„Azon megy a vekengés, hogy ki mennyi pedofilt zárt börtönbe” – a gyerekvédelemről és a kegyelmi ügyről vitázott Skrabski Fruzsina és Pető Attila

Pető Attila: Te, figyelj! Engem nagyon foglalkoztat, hogy Novák Katalin ugyanúgy kap havonta 5,2 millió forintot, a lemondásától függetlenül. Te ezzel egyetértesz? Szerinted neki ez a pénz jár?
Skrabski Fruzsina: Ez a kérdés hogy kapcsolódik ahhoz, hogy a gyerekeknek jobb legyen?
Pető: Ezeknek a vezetőknek, akiket megválasztanak, példát kell mutatniuk. Erkölcsileg és morálisan is. Ha van egy vezető, aki lemondott, kaphat-e juttatást?
Skrabski: Ez nem tartozik ehhez a témához. Azért jöttünk ide, hogy arról beszélgessünk, hogy lehet elérni, hogy ne történjen több ilyen gyerekbántalmazás.
Pető: Példamutatással. Én lemondanék a pénzről ilyen lemondás után.

Így beszélgetett egymással péntek este Skrabski Fruzsina, Novák Katalin volt köztársasági elnök tanácsadója és Pető Attila, aki arccal és névvel felvállalta, hogy tizenhárom éves korában egy katolikus pap molesztálta. A beszélgetést Skrabski hívta össze, mert azt akarta bemutatni, hogy „a párbeszéd és az egymás iránti nyitottság hogyan teremthet hidat a társadalmunkat érintő fontos témákban”.

Az est előzetes alapkoncepciója az volt, hogy majd egymást kérdezik: Pető kérdez a kegyelmi ügyről és arról, Skrabski miért állt ki Novák Katalin mellett, Skrabski meg arról kérdezi Petőt, hogy lehet a gyerekbántalmazásos bűncselekményeket időben észrevenni és megelőzni. Skrabski az elején megemlítette, hogy bár egyszer már elhívta beszélgetni Petőt, de ő állítása szerint azt mondta, „közönség előtt akarna beszélni”, Pető erre kijavította, hogy nem a közönség a fontos, hanem hogy a beszélgetés nyilvános legyen.

Már a legelején tisztázták a pozícióikat. Pető azt mondta, ő gyerekvédelmi aktivistaként jött el a beszélgetésre, Skrabski erre úgy reagált, a program meghirdetésekor ő Novák Katalin tanácsadójaként jellemezte magát, de „aztán rájöttem, hogy én is gyerekvédelmi aktivista vagyok. Úgyhogy most két gyerekvédelmi aktivista fog beszélgetni arról, hogy ne legyen több áldozat”.

„Essünk túl a nehezén, kérdezz te engem!” – indította a beszélgetést Skrabski, mire Pető úgy reagált, nem érti, miért a kegyelmi ügy lenne a neheze. Novák volt tanácsadója szerint azért, mert manapság minden erről szól, de amúgy állítása szerint ő nem is tud többet erről, mint bárki más, túl sok köze sincs hozzá.

Egyébként éppen a kegyelmi ügyről beszéltek kevesebbet annak a néhány embernek, aki összejött a péntek este fél hétkor kezdődő programra. Akkor is csak így:

Pető: Te adtál volna kegyelmet?
Skrabski: Hát nem tudom, nem voltam ilyen helyzetben.
Pető: De Novák helyében adtál volna kegyelmet?
Skrabski: Egyértelmű, hogy hiba volt ebben az esetben kegyelmet adni.
Pető: Akkor rossz információkat kapott Novák Katalintól azoktól, akik megkeresték, akik felterjesztették elé K. Endre kegyelmét?
Skrabski: Sajnos erről nem tudok, nem beszéltem vele.
Pető: Szerinted jó döntés volt, hogy lemondott?
Skrabski: Én nem örültem, sokat vesztett az ország.
Pető: De egy ilyen döntés után le kell mondani?
Skrabski: Én mindent megtettem, hogy ne mondjon le.
Pető: Ez erkölcsileg és morálisan nem egy olyan szakadék, ami után le kell mondania a köztársasági elnöknek?
Skrabski: Én elfogadom a döntését.
Pető: Én is elfogadom. De morálisan elfogadható döntés a lemondás, vagy maradhatott volna a hivatalában?
Skrabski: Én örültem volna, ha marad.

Skrabski arról is beszélt, hogy jó pár éve ismeri Novák Katalint, nagyon szoros együttműködés van köztük, „mondhatom azt, hogy a barátom, bár nem vagyunk olyan viszonyban, hogy bármikor elmentünk volna kávézni”. A lemondása óta nem is beszéltek telefonon, csak pár sms-t váltottak. Skrabski szerint Novák sokat tett az országért, a családokért, a gyerekekért, és államfőként is „jelentősen javított” az ország megítélésén. Az pedig szerinte jó, hogy ezzel a mostani botránnyal „nem az derült ki, hogy van egy titkos élete, hanem az, hogy egyszer volt egy rossz döntése”.

Pető viszont „elszomorítónak találja”, hogy eltelt egy hónap az ügy kirobbanása óta, és most is csak „azon megy a vekengés, hogy ki mennyi pedofilt zárt börtönbe, nyolcvanat vagy ezret, és ezért ők a hősök. Ezzel egyáltalán nem a megoldásokkal foglalkoznak”. Szerinte a pártoknak oldaltól függetlenül le kéne ülniük egy asztalhoz szakemberekkel, félre tenni a sérelmeiket, és a gyerekek ügyére kéne koncentrálniuk.

A kegyelmi ügy után az este nagyobb részében a gyerekvédelemről volt szó, itt inkább már Skrabski kérdezte Petőt, például így:

Skrabski: Mi az a pont, amikor a gyereknek el kell gondolkodnia azon, hogy ami a pappal vagy edzővel történik, az már túllépett a normális fizikai, lelki kapcsolaton? Amikor kedvesen megpaskolja a hátát az edző, az normális. De a pedofil elkövetők nagyon manipulatív személyek.
Pető: Nem a gyerek felelőssége, hogy azon gondolkodjon 8 vagy 10 évesen, hogy ami épp vele történik, az normális-e vagy sem.

Ő inkább abba az irányba menne el, hogy a gyereken kell megfigyelni, vannak-e jelei annak, hogy vele történt valami. Például ha egy gyerek, aki addig szeretett közösségbe járni, egyszer csak nem akar kijönni a szobájából. Állítása szerint ő maga is olyan volt, aki szeretett színjátszózni, de amint rájött, hogy mi történik vele, „egy vágással elvágtam a közösségemet, mert attól féltem, ha ez kitudódik, akkor meg leszek bélyegezve, nem fognak hinni nekem”.

Azt ajánlja, a gyerek a zaklatásról annak beszéljen, „akiben vakon bízik. Legyen az szülő, barát, nevelő egy otthonban. De nagyon erős ilyenkor a szégyenérzet. Magadnak is nehéz bevallani, hogy ami történik, az nem normális”. Skrabski ezután arra jutott, hogy ha egy gyerek szól, akkor azt minden esetben komolyan kell venni.

Pető szerint emellett fontos az edukáció is, a „bugyiszabály: megtanítani a gyerekednek, hogy ki nyúlhat bele a nadrágodba? Senki”. Ahogy az is, hogy az áldozatok ingyenes terápiás segítséget kapjanak. Egyébként pedig szerinte a nyomozók sincsenek arra szakmailag felkészülve, hogy kell kisgyerekeket kihallgatni ilyen helyzetekben.

De szerinte a dolgot eleve a gyerekek jólétével kell kezdeni, nem pedig a gyerekvédelemmel: arról beszélt, a gyereknek már a születéstől kezdte megfelelő oktatást, egészségügyi és szociális ellátást kellene kapniuk, „és csak utána jön szóba a gyerekvédelem. Az csak egy tüneti kezelés. Kiemelünk egy gyereket a családból, akkor annak oka van. Azokon a családokon kell segíteni, ahonnan kiemeled a gyereket. (…) Amivel a miniszterelnök úr próbálkozik, hogy az intézményvezetőknél pszichológiai alkalmassági vizsgálatokat rendel el. Kiszűrik mondjuk a felét, akkor ki fogja őket helyettesíteni? Olyan szakma ez is, ahol iszonyatos hiány van. Nem veszem el a miniszterelnök úr jó szándékát, de a végén kezdi el ezt a dolgot, és az elején kéne”.

Skrabski szerint pedig mindenkinél ilyen szűréseket kéne csinálni, akiket gyerekek közelébe engednek, tehát a papoknál és edzőknél is. „Ezeknek az embereknek nincs szörnykinézetük, teljesen átlagosak. Meg nem mondanád róluk, hogy ilyet fognak elkövetni. Azzal kéne foglalkozni, hogy tudjuk őket kiszűrni” – mondta erről végül Pető is.

A beszélgetés végén a közönség kérdezhetett. Volt, aki a pedofilok kémiai kasztrálásáról elmélkedett, más arról, hogy Novák Katalin a lemondással nem a felelősséget vállalta, inkább csak elmenekült előle. Egy idősebb férfi viszont hosszasan elidőzött azon, hogy őt „roppant megviseli, ha olyanról beszélnek, amiről nem tudnak semmit: mi történt Bicskén, az igazgató valóban pedofil volt-e vagy sem. Csak azt lehet tudni, hogy mi az ítélet. De nincs ember a földön, aki tudja, hogy molesztált-e vagy sem”. Erre az este házigazdája, Srabski úgy felelt: „Nem szeretném, ha az én estemen meg lenne kérdőjelezve, hogy mi történt Bicskén.”