Sárga ivóvíz, lyukas csövek, elégedetlen fogyasztók – több ezer milliárd kellene az ivóvízhálózatok felújítására
2023. október 22. – 19:59
Az állami tulajdonba vétel után bár emeltek a béreken a negyedik legnagyobb hazai ivóvíz-szolgáltatónál, az Alföldvíz Zrt.-nél, ezzel nem oldódott meg minden probléma. A cég helyzete jól mutatja a hazai vízszolgáltatók több évtizedes gondjait. A kisebb-nagyobb javítások helyett teljes hálózati felújításokra volna szükség, ami országszerte 3-7 ezer milliárd forintba kerülne. Pénz nincsen, de ha nem kezdik meg a munkálatokat mielőbb, egyre több lesz a csőtörés. Közben az elöregedett hálózatok ivóvízvesztesége mintegy 30-50 százalékos, és még tovább nőhet.
Az Alföldvíz Zrt. négy megye, Békés, Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, Hajdú-Bihar 131 településén több mint 530 ezer fogyasztót lát el a mintegy 1200 dolgozójával, és a központja Békéscsabán van. Az elődje 1954-ben jött létre, állami vállalat volt, mint a másik 32 hazai vízszolgáltató is. A rendszerváltozást követően a cég szétesett kisebb egységekre, majd részvénytársaság lett az Alföldvíz, és tavalyig jórészt azoknak az önkormányzatoknak a tulajdonában állt, amelyek településein szolgáltatott, Békéscsaba önkormányzata a legnagyobb, majdnem egyharmados arányú tulajdonos volt.
A települési önkormányzatok azonban nem tudták a szolgáltató egyre növekvő veszteségeit pótolni.
A pénzhiány az alacsony bérekben is megmutatkozott, ezért az Alföldvíz Zrt. szakemberei közül sokan felmondtak az elmúlt évek során. A vízszolgáltatók szakemberei egyébként is fogyatkoznak, a munkatársak egyre idősebbek, szakmai képzés pedig évek óta nincs. Az ivóvíz szolgáltatása másik szakma, mint a vízvezeték-szerelés.
Az Alföldvíznél a szakszervezeti tagok aránya mintegy 40 százalékos, összefogtak és többször is tartottak tiltakozó megmozdulásokat Békéscsabán és Budapesten is a cég helyzetének javítása és a fizetések emelése érdekében. Ennek érdekében a szakszervezet levélben fordult Lázár Jánoshoz, továbbá 2013-tól kezdve ötször írtak Orbán Viktornak. Tüntetést is tartottak a Várban a miniszterelnök hivatalánál, legutóbb 2019-ben, amikor a csőd közelébe került a szolgáltató.
A jelenlegi vízdíjak területenként kisebb-nagyobb mértékben eltérnek, hiszen a szolgáltatók költségei sem azonosak. Egy 2017-es elemzés szerint Győrben 173, Budapesten 218, Szegeden 200 forintba került egy köbméter ivóvíz.
Az árakat még 2011-ben határozták meg az akkori költségek alapján, majd 2013-tól az állam befagyasztotta az árakat, és azóta nem volt díjemelés. A kormányzati rezsicsökkentés 2013-ban az akkori árakból is lefaragott még 10 százalékot.
A közműadó a 2013-as bevezetésekor évi 1 milliárd forint terhet jelentett az Alföldvíznek, ugyanekkora bevételt az államnak. Ezt a terhét 2021-ben a felére csökkentették az Alföldvíznek, mert az új szabály szerint már nem a vezeték hossza, hanem a fogyasztók száma alapján kell fizetni – ezzel viszont a nagyvárosok szolgáltatói jártak rosszul.
Mivel a vízdíjak éveken át nem fedezték a költségeket, a kiadások pedig növekedtek, az Alföldvíz tartósan pénzügyi gondokkal küzdött, két évvel ezelőtti adat szerint addig, 10 év alatt 3 milliárdos veszteséget termelt. 2022-ben viszont kapott 600 millió forint állami támogatást.
Az évekig tartó tárgyalásokat és egy törvénymódosítást követően, 2022 februárjában az állam, azaz a Nemzeti Vízművek Zrt. átvette az önkormányzatoktól az Alföldvíz Zrt. tulajdonának 80 százalékát. Ez sok más céggel is így történt 2021-től, a Nemzeti Vízműnek most 18 helyi szolgáltató a tagja.
Miskéri László, aki 1975 óta dolgozott a cégnél, és már nyugdíjasként most is az Alföldvíz Zrt.-nél működő szakszervezet titkára, a Telexnek elmondta, hogy a cég állami tulajdonba vételét követően a dolgozók fizetését előbb az állami társaságok szintjére növelték, majd újabb 10 százalékkal egészítették ki, ami összességében mintegy 30 százalékos béremelést jelentett, így a munkatársak elvándorlása megállt. Azóta viszont a magas infláció sokat levont a korábban megemelt bérek értékéből.
Nagyon sok pénz kellene a vízre
A hazai vízszolgáltatók száma néhány éve még négyszáz felett volt, többségük az önkormányzatok tulajdonában állt. Régebben, amikor lehetett, a települések inkább kivettek a vízszolgáltatás hasznából, majd az utóbbi évek csökkenő értékű bevételei miatt már hiányzott a pénzügyi fedezet a hálózat tervszerű karbantartására. Az önkormányzatok azért adták át az utóbbi két évben ingyen az államnak a tulajdonrészüket, mert nem tudták a szolgáltatók veszteségeit fizetni. Vannak azonban, amelyeket nem adtak át az államnak, mint ahogy a Szegedi Vízmű Zrt.-t sem, amelynek többségi tulajdonosa továbbra is a város önkormányzata, amely sokat költ a szolgáltatás színvonalára.
A Szegedi Vízmű Zrt. az idén ősszel újabb, előre tervezett vezetékcserét jelentett be, 40-50 éves csöveket cserélnek újakra. A belváros viszonylag kis területén, kétszáz méteres távon is magas, 250 millió forintos költséget a város fedezi az önkormányzat Vízügyi Építési Alapjából. A város másik részén félmilliárdba kerülnek a hasonló munkálatok, ott 60 éves csöveket cserélnek ki, azt is az önkormányzat fizeti ki Szeged költségvetéséből, kormányzati vagy EU-támogatás nélkül.
Az Alföldvíz vezetékhálózatának minősége az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan romlott, és a dolgozók véget nem érő, de szinte hiábavaló gyorsjavítási munkálatokkal küzdöttek. Miskéri szerint
„van olyan másfél méteres csőszakasz, amin öt külön javítás volt, csak azután cserélték ki, holott már az első hibánál ki kellett volna dobni, de az olcsó javítás volt a fontosabb.”
Az Alföldvíz szakszervezeti aktivistái azt tervezték, hogy a 2016-os Budapesti Víz Világtalálkozóra, amelynek az akkori köztársasági elnök, Áder János volt fővédnöke, felvisznek Pestre egy teherautónyi tönkrement, rozsdás vízvezetékcsövet, és leborítják a kocsiról a világtalálkozó helyszínén, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a tarthatatlan helyzetre. Miskéri szerint:
„lehet szépen beszélni az egészséges ivóvízről, ami az emberi lét alapvető szükséglete, de a valóság itt a rozsdás cső.”
Az ilyen demonstrációra persze engedélyt kell kérni, és Miskéri László a Telexnek elmondta, hogy az akcióról nyomatékosan lebeszélték őket a hivatalos szervek, mondván, hogy a világtalálkozónak a közelébe se juthatnának a teherautójukkal. A földben rohadó csövek tömege azonban magától nem javul meg.
A Fideszhez köthető Századvég tanulmánya is megállapította, hogy országszerte 3 ezer milliárd forintba kerülne a vízszolgáltatók hálózatainak évek óta esedékes felújítása. Ez 2018-as adat, és van, aki később már 7 ezer milliárdra tette a várható költséget, amit majd az éveken át tartó munkálatokra kellene áldozni. Közben a vízszolgáltatók vesztesége a becslések alapján 30-50 százalékos, az ivóvíz fele-harmada csak úgy elszivárog a földbe a lyukas csöveken át.
A fogyasztók nem látják az állami szolgáltató előnyeit
A Hódpress nevű önkormányzati lap rendszeresen beszámol arról, hogy Hódmezővásárhelyen, ahol az Alföldvíz a szolgáltató, hány utcában nem lesz víz átmenetileg, mert a hálózaton dolgoznak a szakemberek, és szinte minden hétre jut néhány útfelbontással járó javítás, van olyan nap, amikor öt utcában is dolgoznak. A Telex elküldte kérdéseit az Alföldvíz Zrt.-nek arról, hogy tavaly egész évben hány csőtörésük volt, és összesen mennyit költöttek a javításokra, ha válaszolnak, cikkünket frissítjük.
Annak sem örülhetnek a fogyasztók, ha gyanús színű víz folyik a csapból. A „színes” víz is lehet az elöregedett csövek következménye: a vízben keringő üledék évtizedek alatt kicsapódott a vezetékek belső falára, és amikor javítás, karbantartás, tisztítás miatt megváltozik a víz nyomása, akkor a csőben maradt zagy egy részét magával viszi az áramlás. Nemrég két békési városban, Szeghalmon és Füzesgyarmaton változott visszataszítóan sárgára az ivóvíz. A helyzet országszerte hasonló, például október közepén Baján a város egyik főútja alatt volt csőtörés, Balassagyarmaton barna víz folyt a csapokból, és sorolhatnánk.
Mivel a jelenlegi, rezsicsökkentett vízdíjak a szolgáltatók működési költségeit sem fedezik, áremelésre volna szükség, de ezt szinte senki nem meri nyilvánosan kimondani, mert aligha lenne népszerű. Emellett úgy látszik, hogy a kormány a növekvő költségek ellenére is alacsonyan akarja tartani a szolgáltatások fogyasztói árait.
Ezért felújítási forrásnak csak az állami támogatás maradna, amit szintén mindenki fizetne, csak a sárga csekknél kevésbé feltűnő az állami kiadás. A vízhálózatok felújítására szükséges több ezermilliárdot valószínűleg képtelenség gyorsan előrántani az államkasszából. A kormány sajtóérdeklődésre nemrég azt válaszolta:
az ivóvízhálózatok nagyszabású rekonstrukciós programja „a következő években, évtizedekben indulhat”.
Miskéri László ismeretei szerint a jó szándék a szolgáltatóknál és a kormányzatnál is megvan.
Miskéri részt vesz a Víz Koalíció nevű civil szervezet munkájában, amely azt szeretné elérni, hogy minél előbb országszerte meginduljon a vezetékhálózatok felújítása, és a tiszta, egészséges ivóvíz szolgáltatása mindenhol folyamatos legyen. A civilek 2023. október elején találkoztak V. Németh Zsolttal, az Energiaügyi Minisztérium víziközmű-ágazatért felelős államtitkárával. Arról tájékoztatta őket, hogy a minisztériumban tudják, évente több százmilliárd forint kellene a hazai ivóvízágazatnak, de erre a jövő évi költségvetésben 50 milliárdot tervez a kormány, amiből majd a rekonstrukciókat és a működési költségeiket is fedezniük kell a szolgáltatóknak.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
