoe megvásárlására, mert előzőleg visszafizették az állami támogatást, a maradék pénzből viszont nem találtak megfelelő autót.

Az Union nem ismerte el, hogy olvasónkat a támogatás visszafizetett összege is megilleti, Andrásék ügyvédhez fordultak. Mivel dr. Vágány Tamás sem tudott megállapodni a biztosítóval, olvasónk beperelte a társaságot, és az elmúlt másfél évben első- majd idén októberben, tehát a baleset után három évvel másodfokon is nyert a céggel szemben.

A bíróság első fokon kötelezte a biztosítót az állami támogatás összegének utólagos kifizetésére, majd a döntéssel szemben arra hivatkozva fellebbezett az Union, hogy a támogatás kifizetése utáni három évben nem tartozott András és felesége vagyonához a 1,5 millió forint, azaz az autóra kapott állami pénz. Ezért bár a pályázat szabályai miatt vissza kellett fizetniük a nagy részét, ezzel nem érte őket kár.

Mint a peres iratokból kiderül, a biztosító ügyvédjének érvelésében szerepelt az is, hogy olvasónk annak tudatában kérte és kapta meg az állami támogatást, hogy a pénz egy részét vissza kell fizetnie, ha összetörik az autó, és ebből a szempontból az sem fontos, hogy ő okozta-e a balesetet, vagy más. Ezen a ponton került elő a biztosítási törvényben szereplő káronszerzési tilalom szabálya az Union érvkészletében, Vágány Tamás szerint viszont a kártérítés részeként kell kezelni az összes olyan vagyoni hátrányt, amely összefüggésbe hozható a balesettel, beleértve azt is, hogy kifejezetten ezért volt kénytelen olvasónk visszaadni az állami pénzt.

A másodfokú bíróság szerint a biztosító fellebbezése alaptalan volt, ezért kimondták, hogy a Renault Zoe gazdáinak nemcsak az autó kárkori értéke, illetve a roncs eladásából származó összeg járt, de az a 1,5 millió forint is, amit visszafizettek az államnak. A döntés értelmében a Volkswagen Passat román biztosítóját képviselő Unionnak nemcsak ezt a pénzt kell megtérítenie, de olvasónk ügyvédjének munkadíját és az egyéb perköltségeket is.

Bár a jelenleg zajló villanyautó-vásárlási támogatási pályázat nem magánszemélyeknek, hanem cégeknek szól, kíváncsiak voltunk, mi történik, ha a vásárlás utáni három évben összetörik és használhatatlanná válik a támogatott autó. A pályázat lebonyolításáért felelős Miniszterelnökség a Telex kérdéseire adott válaszában kiemeli: az autók gazdáinak ezúttal is teljes körű cascót kell kötniük, amelyből először az államot kártalanítják a támogatás időarányos részével és ennek kamataival, ha az autó használhatatlanná és javíthatatlanná válik. Bizonyos esetekben, egyéni elbírálás alapján át lehet vinni a támogatást egy másik autóra, de erre csak akkor van lehetőség, ha nem az állami pénzből vásárolt villanyautó gazdája okozta a balesetet, és ezt hivatalosan igazolni is tudja a vizsgálat lezárásáról szóló okirattal. Azokban az esetekben viszont, ha az autó a pályázó hibája miatt lesz totálkáros, az állami támogatás teljes összegét vissza kell fizetni.

Vágány Tamás ügyvéd számára nem volt ismeretlen az András és felesége ügyében kialakult helyzet, hiszen a Totalcar korábbi cikke szerint néhány éve egy olyan családot képviselt a bíróságon, amely 2019-ben a nagycsaládosoknak szánt állami támogatással vásárolt egy új Volkswagen Tourant, amely tizenhárom hónapnyi használat után totálkárosra tört egy balesetben. A VW vezetője vétlen volt, ezért ő sem akarta a pályázat feltételei miatt megkötött cascóval rendezni a kárt. Bár a balesetet okozó autó biztosítója elismerte kártérítési kötelezettségét, fél évig tartó jogvitára volt szükség ahhoz, hogy a biztosító elismerje a családi autó gazdájának teljes kárigényét, majd átutalja neki azt a közel 1,4 millió forintot is, amit az eredetileg kapott 2,5 millió forint időarányos részeként vissza kellett fizetnie az államnak. Erre azért is szükség volt, mert nem nyújthatott be új pályázatot, miután az első segítségével vásárolt autója összetört.

Andrásék és a VW Touran gazdájának történetében közös, hogy a biztosítók mindkét esetben a maguk számára kedvezőbb módon értelmezték a biztosítási törvényben szereplő káronszerzési tilalom szabályát. Ezek az ügyek csupán kiragadott példák, mert a magyar kártérítési gyakorlatban rengetegszer előfordul, hogy a balesetek vétlen résztvevői kénytelenek akár a bíróság előtt harcolni, hogy bebizonyítsák, nem számít vagyongyarapodásnak, ha megkapják azt az összeget, amelyből olyan, vagy ahhoz hasonló autót tudnak vásárolni, mint amit előzőleg használtak.