Nem látott jól az esőtől, ezért nem segített a Hableány utasain, mondja a vádlott kapitány

Hétfőn vallomástétellel folytatódott az ügy a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, amiben Topal F.-et segítségnyújtás elmulasztásának vétségével vádolják a magyar hajózás történetének legnagyobb katasztrófájával összefüggésben. A balesetet okozó Viking Sigyn szállodahajó kapitányát már múlt szeptemberben első fokon öt és fél év fogházbüntetésre ítélték, ebben az ügyben viszont annak a hajónak a kapitánya a vádlott, ami a Viking Sigyn mögött pár száz méterrel haladt a tragikus napon.

Az idős, ukrán állampolgárságú férfi a vádirat szerint 2019 tavaszán látta a Hableány vízben fuldokló utasait, mégis elhaladt mellettük az általa vezetett Viking Idun szállodahajóval. A korábbi hajóskapitány vallomásában azt állította, hogy a katasztrófa napján a heves esőzés és a hajóján aznap nem működő kamerák miatt egyáltalán nem látta, hogy emberek vannak a vízben, és egyébként is rendkívül kockázatos lett volna hirtelen megállnia segíteni a bajbajutottakon.

Áprilisban egészségügyi állapotára hivatkozva nem jelent meg, most pedig interneten keresztül csatlakozott. Ez azonban nem ment teljesen zökkenőmentesen, a reggel 9-re kiírt ülés csak 40 perces technikai szünet után kezdődött el, ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy be tudjon jelentkezni az ukrán vádlott. Amikor sikerült létrehozni a kapcsolatot, az Ukrajnában tartózkodó férfi elmondta, hogy mivel országa jelenleg háborúban áll, sajnos bármelyik pillanatban megvan rá az esély, hogy áramszünet lesz, és elmegy a net.

A hétfői tárgyalás azzal indult, hogy Topal F.-et egészségügyi állapotáról kérdezte a bíró. A vádlott elmondta, hogy folyamatos kórházi kezelés alatt áll, ezen az ülésen is csak orvosi engedéllyel tudott megjelenni. Topal F. ekkor részletesen beszámolt arról, hogy nemcsak májcirrózisban szenved, de a szívével is problémák vannak.

Anyagi helyzetéről is kérdezte a bíróság, amire azt válaszolta, hogy jelenleg rokkantsági járadékából él, ami havonta 2500 hrivnyát (nagyjából 22-23 ezer forintot) jelent. Azt mondta, hogy ebből a gyógyszerei se jönnek ki, azokat egy barátja veszi meg neki.

Láthatóan zaklatottan, már jóval a vallomás ismertetése előtt többször hangsúlyozta a vádlott, hogy ártatlan, mégse hisz neki senki. Elmondta, hogy végtelenül felkavarja ez az ügy, ami már négy éve húzódik. Azért is érinti ilyen érzékenyen ez az egész dolog, mert büntetlen előéletű, illetve körülbelül 20 éves hajózási karrierje alatt egy balesete se volt.

A hétfői ülés nagyobb részét az tette ki, hogy a bíró felolvasta Topal F. vallomását. Az első pár oldalnál még szóról szóra mindent fordított a vádlottnak a jelen lévő tolmács. A vallomás viszont 17 oldalas volt, úgyhogy a hetedik oldal után a felek megegyeztek, hogy inkább csak a magyar verzió legyen felolvasva, a tolmács pedig csak akkor fog szólni, ha a vallomás magyar változatában hibát, pontatlanságot fedez fel.

Vallomásában Topal F. több ponton is igyekezett megcáfolni a vádiratban állítottakat. Abban ugyanis az szerepel, hogy a Viking Idun szállodahajó kapitánya időben tudott a balesetről, sőt, látta is az embereket a vízben, mégse nyújtott nekik segítséget. A vádlott több okot is felhozott arra, hogy ez miért nem történhetett meg.

Topal F. egyrészt elmondta, hogy a tragikus baleset napján nagyon rossz időjárási viszonyok voltak, „szüntelenül szakadt az eső”, így a látótávolság szerinte nem lehetett több 10-15 méternél. A másik probléma az volt, hogy az általa vezetett hajón több kamera se működött megfelelően. A vádlott elmondta, hogy még bőven a baleset előtt jelezte a problémát a feletteseinek, a kamerákat viszont csak 11 nappal később, Belgrádban javították meg.

Bár a baleset napján beszélt az azóta elítélt Jurij C.-vel, a másik Viking szállodahajó kapitányával, kommunikációs akadályok léptek fel: párhuzamosan beszélt a két hajóskapitány, a hajózásban használatos rádiótelefon viszont csak egy irányba működik. A vallomás alapján ezért is történhetett meg az, hogy Topal F. csak később tudta meg, hogy baleset történt.

Topal F. többször is elmondta, hogy az időjárási viszontagságok mellett ő elsősorban az általa vezetett hajón tartózkodó 238 ember testi épségét tartotta szem előtt. Nem volt tudomása arról, hogy emberek vannak a vízben, de ha lett volna, akkor is a saját utasait veszélyeztetve kellett volna manővereznie egy óriási, 135 méter hosszú hajóval, hogy segíteni tudjon a bajbajutottakon.

Az ügyben a következő tárgyalás február 26-án lesz.