A kellékes inkább éttermi felszolgáló lett, eddig tíz munkatárs távozott a szegedi színházból

A nyáron azért módosították Szeged idei költségvetését, mert nem sokkal előtte kiderült, hogy a Szegedi Nemzeti Színház a 2023/24-es évadra az államtól sokkal kevesebb támogatást kap, mint amennyit korábban a kormány megígért.

Idén januárban még egy szóbeli egyezség alapján az állami és az önkormányzati támogatás is 1-1 milliárd forint lett volna, az erről szóló egyeztetéseken a minisztériumot az akkori helyettes államtitkár, Pataki András képviselte. Januárban kellett volna, de március közepéig nem kötötte meg a kormány a szegedi önkormányzattal a megállapodást. Aztán Pataki András is lemondott, ebben szerepe lehetett annak is, hogy a színházi támogatások országos keretét a kormány 30 milliárd forintról 6 milliárdra vágta vissza. Ennek a szegedi független és alternatív színjátszók is nagy vesztesei voltak.

Aztán március közepére kiderült, hogy a szegedi színháznak az államtól az új megállapodás alapján továbbra is 683 millió forint jut, ugyanannyi, mint tavaly vagy az azelőtti években. Emiatt most a város önkormányzata – a saját 1 milliárdos támogatása mellett – kénytelen volt 316 milliós plusztámogatást megszavazni a színháznak. Ebből végül 266 millió lett, mert az intézmény a kényszerű helyzetben vállalta, hogy 50 milliót lefarag a kiadásaiból. A színház főigazgatója, Barnák László a Telexnek azt mondta:

„ennek érdekében mindent megteszünk, de a takarékoskodás nagyon nehéz feladat, mert az elmúlt években minden költségünk növekedett”.

A főigazgató szerint drágábbak lettek a díszletekhez és a kellékekhez való anyagok, többe kerülnek a jelmezek is – ezek fontos tényezők és nagy tételek a darabok színpadra állításánál. Az energia jócskán felemelt ára is növelte a kiadásokat: az elmúlt évad áram- és gázszámláira Szeged önkormányzata a nyáron 45,8 millió forint plusztámogatást adott a színháznak a város energiaválság-keretéből. Pedig előtte minden lehetséges módon takarékoskodtak: lejjebb tekerték és időben is korlátozták a fűtést, az irodákban takarókba bugyolálva ültek, amelyik lámpában két égő volt, abban már csak egy ledes izzó van. A színpadok világításán és a nézőterek komfortján viszont nem lehetett lefaragni, mondta Barnák.

Azt még nem lehet tudni, hogy a színházban a most következő télen, a jövő év elején kell-e majd energiatakarékossági célból szünetet tartani úgy, ahogy 2023 első két hónapjában. Az év elején elmaradt előadások 19 millió forintos kiesést okoztak a színházi bevételben, ami azt jelenti, hogy a téli fűtésen spórolni sem olcsó.

„Érthetetlen, hogy miért nem emelte a kormány az állami támogatást, holott növelni kellett volna, hiszen minden többe kerül, mint egy éve”

– mondta a főigazgató.

Ráadásul szerinte a kormány jövőre is csak annyi támogatást nyújt, mint most, és az összeg az elmúlt három év alatt nem emelkedett. Közben ugyanannyit kell teljesíteniük, mint korábban, azaz sokkal kisebb értékű támogatásból kell ugyanannyi bemutatót és előadást tartani, mint korábban.

A Nagyszínháznak nevezett főépületen kívül a Kisszínházban is folyamatosan tartanak előadásokat – ez is legalább akkora, mint néhány más vidéki város színháza. Az intézmény része a Szegedi Szabadtéri Játékok is, ami nem kap közvetlen állami támogatást. A kiadásaik felét a jegybevételekből fedezik, de a költségek ott is a magasak: a műsor a Dóm téri és az újszegedi színpadon is folyik. Emellett a főként képzőművészeti kiállításokat bemutató Reök-palota is hozzájuk tartozik. A Szegedi Nemzeti Színház éves összkiadása körülbelül 3,5 milliárd forint.

Kevés a bér, egyre kevesebb a munkatárs

A Szegedi Nemzeti Színháznak körülbelül háromszáz állandó dolgozója van, és nekik is többet kellene fizetni, hiszen a bérek is nőnek, amik az inflációval egyre kevesebbet érnek. A kata adózás megszüntetése szintén kiadási többletet jelent, mert a megnövelt közterheket magasabb díjakkal kell – vagyis csak kellene – kiegyenlíteni a vállalkozók esetében, mondta a főigazgató, aki szerint viszont nincs miből felemelni a színházi fizetéseket. Az ágazatban legutóbb két éve volt átfogó béremelés.

„Az előző év elejének adatai szerint a 225 alkalmazottunkból 160 ember volt, akinek a bére nem érte el a bruttó 350 ezer forintot. Akkor 30 milliót kellett a fenntartó által előírt kötelező béremelésre fordítanunk, de ez nem jelentett érezhető emelést” – tette hozzá a főigazgató.

A színházat egymás után hagyják ott a munkatársak, az utóbbi két-három hónap alatt tízen távoztak, köztük az énekkarból hárman.

Olyanok is felmondtak, akik már évtizede ott dolgoztak, és nagyon szerették a munkájukat, de nem élnek meg a keresetükből, mondta Barnák. Úgy tudja, volt, aki a fővárosba, volt, aki az egyetemre ment dolgozni, és olyan is, aki éttermi felszolgálónak állt.

Az igazgató szerint sok más társulatnál is küzdenek azzal, hogy már hiányszakmák vannak a színházakban: nincs elég öltöztető, se szabó a jelmezvarráshoz, nincs fodrász, díszletmunkás, hangosító vagy elég műszaki munkatárs. A színészek még maradnak, és lelkes fiatalok jönnek, de ha nem lesz világosító, akkor nem lesz előadás sem, mondta.

A bevételek növelésére a bérlet- és jegyárakat is fel kellett emelni. Szegeden a Nemzeti Premier bérletek között van, amelyiknek az ára egy évadra már 60 ezer forint feletti, ez pedig tízszázalékos emelés a korábbi árakhoz képest. Ez országos összehasonlításban is magas összeg, igaz, a többi bérlet ára nem éri el a 30 ezer forintot.

Továbbra is játszanak népszerű és telt házas előadásokat szinte minden műfajban, de új musicalt vagy nagy érdeklődésre számot tartó darabot már nem vesznek fel a repertoárra. Ha ugyanis egy újabb zenés darabhoz vendégművészek jönnek, az többletkiadással jár, a nem szimfonikus zenészek fellépését is külön ki kellene fizetni, mert a színháznak nincs saját zenekara.

A kiút még nem látszik tisztán

Az évadnyitó társulati ülésen Binszki József várospolitikai alpolgármester azt mondta, hogy elismerik a színház művészi teljesítményét, és szeretnék a bérek emeléséhez növelni a támogatást, de az önkormányzat pénzügyi lehetőségei korlátozottak. A Telex kérdésére Binszki azt válaszolta, „a kormány tavaszi döntése az állami támogatás csökkentéséről igen nagy érvágást jelentett a város önkormányzatának”.

Ennek ellenére ősszel több fordulóban is tárgyalnak újabb pénzösszegről, és szeptember közepén a színház további támogatásáról készülhet javaslat, de az alpolgármester erről többet még nem mondhatott.

A főigazgató nem tulajdonít az állami támogatás csökkentésének olyan politikai szándékot, ami az ellenzéki vezetésű Szeged városa ellen szólna. Ugyanakkor szerinte az is látható, hogy vannak olyan színházak, amelyek mintha kedvesebbek lennének a kormánynak, és ez gyakran több pénzt jelent.

Az idei elvonás azonban az egész szakmát sújtja, ezért a hazai színházigazgatók a politikai rokonszenvüktől függetlenül egy közös nyilatkozatot adtak ki. Kérték, hogy emeljék meg az állami kulturális kiadásokat, hiszen szerintük az állami támogatást valójában nem a színházak, hanem a nézőik milliói kapják. Ezt Barnák László is aláírta.

Barnák szerint Szegeden a színház és a szabadtéri játékok műsora is gazdasági tényező, sokkal inkább az, mint más városokban. Az előadásokra tízezrek jönnek, akik pár napot Szegeden töltenek, fizetnek a szállásért, étkezésért, szolgáltatásokért, itt vásárolnak az üzletekben, azaz növelik a vállalkozások bevételeit.

„Hiba lenne a színházra úgy tekinteni, mint ami csak viszi a pénzt és elkölti a támogatásokat, hiszen közben más ágazatokban is olyan bevételeket hoz, amit a művészet vonzerején kívül semmi más nem tudna teljesíteni.”

A 160 ezres népességű városban az idén 63 ezer néző látta a szabadtéri előadásait, az adatok szerint háromnegyedük más településről jött, és a kőszínházak nézői közül is egyre többen jönnek máshonnan.