Még nem a klímaváltozást jelzik a magyarországi kaktuszok, de sok bajt okozhatnak

2022. szeptember 12. – 17:46

Még nem a klímaváltozást jelzik a magyarországi kaktuszok, de sok bajt okozhatnak
Heverő medvetalpkaktusz (Opuntia humifusa) állománya Kunbaracson – Fotó: Kelemen András

Másolás

Vágólapra másolva

A közelmúltban sokan rácsodálkoztak, hogy Magyarországon a természetben is találkozhatunk kaktuszokkal. Bár valóban egy nagyon forró és száraz nyár után vagyunk, ezek az amúgy idegenhonos kaktuszok még nem a klímaváltozást jelzik, de ha tartósan ilyen marad az időjárásunk, gyorsan elterjedhetnek, és káros hatással lehetnek az őshonos élővilágra.

Ahogy sok más növény- vagy állatfajt, az amúgy dísznövényként nálunk is régóta ismert kaktuszokat is behurcolt növénynek tekinthetjük, nem arról van szó tehát, hogy spontán terjedtek volna el dél felől benyomulva. Az elsődleges megtelepedések minden esetben emberi tevékenységre vezethetők vissza, kiültetés vagy zöld hulladék gondatlan kidobása kell hozzájuk. Kelemen András, a Szegedi Tudományegyetem ökológiai tanszékének kutatója szerint három fő mozgatórugója lehet a kaktuszok kiültetésének.

Az emberi butaság miatt terjednek

„Az egyik, hogy egyszerűen szépek a kaktuszok, és vannak, akik lakóhelyük természeti környezetét, vagy az általuk látogatott túraútvonalakat akarják kidekorálni a kaktuszokkal. Emellett sok kaktuszgyűjtő kísérletező kedvű lélek, ami miatt kíváncsiak rá, hogy a különböző kaktuszfajaik hogyan viselkednek a természetben, milyen hatékonyan élnek túl és növekednek. És vannak olyanok is, akik kihasználják, hogy a természetben nagy terek állnak rendelkezésre arra, hogy itt szaporíthassák kaktuszállományukat.”

Ezek mellett spontán kivadulás is előfordulhat. Udvarokból, kerítések mellől leszakadt szártagjaikkal is kijuthatnak közeli gyepekbe a kaktuszok, de akár a botanikus kertek óvatlansága is közrejátszhat a kiszabadulásban. Ha a kaktuszok kikerültek a természetbe, onnan már nehéz megálljt parancsolni nekik, gyorsan és könnyen terjedhetnek, új élőhelyekre is eljuthatnak vegetatív szaporodással (a már említett szártagokkal), de Kelemenék már azt is bizonyították, hogy magról is képesek szaporodni hazánk természetes élőhelyein.

Kelemen András (balra) és kollégái, Hábenczyus Alida Anna és Tölgyesi Csaba inváziós növények felmérése közben a Kiskunságban – Fotó: Kelemen András archívumából
Kelemen András (balra) és kollégái, Hábenczyus Alida Anna és Tölgyesi Csaba inváziós növények felmérése közben a Kiskunságban – Fotó: Kelemen András archívumából

„Több állományban találtuk meg a heverő medvetalpkaktuszok apró, még hengeres szárral rendelkező, sűrűn tövises csíranövényeit. A kaktuszok magjai nagy távolságokra, extrém esetben akár ezer kilométerekre is, képesek terjedni az állatok tápcsatornájában. Mind a legelő haszonállatok, a vadon élő nagy testű növényevők, vaddisznók, kutyafélék, menyétfélék, rágcsálók, madarak, hangyák, sőt még szárazföldi teknősök is terjeszthetik, bár ez utóbbiak hazánkban nem élnek” – mondta a kutató, de megjegyezte, itthon még nem bizonyították a sikeres állati magterjesztést.

Felejtsük el, hogy csak a sivatag növénye

Sokak fejében az él sztereotípiaként, hogy a kaktusz csak sivatagi növény, de ezt a képet jobb ha korrigáljuk. Kelemen András felhívta rá a figyelmet, hogy a nálunk terjedő kaktuszfajok őshazájukban, Észak-Amerikában az északi szélesség 55. fokáig és magashegységekben is megélnek. Alkalmazkodtak a hosszan tartó, akár mínusz 20-25 Celsius-fokokhoz és a változatos csapadékviszonyokhoz.

„Pont ezért nem jelenthetjük ki, hogy a klímaváltozás miatt tudnak túlélni és terjedni a kaktuszok hazánkban, viszont a szárazodó éghajlat segíti azt, hogy kompetíciós (verseny-) előnybe kerüljenek a hazai növényvilág fajaival szemben, amelyek legtöbbjénél jobban tűrik a szárazságot és a magas hőmérsékleteket” – mondta a kutató.

Magyarországon eddig 15 faj alkalmi vagy tartós megtelepedését észlelték. A legextrémebb példa egy pilisi sziklagyep, ahol 13 fajt számoltak össze. Mivel a tartósan vízzel átitatott talajokat nem kedvelik, főleg köves, sziklás és homoktalajokon fordulnak elő, leggyakrabban települések közelében vagy utak, turistautak mellett.

Kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata) Baján – Fotó: Kelemen András
Kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata) Baján – Fotó: Kelemen András

„A legtöbb állomány a Duna–Tisza köze nagyobb városainak (Kecskemét, Kiskunhalas, Szeged) közelében van. Persze előfordulhatnak olyan isten háta mögötti helyeken is, ahova még úttalan utakon sem lehet eljutni. A szakirodalomban eddig rendkívül kevés információ jelent meg a Magyarország természetközeli élőhelyein megtelepedett kaktuszokról, csupán négy előfordulásról számoltak be. Az interneten, illetve a nemzeti parkok adatbázisaiban ennél jóval több, húsz körüli előfordulásról volt információnk. Az idén indult »citizen science« adatgyűjtés (»Kaktuszok a természetben« Facebook-csoport) eredményeképpen azonban nem egészen egy év alatt megháromszorozódott az ismertté vált »kivadult« kaktuszállományok száma, jelenleg több mint 60 természetben való megtelepedésről tudunk. A kaktuszmegtelepedések mintegy fele a Duna–Tisza közén található, de például a Nyírségben, a Börzsönyben, a Pilisben, a Vértesben, a Gerecsében, a Bakonyban, a Mecsekben és a Villányi-hegységben is ismerünk állományokat” – mondta Kelemen András.

Ha megindul a medvetalp, abból csak baj lesz

Itthon három olyan faj van, a heverő medvetalpkaktusz, a coloradói medvetalpkaktusz és a préri medvetalpkaktusz, amelyik veszélyes az élővilágra. Legtöbbször a heverő medvetalpkaktusszal lehet találkozni, amely az állományok háromnegyedét alkotja.

A kivadult és gyorsan terjedő kaktuszok akár több száz négyzetméteres állományokat elfoglalhatnak, és olyan nyílt élőhelyeket kedvelő őshonos és védett növényfajt szoríthatnak ki, mint a báránypirosító, a homoki vértő, a homoki nőszirom vagy a kosborfélék közé tartozó pókbangó, de gyökérrendszerük révén a föld alatt is nagyon versenyképesek.

Más országokban súlyos gazdasági károkat is okoznak az inváziós növénynek számító kaktuszok.

„A Mediterráneum és Afrika egyes részein annyira elszaporodtak a kaktuszok, hogy már a gyepek legeltetését is ellehetetlenítik, sőt a 20. század első felében Ausztráliában hatalmas területeket el is hagytak a gazdák, mert a kaktuszinváziók miatt nem tudták azokat legeltetni. A mediterrán országok sziklagyepjeit sok helyen már úgy elborították a kaktuszok, hogy nemcsak őshonos állat- és növényfajok, de már a birkanyájak, a romantikázni szándékozó párok és a tengert néző emberek is kiszorultak róluk” – mondta az ökológus.

Coloradói medvetalpkaktusz (Opuntia phaeacantha) Csongrádban – Fotó: Kelemen András
Coloradói medvetalpkaktusz (Opuntia phaeacantha) Csongrádban – Fotó: Kelemen András

A kaktuszok kiirtása hosszú távú, nagy türelmet és elszántságot igénylő feladat. Hiába húzgáljuk, vágjuk ki a növényeket, a nagy sarjtelepekben mindig maradnak föld alatti szárdarabok, amelyekről aztán újra kihajtanak. Kisebb állományoknál a vegyszeres, glifozátos kezelés is működik, bár ez egyéb környezeti problémákkal jár, és több helyen a biológiai védekezést is sikeresen alkalmazták. Itthon néhány penészgomba károsítja a kaktuszokat, és ezeket talán majd a védekezésben is fel lehet használni. Kelemen szerint nagy kérdés, hogy ha felfedezi magának az őshonos állatvilág táplálékként a kaktuszokat, akkor azzal a visszaszorulását, vagy a terjedését fogják-e segíteni.

Más növényekkel is szennyezzük az élővilágot

A kaktuszokon kívül más sivatagi növények is kivadultak már, a Kiskunság homokterületein a kerti pálmaliliom vagy jukka invázióját is megfigyelték, de megjelent már olyan trópusi-szubtrópusi faj is, amelyiknek még magyar neve sincs.

„Ez a Paspalum distichum, amelynek a sikerességét a klímaváltozás egyértelműen növeli. Ez a faj szeptemberben kezd virágozni, és csak október végére érlel magot. Ez arra enged következtetni, hogy az éves középhőmérséklet növekedése, és az egyre később beköszöntő fagyok tették lehetővé a faj szaporodását, aminek valószínűsége pár évtizeddel ezelőtt sokkal kisebb lett volna” – mondta Kelemen.

Kerti pálmaliliom Kiskunhalason – Fotó: Kelemen András
Kerti pálmaliliom Kiskunhalason – Fotó: Kelemen András

Ha valaki jártában-keltében kaktuszba botlana a természetben, akkor érdemes jeleznie a helyszínt a már említett Facebook-oldalon vagy Kelemen András címén, mert így a szakemberek még több információt kaphatnak a kaktuszok elterjedéséről, de tanácsot is tudnak adni az eltávolításhoz.

„Az ezzel kapcsolatos kutatásaink csak most kezdődnek, és remélhetőleg minél hamarabb el fognak vezetni oda, hogy útját állhatjuk a kezdődő kaktuszinváziónak, az inváziós növények elleni védekezés során a megelőzés és a terjedés korai stádiumai során tett lépések a leghatékonyabbak, később már sokkal nehezebb bármit is kezdeni ezekkel” – mondta Kelemen András.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!