„A tárgyalóteremben ugyanazokat a valótlan állításokat közölte ügyvéd úr, mint amiket korábban. Azt hittem, hogy bírni fogom, de én sem vagyok ennyire erős” – mondta a Telexnek Orosz Bernadett, akit négy évvel ezelőtt akkori párja olyan brutálisan összevert, hogy maradandó egészségkárosodást és súlyos egészségromlást szenvedett: „A mai napig nem kapok levegőt rendesen az orromon, az orrsövényem teljesen ferde, a jobb szemem és a hallásom károsodott.”
Az ügyészség életveszélyt okozó testi sértés kísérlete és súlyos testi sértés kísérlete miatt emelt vádat a férfi ellen, az eljárás még most is tart. A múlt heti tárgyaláson a férfit képviselő ügyvéd azzal érvelt, hogy a bántalmazás jogi kategória, de hogy mi volt a bántalmazás következménye, azt csak egy különleges szakértelmű ember tudja megítélni. Ezen a ponton jelezte Orosz Bernadett, hogy szeretné elhagyni a tárgyalótermet. Lapunknak azt mondta: nem akarta magát újra traumatizálni.
Nem példa nélküli, hogy a bántalmazás és párkapcsolati erőszak áldozatai traumát szenvednek el a büntetőeljárásuk alatt. Miközben a jog minden eszközzel az igazság kiderítésén dolgozik, a sértettek gyakran érzik azt, hogy ismét áldozatok lesznek – csak immár nem a bántalmazójuk, hanem a rendszer áldozatai.
A büntetőeljárás alatti traumatizációt a szakirodalom másodlagos viktimizációnak, azaz másodlagos áldozattá válásnak nevezi – mondta Barabás Andrea Tünde, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatója. A szakértő szerint az ismételt áldozattá válás nem része a büntetőeljárásnak, inkább bizonyos esetekben elkerülhetetlen velejárója. Súlyos bűncselekményeknél gyakrabban fordulhat elő, hiszen a büntetőeljárás alatt többször kell az áldozatoknak feleleveníteniük, így újra és újra átélniük a velük történteket. A bántalmazások felidézése, elmondása vagy a találkozás az elkövetővel mind ismételt traumához vezethet.
„Arra vannak kényszerítve az áldozatok, hogy emlékezzenek, pedig a gyógyulás útját egyedül a felejtés jelentené”
– mondta Orosz Bernadett.
Barabás Andrea Tünde szerint azért nehéz és összetett a másodlagos áldozattá válás kérdése, mert a büntetőeljárás szempontjából bármilyen látszólag kis mozzanatnak is jelentős szerepe lehet. A kihallgatáson kívül pedig nincsen más mód arra, hogy megismerjék mind a két fél álláspontját, és tisztázzák, mi történt valójában. „Magyarországon a jogi szabályozás teljes mértékben megfelel a külföldi áldozatvédelmi szabályoknak. A gyakorlatban az áldozatokkal való megfelelő bánásmód, az eljáró hatóságok érzékenyítése kiemelt feladat” – mondta a szakértő.
„Maga nem úgy szakít valakivel, hogy mindenét visszaadja?”
Az újratraumatizálódás már az eljárás legelején, a rendőrségen, a kihallgatások alkalmával elkezdődik – mondta lapunknak Renner Erika. Szerinte a rendőrségen nem ismerik a párkapcsolati erőszak természetét, az ügyészégen pedig áldozathibáztatást tapasztalt. Rennert 2013-ban volt barátja, a Budai Irgalmasrendi Kórház akkori igazgatója támadta meg otthonában. Bene Krisztián maró lúggal öntötte le Renner nemi szervét és annak környékét. Az ügy nyolc és fél év után, 2021-ben zárult le, a bíróság a büntetőperben jogerősen 11 év szabadságvesztésre ítélte, a polgári perben 25 millió forint kártérítés megfizetésére kötelezte Benét.
Renner Erika szerint a rendőrségen a párkapcsolati erőszak áldozatait nem speciális, erre érzékenyített emberek hallgatják ki, és folyamatosan megkérdőjelezik őket. Elmesélte saját példáját: A kihallgatásán elmondta a rendőröknek, hogy szakítás után a volt párja albérletének kulcsa nála maradt. A rendőr megkérdezte tőle: „Maga nem úgy szakít valakivel, hogy mindenét visszaadja?” Szerinte ez a kérdés már önmagában azt jelenti, a rendőrnek fogalma sincs arról, hogyan működik a párkapcsolati erőszak, hiszen az áldozat ilyenkor éppen azt szeretné elkerülni, hogy találkozzon a zaklatójával.
De nem csak emiatt érezte úgy a büntetőeljárás alatt, hogy a rendszer áldozata. Bár a büntetőeljárásban többször is megvizsgálták, a kártérítési perben, hét évvel a támadás után a bíró újabb igazságügyi szakértői vizsgálatot rendelt el.
„A polgári perben négy férfival kellett beszélgetnem a hüvelyemről és a női nemi szervről, annak funkcióiról”
– mondta.
Ezeknek a problémáknak a létét egy hivatalos dokumentum is igazolja. A lapunk birtokába jutott igazságügyi szakvéleményben azt írják, Renner Erikát az évek alatt újra és újra trauma érte – a nyomozás, a hosszú bírósági tárgyalások egyfajta intézményi abúzust jelentettek. A tárgyalásokon főleg férfiak előtt kellett vizeletürítési, menstruációs problémákról, valamint nemi szervének, hüvelyének állapotáról beszélnie. Az igazságügyi szakvéleményben leírtak szerint Renner Erikának szinte mindennap fel kellett elevenítenie a történteket, így nem tudott gyászolni, a jövőre koncentrálni, traumáit feldolgozni. Orosz Bernadett is azt mondta, hogy már a rendőrségen traumát szenvedett el: „Kezdetben a hatóságok úgy viselkedtek velem, mint egy nemkívánatos személlyel.”
Barabás Andrea Tünde szerint számos tényezőtől függ, hogy ki fog traumatizálódni egy büntetőeljárásban. Például számít a bűncselekmény súlya és jellege. A szakértő szerint Orosz Bernadett és Renner Erika esete annyira speciális, olyan érzékeny, hogy különösen traumatizálta az áldozatokat. De van egy szubjektív, személyes része is a traumának: az áldozat lelki alkatától is függ, hogy ki fog az eljárás alatt viktimizálódni. Vannak olyanok, akiknél kevésbé súlyos eset, például egy betörés folyamatos előidézése is okozhat traumát.
Hivatalból nem vizsgálják
A jogszerű eljárás miatt szükséges a minél részletesebb kihallgatás, miközben köztudott, hogy ez traumatizálhatja az áldozatokat. Mit lehet tenni mégis, hogy ez a látszólagos patthelyzet feloldódjon?
Renner Erika és Orosz Bernadett szerint is abszurd, hogy a sértettek tanúként vannak jelen az ilyen eljárásokban, és igazmondási kötelezettségük van, miközben a vádlott hazudhat is. Az is furcsa felállás, hogy már az eljárás elejétől nekik kell bizonyítaniuk az igazukat, és jogi képviseletre van szükségük, mert az ügyészség nem tartja szem előtt, nem képviseli a jogaikat.
A párkapcsolati erőszak és a szexuális erőszakos bűncselekmények egyes esetei úgynevezett magánindítványos eljárások, vagyis az eljárás csak a sértett feljelentésére indulhat el, a hatóságok hivatalból nem indíthatják meg. A lapunknak nyilatkozó áldozatok szerint a jogszabályokon is változtatni kellene, ha hatékonyabban akarják kezelni a párkapcsolati bántalmazásokat.
Barabás Andrea Tünde szerint ennél azért bonyolultabb a helyzet. Ha egy szomszéd hallja a bántalmazást, ő is tehet feljelentést. De ha a feleség ilyen esetben azt mondja, hogy a lépcsőn esett le, a hatóság ezt nem kérdőjelezheti meg. Nem mondhatják, hogy az nem ilyen sérüléseket okoz. „Nem egyszer megtörténik, hogy a feleség megteszi a feljelentést, aztán később visszavonja, mert például megijed a következményektől” – említette még a kriminológus.
Itt érdemes megjegyezni, hogy gyerekeknél más a helyzet. Ha jól működik a jelzőrendszer, és kiderül a bántalmazás, akkor megindul az eljárás. De felnőttek esetében a magánélet védelme elsődleges, és abba ilyen módon nem lehet beavatkozni – mondta a Kriminológiai Intézet vezetője.
Nem egyértelmű tehát, hogy a jogszabályt módosítani kell. Viszont így is van számos dolog, amivel a rendszerszinten okozott trauma enyhíthető.
Érzékenyítés, mediáció
A bántalmazások gyerekkorú áldozatainak van lehetőségük arra, hogy már kimondottan erre érzékenyített szakemberek hallgassák meg őket külön helyiségben. Itt rögzítik a beszélgetést, így később az áldozatoknak nem kell annyiszor elmondaniuk a történetüket. De ezek még kivételes módszerek, amiket a felnőtteknél nem alkalmaznak.
Az is pozitív, hogy Európa számos más országának bíróságaihoz hasonlóan már néhány magyarországi bíróságon se kell az épület kialakítása miatt a folyosón összefutnia az áldozatnak az elkövetővel és annak családjával. „Sajnos a bírósági épületek egy jelentős része nagyon régi. Ott nem tudják ezt megoldani, de vannak ilyen törekvések, és ezt nagyon fontos dolognak tartom” – mondta Barabás.
Bizonyos tagállamokban olyan is van, hogy külön bíróságok tárgyalják a párkapcsolati és szexuális erőszak bűncselekményét. Németországban pedig a sértettnek joga van ahhoz is, hogy a kihallgatásakor egy segítő személy legyen vele.
Persze minden szükséges intézkedés kevés, ha az ügyben eljárók nem kellő empátiával fordulnak az áldozathoz. Barabás Andrea Tünde szerint éppen ezért az érzékenyítés lenne a legfontosabb, mégpedig az egész társadalom érzékenyítése. Nem csak a rendőrökről, bírókról van szó. Például korábban a rendőrség családi konfliktusokba nem szívesen avatkozott be, mert tiszteletben tartották a családi életet. „Az érzékenyítés része az is, hogy a családon belüli erőszakot ne magánügynek kezeljék. Ha megkérdeznénk a közvéleményt, akkor könnyen lehet, hogy egy részük nem az áldozattal értene egyet, sőt akár áldozathibáztató szemléletet képviselne.”
A szakember szerint van egy speciális lehetőség a büntető igazságszolgáltatás kezében, amivel enyhíthetné az áldozatok traumáit. Ez a köznyelvben mediációként emlegetett lehetőség, amit egyre gyakrabban használnak itthon. A módszer lényege, hogy az ügynek el sem kell jutnia a vádemelésig, ha mind a két fél úgy gondolja, párbeszéddel, jóvátétellel el tudják rendezni a konfliktusukat. Ezekben az esetekben a sértett el se jut a másodlagos áldozattá válásig, és még a meglévő sérelmeit is fel tudja oldani azzal, hogy válaszokat kap a kérdéseire, és így nem hibáztatja önmagát, oldja a bűncselekmény miatti feszültségét, traumáját – véli a szakértő.
Persze ez nem minden bűncselekmény esetében működhet. Előfordulhat, hogy az áldozat találkozni se akar az elkövetővel, nemhogy a bocsánatkérését elfogadni. Vagy éppen az elkövető zárkózik el a megbeszéléstől, akár mert nem is ismeri el a bűncselekmény elkövetését. A cikkben tárgyalt bántalmazásos esetekben nem lenne alkalmas ez a módszer a trauma enyhítésére, és a jog sem tenné lehetővé. Kisebb, például vagyon elleni bűncselekményeknél viszont jól működik.
A sajtó felelőssége
Az úgynevezett harmadlagos viktimizációt a média idézi elő. Az újságírók néhány kattintékony címért cserébe hajlamosak súlyos bűncselekmények áldozatait megkeresni, szerepeltetni, családtagjaikkal interjút készíteni. Barabás szerint ez azért veszélyes, mert utána az elkészült anyagokat akár évekkel később is felhasználják, például ha egy hasonló bűncselekmény történik. Így az áldozatok ugyanúgy újra és újra szembesülnek a traumájukkal, mint a bírósági eljárásokban. Ennek elkerülésében óriási a sajtó képviselőinek a felelőssége – véli a Kriminológiai Intézet igazgatója.
Amíg valami nem változik, az áldozatoknak mindenképp számolniuk kell az ismételt traumatizációval a büntetőeljárás megkezdése előtt. „Vastagbélgyulladásom és egyes típusú cukorbetegségem lett – feltehetően az extrém stressz miatt” – mondta Orosz Bernadett, akinek napi szintű megterhelést jelent, hogy ki kell állnia az igazáért, miközben úgy érzi, próbálják elhallgattatni.
A traumafeldolgozás hosszú folyamat – mondta Renner Erika. Addig nem is lehet elkezdeni, amíg folyamatosan a bűncselekménnyel kell foglalkoznia, kihallgatásra és bíróságra kell járnia, újra és újra felelevenítve a rajta elkövetett erőszakot. Sok hasonló helyzetben lévő nővel tartja folyamatosan a kapcsolatot. Azt hallja tőlük, hogy a rendszer továbbra is érzéketlen az áldozatokkal.
