Sulyok Tamás megválasztása az Alkotmánybíróság tagjává, majd elnökévé, része volt annak a folyamatnak, amelynek során a Fidesz maga alá gyűrte az Alkotmánybíróságot. Sulyok elnöksége pedig arról tanúskodik, hogy a testület a hatalom őréből annak kiszolgálójává vált, és nincs nyoma annak, hogy ez ellen ő aktívan próbált volna tenni. Az eddig látottak alapján tehát Sulyok Tamás, akit a Fidesz és a KDNP Novák Katalin lemondása után köztársasági elnöknek választott meg, a nemzeti együttműködés rendszerének része, és semmi nem utal arra, hogy államfőként nagyobb fokú autonómiával és függetlenséggel látná majd el tisztségét.
Út az Alkotmánybíróságra
A Fidesz által alkalmazott legelső, és kifejezetten sikeresnek bizonyult taktika az Alkotmánybíróság személyi összetételének manipulálása volt. Ennek érdekében a kormányzó és az ellenzéki pártok közötti konszenzusra törekvő korábbi alkotmánybíró-jelölési modell helyébe olyan szabályozást tettek, amely biztosítja a kormánypárt akaratának érvényesülését a jelölés során. Ezzel párhuzamosan megemelték az alkotmánybírói pozíciók számát 11-ről 15-re. E változtatások nyomán a kormánypártok által megválasztott alkotmánybírák 2013 tavaszára többségbe kerültek a testületben.
Sulyok Tamás alkotmánybíróvá válására tehát már egy rendkívül átpolitizált és a kormánypártok akaratának alárendelt kiválasztási folyamatban került sor. A 2014–2018-as parlamenti ciklus idején az Alkotmánybíróság tagjait jelölő eseti bizottság rég nem paritásos alapon állt össze, hanem hét fideszes és négy ellenzéki tagja volt. 2014 szeptemberében a bizottság a három klasszikus jogi pályáról érkező jogászt javasolt az akkor megüresedő három alkotmánybírói helyre: Varga Zs. Andrást, azaz Polt Péter legfőbb ügyész korábbi helyettesét, Sulyok Tamás ügyvédet és Czine Ágnes bírónőt.
Sulyok Tamás egy 2019-ben megjelent interjúban úgy fogalmazott: „Engem már alkotmánybíróvá választásomkor támogattak az ellenzéki oldalról is.” De erre valójában szinte semmi nem utal. Épp az ellenkezőjét lehet kiolvasni abból, hogy a jelöltek 2014. szeptember 22-én tartott meghallgatásakor az igazságügyi bizottság ülésén kizárólag kormánypárti tagok jelentek meg. Az egyetlen ellenzéki képviselőt pedig, aki a jelöltek függetlenségét próbálta pedzegetni, Rubovszky György, a bizottság KDNP-s elnöke lekeverte, mielőtt befejezhette volna a kérdését.
Meghallgatása során Sulyok kifejezetten azokat a témákat érintette, amelyek köztudottan a kormánypártok vesszőparipái voltak: az uniós jog feltétlen érvényesülésének veszélyei, a nemzeti alkotmányos identitás fontossága, az alkotmányjogi panasz jelentősége. Érdemi kérdést nem kapott a kormánypárti képviselőktől, akik csak megköszönték neki a jelöltség elfogadását és biztosították támogatásukról.
A jelölteket, nem meglepő módon, a kétharmados fideszes többségű Országgyűlés gond nélkül megszavazta. A voksolás titkos volt, de a szavazás eredménye és pártok mandátumainak aránya fényében könnyen kiderül, hogy kinek mennyire volt széles körű a támogatottsága. Czine Ágnes elfogadottsága valóban kimutatható mértékű volt az akkori ellenzék körében, Sulyok Tamásra egy-két kóbor ellenzéki képviselő leszavazott, míg Varga Zs. Andrást kizárólag kormánypárti szavazatok juttatták alkotmánybírói székhez. Sőt, ha a nemleges és az érvénytelen voksokat is protestszavazatnak tudjuk be, akkor Sulyok és Varga Zs. elutasítottsága közel azonos mértékű volt. Az adatok ezen értelmezését erősítik meg a korabeli kormánysajtó értesülései is.
Az Alkotmánybíróság elnöki székének elfoglalása
Alkotmánybíróvá választása után Sulyok nagyon rövid idő alatt a testület élére került. 2015. április 1-jén az Alkotmánybíróság akkori elnöke, Lenkovics Barnabás maga mellé vette elnökhelyettesnek. 2016. november 22-én pedig az Országgyűlés megválasztotta a testület elnökévé.
Ez ugyancsak egy fideszes találmány következménye volt. 2010 előtt ugyanis az elnököt az alkotmánybírák saját maguk választották a testület tagjai közül. Az új szabályozás szerint viszont az Országgyűlés kétharmados többsége választja meg az elnököt. Ez a változás tovább növelte a testület feletti indirekt kormányzati befolyás kockázatát, hiszen – az immár kormánypártok által megválasztott elnök – több módon is hatással van a testület döntéshozatalára, például ő határozza meg, hogy mely ügyet melyik alkotmánybíró készítse elő döntésre és szavazategyenlőség esetén az ő szavazata dönt.
Sulyok Tamás elnökké avanzsálására olyan időszakban került sor, amikor időközi választásoknak tulajdoníthatóan a Fidesz kétharmados többsége elolvadt, viszont be kellett tölteni négy megüresedő alkotmánybírói pozíciót és az elnöki státuszt. Valódi együttműködés hiányában a Fidesz könnyen kijátszotta az ellenzéki pártokat egymás ellen, és végül az LMP-vel egyezett meg. Ebből a megállapodásból született Sulyok Tamás nominálása az elnöki posztra.
A szavazás pillanatában a Fidesznek, a KDNP-nek és az LMP-nek együtt volt összesen 136 parlamenti mandátuma, mindössze hárommal több, mint a szükséges kétharmad. Sulyok Tamás elnökké választását végül 137 képviselő támogatta. Széles körű ellenzéki támogatottságról tehát ez esetben sem beszélhetünk. Sőt, ez az eljárás valószínűleg inkább ellenszenvet ébresztett az ellenzéki pártok között a megválasztott bírákkal szemben, hiszen úgy érezték, hogy az LMP lepaktált a Fidesszel.
Sulyok Tamás elnöksége
Sulyok Tamás közel hét és fél éven keresztül volt az Alkotmánybíróság elnöke. A NER kezdete óta ő töltötte be a leghosszabb ideig ezt a pozíciót. Ő már úgy fogadta el mind az alkotmánybírói, mind pedig az elnöki jelölést, hogy világosan látta – hiszen látnia kellett –, hogy a kormánypártok nem tűrik meg maguk felett az érdemi alkotmányos kontrollt. Ekkor már régen túl voltunk az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítésén, és bizonyos politikailag kényes határozat felülalkotmányozásán. Még a korabeli visszafogott szakirodalmi elemzések is arra jutottak, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét, szervezetét és eljárását érintő változások „a kormányzó többség számára politikailag releváns jogalkotási kérdésektől távolra terelt új alkotmánybíráskodás megteremtését célozzák”.
Az Alkotmánybíróság működésének elmúlt bő hét évében a közjogilag igazán fontos problémák nehezen jutottak el a testülethez, és még a megindult eljárások is túlnyomórészt eredménytelenül zárultak. Beszédes például, hogy az ellenzék által 2014 és 2020 között kezdeményezett és elbírált 26 ügy közül mindössze 2 esetben állapított meg a testület részleges alaptörvény-ellenességet, míg az összes többi indítvány teljesen sikertelen volt.
Az pedig kifejezetten a testület függetlenségének és autonómiájának hiányáról árulkodik, hogy a politikailag kényes ügyekben a testület szinte kivétel nélkül a kormánypártok számára kedvező döntést hozott. Jakab András alkotmányjogász egy korábbi cikkében úgy fogalmazott, hogy
„a jogászok körében, sőt mostanra már azon kívül is, nyilvánvaló, hogy egyes esetekben a bíróság egyszerűen nem meri vagy nem akarja meghozni a jogi megfontolások alapján szükségszerű döntést”.
Az Alkotmánybíróság kormánybarát döntései közül elég sokat maga Sulyok Tamás jegyzett előadó bíróként. Említhető például az uniós jog figyelmen kívül hagyásának lehetőségét megteremtő 22/2016. (XII. 5.) és 2/2019. (III. 5.) AB határozat, a közhatalmi szervek alapjogainak (?!) sérelmére alapozott indítványok befogadhatóságát megteremtő 23/2018. (XII. 28.) AB határozat, a hajléktalanság kriminalizálását szentesítő 19/2019. (VI. 18.) AB határozat, a Lex CEU ügyét a végtelenségig elhúzó, majd megszüntető határozatok, a gyermekek nemátalakító műtétére vonatkozó kormánypropaganda-célokat szolgáló népszavazási kérdést átengedő 33/2021. (XII. 22.) AB határozat, és a sort még hosszan lehetne folytatni.
Az, hogy gond nélkül a nevére vett sok erősen vitatható döntést, részben talán magyarázható elnöki szerepfelfogásával, amit egy korábbi interjúban így összegzett:
„Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy személyes erősségem a közreműködés a kompromisszumok meghozatalában. […] Elnökként az a feladatom, hogy alázattal legyek az alkotmánybírósági többség iránt. Azt a stratégiát követem, hogy ha elfogadható számomra a többségi döntés, nem ütközik gyökeresen az elveimmel, akkor én is beállok mögé.”
A másik magyarázat talán abban rejlik, hogy Sulyok Tamásnak nem igazán van kimutatható és erős alkotmányjogi meggyőződése. A meglehetősen csekély jogtudományi munkássága során született korábbi cikkei és a Trócsányi László témavezetésével megírt PhD-dolgozata sem árulkodik semmilyen azonosítható szakmai világnézetről. Legfeljebb annyit tudunk meg belőlük, hogy nagyon fontosnak tartja az ügyvédség szerepét az alkotmányos jogállamban.
A testület függetlenségének és autonómiájának jelentős csökkenése ellenére Sulyok Tamás elnöklete alatt sikerült fenntartani az aktív, szakmailag kompetens testület látszatát. Ezt nagymértékben elősegítette az úgynevezett valódi alkotmányjogi panasz bevezetése 2012-ben, aminek következtében a politikai hatalmi ágak kontrollja (értsd jogszabályok felülvizsgálata) helyett a rendes bíróságok ítélkezési tevékenysége feletti őrködés (azaz a bírói döntések felülvizsgálata) lett az Alkotmánybíróság fő profilja. Mivel pedig az ügyvédek kifejezetten érdekeltek voltak az indítványozásban, a testületet elöntötték a polgári jogi, büntetőjogi, közigazgatásjogi és egyéb szakjogági kérdéssel foglalkozó indítványok. Az Alkotmánybíróság ügyforgalmi adatai egy kifejezetten tevékeny szervezet képét mutatják.
Sulyok Tamás az Alkotmánybíróság elnökeként elég vitatható örökséget hagy maga után. Korábban úgy nyilatkozott, hogy „semmit sem értékelek jobban a szakmai jellegű és jó szándékú kritikánál […] Amivel nem tudok mit kezdeni, az a rossz szándékú, igaztalan, politikai jellegű kritika.” A szakma képviselői és a nyilvánosság pedig azzal nem nagyon tudott mit kezdeni, hogy Sulyok elnök úr még az Alkotmánybíróság és az ő személyének függetlenségét és autonómiáját érintő teljesen jogos szakmai aggályokra sem reagált, és minden politikailag kicsit is kényes kérdést kerül azon ritka alkalmak során, amikor interjú készül vele. Így viszont csak arra tudunk alapozni, amit láttunk: Sulyok Tamás elnöklete alatt az Alkotmánybíróság kiszolgálta a kormánypártokat.
A köztársasági elnöki posztig
Sulyok Tamás korábban nem készült az államfői poszt betöltésére. Legalábbis erről árulkodik, hogy kérelmére 2020-ban Áder János határozatlan időtartamra bíróvá nevezte ki, vagyis saját döntése alapján bármikor otthagyhatta volna a testületet és folytathatta volna karrierjét valamely rendes bíróságon. Ez a lehetőség 2023-ban szűnt meg számára, amikor betöltötte a rendes bírókra irányadó 65 éves általános öregségi nyugdíjkorhatárt. Mivel viszont az Alkotmánybíróság tagjaira ilyen szabály nem vonatkozik, ezért Sulyok gond nélkül megtarthatta addigi mandátumát, ami 2026-ban járt volna le.
De jött az elnöki kegyelmi botrány és Novák Katalin lemondása, a Fidesznek pedig szüksége lett egy új államfőre. Sulyok Tamás választása talán meglepő, de logikus döntés volt. Ő elfogadta a NER játékszabályait, amikor a Fidesz közjogi méltósággá emelte: úgy vezette az Alkotmánybíróságot, hogy az ne gátolja, sőt olykor segítse a kormány politikájának érvényesülését. Mindeközben viszont fenntartotta a politikától független szakember imázsát és nem csinált magából hülyét a nyilvánosság előtt, ami ebben a rendszerben már önmagában teljesítmény.
Sulyok Tamás az Alkotmánybíróság elnökeként sem érezte át azt a felelősséget, ami a fékek és ellensúlyok rendszerének szereplőire nehezedik. Köztársasági elnökként még kevesebb alkalma lesz a NER kontrolljaként működni. De a személyisége alapján úgy látszik, hogy Magyarországnak egy kifejezetten joviális államfője lesz.
A szerző összehasonlító alkotmányjogász (Université libre de Bruxelles)