A bicskei igazgató egykori áldozata: Amolyan apapótlék volt nekem a János, eszembe sem jutott, hogy ez veszélyessé válhat

A Népszavának adott interjút Pop Mert, aki egyike azoknak az áldozatoknak, akiket Vásárhelyi János, a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon egykori igazgatója molesztált. A fiatal férfit 13 éves korában molesztálta az egykori igazgató, elmondása szerint akkor még nem is tudatosult benne igazán, mi történt, csak annyit tudott megfogalmazni magának, hogy ez nem normális. 2016-ban tett feljelentést a rendőrségen, miután egy másik gyerek az otthonból öngyilkos lett.

Pop Mert a Bolyai utcai gyermekotthonban töltötte kisgyermekkora nagy részét, de mint mondja, amikor elkezdte az iskolát, „olyan problémák kerültek felszínre, amik azelőtt rejtve maradtak”. Nehezen tudott beilleszkedni, és a magatartásával is voltak gondok, ezért meg is bukott. Ekkor döntöttek úgy, hogy Bicskére küldik, ahol egy helyen van az otthon és az iskola.

„Nem igazán foglalkoztak azzal, hogy mi lehet a valós gond, mi az én csomagom” – mondta Pop. Nem kötötték az orrára, hova viszik és miért, „egyszer csak jött értem egy bicskei sofőr, aki elvitt”.

Mint mondja, elsőre a bicskei otthon, a „nagy kastély, hatalmas park, lovak, focipálya” is tetszett neki, és az igazgató is kedves volt. „Nagyon kedves volt velünk, igyekezett, hogy otthonosan érezzük magunkat, csokival, kis sütivel kínált minket.” Mint mondja, az első éveiben sokszor összefutott az igazgatóval az otthon folyosóján, olyankor „megöleltem, adott egy puszit és mentem a dolgomra”.

„Ekkoriban amolyan apapótlék volt nekem a János, eszembe sem jutott, hogy ez veszélyessé válhat.”

Pop Mert 13 éves volt, amikor az igazgató abuzálta. „Annyit tudtam megfogalmazni belül, hogy ez nem normális, de ez csak egy érzés volt, nem volt tudatos. És ez az érzés mindig ott volt bennem, valahol mélyen.” 13-15 évesen rengeteg édességet evett, amit később fűre cserélt, „amivel nem voltam egyedül, a gyerisek közt ez elég gyakori, sokan csúsztak bele valamibe”. A történtekről viszont évekig nem beszélt senkivel, a barátaival sem. „Később, már felnőttként több gyerissel ültünk a Margitszigeten. Bevallom, nem voltunk józanok, oldódtak a gátlások, és ekkor az egyik fiúból kicsúszott, hogy mit tett vele a János. Utána többen, köztük én is mondtam, hogy velem is, velem is… Az egyik srác ott nagyon meg is zuhant, egy jó ideig megszólalni sem tudott.”

Pop Mert szerint bár az otthonban is voltak velük problémák, Vásárhelyi mindig távol tartotta tőlük a rendőrséget, mindig inkább belülről oldották meg az ügyeket.

„Ma már tudjuk, nem minket védett: félt, hogy esetleg túl sokat mondanánk. Pedig abban sem vagyok biztos, hogy mondtam volna bármit akkor. Teljesen alá voltam rendelve a hatalmi viszonynak, mert számunkra Bicskén János volt a mindenható.”

Pedig Pop Mert szerint sokan tudták, de legalábbis sejtették, hogy valami nincs rendben. „Rengetegszer lehetett hallani például a gyerekek szájából, hogy a pedo vagy pedofil János. Ez a szó annyira más, mint a többi káromkodás, senki nem mondja indulatból, hogy na az a pedofil János. Egy takarítónő meg is mondta, ő inkább elmegy innen, mert állandóan azt hallja, hogy a János pedofil, és ezt már nem bírja.”

Pop szerint az is Vásárhelyit erősítette, hogy „boldog-boldogtalant” felvett az otthonba, volt olyan, aki rendszeresen ellopta a gyerekek ennivalóját, és olyan is, aki a táboroztatási pénzekkel machinált, vagy részegen járt dolgozni. Ezeket a dolgozókat Vásárhelyi sakkban tarthatta azzal, hogy ennek ellenére nem rúgta ki őket, cserébe nem is mert ellene senki fellépni.

2011-ben történt az első lépés az ügyben, amikor egy új nevelő, Bárnai Árpád felfigyelt a gyerekek panaszaira. „Árpi még új volt, amikor egy csoport foglalkozása után egy kisfiú megkérdezte tőle: ha János bácsi így simogat az normális? Innentől Árpi figyelni kezdett, és viszonylag hamar rájött, hogy valami nem normális történik az otthonban.” Az ügyből 2011-ben rendőrségi vizsgálat lett, de ezt akkor eredmény nélkül lezárták. Bárnai ezután magától ment el az otthonból. Erről a vizsgálatról Pop Mert a Népszavának azt mondta, számára hamar kiderült, hogy nem lesz komoly, „a rendőrség részéről sem volt valós szándék, a János ott is nagyon jóban volt a fejesekkel”.

Ő akkor még nem került a látómezőbe, öt évvel később, 2016-ban tett feljelentést, miután egy másik gyerek, Szabi öngyilkos lett. „Azt éreztem, muszáj tenni valamit. Le kell állítani a Jánost, ez így nem mehet tovább.” Budapesten tett feljelentést, „azok a rendőrök nagyon faszák voltak, emberségesen, érzékenyen álltak hozzánk, és nagyon akarták, hogy sikerüljön. Hittek nekünk, és ez nagyon sokat számított, pláne 2011 után.” Az ügyet végül az RTL 2016-os riportja robbantotta ki, abból tudhatta meg a nyilvánosság is, mi folyt Bicskén.

A tárgyalást is nehezen élte meg, „sokszor voltam nagyon szarul, részben nehéz volt erről beszélni, most is nehéz”.

„A jogerős ítélet után viszont kiüresedtem, nehezen ment a munka, sokat gondoltam az öngyilkosságra. Ameddig zajlott a per, egyben tartott, utána zuhant rám, hogy tulajdonképpen mi is történt velem.”

K. Endre kapcsán a Népszavának azt mondta, a gyerekek kedvelték, vitte őket meccsekre, sportrendezvényekre, sőt, külföldre is szervezett sporteseményeket. „Nagyon szerettem ezeket, beültünk a kisbuszba, beszélgettünk, ökörködtünk, Endre bácsi is értette a poént, sosem sértődött meg.” Az, hogy milyen szerepe volt az igazgató tetteinek eltussolásában, Pop Mertnek is csak a 2011-es rendőrségi eset után esett le. „Nálam nem próbálkozott.”

Amikor K. Endre kegyelmet kapott, azt érezte, „megyünk vissza az elejére”.

„Rengeteg fájdalom van ebben a történetben. Erre jön valaki és egy vonallal áthúzza az egészet. Mindezek után egy rohadt bocsánatkérést sem kaptunk.”

„Novák Katalin és Varga Judit lemondásának örültem, de azért ezt is helyén kell kezelni. Balog Zoltán pedig bocsánatot kért az egyháztól, ez már annyira abszurd, hogy nem is tudok vele mit kezdeni” – mondta a Népszavának. A társadalmi empátia és szolidaritás viszont erőt ad neki. Február közepén hat abúzustúlélő állt össze a gyermekvédelemért, köztük Pop Mert és Hodász András.

Arról, hogy a legtöbbször miért nem beszélnek a szexuális zaklatás áldozataivá vált fiúk, ebben a cikkben írtunk hosszabban.