A nemzet kastélya lehetne, parkjában még él a fa, amit Széchényi ültetett

A sopronhorpácsi Széchényi-kastély is felkerült a privatizálható egykori közvagyonok listájára, bár a pályázat első körében meghirdetett nyolc ingatlan között nem szerepel. Az Országos Széchényi Könyvtárat és a Magyar Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc néhai otthona koránt sincs olyan jó állapotban, mint a Nemzeti Kastélyprogram során pazarul felújított társai, pedig történelme okán kiemelt műemlék lehetne nemcsak az épület, hanem az egykor híres parkja
is. Élnek még a fák, amiket a Széchényiek ültettek.

Első körben a a bajnai Sándor-Metternich-kastélyra, a füzérradványi Károlyi-kastélyra, a nádasdladányi Nádasdy-kastélyra, a sümegi püspöki palotára, a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyra, a tatai Esterházy-kastélyra, a dégi Festetics-kastélyra és a majki kamalduli remeteségre és a hozzá kapcsolódó Esterházy-kastélyra írták ki a pályázatot, de az úgynevezett kastélytörvényben nevesített ingatlanok között a sopronhorpácsi Széchényi-kastély is szerepel.

A minisztérium indoklása szerint az állam nem volt jó gazdája ezeknek a kiemelt ingatlanoknak, a tárca államtitkára pedig úgy fogalmazott, „a 20. század közepén a magyar kastélyokat államosították, elvették eredeti tulajdonosaiktól, azzal az ígérettel, hogy azok mindenkié lesznek. Ezzel szemben inkább senkié sem lettek, a legszebb kastélyokban is traktorgarázsokat, gabonatárolókat helyeztek el, és hagyták azokat lepusztulni”.

Széchényiek ősi fészke volt

A sopronhorpácsi Széchényi-kastélyt tényleg hagyták tönkremenni, és ez több okból is érthetetlen. A 14 hektáros parkban álló épületben a szocializmus évtizedei alatt szolgálati lakásokat alakítottak ki, a pincén, az előcsarnokon és a lépcsőházon kívül más nem is őrzi – és ott is csak nyomokban látni – az egykori főúri élet nyomait. Kicsi lakások és irodák, csempe az egykori szalonokból lefalazott konyhákban, lehangoló betonkockás folyosó, igénytelenség – ez ma a sopronhorpácsi kastély, bár kívülről még mindig szebbik arcát mutatja. Az épület arányai, a felújított tető miatt még kastélynak mutatja magát.

Többször is szerepelt a nemzeti kastélyprogram felújítandó ingatlanjainak listáján, de mindig lekerült. Legalább húsz éve lakatlan és látogatókat sem fogad.

Pedig lenne itt min elmélázni. Széchényi Ferenc (1754. április 28. – 1820. december 13.) államférfi, könyvtár- és múzeumalapító, Somogy vármegye főispánja, királyi főkamarásmester, aranygyapjas lovag, királyi küldött és biztos, Széchenyi István édesapja élt e falak között a családjával. Itt született első két gyermeke, innen költöztek Cenkre, azaz a mai Nagycenkre, majd Bécsbe, ahol legkisebb fia, István jött a világra. Szülőhelyét, a fertőszéplaki kastélyt felújították, de a sopronhorpácsi otthonában csak az egerek cikáznak. Holott itt alapította meg gyűjteményeit, amiket gyarapítva később a Magyar Nemzeti Múzeum és a Széchényi-könyvtár alapjait tette le.

Már a XVIII. század elején állt a parkban egy úgynevezett kis kastély, ebből az időből származik a park legöregebb és az egész ország egyik legméretesebb gyertyánfája – ha még él. Az elmúlt évek száraz és egyre melegebb nyarai valószínűleg az egykor gyönyörű park öreg fáit végleg pusztulásra ítélik. Pedig élt és él itt kocsányos tölgy, magas és magyar kőris, mezei szil, platán, duglászfenyő is, és ültettek egykor a Kárpát-medence más tájain őshonos fafajokat is.

És él még az a hársfa is, amit Széchényi Ferenc ültetett.

Feleségével az 1780-as években elköltöztek ugyan Cenkre és onnan ajánlotta fel 1802-ben közcélokra magángyűjteményeit, de az ajándékozás emlékére a horpácsi kertjében, a kastély déli bejáratának közelében ültette el a hársfát. Ez a Széchényi-emlékfának is nevezett, 1802-ben már csemeteként élő fa igazi matuzsálem. Ágai a földre könyököltek és meggyökereztek, így újította meg magát az évszázadok alatt.

Már nem él mind, de néhány még dacol az idővel és a klímaválsággal azokból a platánokból is, amiket Széchényi Ferenc egyik fia, Lajos gróf ültetett, méghozzá az aradi vértanúk kivégzésének hírére. Ezzel reformgondolkodásának is emléket állított, nemcsak a hősöknek. Az 1849 őszén ültetett tizenhárom platán állásfoglalás és üzenet is volt a császári udvar felé. Bécs értette a célzást, a gróf kegyvesztetté vált, eltiltották minden közszerepléstől. Széchényi Lajosnak már a csontjai is elporladtak, de a császárnak üzenő fákból még mindig él néhány.

Fia, Széchényi Imre szintén gazdagította a parkot, még a Távol-Keletről is hozatott növényeket és üvegházat is építtetett 1872-ben. Művelt humanista volt, gyakran látott vendégül a horpácsi kastélyban nemcsak arisztokratákat, hanem művészeket is. Például Liszt Ferencet.

Liszt Ferenc háromszor is több hétre kvártélyozta be magát a kastélyba. A virtuóz zongorista az 1870-es évek elején barátkozott össze Széchényivel. A horpácsi kastélyban – erről emléktábla is van a kastély falán – alkotta meg Petőfi emlékére, Jókai szövegére „A holt költő szerelme” című melodrámát. Itt érte Liszt Ferencet az a meghívás is, ami Sopronba invitálta. Arra kérték, újra koncertezzen a városban, ott, ahol kilenc éves csodagyerekként először lépett közönség elé.

Valaki megmenthetné

Csatkai Endre Kossuth-díjas művészettörténész, soproni múzeumigazgató 1937-ben írt a kertről: „A kastélyt óriási park veszi körül, amely Nyugat-Magyarország egyik legszebb és legjobban gondozott díszkertje; az angol parkok minden raffinált egyszerűsége, remek kilátások, gyönyörű fák, csavargós utak között megfinomodva, szépségében meghatványozódva jelentkezik a dunántúli tájkép minden bája. A park életét Széchenyi Alexandra grófnő, külföldi kertészeti főiskolát járt finom érzékű arisztokrata hölgy kormányozza.”

De minden odalett. A második világháború utolsó hónapjaiban széthordták a berendezést, amit nem vittek el, azt tönkretették. Később cukorrépa-nemesítő kutatóintézet működött az épületben, majd kialakították a bérlakásokat.

A sopronhorpácsi kastélyra az elmúlt húsz-harminc évben mindössze annyit költöttek, hogy a tetőszerkezetét felújították, megóvva falait a pusztulástól. Nem igazán illeszkedik a privatizációra kínált, felújított kastélyok sorába, mégis szerepel a minisztériumi listán.

Talabér Jenő, Sopronhorpács polgármestere erre reagálva azt mondja, ő is és az egész falu is bízik abban, lesz, aki felfigyel a lehetőségre, megmenti a Széchényiek kastélyát és újra látogathatóvá teszi a parkot. A helyieknek talán ez hiányzik a legjobban; a park, ahol sétálni, pihenni, együtt lenni is lehetett.

Tartós vagyonkezelés látogatókkal

Június közepén fogadta el az országgyűlés a kastélytörvény módosított változatát, amely augusztustól közel félszáz műemléki védettségű épület és a hozzájuk tartozó park magánosítását teszi lehetővé. Ingyenesen magánkézbe vagy tartós vagyonkezelésbe kerül tehát negyvennyolc nevesített kastély, közülük nyolc pályáztatásával meg is kezdődött az állami tulajdonú kastélyok, kúriák, udvarházak, parkok és kertek, valamint a hozzájuk tartozó ingóságok tulajdonjogának ingyenes átruházását lehetővé tévő törvény végrehajtása.

A pályázóknak olyan magánszemélyeknek vagy piaci szereplőknek kell lenniük, akik képesek vállalni, hogy az ingatlanok állagromlását megelőzik. A parkokat az év minden napján ingyenesen látogathatóvá kell tenni, a kastélyok felújítási-karbantartási munkálatait el kell végezni és az épületek kulturális funkcióit meg kell őrizni, valamint az év 300 napján látogathatóvá kell azt tenni. Számos kérdést felvet, hogy fogják az új kastélylakók ezt megoldani, küldtünk is kérdéseket a minisztériumnak, de válasz nem érkezett.