Fél és reszket Homokszentgyörgy: a somogyi kis faluban az utóbbi hetekben megszaporodtak a lopások, a házaknál meg a kamerák és a mozgásérzékelők. Száz lakos összejött, hogy éjszakánként felváltva járőrözzenek. A település lakói között van olyan, aki szerint a helyiek ezt már kicsit túltolták, és mindenhol veszélyt látnak. A rendőrség hivatalosan két bűncselekményről tud.
„Három hét alatt tíz-húsz betörés volt a faluban. Félünk, jobban figyelünk, már a lámpák is égnek éjszaka” – mondja egy keresztbe tett kézzel álló férfi a háza előtt. Felesége biztos távolságban, a kerítés mögül figyel minket, csak néha szól közbe. Homokszentgyörgy egy kis falu Somogy megyében, Pécstől nyugatra, nagyjából ezren lakják. Főbb utcáját Kossuth Lajosról nevezték el, azon Kádár-kockák és szebb időket is látott, a múlt század elején épült házak váltják egymást. És itt van minden, a polgármesteri hivatal, a posta, a két templom, a bolt, de hiába kilincselünk, mert nincs nyitva, kiált oda legyintve egy épp elhaladó lakos, látva, hogy mi a zárt ajtóval próbálkozunk.
Ha név szerint keresel valakit, bárkit kérdezel, ő rögtön elkezdi mutogatni, hogy itt egyenesen, a végén jobbra, menj még egy kicsit, aztán majd ott lesz egy sárga ház, be lehet csengetni, talán most a lakója is épp otthon van, de ha nem, tíz perc, és hazaér. A falunak van iskolája, óvodája, könyvtára és orvosi rendelője, de egy helyi legendája is, miszerint a templom harangjait a török katonák elől a kútba rejtették. A helybeliek pedig azóta is azt hiszik, hogy a harangok még mindig ott vannak, egy kutatócsoport pár éve be is próbálkozott, de csak néhány korsót talált.
Az élet pedig egészen augusztusig nyugodtan és zavartalanul folyt, most viszont betörések és lopások tartják izgalomban a helyieket, bár arról mindenki mást mond, pontosan mennyi bűncselekmény is történt. Van, aki szerint nem volt tíz-húsz betörés, inkább csak kettő, ő legalábbis csak ennyiről tud, másnak meg fogalma sincs, nem is érdekli, abban viszont mindenki egyetért, hogy mindez az elmúlt két-három hétben kezdődött.
Az elkövetők főleg a melléképületekbe törtek be, fűnyírót, kaszát vittek el, dehogy azt, robogót, meg pénzt, egyszer pedig még egy traktort is megpróbáltak kitolni; a drótokat elvágják, a kutyákat megmérgezik, jönnek a különféle infók.
Annyi biztos, hogy a Somogy megyei rendőrséghez két bejelentés érkezett eddig: a Telexnek azt írták, egyszer egy szobában lévő pénzkazettából loptak el 22 ezer forintot, egy másik esetben meg egy 80 ezret érő robogót egy melléképületből.
„Olyan házakat szeretnek, amiket hátulról, a hostéloktól – mi így hívjuk a kertek alját – könnyen megközelíthetnek. Itt vannak mellékutak, földutak, onnan próbálkoznak. Járják a mezőket, az első napokban még zseblámpával sétálgattak” – meséli nekünk az egyik mellékutcában lakó helyi, aki szintén a kapuja mögött marad, azt nem nyitja ki előttünk.
Félelem és reszketés Homokszentgyörgyön
Tünde udvarában a kerítés letaposva, közvetlenül mellette villanypásztor húzódik. A háromgyerekes anya szerint hozzájuk egy hete próbáltak meg betörni, az volt a szerencséjük, hogy a párja épp kint ült az udvarban, és elkergette a betolakodni vágyót.
„Nem tudjuk, mit akartak elvinni. Ez az autó itt nem működik, bár ők azt nem tudják” – mutat egy láthatóan használaton kívüli kocsira. Azt mondja, a másik, működő autóban eddig nem csak a pénztárcáját, de még a slusszkulcsát is simán benne hagyta, a kaput pedig nem zárta, annyira biztonságosnak érezte Homokszentgyörgyöt, még úgy is, hogy az egyik mellékutcában övé az utolsó ház.
Az élete viszont teljesen felfordult az elmúlt időszakban. A párja a hónap nagy részét külföldön tölti, ott dolgozik, de Tünde nem akart egyedül maradni éjszakánként, ezért a sógornőjét hívta át magukhoz.
Éjjelente viszont szinte semmit sem alszik: vagy az udvarba jár ki körülnézni, vagy a kameraképet lesi
– a biztonsági kamerát most szerezte be, örül is neki, mert jó felvételeket csinál a sötétben, és még a hangokat is felveszi.
Azt mondja, jó, ha hajnali ötre sikerül elaludnia, de akkor meg már kelnek a gyerekek. Ilyenkor jól jön, ha ott a sógornő, hogy legalább napközben ő is tudjon valamennyit aludni.
Nem csak ő fél éjszakánként, a pár házzal odébb élő Lajos is zseblámpával járja körbe az udvart és a kertet, hát mit tud csinálni. Arról is beszél, feltűnt neki, hogy egyszer a határban látott egy fehér kocsit, később ugyanez az autó a faluban is felbukkant. Azt nem tudja, ez jelent-e bármit is, de azért Lajos példája is mutatja, hogy a helyiek az elmúlt hetekben már eljutottak arra a pontra, hogy mindenben és mindenhol gyanúsat látnak.
A háza előtt keresztbe tett kézzel álló férfi szerint a falusiak a közeli Barcs városába járnak át, „már mindenki mozgásérzékelőt vesz a műszaki boltban. A tulajdonosa azzal büszkélkedett, hogy az elmúlt öt évben nem adott el ennyit belőle, mint most az elmúlt hetekben.”
Gyanúsított viszont még nincs – legalábbis a helyiek szerint –, a rendőrség meg erről nem ad infót a nyomozás alatt. Összeesküvés-elméletek azért már vannak. A faluba ugyanis nemrégiben két új család költözött, a lakosok pedig hozzájuk kötik a bűncselekményeket, legalábbis rögtön arról kezdtek el gondolkodni, hogy furcsa az egybeesés. Messzemenő következtetéseket azért nem akarnak levonni, mondják néhányan, de hát errefelé ezt beszélik.
Nem mindenki gondolja azért ezt. Az egyik sarki házban lakó férfi szerint „sok a szóbeszéd, nem fedi minden a valóságot. Szerintem nem az új lakók, ők elvannak a kis világukban, ki se jönnek a házakból. Lehet, hogy benne van a kezük, de valószínűbb, hogy egy vidéki társaság csinálja, akik ismerik itt a helyet. Egyszer láttunk egy autót a mellékúton, kilométert is gyalogolhattak a faluba.”
Ő azt találgatja, hogy mivel július 1-jével megszűnt a vasazás, tehát a fémhulladékok gyűjtése, és azt megkapta a Mol harmincöt évre, ezzel elvettek az emberektől egy pénzkereseti lehetőséget. „Eddig eljöttél a faluba, körbejártad kétszer, összejött egy mázsa vas, adtak érte tízezer forintot. Most ez nincs, és ezeknek az embereknek is meg kell élniük valamiből, gondolom, ők nem fognak gyárba elmenni dolgozni. Lehet, hogy a kettő összefügg.”
Százan jöttek össze járőrözni
Mivel a kis falu ilyet eddig még nem látott – van, aki szerint legalább tizenöt éve lehetett az utolsó lopás náluk –, így most a helyiek összefogtak, hogy véget vessenek a bűncselekményeknek és az állandó rettegésnek.
Nagyjából százan verődtek össze, hogy éjszakánként a faluban járőrözzenek.
Erről a polgármester beszélt pár napja a Somogy Vármegyei Hírportálnak. Mi hiába kerestük a 2010 óta hivatalban lévő Czinke Jánost: amikor az utat szerveztük, a hivatalban azt mondták, szabadságon van, a megadott mobilszámon pedig nem tudtuk elérni. Bár a faluban járva összefutottunk Kiss András alpolgármesterrel, ő sem volt túl bőbeszédű: a rendőrség nyomoz, az elmúlt hetekben „negatív irányba” nem mentek el a dolgok, de egyébként pedig tájékozódjunk a már említett somogyi hírportálos cikkből.
Ebben viszont csak annyi van, hogy polgármester szerint a civil járőrözéssel a „közbiztonság fenntartásában segítenek a rendőröknek”, és amióta ez tart, azóta szerinte csökkent a bűncselekmények száma a faluban, de messzemenő következtetéseket még nem akar levonni.
Így aztán részleteket a helyiektől tudtunk meg. Többen arról beszélnek, az elmúlt hetekben minden éjszaka kint van legalább 25 ember. A faluban szétszóródva leállnak bizonyos pontokon, közben járőröznek is. Egyik megszólalónk odairányít minket egy férfihoz, aki részt vesz ebben az önkéntes járőrködésben, „az utcában neki van a legszebb háza, nem lehet eltéveszteni”.
Leállunk a kocsival a bizonyos ház előtt, mire az egyik ablakon pár centire valaki felhúzza a redőnyt, hogy kikukucskáljon rajta. Nem tetszhetünk neki elsőre, mert előbb visszaengedi redőnyt, hogy aztán pár pillanat múlva megint felhúzza. Lehet, épp azon morfondíroznak a házban, mi vajon milyen szándékkal jöhetünk az idegen autónkkal. Végül hárman is kijönnek az udvarra, ketten közülük valóban járőröznek. Arról beszélnek,
„a rendőrség egy kicsit gyengén adta elő az opcióit. Nem viszik túlzásba, kijárkálnak esténként, mennek egy kört, aztán el is mennek. De hát Barcsról jönnek, egyedül vannak huszonöt kilométerre.”
Bár úgy fél óra múlva mi éppen látunk egy rendőrkocsit járőrözni a faluban, az igaz, hogy már évek óta kevés a rendőr az országban, és főleg a hierarchia legalján lévő járőrök vannak a legkevesebben. A Somogy megyei rendőrség a Telexnek a homokszentgyörgyi helyzetről azt írta, „a Barcsi Rendőrkapitányság a további bűncselekmények megelőzése, valamint a lakosság szubjektív biztonságérzetének növelése érdekében megerősített létszámmal van jelen a településen”.
A falusi civil járőröző szerint mindenesetre „valamit tennie kellett a falunak”, a polgármester pedig összehívott pár embert erre az éjszakai őrzésre. „Eléggé összejött a falu, kialakult egy jó társaság. Beosztás nincs, itt szorgalmasak az emberek nagyon, minden este összejön úgy harminc ember”. Telefonon megbeszélik, ki épp hol áll le, aztán állnak is, meg járőröznek is. Felváltva éjszakáznak, akinek szabadsága vagy szabadnapja van, az többet tud menni, de aki nappal dolgozik, az nem bír minden éjszaka kint lenni. „Felborította ez a falu életét, nem lehet bírni ezt a sok éjszakázást. Pár napig lehet ezt csinálni, de munka mellett hetekig nem.”
Közben meg úgy látják,
„elég nagy feneket kerítettek az emberek ennek, kicsit túlszaladt már az egész. Már mindenki mindent lát, minden este, beképzelnek dolgokat. Olyankor meg rögtön hívják a járőröket. Ha már látnak egy zseblámpafényt, akkor szerintük ott már jár valaki, hívnak. Pedig lehet, hogy épp mi vagyunk azok, hiszen gyalog is járunk. Kicsit túltolták ezt a dolgot.”
Az ügynek annyi pozitív hozadéka van, hogy a faluban ezután megalakítják a polgárőrséget. Amíg pedig az el nem intéződik, addig maradnak az önkéntes járőrözések.
A helyiek szerint most csend van a faluban, Tünde házán kívül az utóbbi héten nem próbálkoztak másnál. Mozgolódásokat, idegen kocsikat látnak, de ezekre már ki is vannak hegyezve. Azt mondják, most már inkább a szomszéd falvakból jönnek hozzájuk a hírek kutyamérgezésekről és a kezdődő lopásokról.
