Aszalt bogyó hull a bokrokról

Az aszályos, forró időjárás miatt ebben az évben 30-40 százalékos lesz a terméskiesés az Agócs házaspár családi gazdaságában, pedig ők nem is a Bács-Kiskun vármegyei, kiszáradó Homokhátságon, hanem annál kedvezőbb adottságú területen gazdálkodnak.

A családnak több külön helyen összesen 60 hektár földje van, a fele szántóföld, amelyen most főként lucernát termesztenek. A másik nagyobb rész a gyepgazdálkodásé, a legelőn birkákat és a szarvasmarhákat tartanak. Más években még nyáron is tudtak legeltetni, az idén azonban már a tavasz végére kiszáradtak a legelőik, most alig van növényzet, így az állatokat már nem lehet legeltetéssel eltartani. Az idei szárazság várhatóan a következő években is rosszul hat majd a gyep hozamára, ezért az állatok eltartásához növelni kell majd a legelőik méretét. Szerencse, hogy van olyan földjük is, ahol a közeli belvízelvezető csatornák miatt páralecsapódások alakulnak ki, ezért megnő a lucerna, amit lekaszálva és begyűjtve az állatoknak adnak. Más években a lucerna egy részét el tudták adni, de most mindet meg kell tartaniuk a saját állataik takarmányozására.

A házaspár Kalocsától nem messze, Homokmégy környékén gazdálkodik. Ez a terület egykor a Duna lápvidéke volt, régen az áradások gyakran elöntötték, így a földek némiképp gazdagabbak, mint a más Bács-Kiskun megyei homoktalajok. Agócsék ökológiai és biogazdálkodást folytatnak, részben a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó területen, emellett szántóföldi növényekkel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, méhészettel, továbbá falusi turizmussal is foglalkoznak. Ezt eleve így tervezték már 2011-ben, amikor együtt kezdtek gazdálkodni. Mindkettejüknek többféle felsőfokú agrárvégzettsége és ezekhez kapcsolódó további képzettségeik is vannak.

A házaspár kötött feltételek között dolgozik, mert betartják a biogazdálkodás szabályait, ezt náluk minden évben ellenőrzi a szakhatóság. A Natura 2000 területekhez tartozó földjeiken természetszerű gyepgazdálkodással, a kárpáti borzderes szarvasmarha és a hortobágyi fehér racka juh tartásával és fajtamegőrzéssel foglalkoznak.

A nálunk őshonosnak tekinthető, de ma már kevésbé ismert kárpáti borzderes ellenálló szervezetű szarvasmarhafajta, igénytelen és jól alkalmazkodik a körülményekhez. A szaporodást is teljesen rá lehet bízni a marhákra, Agócséknak saját bikájuk is van, és a tehenek segítség nélkül is, maguk megellenek.

A több lábon álló ökogazdaság is megszenvedte az aszályt

A terményeiket főként biotermékekkel foglalkozó cégeknek tudják eladni, és most azt tervezik, hogy bővíteni fogják a fűszer- és gyógynövénytermesztést, homoktövis már van a földjükön. Szőlőjük 3 hektáron van, főként a hagyományos régi magyar fajta, a kadarka, az idén először már bioboruk is lesz. A falusi turizmust összekötik a termékeik eladásával. A több lábon álló gazdálkodást és a saját termények feldolgozását-értékesítését Agócs-Paluska Éva még Hollandiában tanulta, amikor húsz éve ott dolgozott, majd a külföldi példa alapján írta agrárgazdálkodásból a diplomamunkáját. A többféle növénykultúra lehetővé teszi, hogy a nehéz éveket is átvészeljék, mert ha az egyik fajta kevés termést ad egy évben, a másik pótolhatja a veszteséget, ezzel szemben a csak egy-két fajta növénnyel gazdálkodóknak nagyobb hátrányt okozhat egy-egy év gyenge termése. Ezt az idei kukorica országszerte alacsony hozamai is mutatják.

Agócséknak két gyerekük van, egyikük kisiskolás, a másik még óvodás. Mivel nagyon sokat dolgoznak, nyáron hajnaltól estig, időnként keresnek alkalmi munkaerőt, de nem igazán sikerült találni olyat, aki valóban dolgozni akar, és igényes a munkájára. Nagy szükségük lenne tehenészre, aki ért az állatokhoz és a fejéshez, de ilyen ember nincs a környéken. Jelenleg minden feladatot ketten látnak el a családi gazdaságban.

„Most nagyon lemaradtam az adminisztrációval, mert azt olyankor szoktam elintézni, amikor esik az eső, és nem lehet kimenni a földekre, de ilyen esős napunk már nagyon régóta nem volt” – magyarázta Agócs Péter.

Nagyon várják az esőt, de van olyan tapasztalatuk, amely szerint a nyugat felől érkező időjárási frontot és a felhőket a Duna eltereli észak vagy dél felé, így náluk alig esik olyankor is, ha máshol bőven van csapadék. A hőség és a szárazság miatt a mezőgazdaságban az idén minden egy hónappal hamarabb következett be, mint a korábbi években, és ez megkavarta a gazdálkodók feladatait. A legjobban a gyümölcstermesztés sínylette meg az aszályt. A vadkárok is nagyok, mert az éhes-szomjas állatok a környéken sok helyen szinte learatják a gazdák előtt a szőlőt és a többi gyümölcsöt.

Agócs-Paluska Éva agrár-szaktanácsadóként is dolgozik, és azt tapasztalta, hogy a gazdák nem tudják eldönteni, a klímaváltozás hatásai közepette mit kellene tenni, mert például a jövő évi repcét hamarosan vetni kellene, de a száraz porba nem lehet, mert a mag nem kelne ki. Az egyre inkább világos, hogy az eddig megszokott módszerekkel már nem lehet tovább eredményesen gazdálkodni.

Ezt a Duna–Tisza közi Homokhátságon gazdálkodók példája is mutatja, akik közül sokan egyre mélyebbre fúratták a kútjaikat az elmúlt években-évtizedekben, de hiába, mert míg korábban csak a nyár végére, az idén már a nyár közepére elfogyott a víz a kutakból, így nem tudtak eleget öntözni a gazdák.

Agócs-Paluska Éva szerint lesznek olyan területek, amelyeken kukoricát már nem lehet termeszteni a szárazság miatt. Ezen öntözéssel sem lehet majd segíteni, mert az annyira megdrágítaná a terményt, hogy az ára nem hozná vissza a költségeket.

Aszalt bogyó hull a bokrokról

Agócsék jelenleg nem öntöznek, de gondolkodnak rajta, hogyan tudnák elkezdeni. Szerintük az nem jó megoldás, hogy kutat fúrassanak az öntözéshez, mert a talaj vízkészleteit nem lenne helyes kimeríteni, és nem is pótlódnak elég gyorsan az intenzív öntözéshez. Úgy vélik, inkább víztározókra lenne szükség. Agócsék földjei mentén csatornák húzódnak, abból vehetnének ki vizet, de a beruházás mindenképpen költséges lesz, elő kell teremteni az árát.

A csatorna sem oldhat meg mindent. Korábban az egyik csatornánál sombokrokat telepítettek, a méhek kedvelik a virágát, a terméséből pedig szörp és lekvár készülhet, és gyógynövényként is használják.

A som elméletileg jól tűri a szárazságot, de most a hőségben már megaszaltan potyogtak le a földre a bogyók, így nem lehet a terméssel mit kezdeni. Agócs-Paluska Éva szerint

„most egy átalakulás kellős közepén vagyunk, mindenki gondolkozik, hogy mit lehetne csinálni a mezőgazdaságban, de igazán jó megoldás még nincs. Elég nehéz helyzet ez.”

Agócs Péter pedig hozzátette: azt nem szabad, hogy mindent ugyanúgy csinálni továbbra is, mint eddig, mert annak nem lesz eredménye. Aki nem veszi tudomásul, hogy változtatni kell, az tönkremegy.

A nehézségek miatt egyre kevesebben gazdálkodnak a környékükön. Vannak, akik már fiatalabb korukban feladják, és az idősebb gazdákat, akik már nem dolgoznak tovább, sok esetben nem követik a gazdálkodásban a fiatalabb családtagok. Agócsék úgy látják, az utóbbi években a legtöbben a méhészek közül szálltak ki a mezőgazdaságból, mert egyre kevésbé érdemes mézet termelni. A termelők szerint alacsony a méz ára, hasznot már nem hoz, esetenként a felvásárlás is nehézkes. A méheket betegségek is sújtják, és az idén a hőség és a növények virágzásának a szokottól eltérő időszaka a méheket is megzavarta.

Elmondták, hogy a közeli ismerőseik között olyanok is vannak, akik egyik napról a másikra felhagytak a gazdálkodással. Megkérdeztük, gondoltak-e arra, hogy ők is abbahagyják.

„Mindennap. De azért még folytatjuk.”

A házaspár azonban nem panaszkodik, inkább arra figyelnek, hogy új lehetőségeket találjanak. Agócs-Paluska Éva az elnöke az Őrjeg és Szőlőhegyei Natúrpark Egyesületnek, amelynek célja a természetvédelem és az ökogazdálkodás. A tagok programokat szerveznek, öt településen és a környékükön élő gazdák terményeit, kézművesek termékeit és a szolgáltatásokat, vendéglátók kínálatát népszerűsítik. Ezt azért is fontosnak tartják, mert így közvetlenül találkozhatnak a vásárlókkal és a fogyasztókkal, piacot találhatnak, amivel a nehezebb években csökkenthetik a gazdálkodás veszteségeit.