Szegeden már az utcán is szembejön az óriás ázsiai imádkozó sáska
2023. szeptember 3. – 14:14
Néhány éve jelent meg hazánkban egy inváziós ízeltlábú, amely először a dél-alföldi kertekben keltett kisebb feltűnést, majd a régióban egyre több helyen lehetett találkozni vele, de mostanra, ha szerencsénk van, akár még Budapesten is le tudjuk fotózni. Az éghajlatváltozás tette lehetővé az óriás ázsiai imádkozó sáska magyarországi megtelepedését, azt azonban nem tudni, mennyire lesz képes később beépülni a hazai bioszférába. A rovar többnyire lakott területeken petézik, de hogy hasznos vagy éppen ártalmas, azt majd az idő dönti el.
Az utóbbi években telepedett meg hazánkban az eredetileg Délkelet-Ázsiában és a Fekete-tenger keleti partvidékén honos óriás ázsiai imádkozó sáska (Hierodula tenuidentata). A fogólábúak rendjébe tartozó rovart itthon eddig csak a dél-alföldi régióban és Budapesten látták, megjelenése a mindenre kiható globalizáció, az emberi tevékenység eredménye. Számtalan növény és állat terjedt el így a természetben az évek során, például a kaktuszok is, amiknek alföldi megjelenéséről nemrégiben írt a Szegeder és a Telex is.
Az élőlények behurcolásának egyik legnagyobb kockázata, ha az újonnan megjelent idegen faj természetes ellenség hiányában minden kontroll nélkül szaporodhat, és így rövid időn belül részlegesen vagy akár teljesen is kiszoríthatja élőhelyükről az őshonos növényeket, állatokat. Bizonyos fajok képesek a terjeszkedést agresszió nélkül is megoldani és alkalmazkodni új környezetükhöz, de a frissen megjelent idegen változatok körül még sok a megválaszolatlan kérdés.
„Úgy tűnik, hogy az új faj terjedését több tényező is segíti, amik közül a globális kereskedelemnek mindenképpen nagy szerepe lehet. Kertészeti áruk importjával például könnyedén bejuthat több példány, vagy még inkább növények szárára tapasztott petecsomó az országba. Utóbbiakból a nyár elején több tucat lárva is kikelhet, így az esély is nagyobb a helyi megtelepedésre, főleg, hogy valószínűleg nem egyszeri behurcolásról van szó” – mondja Nagy Anna Viola, a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének munkatársa.
Ő és kollégái jegyzik azt a tanulmányt, amelyre korábban a Magyar Természettudományi Múzeum is hivatkozott egy, az óriás imádkozó sáskák magyarországi jelenlétéről szóló cikkében. Nagy azt is elmondta lapunknak, hogy a rovarok esetében a behurcolás általában nem szándékos.
Más, mint a hazai
Mivel a nőstények is röpképesek, a kutatók azt sem zárják ki, hogy az első példányok Szeged környékére akár önerőből, Szerbia irányából is érkezhettek. A budapesti előfordulás a helyszínek alapján már inkább emberi közreműködés következménye, valószínűleg díszfákhoz, cserjékhez rögzített kokonjaik, bábjaik révén kerültek a parkokba, zöldterületekre.
Az eredetileg trópusi-szubtrópusi tájakon őshonos óriás ázsiai imádkozó sáska első igazolt magyarországi példányát 2019-ben, a Szegedtől nagyjából húsz kilométerre nyugatra fekvő Zákányszéken találták.
Ugyanabban az évben több Csongrád megyei településen is találtak lárvát és petetokot,
ami a faj látványosabb megtelepedését mutatta, majd 2020-ban Budapesten, Dél-Budán egy kifejlett nőstény sáska is felbukkant, 2021-ben pedig már több példányt is lehetett látni a fővárosi parkokban. Szegeden már ott tart a helyzet 2023 augusztusában, hogy akár az utcán is szemberepülhet velünk egy példány. Fotóink a belvárosi Nyugi Kert nevű kocsmában készültek, itt a pultosok beszámolói szerint esténként akár négy-öt példánnyal is találkozni a pultban, vonzza ugyanis őket a fény.
Az óriás imádkozó sáska megjelenésében látványosan különbözik a fogólábú fajok közül Magyarországon 2019-ig egyedüliként jelenlévő, hivatalosan már őshonosnak számító ájtatos manótól (Mantis religiosa). Az óriás imádkozó sáska erőteljes testfelépítésű, hossza a 7–9 centimétert, vagy
akár egy golyóstoll nagyságát is elérheti,
elülső szárnyain egy-egy fehér folt látható. Az őshonosból ezzel szemben a kifejlett nőstény általában 6–8 centiméter hosszú és fogólábának csípőjén sötét színű folt van a belső oldalon.
Az új jövevényt egzotikus külleme miatt az emberek szívesen fotózzák, így nemcsak az országban, de a közösségi hálón is könnyen terjed. A fogólábú rovarok rendjébe tartozó állatok egyébként nagyon gyorsan mozgatják végtagjaikat, ennek ellenére életük során nem igazán hagyják el megszokott élőhelyüket, így általában egy adott helyen sűrűn lehet találkozni a rend kétezer különböző fajtájának valamelyikével.
Csak a hőmérséklet jó legyen
Az ökológiai tanszék munkatársa a rovar tartósabb megtelepedése kapcsán kifejtette, hogy „a faj lokális fennmaradásában talán a legfőbb kritikus tényező a téli hőmérséklet. A petecsomók olyan területeken tudnak csak áttelelni, ahol nem éri őket tartós fagy. Ehhez a városi hőszigetek megfelelő mikroklímát nyújtanak, így nem meglepő, hogy a fajhoz köthető összes hazai és legtöbb európai adat lakott településekről, illetve azok közvetlen környezetéből származik.”
Az ivarérett példány ősszel elpusztul, utódai peteként vészelik át a telet, így a klímaváltozás, a Kárpát-medence száraz-kontinentális éghajlatának folyamatos melegedése is hozzájárul ahhoz, hogy az egyébként trópusi körülményekhez szokott élőlények Európában is megmaradjanak.
„A faj a meleget kedveli, úgy képes szaporodni, a Dél-Alföld klímája talán a legkedvezőbb a számára” – jegyezte meg a kutató annak kapcsán, hogy miért pont Szegeden és a környékbeli kisebb településeken jelent meg először az óriás imádkozó sáska. A rovar leginkább azért a kertekben, lakott területen belül fedezhető fel, mert a települések mikroklímája általában melegebb, mint az azt körülvevő lakatlan környezet átlaghőmérséklete.
Jótékony invázió?
Az egyik legfontosabb kérdés az élővilág globalizációjával kapcsolatban, hogy egy új faj mennyire hasznos vagy mennyire káros az őshonos növény- és állatállomány szempontjából. A szakember szerint az óriás imádkozó sáska számottevő hasznosságáról egyelőre nem tudni, ahogy az
európai élőlényközösségekre gyakorolt pontos hatásai sem ismertek.
Viszonylag nagy méretű ragadozó lévén valószínűleg széles spektrumban fogyaszthat több hazai és idegenhonos ízeltlábút, például poloskákat, de ahogy fajtársaira, így rá is jellemző lehet a kannibalizmus.
„Egyelőre úgy tűnik, hogy a Magyarországon is honos imádkozó sáska (Mantis religiosa) és a szóban forgó, idegenhonos Hierodula tenuidentata élőhelye jelentősen eltér egymástól. Míg a hazai imádkozó sáska főként gyepes területeken fordul elő, addig az idegenhonos faj lakott területek cserjéinek és fáinak lombjában él. Ez mindenképp csökkenti közöttük a lehetséges interakciók számát, arra azonban már vannak megfigyelések, hogy az ivarérett, idegenhonos nőstények feromonjai a hazai faj hímjeit is vonzzák, így csökkenthetik azok szaporodási sikerét” – vázolta az ökológus.
Hogy hasznos vagy ártalmas, azt majd az idő és a kutatók döntik el, annyi bizonyos, hogy
az emberre az óriás imádkozó sáska nem jelent veszélyt,
és egyelőre úgy fest, hogy a jövevényfajnak Magyarországon természetes ellensége sincs. Azonban, mivel elsősorban nála kisebb ízeltlábúakkal táplálkozik, egyes kártevő rovarok esetleges megtizedelése miatt akár még örülhetünk is jelenlétének.
Ennek az egzotikus állatnak a feltűnése is az éghajlatváltozás egyik újabb jelének tekinthető. A jövőben még akár újabb, messzi földön honos élőlények megjelenésére is számíthatunk, ahogy az utóbbi évtizedekben is több invazív faj jelent meg az országban, mondhatnánk akár az ezüstkárászt vagy a csinos tarkamókust.
A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.