Piknikkel tiltakoztak az autós határzár ellen az osztrák-magyar határon, de elmaradt a nyitás

Poller Piknik néven szerveztek ágfalvi civilek zenés-táncos, szendviccsel és sörrel is csábító programot a magyar Ágfalva és az osztrák Somfalva (Schattendorf) közötti mezőn vasárnap délután. Bár látszólag jókedvű együttlétről volt szó, a szervezők tiltakozó és figyelemfelkeltő demonstrációnak szánták a rendezvényt. A poller ez esetben azt a sorompófunkciót betöltő oszlopot jelenti, amiből négy március óta fizikai akadályt képez a két település közötti határátkelőn.

Göröngyös út, ha végigmegyek rajtad én...

Hosszú és a jószomszédi viszonyt elmérgesítő út vezetett el a határ lezárásáig és a Poller Piknikig – szó szerint és átvitt értelemben is. Ahogy arról korábban a Telex is írt, Sopron mellett léket kapott az unió – újra van vám és sorompó.
Ágfalvát és Somfalvát évtizedeken át elválasztotta a vasfüggöny, holott két kilométer köztük a távolság. Egy uniós projekt 2010-ben 700 ezer eurót adott aszfaltos út építésére, aminek akkor még a határ mindkét oldalán örültek. De az elmúlt években hihetetlenül megnőtt az ingázók száma, és nem mindenkinek volt a soproni-klingenbachi határátkelő a legrövidebb út a munkahelye felé. Az ágfalvi határon is egyre több lett az autós, még azután is sokan jártak erre, hogy 2015-ben ideiglenes tilalmat, időbeli korlátot vezettek be.

Thomas Hoffmann, Somfalva polgármestere talán éppen azzal nyerte meg tavaly a helyhatósági választást, hogy megígérte a választóinak: újra visszaadja a határátkelőhöz közeli utcákban a békés nyugalmat. A somfalvi testület településük nyugalmának és biztonságának megőrzése érdekében meg is szavazta a pollerek telepítését.

Csak azokat engedik át, akiknek kérelmét kedvezően bírálja el az osztrák falu vezetése, és kifizetik a két évre szóló 160 eurós (durván 60 ezer forintos) matricát.

Ez az összeg levásárolható ugyan a somfalvi üzletekben, csakhogy nem kaphatja meg bárki. A vasárnapi pikniken kiderült,

magyar állampolgár még egyetlen egy sem kapott ilyen engedélyt, pedig sokan szívesen kifizetnék az árát.

„Harmincnégy éve a magyarok lebontották a vasfüggönyt, Somfalvánál viszont pollereket telepítettek. Azért vagyunk itt, hogy ez ne maradjon így” – üdvözölte a piknik résztvevőit vasárnap a szervezők nevében az Ágfalván élő egykori ingázó, Horváth Gyula.

A legények kurjogatnak, szinte reng belé az ablak

Több száz autó kellemetlen zajt okoz egy vidéki utcában, ezt senki nem vonja kétségbe, de a piknik szervezői, az ingázók csoportjai és jogvédők is kétségbe vonják a somfalvi döntés jogszerűségét. Egy ügyvédi iroda keresetet is benyújtott az osztrák nemzeti bíróságnak, mert szerintük uniós jogot sért az osztrák határátkelőknél a rendőrségi ellenőrzés és jogszerűtlenek a pollerek is.

Korábban az ágfalvi civilek is jelezték a problémát számtalan hivatal felé, foglalkozott az egyoldalúan lezárt határral az Európai Bizottság Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatósága is. Politikusok és diplomaták ültek már asztalhoz a két falu közötti helyzet miatt – de a pollerek maradtak. Még azután is, hogy a beüzemelése első hetében valaki – valószínűleg dühében – szétverte a matricák regisztrálására telepített lézeres eszközöket.

A mereven álló pollerek ellenére vasárnap délután mindkét irányból érkeztek a résztvevők a piknikre – gyalog, kerékpárral vagy autóval, amit a határtól kicsit távolabb kialakított parkolókban hagytak. Sőt, az ágfalvi és sopronbánfalvi ősökkel büszkélkedő Söder házaspár Németországból utazott ide, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy jelezzék: nem értenek egyet az unión belüli határzárással.

Velük együtt sem voltak viszont többen a mezőn száz embernél, és ez indokolja a kérdést: hol volt az a több száz ingázó, akinek egyébként zsebbe vágó kérdés, hogy a legrövidebb úton érjen el a munkahelyére? Nem firtatta ezt a piknik szónoki szerepét elvállaló Gaál Andrea sem, elmondta viszont, hogy hány magyar, osztrák és uniós hivatalnak írtak már panaszlevelet, és hogy a zárás óta a határ mindkét oldalán szenvednek vállalkozók a lenullázódott autóforgalom miatt.

„A pollerek megépítésére felhasznált pénzből lehetett volna egy olyan utat kijelölni és létrehozni, ami kikerüli és tehermentesíti a településeket, ugyanakkor biztosítja a zavartalan és folyamatos járműközlekedést” – hangzott el a probléma javaslata az egyébként már jövőre esedékes helyhatósági választásokat is előrevetítő beszédben. A helyzet kialakulásáért tudniillik a jelenlegi vezetés a felelős.

A két falut elkerülő út ötlete sem újkeletű, de valós megoldást jelenthetne. Gaál István, Ágfalva korábbi polgármestere szerint van is egy osztatlan közös tulajdonú határút a két falu között, ami tökéletesen megfelelne elkerülőnek.

„Csak tárgyalni kellene egymással a két önkormányzatnak és a két országnak. Biztos vagyok benne, hogy az aszfaltosítását az unió is támogatná” – vélekedik a volt faluvezető.

Hivatalban lévő polgármestereket persze nem lehetett látni a rendezvényen.

Visszatér egy régi szép emlék

Ágfalvától néhány kilométerre, Sopronpuszta és St. Margarethen között 1989. augusztus 19-én a Páneurópai Pikniken a határ egy szakaszát megnyitották, hogy a programra érkező magyar és osztrák vendégeket fogadhassák a szervezők. Már a megnyitó előtt tömeg várakozott a határ mindkét oldalán, a vendégek, a sajtó és az érdeklődők között keletnémetek is, akik a Balatonnál nyaralva értesültek a különleges lehetőségről. Amikor ők áttörték a kaput Ausztria felé, a szolgálatot teljesítő határőrök az érvényes tűzparancs ellenére sem állták útjukat. Helmut Kohl akkori kancellár később úgy fogalmazott: Sopronpusztánál ütöttek ki egy téglát a berlini falból.

Harmincnégy évvel később újra pikniket kellett rendezni Európa egy belső határán, hogy az szabadon átjárhatóvá váljon megint. A szabadság és az átjárhatóság itt és most értelmezés kérdése, hiszen gyalog vagy kerékpárral át lehet menni, az ingázókat azonban ez nem vigasztalja. Ők a szabad munkavállalást a legrövidebb úton szeretnék gyakorolni autóval is. De a vasárnapi piknik résztvevői sem mind ingázók voltak, a többség inkább olyan ember – osztrák és magyar egyaránt –, aki a határ átjárhatóságát félti. Mert ha annak egy pontját le lehet zárni, le lehet majd többet is.