81 éves korában meghalt Sólyom László volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke, akadémikus, egyetemi tanár – közölte a volt köztársasági elnök titkársága az MTI-vel vasárnap. Sólyom László „óriási erővel, tevékenyen és derűvel viselt hosszú betegség után” hunyt el a közlemény szerint. Sólyom 1989 és 1998 között az Alkotmánybíróság tagja, nyolc évig a testület első elnöke volt. 2005-ben választották köztársasági elnöknek, öt évig látta el a posztot.
1942. január 3-án született Pécsen. Jogi tanulmányait szülővárosában végezte, majd bírósági fogalmazóként kezdett dolgozni, miközben könyvtárosi képesítést is szerzett.
„Azért mentem a jogra [...], mert a szüleim úgy vélték, nem tudok Pécsről elmenni, hiszen ők nem tudnak támogatni [...], és hát a jogászból minden lehet, majd meglátjuk”
– mesélte később egy interjúban.
1966-tól a jénai egyetemen kapott állást, a polgári jogi tanszéken volt tanársegéd, és német polgári jogból is doktorált. Később a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Állam- és Jogtudományi Intézetében és az Országgyűlési Könyvtárban dolgozott tudományos kutatóként. 1983-tól az ELTE jogtudományi karának polgári jogi tanszékén egyetemi tanár, 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, 2002-től az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem egyetemi tanára volt.
Két évig volt a Kölni Egyetem vendégprofesszora, az egyetem 1999-ben díszdoktorrá avatta. Sólyom a polgári jog történetét, összehasonlító polgári jogot és alkotmányjogot kutatott. 1981-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának lett tagja. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává.
A rendszerváltás előtt részt vett a Duna-mozgalomban, a Duna Kör alapító tagjaként ott volt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni megmozdulásokon. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja lett, aktív szerepet vállalt az Ellenzéki Kerekasztal munkájában.
Amikor 1989-ben az újonnan létrejött Alkotmánybíróság tagjává választották, minden politikai és társadalmi tisztségéről lemondott, és az MDF-ből is kilépett. Az Alkotmánybíróságnak először elnökhelyettese, majd 1990 és 1998 között a testület első elnöke volt. A vezetése alatt a testület több fontos kérdésben is jelentős határozatot hozott: ilyen volt például a halálbüntetés eltörléséről, az igazságtételi törvényről, a köztársasági elnök jogállásáról, a népszavazás alkotmányos tartalmáról, a terhességmegszakításra vonatkozó jogszabályokról vagy a kárpótlási törvényről szóló döntés.
Az Országgyűlés 2005. június 7-én köztársasági elnöknek választotta. Jelölését a Védegylet javasolta, majd a Fidesz és az MDF is támogatta. Az MSZP Mádl Ferenc után Szili Katalint akarta elnöknek, míg a koalíciós partnere, SZDSZ nem kívánt részt venni a szavazáson. Orbán Viktor a választás előtt telefonon kereste meg Sólyom Lászlót, és áthívta a Cinege utcai házába.
„Az udvaron, a diófa alatt közölte velem, éjjel úgy döntött a Fidesz elnöksége, hogy hivatalosan is engem jelölnek”
– mesélte 2018-ban Sólyom.
A megválasztása sem a szokásos módon történt. Orbán váratlanul frakcióülést hívott össze az államfőválasztás alatt, és különösebb indoklás nélkül arra kérte pártját, hogy ne vegyék fel a szavazólapokat. Az első fordulóban így Szili Katalinra 183 szavazat érkezett, Sólyom Lászlóra pedig mindössze 13. Utólag a Fidesz azzal indokolta az utolsó pillanatos távolmaradást, hogy „le akarták leplezni” azokat az MDF-es képviselőket, akik Szilire szavaznak.
Orbán lépését utólag sokan Sólyom László megalázásának tartották, többen azonban okos taktikai húzásnak minősítették, mert elérték, hogy az MSZP „elbízza” magát, és ne léptesse vissza már az első forduló után Szili Katalint. A második fordulóban már a Fidesz is szavazott, így megvolt a többsége Sólyomnak, végül a harmadik fordulóban 185 szavazattal megválasztották köztársasági elnöknek, amikor már a kétharmad helyett az egyszerű többség is elegendő volt.
Köztársasági elnöki beiktatási ünnepségét augusztus 5-én tartották a Sándor-palota Tükörtermében. Sólyom a ciklusa elején kijelentette, hogy visszafogott elnök szeretne lenni, és nem hajlandó szakmai kérdéseket politikai kérdésként felfogni, emiatt nem kíván konzultálni a pártokkal például a választások időpontjáról, illetve az általa jelölendő személyekről sem.
Köztársasági elnöki tisztsége alatt több törvényt küldött az Alkotmánybíróságnak előzetes normakontrollra, illetve küldött vissza megfontolásra az Országgyűlésnek, így többek között az állami vagyonról szóló törvényt és az új polgári törvénykönyvet is.
Emlékezetes momentuma volt az elnöki ciklusának, amikor az 1956-os szerepére hivatkozva visszautasította Horn Gyula kitüntetését 2007-ben. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatát adományozta volna a volt szocialista miniszterelnöknek. A 2009-es kormányválság alatt pedig többször is arról beszélt Sólyom, hogy szerinte a kérdés legjobb megoldása az előrehozott választás lenne, de azzal is sokakat meglepett, amikor kijelentette, hogy addig nem utazik az Egyesült Államokba, amíg a magyar állampolgároktól az amerikai hatóságok ujjlenyomatot vesznek.
A 2010-es országgyűlési választások után az értelmiségiek egy köre nyílt levélben kérte a leendő parlamenti képviselőket, hogy Sólyom Lászlót válasszák meg újabb ciklusra köztársasági elnöknek. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke azonban Schmitt Pált, az Országgyűlés elnökét javasolta a Fidesznek a köztársasági elnöki posztra. „Ha megkérdeztek volna, azt hiszem, vállaltam volna, de nem kérdeztek meg. Abból pedig, hogy nem kérdeztek meg, sőt hogy már a kampányból gondosan kihagyták az elnök kérdését,
tudhattam, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében nekem nem lesz helyem.
Más kérdés, hogy illett volna ezt idejében megmondani” – mondta Sólyom 2011-ben az Origónak.
Számos elismerése mellett 1999-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével, 2003-ban Nagy Imre-érdemrenddel, 2005-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje a lánccal, 2013-ban Magyar Szabadságért díjjal tüntették ki.
Sólyom László az utóbbi években visszavonult a közélettől, csak ritkán szólalt meg. Az Index cikke szerint 2020 októberében mutatták be a Documenta című háromkötetes gyűjteményét. Ekkor jelentette be, hogy jogászi-közéleti pályáját „végérvényesen lezártnak” tekinti.