Ezek itt a fasiszták? Nem, ezek az antifasiszták!

„Ezek itt a fasiszták?” – kérdezte a soproni a vasútállomás lépcsőjén ülő csoport felé intve egy soproni. „Nem, ők az antifasiszták” – kapta a választ. A zavart esetleg az okozhatta, hogy a helybéli nem értette az idegen nyelvű feliratokat, megtévesztette az öltözet, a sok maszk. Meg az a rengeteg rendőr, akik körbevették a soproni állomást. Ahová nézett az ember csak egyenruhást látott, rendőrségi járművek egész sora parkolt a téren. És a laikus azt sem tudta, hogy az állomás előtt még hány rendőr van civilben. Sok.

„Jobban szeretjük az antifasiszta jelzőt, mint az antifát” – mondja Vajnai Attila, a demonstrálók vezetője. „A MÁV jóvoltából sok társunk nem ért ide időben, de minden a tervek szerint halad. Csatlakoztak hozzánk osztrák elvtársaink is. Rendőrségi felvezetéssel vonulunk az állomástól a Fő térre, a polgármesteri hivatal előtt beszédek hangzanak el, majd csatlakozunk a Momentum demonstrációjához a Holokauszt emlékműnél. Onnan pedig ahhoz a házhoz megyünk, ahol egy náci élte utolsó éveit” – mondta Vajnai Attila.

Tegyük hozzá:

• a Momentum nem tudott arról, hogy az antifasiszták csatlakoznak hozzájuk,
• a rendőrség hatalmas titokként kezelte, hogy a vasútállomásról hova vonul a menet.

A legnagyobb titok persze továbbra is az, hogy az 1. ​​Gerd Honsik – Európai Kongresszus néven osztrák neonácik által soproni helyszínnel meghirdetett hálózatépítő találkozót hol tartják, illetve megtartják-e egyáltalán.

Valószínűbb, hogy nem, ez viszont nem vette el a kedvét az ellentüntetőknek. Pénteken a Párbeszéd demonstrált, szombaton az antifák és a Momentum, utóbbiakhoz békés civilek is csatlakoztak. Majdnem a Betyársereg is, de haladjunk sorjában.

„Szolidarítunk magyar társainkkal és ki akarjuk fejezni, hogy a náciknak semmi keresnivalójuk Sopronban. Nem, mi sem tudjuk, hol találkoznak a fasiszták, abban bízunk, lefújták a kongresszust” – árulja el a demonstráló osztrák csoport vezetője, Daniel Schukovits. Arra kér, azt írjam a neve mellé, hogy ő az Európai Baloldal osztrák képviselője. Tizenöt tüntetőt hozott magával, zászlókat és molinókat is. Felkészültek.

Sopronban nem tudták megtartani kongresszusukat a nácik

Az, hogy volt is mire felkészülni, elég gyorsan kiderült. A menet rendben elindult, elöl, hátul, oldalt rendőri védelemmel. Az egyenruhások parancsnokának gesztusaiból lehetett eleinte leginkább felmérni, hogy valami készül. A vonuló csoportot sokszor megállították, új útvonalra kísérték, miközben a parancsok röpködtek a rádióban. Az antifasiszták szemmel láthatóan támaszkodtak is a rendőrökre, azonnal reagáltak az egyenruhások kéréseire és ez mindvégig így is maradt. Az ok nyilvánvalóvá vált a Fő téren, ahol – korábbi ígéretüknek megfelelően – megjelent a Betyársereg.

Szoros kordonba fogta őket a készenléti rendőrség, s amíg rá nem bírták őket a távozásra – ez azért eltartott egy darabig –, az antifák egy szélső utcában „parkoltak”. A rendőrök meggyőző ereje szavakban fejeződött ki, nem kellett erőszak ahhoz, hogy kitessékeljék a Fő térről a Betyársereg tagjait. Néhányan a Tűztorony aljából még nézték a demonstrálókat, mások viszont a tér túloldaláról „szöktek vissza”. Tisztes távolból, rendőri sorfalak által elválasztva ordított egymásnak pár percig a két csoport, miközben néhány békés turista és kutyáját sétáltató helyi kapkodta a fejét köztük.

Beszédeket is tartottak a városháza előtt a demonstrálók. Vajnai például bejelentette, hogy elérték a céljukat, „Sopronban nem tudták megtartani kongresszusukat a nácik.” „Vagy elbújtak” – korrigálta saját kijelentését. Osztrák kollégája viszont arról beszélt, hogy a náci ideológia ma is él, sőt, egyre terjed, ami ellen mindenkinek tennie kell.

Rossz bújócska

A Fő térről a Paprétre, a Holokauszt emlékműhöz vonult az antifasiszta csoport, továbbra is rendőri biztosítással. A párhuzamos utcákban közeledtek a betyárok is. A tér egyik felén a Momentum békés demonstrálói várakoztak, a másik oldalról viszont érkeztek újra a Betyársereg tagjai is. A nyomdafestéket nem tűrő rigmusok közepette a rendőrök igazoltatták, majd a tér elhagyására bírták őket újra.

Így aztán az antifasiszták, a Momentum és néhány civil csatlakozó végül megtarthatták békés tüntetésüket, aminek legfőbb üzenete volt a tiltakozás, a kiállás a nácizmus ellen. Lőcsei Lajos momentumos parlamenti képviselő szerint vissza kell térnünk az európai útra, amit sajnos felvert a gaz. Bedő Dávid parlamenti, Supka-Kovácsné Holzhofer Tünde helyi képviselő pedig a kirekesztés ellen szóltak. Azt azért egyikőjük sem gondolta néhány órával korábban, hogy beszédüket az európai szélsőbaloldal képviselői is hallgatják majd.

A német holokauszttagadó, Horst Mahler élt abban a soproni, Lehár Ferenc utcai házban, ahová még elvonultak az antifasiszták újabb beszédeket meghallgatni. Egy hibát elkövettek, pedig tényleg mindenre gondoltak: nem egyeztettek a szomszédokkal. Így történhetett, hogy az a hölgy vitte el a show-t, aki épp a szónok háta mögött nyitotta ki az ajtót és szólt ki erélyesen: abba lehet ám hagyni rögtön, és el lehet ballagni innen...!

Azonnal azért nem indultak, de lassan már mindenki elfáradt ezen a tüntetésen, így az egész menet – antifák, csatlakozó helyiek, újságírók, fotósok és rendőrök – visszatértek a kiindulási ponthoz, a vasútállomáshoz. Még néhány csoportfotó készült a zászlókkal, aztán ki-ki az autójához vagy a vonatához sietett. A rendőrök megvárták, míg az utolsónak is búcsút inthettek.