Ráismer-e még a világra, aki 25-30 év után most szabadul a börtönből?

Mindenki ismeri a Remény rabjai című film jelenetét az idős rabbal, aki 50 év után kiszabadul, és nem mer átmenni az úttesten, amelyen a bebörtönzése előtt csak egy-két automobil járt.

Vajon a valóság otthonosabb azok számára, akiket 25 vagy 30 év után bocsáthatnak feltételes szabadságra? A kérdéssel ezekben az években találkozik először a magyar társadalom, és maguk az érintettek is. Az életfogytiglan szabályozása miatt ugyanis 1997 szeptembere előtt nem is szabhattak ki 25 évnél többet, de a gyakorlat a legsúlyosabb bűncselekmények esetén akkoriban 20 év fölé sem igen ment.

Jogerős, szabadulhat a győri bérgyilkosság felbujtója

Az 1997-es után 1999-ben jött az újabb szigorítás, amikor már nem maximum, hanem minimum 30 évig tartó kötelező rabságról beszéltünk – az életfogytiglan ma is ezt jelenti. Ezt tehát ugyanaz az 1999 márciusában életbe lépett büntetőtörvénykönyv-módosítás hozta el, amely bevezette a tényleges életfogytiglani intézményét is.

A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja egyébként nem kötelezi a bíróságot arra, hogy lejártakor a szabadításról döntsön, és számos elítéltről tudunk, akinek rabsága folytatódott, lásd a skálás rablógyilkos esetét.

Amint nemrég megírtuk, most márciusban feltételesen szabadlábra helyezik a kilencvenes évek végi legmegdöbbentőbb győri gyilkosság felbujtóját, akinek megbízásából 1999. január 11-én lelőtték G. Péter vállalkozót.

A felbujtó az áldozat felesége volt, első fokon az ő és a bérgyilkos esetében is 30 évben szabták meg a szabadulás legkorábbi időpontját, de a Legfelsőbb Bíróság ezt a megbízóra nézve 25 évre csökkentette.

A győri asszonyról hozott bv-bírói döntés mára jogerős lett, G. Péterné 72 évesen szabadulhat úgy, hogy a börtönön kívüli világot 1999 márciusában látta utoljára. Vajon mivel szembesülhetnek egy-két éven belül azok, akik 25-30 évig raboskodtak?

Sokan nemcsak várják, de rettegik is a szabadulást

Végh József kriminálpszichológus szerint ez valóban súlyos kérdés, tapasztalata szerint ugyanis még a közepesen hosszú, tehát 2–4 évig tartó büntetések kitöltői számára is nehéz a visszailleszkedés. Azt szokták meg, hogy mindenről mások gondoskodnak, és ha várják is szabadulást, az életvezetés szempontjából a benti élet átláthatóbb, egyszerűbb. A rabok egy része ezért életképtelennek érzi magát.

Évtizedekkel ezelőtt megtörtént az is, hogy egy elítélt, akinek mindössze három hónapja volt hátra a középhosszú szabadságvesztésből, megpróbált megszökni, mesélte Végh. Utána több fogvatartott-társa is követte a példáját. Bármilyen hihetetlen, nem szerettek volna mást, mint visszakerülni, mivel féltek a kinti világtól, magyarázta a kriminálpszichológus.

„A világ idegen számukra, és a legtöbben úgy érzik, bélyeg van a homlokukon és mindenki látja rajtuk, hogy szabadultak. Aki teheti, nem ugyanoda költözik vissza, ahol élt, de sokaknak nincs lehetőségük a helyváltoztatásra.”

A párkapcsolatok szinte minden esetben megszűnnek a rabság idején, és ilyen hosszú idő alatt legtöbbször a szülők is megöregedtek vagy meghaltak.

Képzeljük el, milyennek látta a világot az, aki 25 éve raboskodik, és mi lesz számára idegen akkor is, ha a tévé képernyőjén találkozott vele.

Dr. Horváth András, a győri Széchenyi István Egyetem fizikus–csillagász tanára kollégáival ehhez hasonló kérdést tett fel nemrég magának, csak ők abból a helyzetből indultak ki, hogy valaki 25 évnyi kómából tér magához.

Ha az illető kilép az utcára, meglepődve látja, hogy mindenki a mobiltelefont nézi, és az is új lesz számára, hogy a telefont sokan már nem is tartják a fülükhöz, mert vagy tálcaként hordozzák maguk előtt, vagy vezeték nélküli fülhallgatót használnak, és olyan, mintha magukban beszélnének. Az okostelefon tömeges elterjedése óta kihalt az utcai kérdezősködés műfaja, azelőtt úton-útfélen megszólított egy külföldi, aki a patikát vagy a múzeumot kereste, hozta fel példaként Horváth András.

A rollerek elől alighanem elugrál majd a régóta elzárt rab, és elsőre talán megmosolyogja, ha felnőtt embert lát azzal közlekedni, ami pár éve még a gyerekek játéka volt.

Fokozatosan szoktunk hozzá ahhoz, hogy az elektromos autók csendesek, ami pedig a maszkot illeti, az elítélt először szembesül azzal, hogy az üzletekben, nyilvános helyeken milyen elterjedt maradt ma is az, ami a Covid előtt leginkább a japán turisták jellegzetessége volt.

Meg kell tanulniuk sok más között buszjegyet venni, mert például Győrben ma csak egy-két automatánál tehetik ezt meg, míg régen a jegyet még fagyizókban is árulták. A vasútállomáson is alig akad ma már nyitott pénztár, mondta Horváth András.

Ami pedig az utcákon nem látszik, de az emberekkel beszélgetve kiderül, hogy a 25 évvel ezelőttihez képest talán kicsit komorabb a jövőképünk, említ egy kevésbé konkrét változást a fizikus. A kilencvenes évek általános hangulatát meghatározta a Szovjetunió felbomlása és a hidegháború lezárulta, és még ha voltak is háborúk, globális fenyegetéstől nem tartottunk. Ezt megváltoztatta a Covid-időszak, a mostani orosz–ukrán háború és több más, globális feszültség felerősödése. „Egy negyedszázaddal korábbról jövő embernek valószínűleg ez a különbség is feltűnik” – mondta.

Parkolás, kártyás fizetés, szelektív hulladékgyűjtés

Ha csak címszavakban gyűjtjük össze, mivel szembesül hamarosan a szabaduló rab, akkor abba is bele kell gondolni, hogy 1999-ben még az e-mailezés sem terjedt el széles körben, a hivatalok faxon üzentek, és az említett győri felbujtó ellen az egyik bizonyíték éppen egy nyilvános fülkében használt telefonkártya volt.

Az első helyek egyikén kell említeni tehát az újdonságok között az okostelefont, a közösségi médiát és az online kommunikációt, a banki ügyintézést, az álláskeresést és a szociális szolgáltatásokra jelentkezést, az Ügyfélkaput, a telemedicinát.

Valamint a mindennapi élet terén:

• Az online vásárlást, a házhoz szállítást, az ételszállítást, a kártyás fizetést, az online konferenciát. Az azonnali üzenetküldést, beleértve még az azóta elterjedt sms-t is és az ezzel együtt járó gyorsabb életstílust.
• A mesterséges intelligencia jelenlétét, az okosórát, a videómegosztó platformokat, a felhőalapú tárolást, a nagy sebességű internetet, a nyilvános wifielérhetőségeket, a jó néhány streamingszolgáltatást és a podcast fogalmát.
• A szelektív hulladékgyűjtést.
• A tömegrendezvények szigorúbb előírásrendszerét.
• A telefonos fényképezést, magát a digitális fotózást és videózást.
• Az intelligens háztartási készülékek – például a robotporszívó – világát.
• A távmunka rendszerének ismeretét és a távoktatást.
• És persze azt, hogy 1999 márciusában a fehér kenyér 85–100, a benzin 165–170, a sertéscomb kilója 410–550, a minimálbér 22 500 forint volt.

A közlekedés terén:

• Az elektromos autót és a hibrid járműveket.
• Az elektromos biciklit és a rollert.
• A parkolójegy-vásárlást sms-ben és alkalmazással, valamint a menetjegyvásárlást.
• A forgalomkövető alkalmazásokat és a GPS-navigációt.

A viselkedés és a kapcsolatépítés terén:

• A Facebookkal, az Instagrammal, az X-szel (korábbi nevén Twitter) és a többi platformmal kapcsolatos etikett ismeretét, az online társkeresést, a közéleti témák megvitatását az internetes platformokon.
• A legegyszerűbb hangulatjelek és a GIF-ek használatát, a mémkultúrát, az okostelefon használatának illemszabályait és szintén az etikett terén a testtel és a személyes térrel kapcsolatos határok hangsúlyozását és tiszteletben tartását.
• A világjárvány nyomán megjelenő új normák figyelembevételét.

Hogy készítik fel minderre a rabokat?

Kérdéseinkre a büntetés-végrehajtási parancsokság azt válaszolta, hogy a szabadulásra felkészítés már az elítélt befogadásának napján megkezdődik, programterv készül számukra, ami egyéniesített és a szabadságvesztés teljes időtartamára részletesen meghatározza a reintegráció főbb mozzanatait.

A szakmai programokat az ott dolgozó reintegrációs tisztek, pszichológusok és más szakemberek koordinálják és irányítják.

A hosszú ítéletet töltők felkészítése is egyénre szabott, és elsődlegesen a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő feladata. Tréningeket, programokat készítenek a fejlesztendő készségekre, az elítélt munkakeresésre vonatkozó ismereteit is bővítik.

„Fontosnak tartják, hogy a fogvatartottak lehetőség szerint a digitális térben is el tudjanak igazodni.”

A fogvatartottak nem férhetnek hozzá szabadon internetes tartalmakhoz.

Digitális készségeiket az ellenőrzött és biztonságos módon működő KIOSZK rendszer bevezetése fejleszti. Ez az egyedi fejlesztésű szoftver segíti az elektronikus ügyintézést, hozzáférhetnek vele a fogva tartásukhoz kapcsolódó elektronikus ügyiratokhoz. Egy vandálbiztos ipari tabletet és egy numerikus billentyűzetet kell elképzelni, ami a körletfolyosókon minden fogvatartott számára elérhető.

Elmondták a bv-parancsnokságnál azt is, hogy akinek nincs kijelölhető lakása és befogadó környezete a hosszú rabság után, azok számára elérhetők a félutas lakásprogramok, ennek segítségével több fogvatartott kaphat azonnali lakhatást és munkahelyet. Ez komplex szolgáltatás a visszaesés megelőzése érdekében, mert magában foglalja a lakhatás mellett az emberi kapcsolatok, a munkaerőpiaci szolgáltatások erősítését, a képzést, a tanulást. Két félutas lakásprogram működik, az egyik Budapesten, a másik Szegeden, a túljelentkezés természetesen kiugró.