Az az igazán veszélyes, amikor egy csecsemő egyedül van a kórházban, és nem sír. Az egy néma kiáltás

„Egyetlen szülő sem jókedvében mond le a gyerekéről, ez mindig nehéz folyamat, és inkább kényszermegoldás” – mondta a Telexnek Kőműves Glória, a Nevetnikék Alapítvány vezetője. Az alapítvány önkéntesei azért dolgoznak a pécsi gyermekklinikán, hogy könnyebbé tegyék a gyerekek kórházban töltött mindennapjait. Speciálisan foglalkoznak azokkal a gyerekekkel is, akiket a kórházban magukra hagytak a szüleik.

Munkájuk van bőven. A pécsi gyermekklinikán az elmúlt egy évben a kórházban lévő hat év alatti gyerekek 27 százaléka egyedül volt. Ez több mint száz gyereket jelent – mondta az alapítvány vezetője. A több mint száz gyerekből 7-8 olyan kicsi van, akikről lemondtak a szülők. Ezek a gyerekek születésük óta a kórházban élnek. Többen közülük betegek, nekik még nehezebben találnak nevelőszülőket, hiszen kevesen vállalják a gondozásukat. A klinikán olyan magára hagyott gyerek is van, akinek már nincs szüksége kórházi ellátásra, de még nem találtak neki gondozási helyet.

A szülők gyakran nem látogatják a beteg gyerekeket

A kórházban hagyott gyerekek ügye azután került be a közbeszédbe, hogy a Belügyminisztérium közölte: jelenleg 280-300 elhagyott újszülött van kórházban az országban.

A kórházban hagyott gyerekek nagy részéről nem mondtak le a szüleik, de vagy hosszabb távú kórházi kezelésre szorulnak, vagy a család életkörülményei miatt nem lehet őket hazaengedni.

Kőműves Glória tapasztalatai szerint sok esetben a beteg gyerekek szülei messze laknak a kórháztól, és nem tudják megoldani a mindennapos utazást. Nincsenek abban a szociális helyzetben, hogy ezt megengedhessék maguknak, ahogy ő fogalmaz, „zajlik az élet, muszáj dolgozniuk”.

„Gyakran látjuk azt, hogy az első nap még beutazik az anya, talán a második nap is, de idővel ritkulnak ezek az alkalmak”

– mondta az alapítvány vezetője.

Kőműves Glóriának az a legfájóbb helyzet, ha valaki szeretné hazavinni a gyerekét, de nem engedik neki. Ilyenkor azt mondják, nem a szegénység miatt, hiszen az anyagi helyzet önmagában nem lehet ok, inkább a szegénységgel járó körülmények miatt.

Az alapítvány vezetője csak „pótmaminak” hívja azokat az önkénteseket, akik speciálisan a magukra maradt gyerekekkel foglalkoznak. Van olyan, aki évek óta jár ugyanahhoz a gyerekhez. Az önkéntesek tudják, hogy a szülői szerepet nem lehet pótolni, de igyekeznek legalább a törődést megadni a kicsiknek. Az alapítvány minden magára hagyott gyereknek két pótmamit jelöl ki, akik személyesen csak velük foglalkoznak. Azért kettőt, mert a munka nagyon megterhelő. A gyerekeknek viszont fontos a biztonság, így ha az egyik pótmami kiesik, legalább ott marad a másik.

„Örülünk, ha sírnak”

Kőműves Glória 16 éve kezdett el önkénteskedni a pécsi gyermekklinikán. „Azzal a feltételezéssel éltem, hogy a gyerekeknek unalmas a kórházban, ezért be akartam vinni játékokat, hogy szórakoztassam őket.” A klinika jól fogadta a segítséget, örültek az érkezésének. Ahogy telt az idő, és egyre több időt töltött a kórházban, megtapasztalta, hogy néhány gyereknek a legkisebb problémája az unatkozás.

„Az unatkozók azok, akik egyből odamennek az önkéntesekhez, kérik, hogy menjünk játszani. De nem ezeknek a gyerekeknek vannak a legnagyobb problémáik.”

Kőműves Glória szerint onnan is lehet tudni, hogy egy gyerek egyedül van, hogy nem tudja abbahagyni a sírást. Elmondott egy extrém példát: volt egy csecsemő, aki három napig folyamatosan sírt, miután otthagyta az anyja. „A legtöbben feladják egy nap után” – tette hozzá az alapítvány vezetője.

A folyamatos gyereksírás a kórházban dolgozókat is megviseli, és az osztályon lévő többi babát is zavarja. A szaknyelv hospitalizációs ártalomnak nevezi azt, amikor a gyerek elveszti a kapcsolatot az elsődleges kötődési személlyel, emiatt megváltozik a viselkedése. Ennek első jele éppen az, hogy ezek a gyerekek órákig képesek sírni. „Aki már megélte az elszeparálódást, az sokkal nehezebben megnyugtatható.”

Bármennyire is rosszul hangzik, az alapítvány vezetője szerint a sírás még mindig a jobbik eset.

„Annak örülünk, hogy ha sírnak, mert akkor még nem adták fel a reményt, hogy kapcsolódjanak másokhoz. Az az igazán veszélyes, amikor egy csecsemő egyedül van a kórházban, és nem sír. Az egy néma kiáltás.”

Ezért annak is örülnek az önkéntesek, ha este elbúcsúznak a gyerekektől, és ők sírnak utánuk. Aki nem sír, az már megtanulta, hogy jobb, ha senkit nem enged közel magához.

Mindenképpen sérülnek a gyerekek, kérdés, mennyire

Az alapítvány vezetője szerint ha ők nem segítenék napi szinten a kórházban dolgozók munkáját, akkor a gyerekekkel nem foglalkoznának annyit, nem vinnék ki őket a levegőre. Az indok egyszerű: a kórházi személyzetnek nincsen erre kapacitása. Az ápolók akkor tudnak foglalkozni az anyátlan gyerekekkel, ha nincs annyi feladatuk. Glória szerint ez nem lehet a nővérek aktuális kapacitásának függvénye.

„A kórház nincs erre felkészülve, ez nem egy otthon.”

Az alapítványnál jelenleg hetven felkészített önkéntes dolgozik, az elmúlt időszakban több mint százan jelentkeztek hozzájuk. Önkéntesekre mindig szükség van, mert bár egyelőre minden magára hagyott gyereknek tudnak pótmamit találni, azt szeretnék, ha naponta tudnának foglalkozásokat tartani.

Ha szerencséjük van, akkor előbb-utóbb hazakerül a gyerek, de a cél, hogy addig minél kevesebb trauma érje. Kőműves Glória úgy mondja, ilyenkor „versenyeznek az idővel”. Mert az biztos, hogy a magára maradt gyerek valamennyire sérülni fog, már az első naptól kezdve, de nem mindegy, milyen mértékben. Ha a gyerekek hosszú ideig vannak a kórházban, elakadhat a kognitív fejlődésük, kötődési problémáik alakulhatnak ki. Ha egy gyereknek nincs saját gondozója, akkor annak az lesz az eredménye, hogy érzelmileg elhanyagolják.

Fő szabály szerint a 12 év alatti gyerekeknek nevelőszülőkhöz kellene kerülniük, de nincs elég szakember. A kormány ezt a helyzetet szerette volna megkönnyíteni azzal, hogy idén július 1-től az örökbe adáshoz már nincs szükség annak a szülőnek a hozzájárulására, aki a gyerekét közvetlenül a születés után az egészségügyi intézményben hagyja. Most már az eljárás megindításához elég, ha hat hétig nem jelentkezik a szülő.

Július óta Kőműves Glória azt tapasztalja, hogy hat hét után elindulnak az örökbefogadási eljárások, de még nagyon sok a bizonytalanság, ezért lassan találnak megfelelő gondozási helyet. Amíg ez nem történik meg, addig a pécsi klinika magányos gyerekei a Nevetnikék Alapítvány pótmamijaira számíthatnak.