Ősmagyar szakrális hely lett az egykori szemétlerakóból

A szegedi Vértónál 1983 nyarán, a lakótelep elkészülte után két évvel fejezték be a munkagépek azt a szánkódombot, amelynek tetején most a nemzeti emlékhely látható. A már előtte lecsapolt és kiszáradt Vértó medrének a kimélyítése során tolták halomba a földet a dombhoz az egyik tervező, Firbás Zoltán visszaemlékezése szerint. Apró Juhász János, aki a terület rendezésének másik tervezője volt, úgy emlékszik, hogy korábban szeméttelep és dögtemető volt ott. A tavat azért mélyítették ki, hogy alkalmas legyen a nagyobb esők során záporeső-vízgyűjtőnek, és a lakótelepi gyerekeknek csinálták meg a szánkódombot a korábban sík terepen.

A nyolcvanas években a Vértó környéki panelházakban élők közül sokan részt vettek abban a társadalmi munkában – ez volt az önkéntesség korabeli elnevezése – amelynek során parkosították a dombot és a Vértó környékét. A munka szervezője és az egyik ház közös képviselője volt Apró Juhász János, akkoriban vízépítő technikus és műszaki ellenőr, ő fiatal házasként egy tízemeletes panelban lakott a Vértó mellett a családjával.

Tizenöt évvel ezelőtt, egy életfa felállításával kezdték meg a szánkódombon a Magyar Nemzeti Történelmi Emlékhely kialakítását. A dombot ma már Szögedi Högynek, illetve Szegedi Kurgánnak is nevezik. A kurgán halomsírt, a sztyeppei lovas népekre jellemző temetkezési helyet jelent. 2008 óta szinte évente-kétévente újabb szobrokkal és más alkotásokkal bővítették az emlékművek sorát. Mindezt Apró Juhász János hozta létre a segítőivel, a hozzá hasonlóan gondolkodó emberekkel – akik nem csak Szegeden, és nem is mindannyian Magyarországon élnek.

Rongálók és adományozók

Az emlékhelyet önkéntesek adományaiból valósították meg, mint Apró Juhász az általa alapított civil szervezet, a Független Városi Szövetség Magyar Egyesület weboldalán írja, mindent állami támogatás nélkül hoztak létre. Apró Juhász János, aki egyesülete örökös elnökének és őrzőnek is nevezi magát, Szegeden közismert ember. Nyolc éven át önkormányzati képviselő volt: a választásokon előbb az egykori Magyar Igazság és Élet Pártja, a sokáig egyetlen hazai jobboldali radikális párt színeiben indult, azután a civil szervezete révén jutott be a testületbe, továbbá sokféle közösségi és kulturális tevékenységekben is részt vett, gazdasági tervezetei is voltak Szeged fejlesztésére.

Az elmúlt években többször is előfordult, hogy ismeretlen tettesek vandál módon összetörték vagy ledöntötték a faszobrokat, letépték a zászlókat, nagy károkat okoztak a területen, amely nincsen bekerítve, és nem őrzik folyamatosan. A rendőrségen tett feljelentések száma majdnem húsz körül volt, és a szervezők az ilyen pusztítást követően mindig kijavították vagy később újakra cserélték a tönkretett darabokat. A legutóbb 2023 tavaszán állítottak fel új szobrokat, és úgy látszik, azóta, a nyár elejéig nem rongáltak meg semmit.

A helyet Székely-Magyar Emlékhelynek is nevezik, mert a domb oldalán nyolc székelykapu sorakozik. Az elmúlt években többször is tartottak a dombon ünnepségeket, találkozókat, amelyekre más városokból, illetve külföldről is érkeztek vendégek. Ilyenkor szóltak a sámándobok, az énekek, a versek, célba lőttek a honfoglaláskori viseletű íjászok, és hasonló műsorszámokat adtak elő, mint a nemzeti érzelmű közösségek rendezvényein bárhol az országban.

Az ünnepségek ahhoz a hitvilághoz kapcsolódnak, amelynek fontos elemeit a szobrok jelenítik meg. (Az idézeteket az eredeti helyesírás szerint közöljük.)

„Anyahita Nagyboldogasszony, két fiával-melyeket a párducok szimbolizálnak- Hunorral és Magorral, valamint Deédes Aranyasszony a hírtvivő sólyommal.”

E nézetek szerint az ősmagyarok a hunok leszármazottai, és őseink már a kereszténység elterjedése előtt is keresztények voltak.

„A hun és a magyar nemzet sohasem volt pogány! Mindig egyistenhívő volt, az ősköröszténységet vallotta (a NAPKÖRÖSZTÉNYSÉGET, a manicheus vallást gyakorolta). A magyar nemzet sohasem volt kalandozó, rabló horda, mint ahogy azt a mai hazug állítás próbálja elhitetni. ATTILA királyunk Jézus hitű volt, négy nyelven beszélt, saját könyvtára volt (....)”

Ezeknek a nézeteknek fontos része az erős nemzeti érzés, az ősök tisztelete, a hazaszeretet, és a magyarság megmaradásáért érzett aggodalom.

Sámán hátán sámán, és a kutatók

A rendszerváltozást követően több, a szegedi ősmagyar-hitű társasághoz hasonló, újpogány mozgalom alakult Magyarországon – válaszolta a Telex kérdésére Szilárdi Réka szociálpszichológus, valláskutató. A nyugati országokban már korábban, az 1960-as évektől létrejöttek az újpogány avagy őshitű közösségek, amelyek a kereszténység előtti vallásokat próbálták újra létrehozni. Kelet-Európában az ilyen nézetek nyilvános terjedése, és az újfajta vallási csoportok megalakulása csak a kommunista rendszerek bukása után indulhatott meg.

Jellegzetes különbség a nyugati újpogány mozgalmakhoz képest, hogy a kelet-európai, így a magyar csoportok esetében is sokkal nagyobb hangsúly esik a nemzeti és etnikai identitás kérdésére, az ősmagyar vallás és a nemzet összekapcsolódva erősíti egymást.

Az új vallási-társadalmi jelenségekről 2013-ban konferenciát rendeztek Szegeden, az MTA-SZTE Vallási Kulturakutató Csoport – SZTE BTK Vallástudományi Tanszék közös szervezésében, majd az előadások alapján gyűjteményes kötetet adtak ki

„Sámán sámán hátán. A kortárs pogányság multidiszciplináris elemzése” – címmel.

Ebben olvasható: „széles körben elterjedt legendák keringenek többek között a pilisi szívcsakráról, a nyirkai jóslatról vagy épp rovásírásos helységnévtáblák árasztják el a településeket. A helyzetet bonyolítva a jelenséghalmaz vallási vetülettel is rendelkezik: egyesületekkel, táltosokkal, gyógyítókkal, szakrális terekkel, -rituálékkal és szimbólumokkal, eredetmítoszokkal.

A zűrzavar a külső szemlélők fejében csak fokozódik, amikor egy-egy ilyen rítuson a sámándobok mellett kettőskereszt, a szent korona másolata, netán Babba Mária ábrázolás tűnik fel.”

(Babba Mária: a Boldogságos Szűz, a „Szép Szűz Mária” neve Székelyföldön.)

Közösségbe kovácsol a vallás és a magyar nemzeti önazonosság

A társadalomlélektani kutatások szerint a két legerősebb kötődést kialakító közösségi tényező a vallási és a nemzeti azonosság. Magyarországon a nemzeti érzelmekhez a félelem is kapcsolódik, mert az őseink évszázadokon át küzdöttek több-kevesebb sikerrel azért, hogy a különféle birodalmak, a német, a török, az osztrák, és a szovjet-orosz nagyhatalom ne legyen képes teljesen magába olvasztani az országot.

„A magyar társadalom egyik alapvető jellemzője az állandó fenyegetettség érzete.”

A nemzeti közösséget újraalkotó, az ősi magyar hitet újraélesztő közösségeknek egyik sajátossága, hogy a hagyományőrzéssel együtt „féltik a magyarságot” az ellenünk támadó külföldi hatalmaktól, még akkor is, ha azok láthatóan nem támadnak, mert szerintük valójában mégis, vagy ha épp nem, akkor majd fognak.

Mindebben alig számít az, hogy felélesztett hagyományok valódiak avagy csak véltek. Gyakran olyan részletességgel mesélnek el egy-két ezer évvel ezelőtt az ősmagyarokkal megesett történeteket, mintha csak tegnap lettek volna. A részletes írott források hiánya miatt azonban ma valójában alig ismert a régi magyar világnézet, inkább csak közvetett tárgyi emlékek utalnak rá. A keresztény uralom évszázadai alatt a sámánok és a híveik boszorkánynak, pogánynak vagy eretneknek minősültek, a szocializmus évtizedeiben sem volt szabad az ősi vallások gyakorlása, így nem maradhatott fenn valódi, élő hagyomány.

Az ősi hitet innen-onnan összegyűjtött töredékek alapján próbálják újra megtanulni, akiknek ez fontos. Bár Kelet-Európában sokfelé vannak hasonló mozgalmak, Szilárdi Réka úgy látja:

magyar sajátosság, hogy a hazai újpogányságnak kialakult egy olyan ága, amelyik a kereszténységet is ősmagyar eredetűnek gondolja.

Ehhez kapcsolódik az utóbbi években terjedő vélekedés, amely szerint Jézus Krisztus is magyar volt, sőt, a Biblia is tele van magyarok neveivel. Ám olyan hazai újpogány csoport is létezik, amely keresztényellenes, mert ők az ősi sámánhit felszámolását a kereszténység számlájára írják. Továbbá vannak, akik úgy vélik, hogy ők az ősi/igazi keresztények, miközben sámánhitűek és keresztényellenesek is egyszerre, utóbbin a nyugati, „romlott kereszténységet” értve.

Úgy látszik, a magyar keresztény egyházak az utóbbi években nem tiltakoznak hangosan és erőteljesen a bibliai tanításokkal nem azonos, Jézust magyarnak tartó és a hasonló vélekedésekkel szemben. Az ugyan előfordult, hogy az egyik felekezet belső körlevélben szólította fel papjait az elhatárolódásra, mégis vannak magas rangú egyházi tisztségviselők, akik részt vesznek olyan nemzeti érzelmű rendezvényeken, amelyek az ősi magyar sámánhithez is kapcsolódnak. Így valószínű, hogy nem kell az egyházi kitagadástól tartania annak, aki úgy véli, táltos-hitűként igaz keresztény is lehet.

Megvédték a dombot

Szegeden 2017-ben a város önkormányzata több száz millió forintos, teljes területrendezési tervet jelentett be, amit a vértói dombon és a környékén akartak megvalósítani. Ezzel az emlékhely fennmaradása kérdésessé vált, hiszen néhány évvel korábban a műtárgyak és a székely kapuk kezelési és tulajdonjoga is a szegedi önkormányzaté lett, az egyesület ingyen átadta a városnak. Apró Juhász János levélben kért segítséget a kormánytól, mert attól tartott, hogy a baloldali-liberális városi vezetők teljesen fel akarnák számolni az emlékhelyet, mivel a dombra nyáron is használható szánkópályát terveztek. A Miniszterelnökség azt válaszolta, hogy elvben támogatja az emlékhely fennmaradását, de a kormány ebben nem dönthet, az ügyet helyi szinten kell megoldani. A Fidesz és a KDNP szegedi szervezete is kiállt az emlékhely megtartása mellett.

Apró Juhász János néhány évvel később, egy szoboravatási ünnepségről szóló videóban is megköszönte szegedi jobboldali önkormányzati képviselőknek, köztük a KDNP-s Haág Zalánnak, hogy a segítségükkel sikerült megmenteni a Magyar Nemzeti Történelmi Emlékhelyet. Erről az ügyről egyesülete weboldalán pedig azt írta, kétszázezer aláíró tiltakozott az emlékhely felszámolása ellen. (Szeged lélekszáma mintegy 170 ezer fő.)

Végül sikerült megegyezni, így az emlékhely megmaradt, Apró Juhász vezetésével azóta is állítottak új szobrokat. Az önkormányzat pedig EU-támogatással rendbe hozatta a Vértó környékét: a több ezer négyzetméteres zöldterületet 650 millió forintból felújították, növényeket ültettek, padokat, ivókutat telepítettek, a tó partján sétányt és futópályát alakítottak ki, fitneszparkot, sportpályákat építettek. Mindez tavaly lett készen, azóta családi és sportnapokat is tartanak ott.

A szegedi Vértó dombján való megosztozásnál valószínűleg sokkal bonyolultabb, hogyan használják fel politikai célokra az ősi hagyományokat felélesztő csoportokat, és ezek a csoportok hogyan használják a saját céljaikhoz a politikai támogatókat. A Kurultáj nevű, Bugacon 2010-től rendszeresen megtartott, legnagyobb lovas nomád hagyományőrző találkozók első rendezvényének a fővédnöke Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke volt, és ez a későbbi törzsi gyűléseknél is olvasható. A támogatók között pedig szerepel a korábbi Emberi Erőforrások Minisztériuma is, ami értető, hiszen történelmi-kulturális rendezvényről van szó, ám jellemző, hogy a kormány mit tart támogatásra érdemesnek.

Török gyerek nem bántja?

A jobboldali politika hívószavai jórészt megegyeznek a régi magyar sámánisztikus vallási hagyományok újraélesztőinek fontos elveivel, így nem nehéz egymásra találniuk. Szilárdi Réka kutatási tapasztalati szerint

az ősi hitet valló hazai csoportok tagsága viszonylag kis létszámú, és a közösségekhez való kapcsolódás sok ember esetében laza vagy átmeneti.

Ám közös nézeteik társadalmi-politikai hatása jól láthatóan sokkal nagyobb a létszámuk által indokoltnál, hiszen szinte már a szájuk íze szerint írják át a magyar őstörténelmet, amit a tudományos kutatók ugyan nem fogadnak el, ám ez a hozzáértőkön kívül kevés embert zavar.

Néha azonban kiderül, hogy nem is olyan egyszerű dolog az emberek nézeteinek átírása, mint annak művelői várják. A Kurultáj tavalyi gyűlésén olyan hagyományőrzőkkel találkozott a Telex riportere, akik egyáltalán nem értettek egyet Orbán Viktornak a fajok keveredése elutasításáról mondott véleményével, hanem a saját, megengedő nézeteikről beszéltek.

Az utóbbi évek kormányzati keleti nyitás-politikája jól beleillik az itthon egyre nagyobb teret nyert Nyugat-ellenesség / keleti-rokonság-barátság vélelmeinek fősodrába, amelyet aztán még tovább gerjesztett a politikai propaganda, és már lehetetlen megtalálni, mindez honnan is ered. Az, hogy erős politikai szándékkal a fenyegetettség érzete is átírható, látható abból, milyen jóban vagyunk már a törökökkel meg az oroszokkal. Ha megnézzük néhány, az ősi magyar hitét és nemzeti érzelmeit büszkén méltató ember Facebook-oldalát, láthatjuk, hogy egyesek mostanában Putyin orosz elnököt dicsérik.

Úgy látszik – a vélt avagy valódi – őseink tiszteletét fontosnak tartó csoportok némelyike a mainál nagyobb társadalmi-politikai jelentőséget szeretne elérni. A Nemzeti Választási Iroda jóváhagyta, hogy elkezdhetik az aláírásgyűjtést, amely annak lehet az első lépése, hogy törvényben elismert nemzetiséggé nyilvánítsák Magyarországon a szkítákat. Ám ezt várhatóan nem lesz könnyű elérni.