Amikor Áder vakondot talált a parlamentben, Schmitt pedig nem lett ellensúly

Egy évvel ezelőtt, március 10-én választották köztársasági elnökké Novák Katalint. Novák megválasztása nem okozott nagy meglepetést. Onnantól, hogy Orbán Viktor bejelentette, hogy a Fidesz–KDNP őt jelöli a posztra, egyértelmű volt: bárkit is jelölnek az ellenzéki pártok, a kétharmados parlamenti többség Novák Katalint fogja megválasztani.

Magyarországnak 1990 óta összesen hat, az Országgyűlés által megválasztott elnöke volt, közülük ötöt a Fidesz jelölt, vagy támogatóként beállt mögé. Előfordult az is, hogy hiába volt baloldali többség a parlamentben, a jobboldal pártok által támogatott jelölt tudott győzni. Nem volt mindig fél nap alatt letudható, egy párt által eldöntött verseny a köztársaságielnök-választás, teljes konszenzus azonban valójában egyszer sem volt a harminc év alatt.

Jött volna Sólyom, de első körben bezavartak a vakondok

Az egyik legkiélezettebb köztársaságielnök-választást 2005-ben tartották Magyarországon. Annak ellenére, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíciónak együtt bőven megvolt a többsége az Országgyűlésben, az MSZP által jelölt Szili Katalin három szavazattal elbukta a választást. A korábbi választási rendszer szerint legfeljebb háromfordulós választást lehetett tartani, az első kettőben a szavazatok kétharmadára volt szükség, a harmadikban már sima többség is elegendő volt.

2005-ben a megosztottság miatt háromfordulósra sikeredett a választás. A pártok hosszú kiválasztási folyamatában rengeteg név felmerült, köztük Göncz Kinga, Bárándy Péter, Németh Miklós és Pozsgay Imre is. A kormánypártok részéről az SZDSZ ragaszkodott ahhoz, hogy pártfüggetlen jelöltet állítsanak, ennek ellenére az MSZP pártjuk tagja, Szili Katalin mellett döntött, így törésvonal keletkezett a kormányzó koalícióban.

A Fidesz ekkor országos szimpátiaszavazást tartott öt felmerült jelöltjéről. Közülük az akkor hivatalban lévő Mádl Ferenc került ki győztesen, azonban ő leszögezte: nem indul újra. Végül a második helyen végző, a művészek, zenészek által is ajánlott Sólyom László mögött sorakoztak fel, aki bár nem a saját jelöltjük volt, a jelöléshez szükséges szavazatokat ők, illetve az MDF képviselői adták le.

A szavazás már elkezdődött, mikor váratlan lépést tett az egyik frakció: Orbán Viktor mindenkit meglepve frakcióülést hívott össze. Orbán akkor különösebb indoklás nélkül arra kérte pártját, hogy ne vegyék fel a szavazólapokat, azaz gyakorlatilag

az utolsó pillanatban kihátráltak a győzelemesélynek tűnő Sólyom László mögül. Így Szili Katalinra 183 szavazat érkezett, Sólyom Lászlóra pedig mindössze 13, 186-an pedig nem szavaztak.

Utólag a Fidesz azzal indokolta az utolsó pillanatos távolmaradást, hogy „le akarták leplezni” azokat a jobboldali képviselőket, akik Szilire szavaznak. A témában sajtótájékoztatót tartó Áder János szerint ha az MDF és az abból kivált független képviselők mindegyike Sólyom Lászlóra szavazott volna, akkor Sólyomnak 16 szavazatot kellett volna kapnia. Áder János arról beszélt, hogy az volt a céljuk, hogy „kiugrasszák a nyulat a bokorból”, viszont nyulak helyett vakondokat találtak.

A Fidesz akkori frakcióvezetője azokat a jobboldali képviselőket nevezte vakondnak, akik az ellenfél jelöltjét közvetlenül vagy érvénytelen szavazattal támogatták.

Orbán lépését egyébként utólag sokan Sólyom László megalázásának tartották, többen azonban okos taktikai húzásnak minősítették, mert elérték, hogy az MSZP „elbízza” magát, és ne léptesse vissza már az első forduló után Szili Katalint. A második fordulóban már a Fidesz is szavazott, így a nem szavazó SZDSZ-es képviselőkkel megvolt a többsége Sólyomnak. A Fidesz képviselői ebben a körben egymás szavazatait ellenőrizték, nehogy valaki átszavazzon. Végül a harmadik fordulóban 185 szavazattal megválasztották Sólyom Lászlót.

Schmitt Pál: Csak semmi ellensúly, legyen inkább egyensúly

„Szeretném kiemelni, hogy én nem ellensúly, hanem a hazai politikai csatározások feszültségének kiegyensúlyozója szeretnék lenni” – mondta megválasztása előtti beszédében Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, sportdiplomata. A plágiumbotrányba belebukott köztársasági elnök megválasztásához már nem volt szükség semmilyen alkudozásra, illetve felmérésre. Schmitt Pált 2010-ben a friss kétharmadával rendelkező Fidesz–KDNP az első körben megválasztotta. A politikus beszédében kiemelte, hogy tisztában van azzal, hogy tevékenységét pártsemlegesen kell végeznie, a Fideszből azonban már csak megválasztása után lépett ki.

Schmitt jelölését azonban még megelőzte némi, a nyilvánosság előtt is ismert vita: Kövér László például ellenezte az olimpiai bajnok jelölését, mivel múltjában homályos és vitatható részek is vannak. Ennek ellenére végül Schmitt Pált jelölték, itt pedig már nem voltak vakondok, és működött a pártfegyelem: a Fidesz–KDNP mind a 263 képviselője leszavazott Schmittre. Igaz, nem is volt túl erős az ellenjelölt, az egyetlen jelölőképes párt, az MSZP Balogh Andrást, volt thaiföldi nagykövetet jelölte a posztra. Baloghot kizárólag a szocialista párt 59 politikusa támogatta, a többi képviselő nem vagy érvénytelenül szavazott.

Schmitt egyébként rövid, bő másfél éves elnökség alatt egyszer sem küldött vissza megfontolásra törvényjavaslatot az Országgyűlésnek, és az Alkotmánybírósághoz sem fordult.

Bár beszédében hangoztatta, tisztában van vele, hogy a kétharmados parlament mellett fontos a felelőssége, száznál is több javaslatot írt alá. Pedig a korszak meghatározó volt törvénykezés szempontjából, 2011-ben fogadták el például az új magyar Alaptörvényt is.

Egyindulós versenyek

A Schmitt Pál lemondása miatt kiírt elnökválasztásra a Fidesz–KDNP a már korábban is felmerült, akkor EP-képviselőként tevékenykedő Áder Jánost jelölte. Ádernek nem volt nehéz dolga, mivel a parlamentben ülő ellenzéki pártok nem állítottak ellenjelöltet és bojkottálták a szavazást. Áder Jánost végül 262 Fidesz–KDNP-s szavazattal megválasztották első elnöki ciklusára, 40 ellenszavazat érkezett a Jobbiktól, 79-en pedig nem is vettek részt a voksoláson.

2017-ben sem alakultak sokkal változatosabban a dolgok: némi találgatás után a Fidesz elnöksége arról döntött, hogy újra Ádert kérik fel a pozícióra, aki el is fogadta a jelölést. A Fidesznek ebben az időszakban éppen nem volt meg a kétharmados többsége, így két fordulót kellett tartani. Áder mindkét körben 131 szavazatot kapott – ami megegyezett a kormánypárti frakció méretével – az ellenzék által jelölt Majtényi László az első körben 44, a másodikban már csak 39 szavazatot kapott.

Majtényi Lászlót, az ellenzéki pártok többségének jelöltjét sem volt egyszerű megtalálni. Mindezt annak ellenére, hogy borítékolható volt: Áder Jánost fogja megválasztani a kormánypárti többség. A MSZP-nek 2017-ben nem volt meg a jelöléshez szükséges 40 képviselője, így LMP-s és független képviselők segítségével tudták jelölni az értelmiségi civilek által ajánlott Majtényi Lászlót, volt adatvédelmi biztost. Majtényi 15 perces elnökjelölti beszédében az épp zajló menekültválság idején az emberséges bánásmód mellett állt ki, továbbá lezárta volna a „történelmi és a modern Magyarország hívei között” zajló viszályt is.

Hasonló volt a választás 2000-ben is, annyi különbséggel, hogy akkoriban a Fidesznek nem volt kétharmada. A háromfordulós választáson Mádl Ferencet választották, ő a Független Kisgazdapárt jelöltje volt. A Fidesz–FKgP-koalíción belüli megegyezés értelmében a kisgazdák jelölhették a köztársasági elnököt. A jogászt és volt minisztert egyébként 1995-ben is jelölték, viszont akkor Göncz Árpád mellett még labdába sem rúghatott. Az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP 1995-ben nem állított jelöltet, így Mádlra csak néhány ellenszavazat érkezett, illetve sokan nem is vettek részt a voksoláson, vagy érvénytelenül szavaztak.

'90-ben megkérdezték az embereket, hogy akarnak-e közvetlen elnökválasztást

A legegyedülállóbbnak talán Göncz Árpád megválasztásai mondhatóak. Gönczöt az 1990-ben megválasztott Országgyűlés szinte összes képviselője támogatta. Egy MDF–SZDSZ-megegyezés alapján a szabad demokraták jelölhettek köztársasági elnököt, akit így egyértelmű többséggel tudtak megválasztani. Öt évvel később már volt kihívója Göncz Árpádnak, Mádl Ferenc azonban ekkor messze lemaradt Göncz mögött. Az országnak ő volt az első köztársasági elnöke, aki két ciklust is kitöltött, a másik a Fidesz–KDNP által az elnöki székbe ültetett Áder János volt.

1990-ben egyébként volt arra irányuló szándék, hogy a köztársasági elnökről ne a képviselők, hanem közvetlenül a választók dönthessenek. Azonban az erről szóló népszavazás akkoriban érdektelenségbe fulladt, 7,8 millió emberből mindössze valamivel több mint 1 millióan szavaztak. 1990-ben egy független képviselő kezdeményezte a szavazást, de az utóbbi években több ellenzéki párt is felvettette a közvetlen köztársaságielnök-választás lehetőségét. Ez így működik több szomszédos országban is, köztük például Ausztriában, Szlovákiában és Szlovéniában.

Magától értetődő azonban, hogy a közvetlen elnökválasztás a kétharmados, gyakorlatilag saját elnök megválasztására képes kormánypártnak nem érdeke. Így egyelőre biztosan maradnak a politikusok által megválasztott politikusok, akik jobb esetben néha élnek alkotmányos jogukkal, és legalább felülvizsgáltatják az Országgyűlés által elfogadott törvényeket.