Az osztrák falu a magyar szomszédait sem engedi át kocsival, 30 kilométert kell most kerülni

Nyugat-Magyarországon nem kapják meg az ágfalviak sem a határátlépésre az engedélyt, hiába fizetnének is ezért a szomszédos schattendorfi önkormányzatnak. Az osztrák határmenti település tavaly betonba süllyesztett oszlopokkal zárta le az Ágfalva és Schattendorf (Somfalva) közötti kishatárátkelőt az autók és teherkocsik elől, megfelelő indokokhoz és megvásárolható matricához kötve annak használatát.

A közeli osztrák munkahely azonban nem elég indok a magyar kérelmezőknél, de az sem, ha két testvér él a szomszédos falvakban és meglátogatnák egymást. Két kilométer helyett harminckettőre nőtt így köztük a távolság. Egy ügyvédi iroda perre vitte a problémát, szerintük ugyanis sérti az uniós alapjogokat az áthaladás önkényes korlátozása. Az ügyben most megszületett az elsőfokú határozat az eisenstadti bíróságon, ami a magyaroknak nem kedvező, de még több jogi lehetőség áll nyitva.

Bár korábban arról volt szó, hogy a Sopron melletti Ágfalva állandó lakosai megkapják a lehetőséget, és használhatják a településük határában működő kishatárátkelőt, mára kiderült: alig néhányan kapták meg az engedélyt arra, hogy 160 euróért, azaz közel 60 ezer forintért megvásárolhassák a szomszédos osztrák önkormányzat azonosító matricáját, amivel autóval is átmehetnek az Ágfalva és Schattendorf közötti kishatárátkelőn. Az ügyintézés is lassan halad. A többség csak januárban szembesült azzal, hogy ezentúl vagy gyalog megy a szomszédba, vagy kerékpárral. Esetleg motorral – egy hölgynek például ezt ajánlották az elutasító határozatban.

Árnyékfalu

Schattendorf szó szerinti fordításban azt jelenti árnyékfalu, de a település történelmi magyar elnevezése Somfalva. Az utóbbi hónapokban mégis árnyékfalunak emlegetik főleg az ingázók, merthogy erőteljes árnyékot vetett a schattendorfi képviselő-testület döntése az életükre.

Nem csak a határátkelőt használók számára talány, mi alapján zárhatta le az osztrák falu a határátkelőt. Az NZP Nagy Legal nemzetközi ügyvédi iroda egy korábbi, a határon készült riportunkat olvasva döntött úgy, hogy keresetet nyújt be az osztrák nemzeti bírósághoz, mert álláspontjuk szerint uniós jogot sért a határátkelőhelyen a díjbeszedés, illetve az áthaladók önkényes kiválasztása.

Barátságból hátra arc

Az osztrák falu tavaly március elsején zárta le a kishatárátkelőt. A helyi képviselők azért döntöttek így, mert a somfalviaknak elegük lett a magyar ingázók autóinak áradatából. Nyáron kiépítették az egyedi azonosítóhoz kötött sorompórendszert, ami július 3-án vizsgázott élesben.

Már az első héten megrongálta valaki a matricákat ellenőrző kamerát, ahogy ismeretlenek korábban a magyar ingázók határon hagyott autóit is. A vasfüggöny lebontása utáni testvéri összeölelkezés csúnya viszállyá alakult a két falu között. Hiába ígérte a felháborodott ágfalvaiaknak a polgármesterük, hogy az állandó lakcímmel rendelkező helyi lakosok egy regisztráció után használhatják az útvonalat, Schattendorf gyakorlatilag beintett. Az ügyintézés is lassú volt: egy tavaly decemberi hír szerint Schattendorf 300 áthaladási engedélyt állított ki, de mivel ezeket egyedileg írják meg, addig csak 25-öt tudtak kiküldeni az érintetteknek.

Varga Zoltánné az Ágfalvával és Somfalvával is határos Lépesfalvára (Loipersbach im Burgenland) utazna rendszeresen, ehhez az osztrák település korábbi polgármestere is adott neki ajánlólevelet. A schattendorfi döntés szerint azonban az ötvenöt éves hölgy csak baráti látogatásokra utazna, ezért nemcsak hogy elutasították a kérelmét, mert „nincs fontos oka az út igénybevételéhez”, de még azt is írták a levélben, hogy menjen egy másik úton – motorral.

„Ez teljesen nonszensz. Nincs is motorom!” – háborodott fel a válaszon Varga Zoltánné. Korábban tíz perc alatt átért ismerőseihez a határ túloldalára, most autóval 75 perc az út. Persze használhatná a közösségi közlekedést is, de a vonat nem áll meg Ágfalván, így előbb be kellene buszoznia Sopronba, és onnan vonattal mehetne tovább.

„Hatalmas macera és időveszteség, meg sem néztem a menetrendet. Amit korábban elintéztem egy óra alatt, arra most egy egész nap kellene. Megfellebbezem a döntést” – határozott az ágfalvai asszony.

Testvéreket is elválaszt az új sorompó

Némethné Domonkos Andreának igazán jó indoka volt az engedélyhez. Hónapokig egészen biztosra vette, hogy meg is kapja majd a 160 eurós matricát. Most kiderült, nagyot tévedett.

„A testvérem él Somfalván. Egykorúak a gyerekeink, gyakran vigyázunk rájuk felváltva, hogy az érzelmi szálak mellett praktikus okokat is mondjak, miért igényeltem az áthajtási engedélyt. Ráadásul a közeli Pöttersdorfban dolgozom, a férjem szintén Ausztriában vállal munkát, de persze ő sem kapott engedélyt. Nem tudom, ki mehet át azon a sorompón, ha mi nem!” – mondja Némethné Domonkos Andrea. A testvére odaát szintén igényelt matricát, de ő még nem kapott választ. Gondolkodik a fellebbezésen, de azért is elkérnek 33 eurót, és ezek után nem bízik igazságosabb elbírálásban.

Természetesen szerettük volna megtudni, milyen indokokat tart elfogadhatónak és méltányolhatónak a schattendorfi önkormányzat, de Thomas Hoffmann polgármesternek címzett levelünkre nem jött válasz. Az érintettek sem ismernek olyan, határozatba foglalt feltételrendszert, ami alapján kiderülne: ki kaphat áthajtási engedélyt Európából Európába, és ki nem.

Kártérítési pert indított az ügyvédi iroda

Mert mégiscsak az a lényeg, hogy a schattendorfi sorompó két európai uniós tagország polgárait választja el egymástól – mégha ez csak a járműveikre vonatkozik is. Így látja ezt Ruzicska Máté, az NZP Nagy Legal nemzetközi ügyvédi iroda jogásza is. A Nürnbergben, Budapesten és Londonban is székelő iroda kártérítési pert indított a schattendorfi önkormányzat ellen, miután nekik is kerülniük kellett a sorompók miatt. November végén az eisenstadti bíróság tárgyalta is a beadványt, hétfőn megkapták az ítéletet.

„A kártérítési keresetet első fokon elutasította az Eisenstadti Tartományi Bíróság. Ha számunkra kedvező döntés született volna, akkor csoportos kártérítési perben tudjuk érvényesíteni az ágfalviakat ért anyagi hátrányokat” – mondta a Telexnek Ruzicska Máté. A tartományi bíróság döntése nem jogerős, úgyhogy még nem veszett el ez a lehetőség sem.

„Az ítélet az önkormányzat álláspontját tükrözi, mely az ügyben eljáró bíró tárgyaláson közölt előzetes jogi álláspontjával szöges ellentétben áll, ráadásul nem a határt lezáró rendeletet vizsgálja elsősorban” – közölte Ruzicska Máté.

Az ügyvédi iroda álláspontja szerint a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 24. cikke világosan fogalmaz: „A tagállamok megszüntetik a belső határokon a közúti határátkelőhelyeken zajló folyamatos forgalom valamennyi akadályát, különösen a nem kizárólag a közúti közlekedésbiztonság miatt elrendelt sebességkorlátozásokat.”

Ruzicska Máté szerint teljesen világos, hogy a határt lezáró, süllyeszthető oszlopok kimerítik az akadály fogalmát, illetve az is, hogy ez a somfalvi intézkedés nem a közlekedés biztonságát, hanem a magyar ingázók távoltartását célozza. „Álláspontunk szerint a bíróság a süllyedőoszlopok emelésének jogszerűtlenségét, megalapozatlanul választja el az építkezés jogszerűségének kérdésétől, hiszen egy jogellenes akadály építése sem lehet jogszerű.”

Az ügyvédek más úton is támadják a szerintük uniós jogszabálynak ellentmondó sorompót: közigazgatási eljárást indítanak a schattendorfi önkormányzatnál. Két hónapja lesz a testületnek arra, hogy megváltoztassa a lezárásról szóló határozatát.

„Ezt persze nem fogja megtenni, de az elutasító határozatuk kell ahhoz, hogy magasabb fórumon megtámadjuk a döntést” – foglalta össze a jogi helyzetet Ruzicska Máté. Így a Burgenland tartományi bíróság hatásköre lesz eldönteni, hogy még magasabb fórumra viszi az ügyet, akár európai vagy alkotmánybírósági szintre, de meg is semmisítheti a schattendorfiak határozatát. „Sejthető, hogy a schattendorfi testület minden lépést meg fog fellebbezni, úgyhogy még időbe telik, míg ide elérünk” – mondta a jogász.

Havi kétszáz euró mínusz minimum

Nem pusztán kényelmetlenséget okoz az autók előtt lezárt határ. Az Ágfalván élő Varga-Olasz Kitti Eisenstadtban dolgozik. Munkahelyére a legrövidebb út Schattendorfon keresztül vezetne, de erre hivatkozva ő sem kapta meg az áthajtás lehetőségét. Férje Mattersburgba (Nagymarton) jár a munkahelyére, neki is kerülnie kell. Ha csak az üzemanyagot számolják, akkor havi 200 euróval kell többet költeniük, de a kerülő miatti plusz kilométerek miatt a kocsijuk is előbb kopik.

Egy autónál napi minimum hatvan kilométer a kerülő, kettőnél ez már százhúsz. Havi szinten több száz kilométerrel kell többet autózniuk a somfalvi határról kizárt ingázóknak.

Az ingázók egymással szövetkezve, vagy egy második autót is a munkába járásra használva próbálják továbbra is a rövidebb és gyorsabb schattendorfi útvonalat használni. A magyar oldalon, a szántóföldek mellett hagyják az egyik kocsit, átsétálnak a modern vasfüggönyként működő oszlopok között, Schattendorfban beülnek egy másik kocsiba, és irány a munkahely. De az osztrák falu már ezt is megelégelte. Decemberben a határ közeli utcákban megtiltotta a szabad parkolást.