Sopron mellett léket kapott az unió – újra van vám és sorompó

Szerda óta lehetett rendkívüli engedélyt kérni a schattendorfi hivatalban ahhoz, hogy július 3-tól járművel is használni lehessen a magyar Ágfalva és az osztrák Somfalva (Schattendorf) közötti határátkelőt. Igencsak csendes a hétfő reggel a somfalvi határon, az oszlopok ugyan a helyükön, de a parkolók mindkét oldalon csurig. Néha felbukkan egy-egy gyalogos vagy kerékpáros, de a kocsik el sem jönnek a sorompóig. Kiderül, két hét a kérelmek elbírálása, itt ma senki sem próbálkozik.

Elméletileg csak Ágfalva és Somfalva, valamint az utóbbival szomszédos Darufalva (Draßburg), Sopronkertes (Baumgarten) és Lépesfalva (Loipersbach) lakói kaphatják meg a különleges engedélyt, és még ők is csak akkor, ha megfelelő indokuk van rá, és fizetnek érte.

A somfalvi önkormányzat képviselő-testülete egyhangúlag döntött korábban arról, hogy 160 euróért (60 ezer forintért) cserébe – ami levásárolható Somfalva vállalkozóinál –, egy autóra ragasztható matrica formájában két évre biztosítja az átkelést azoknak, akik elfogadható indokot tudnak mondani arra, miért a somfalvi határon akarnak belépni Ausztriába.

De azt, hogy mi az elfogadható indok, ők döntik el.

Az igénylőlap szerint arra is lesz lehetőség, hogy 38,90 euróért egyszeri, 145,90 euróért pedig többszörös áthaladást biztosító matricát váltson valaki, ha erre jó oka van.

Az út, ami visszahozta a modern sorompót

Hosszú és göröngyös út vezetett el a határlezárásig – szó szerint és átvitt értelemben is. A két szomszédos falu, Ágfalva és Somfalva évszázadokon át kapcsolatban élt, rokonságokat, földeket is elszakított annak idején a vasfüggöny. A rendszerváltás után boldogan ráztak kezet újra a két világ határán. Sokáig földút kötötte össze a településeket, de egy uniós projekt keretében 700 ezer euróból aszfaltos út épült közöttük 2010-ben. A határ mindkét oldalán örültek.

De csak egy ideig, mert a Sopron környéki ingázók hamar rájöttek, hogy ezen az útvonalon gyorsabb a határátkelés, mint a soproni–klingenbachi határátkelőn. Ahogy nőtt évről évre az ingázók száma, úgy lett az eredetileg kerékpárosoknak szánt út és átkelő egyre forgalmasabb. Emiatt 2015-ben ideiglenes tilalmat vezettek be az ágfalvi határon: hétköznap reggel 5 és 8 óra között, illetve délután 16 és 19 óra között nem lehetett átlépni a határt. De az ingázók és autóik száma egyre nőtt.

Thomas Hoffmann somfalvi polgármester tavaly megígérte a választóinak, hogy újra visszaadja a hajnalok csendjét a határátkelőhöz közeli utcákban. Bár sokan állítják, hogy a kampányban elhangzott szavak elsősorban édesanyjának szóltak: a szülői ház ugyanis épp abban az utcában van, ahol áthajtanak az ingázók.

A polgármester minden ingázót kizáró sorompót akart, ennek érdekében nyílt levélben fordult Ausztria belügyminiszteréhez is, de az elutasította a sorompóra tett javaslatot az uniós jogokra, a határok szabad átjárásának biztosítására hivatkozva. Ennek ellenére januárban még az is felmerült, hogy a somfalviak betontömbökkel teszik lehetetlenné az ingázók áthaladását, de azután sikerült ennél modernebb megoldást találniuk.

Nagyon megugrott a forgalom

Az ingázók persze már az első hírek hallatán is felháborodtak. Sopronban és környékén több tízezren – biztos számot senki sem tud – járnak át naponta osztrák munkahelyükre. Az időnként komolyan vett ellenőrzések vagy egy kisebb baleset is akár úgy meg tudja akasztani a forgalmat Sopronnál, hogy egy órát is araszolhatnak a sorban.

Kiszámíthatatlansága mellett több városrészből és nyilvánvalóan Ágfalváról is kerülő a soproni határ, ezért választották egyre többen a kisebb határátkelőt. Thomas Hoffmann szerint volt nap, hogy négyezer kocsi ment át faluján, de ezt a számot még Somfalván is erős túlzásnak tartják.

Az viszont kétségtelen, hogy egyre nőtt a forgalom, és főleg reggel volt kellemetlen az ágfalviaknak és a somfalviaknak egyaránt. Nem minden közlekedő gondol azokra, akik hajnali négykor még a másik oldalukra fordulva aludnának. Somfalva képviselő-testületének elege lett és lépett: február végén plakátokon hozta az autósok tudomására: „Az úton és az út mellett végzett munkálatok miatt az Agendorferstraße (Ágfalvára vezető út) 2023. március 1-jétől visszavonásig lezárásra kerül”.

Megtehetik

Akkor sokan még abban bíztak, hogy Európa közepén ez nem lehetséges, és az uniós jogok miatt a lezárás csak átmeneti. De jó indokot talált a somfalvi testület, nehéz volt belekötni: a temető melletti, önkormányzati tulajdonú utat és közvetlen környékét gyalogos pihenőzónává alakítják.

Pék Zsuzsanna, Ágfalva polgármestere körlevélben igyekezett megnyugtatni a helyieket. „A kivitelezés után a somfalvi és az ágfalvi állandó lakcímmel rendelkező lakosok regisztrációt követően használhatják az útvonalat.” A kételkedőknek is üzent: „A Schengeni Egyezmény lényege a belső schengeni határok átjárhatósága. Thomas Hoffmann nem a határt zárja le, hanem a települése egy belterületi utcáján korlátozza a gépjármű-forgalmat, melyet képviselő-testületi döntést követően rendelt el.”

Miközben a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium szakértői online egyeztetést folytattak osztrák kollégáikkal, egyre inkább bizonyossá vált, hogy a somfalvi képviselő-testület saját hatáskörében dönthet a sétálóutca kialakításáról, és ezzel a határátkelés ellehetetlenítéséről is. Nincs szüksége engedélyeztetésre.

Az ágfalvi ingázókból alakult harcos csoport petícióval, illetve panasszal fordult az Európai Unió és a két ország illetékes szerveihez. Néhány nap alatt 1065 név és cím gyűlt össze íveken, nem kevés osztrák is. Utóbbiakat a kedvenc (és olcsóbb) fodrászuktól, éttermüktől, fogászuktól és a soproni lehetőségektől fosztja meg az új határsorompó.

De a legtöbb hivatal nem is válaszolt.

És akkor valaki túltolta

Az egyébként is pattanásig feszült helyzetben valaki vagy valakik talán a folyamatokat akarták felgyorsítani, mindenesetre olyat tettek, ami aztán végképp kiverte a biztosítékot a magyaroknál:

megrongálták a somfalvi parkolókban hagyott autókat, leverték a márkajelzéseket, díszrácsokat vagy épp a rendszámokat.

Az ingázók ugyanis gyorsan előálltak egy B verzióval az ágfalvi határ lezárása után. Egy autót Ausztriában használtak, egyet a magyar oldalon, és gyalog mentek át a somfalvi határon. Valaki(k)nek ez sem tetszett, pedig kiépített, nagy parkoló van közvetlenül az átkelőnél.

Antal Zsuzsanna is ezzel a módszerrel élt, hogy Ágfalváról eljusson Gloggnitzba, a munkahelyére. Egy órát autózik minden nap oda és egyet vissza. Ha a soproni határ felé kell kerülnie, még a másfél óra is kevés egy útra. Ezért az öreg Opelt a somfalvi temető parkolójában hagyta, és egy másik kocsival ment haza. Döbbenten látta egy reggel, hogy valaki leszerelte az autójáról a hűtőrácsot, ami nem is lett meg. Először arra gondolt, valakinek éppen ilyen típusú alkatrészre van szüksége, de kiderült, sok magyar rendszámú autót megrongáltak. Törtek a márkajelek, a visszapillantó tükrök, eltűntek a rendszámok. Nem voltak jelentősek a károk, de bosszantók és figyelmeztetők voltak.

A lényegről mintha megfeledkeztek volna

A két ország érdekei az ágfalvi/somfalvi határon nyilvánvalókká váltak, éppen ezért várták az ingázók a megoldást Brüsszeltől. Hiszen nekik – és sok, velük egyetértő nem ingázónak is –, az volt a lényeges kérdés, lezárható-e az unió belső határa az autók előtt, még ha maga az aszfaltcsík önkormányzati tulajdonban is van.

Az Európai Bizottság Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatósága szerint igen. „A schengeni szabályok nem írják elő a meglévő közúti infrastruktúra konkrét módon történő használatát. Ezért, ha a határ menti területeken a helyi hatóságok hatáskörükkel élve úgy döntenek, hogy bizonyos utakat lezárnak az autóforgalom előtt, ez önmagában nem korlátozza a szabad mozgás más eszközökkel (például kerékpárral) történő gyakorlását” – foglalt állást a főigazgatóság.

Ferstl Melinda tősgyökeres ágfalvi. Nem jár át naponta a határon, ha hetente háromszor dolgozni megy Ausztriába, a soproni átkelőt használja. A somfalvi utca lakóinak felháborodását is érti, ő sem szeretné, ha házuk előtt naponta kétszer zajos kocsisor húzna el. Mégis fájdalmas neki, hogy nem tud átugrani a szomszéd faluba vásárolni, tankolni vagy beülni egy cukrászdába. Somfalvára jár orvoshoz, de ami eddig két kilométer volt, az most közel harminc lesz. Ekkorát kell kerülnie, mert valószínűleg ő sem kap matricát. Nincs rokona a faluban, és nem mozgáskorlátozott.

„A 160 eurót ki tudom fizetni, bár elgondolkodtató, mi jogon mondja meg a schattendorfi polgármester, hol költsem el a pénzem” – teszi hozzá a nő. Ő is azon a véleményen van, mint sokak a határ mindkét oldalán: a két falunak, összefogva, az utcáikat elkerülő utat kellett volna építenie, nem pedig sorompót.

A somfalvi vám

Hétfőn reggel még nem kellett működésbe jönnie az oszlopoknak a somfalvi határon, hiszen engedélye, matricája még senkinek sincs – legalábbis a határnak ezen az oldalán.

„A kétoldalas engedélykérő nyomtatvány olyan kérdéseket is feltesz, ami szerintünk jogsértő – mondta az ingázó ágfalviakból alakult civil csoport egyik aktív tagja, Tauber Ferenc. – Meg kell indokolni az átkelést, ha az például rokonlátogatás vagy munkahely, akkor dokumentumokat is csatolni kell. De senki nem tudja, hogy milyen kritériumok alapján és ki dönt. Azt be lehet írni, hogy baráti látogatásra megyek? Vagy feketén takarítani? Mi az elfogadható, és mi nem az?” – tette fel a költői kérdést. Ráadásul a somfalvi oldal dönti el, kinek és mennyiért lesz szabad az átjárás, Ágfalvának nem osztottak lapot.

„Ezt nem lehet elfogadni! Folytatjuk a tiltakozó, segítségkérő levelek írását, egyénileg és csoportosan is. Itt kettős mérce érvényesül, Somfalva vámot szed! Ez ellen muszáj tiltakozni” – mondta indulatosan az Ágfalván élő, korábban évtizedekig ingázó Horváth Gyula.