Papíron egyre kevesebb a hátrányos helyzetű gyerek, mégis egyre többen szorulnak iskolán kívüli segítségre

A Motiváció Tanodák egyike Szegeden működik, ebben a tanévben negyven gyerek járt ide, a másik a városhoz közeli Balástya faluban van, ott is negyvenfős a létszám. A tanodákba járó gyerekek 70 százaléka rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül, a diákok fele hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű, a többségük nem roma származású.

A tanoda a hátrányos helyzetűek után kap állami támogatásokat, pontosabban a létszám meghatározott részének ebbe a szociális kategóriába kell tartoznia az állami támogatáshoz kötött elvárások szerint. A Motiváció Tanodákban évek óta egyre többen vannak, akik folyamatos segítséget kérnek az iskolai feladataik teljesítéséhez, és azok száma sem csökken, akik a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű kategóriába tartoznak.

A Szegedi Tankerületi Központ viszont a Telex kérdésére azt válaszolta, hogy a hozzájuk tartozó városi és környékbeli iskolákban az utóbbi tanévben kevesebb lett a hátrányos helyzetű diák: „Csökkenő tendencia figyelhető meg a hátrányos, valamint a halmozottan hátrányos tanulók esetében is. A hátrányos helyzetű tanulók száma 365 tanulóról 300 tanulóra, a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók száma 130-ról 100-ra csökkent.”

Hátrányos helyzetű? Á, dehogy!

Az ellentmondást a Motiváció Oktatási Egyesület elnöke, Fejes József Balázs oktatáskutató oldotta fel a Telexnek: tíz éve megváltoztak a szabályok abban, hogy ki számít hátrányos (HH) vagy halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) diáknak. A Fejes József Balázs és Szűcs Norbert által szerkesztett Én vétkem című, az oktatási szegregációról szóló könyvben részletesen leírják, hogyan csökkentette országszerte a kimutatásokban az állam a HH- és a HHH-családok és -gyerekek számát, miközben a valóságban mégis egyre többen vannak, akik nehéz körülmények között élnek:

„2013. szeptember 1-től a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzet fogalma módosult […]. A változások következtében a támogatottak köre jelentősen szűkült.

A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya közel negyedével csökkent, míg a hátrányos helyzetű tanulók aránya lecsökkent a harmadára, azaz a korábban támogatottak többsége elesett e kategóriákhoz kapcsolódó lehetőségektől. […] a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók arányának látszólagos csökkenésével párhuzamosan a gyermekszegénység lényegesen erősödött Magyarországon az utóbbi években.”

A törvényhozóknak részben azzal sikerült megoldaniuk az átminősítést, hogy míg korábban a munkanélküli szülők gyereke hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetűnek minősülhetett, és ebben az állástalanság az egyik fontos tényező volt, az újabb szabályok szerint ha a szülő munkanélküliként kapott közmunkát, akkor a gyereke az álláskereső szülő miatt már nem lehetett hátrányos helyzetű. Az igen alacsony bérrel kifizetett, sok esetben csak néhány hónapos, idényjellegű közmunka azonban nem oldja meg egy család gondjait.

Az átminősítés hatására a hátrányos helyzetű gyerekek száma a nyilvántartásokban csökkent, ennek pedig az egyik következménye az, hogy

egyre kevesebb hivatalos iskolai program működik ezeknek a diákoknak a segítésére.

Ha pedig nincsen segítség, nincsen támogatás, a szülő feleslegesnek érezheti, hogy a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű minősítés elérésének hivatalos procedúráit végigjárja. A hátrányos helyzet elismerése a havi jövedelem szintjéhez is kötődik. Az utóbbi években nőtt a minimálbér, így ezzel is sokan kiestek a hátrányos helyzetű kategóriából, de az infláció el is vitte az alacsony bérek számszerű növekményét, azaz valójában nem javult a keveset keresők helyzete.

Az, hogy ki fér be a hátrányos helyzetű kategóriába, várhatóan a pedagógusokra vonatkozó, új státusztörvényben is fontos szerepet kap: azok a pedagógusok, akiknek az intézményében „legalább 10 százalék a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek aránya, az alapbérük 20 százalékának megfelelő többletjuttatásra lesznek jogosultak” – írja a Belügyminisztérium dokumentuma.

Sokba kerülhet még az az egyetem

A Motiváció Tanodába azért is járnak egyre többen, mert az elmúlt években az oktatási egyesület jó kapcsolatokat alakított ki iskolákkal, gyermekvédelmi intézményekkel és főként azokkal a családokkal, amelyeknek a gyerekeit segítik. Ismerősök és iskolatársak szülei javasolják egymásnak a tanodát, az egyik család a másiknak ajánlja, jönnek a kisebb testvérek is, akiknek a nővére vagy a bátyja megkedvelte a Motiváció foglalkozásait.

A tanodai munka eredményeit a felmérések is mutatják, és az is, hogy a tanodás gyerekek sikeresek a középiskolai továbbtanulásban. Egy hátrányos helyzetű vagy kimondottan szegény családnak nagy eredményt jelent, ha a gyerekük szakmához jut vagy leérettségizik. A volt tanodások köréből egyetemekre is bekerültek diákok, ám ebben is akadályozhatja őket a szegénység, aminek részben szintén a jogszabályokban rejlik az oka – magyarázta Fejes József Balázs.

Ha egy hallgatót felvesznek állami költségtérítéses, felsőfokú képzésre, de aztán nem tudja sikeresen befejezni a tanulmányait, akkor annak az árát utólag behajtják a családjától úgy, mintha a diák az elejétől fogva a saját költségén tanult volna. A többi költség mellett ezt a kockázatot sokan nem merik vállalni. Míg a középosztálybeli családoknál bízhatnak abban, hogy a gyerekük megfelel majd a felsőoktatási követelményeknek, addig a nehezebb anyagi helyzetű emberek félhetnek attól, hogy ha a gyerekük rosszul teljesít, akkor utólag olyan nagy összeget kell majd kifizetniük, amire képtelenek lennének.

Ez a szabály persze nemcsak a tanodás gyerekek sikereit csorbítja, hanem megakadályozza sok rossz anyagi helyzetű családban élő fiatal továbbtanulását is, akik előtt így bezárul a társadalmi felemelkedés esélye.

A tankönyveket nem a gyerekeknek írják, hanem felnőttek írják felnőtteknek

Bozóki Anna és Mutier Uszáma évek óta tanodai mentor, ők beszéltek a Telexnek a tapasztalataikról. A Motiváció Tanodába kerülő gyerekek készségei és képességei elmaradnak az iskolai követelményektől, és azokat, akik hátrányos helyzetűek, a szülők nem tudják segíteni a tanulásban.

Az egyik legfontosabb, hogy a diákok szövegértési képességeit erősítik, mert a tapasztalatok szerint még az általános iskola felső tagozatában is sokan küszködnek ilyen gondokkal, ami a tanulást is akadályozza.

Bozóki Anna szerint egyetlen gyereknek sem elegendő, hogy az iskolában csak a negyedik osztályig van olvasás-szövegértés óra, ötödiktől pedig a szaktantárgyak jönnek. A szaktárgyak tankönyvi szövegeit a gyerekek többsége nem mindig tudja értelmezni. E téren a középosztálybeli gyereket otthon jobban tudják segíteni, de az alacsony iskolai végzettségű szülők nem képesek erre.

Közben egyre kevesebb a szaktanár, még Szegeden is, holott a városban a pedagógusképzés miatt sokkal jobb a helyzet, mint vidéken. Annának gyakran mesélnek arról a diákok, hogy szakóra helyett videót néztek, középiskolákban is elmaradnak órák, a diákok a telefonjukon játszanak. A tananyag azonban nem lett kevesebb. Az egyik szakképző iskolában rendszeresen elmaradtak a hegesztési gyakorlati órák, és az ilyesmit nem nagyon lehet otthon bepótolni. Ennek fényében is nagy siker, hogy az egyik tanodás diák a hegesztésben szakmai tanulmányi versenyt nyert, és már állást is kínáltak neki a végzése után egy szegedi cégnél.

Mutier Uszáma a Telexnek elmesélte, hogy nagyon meglepődött, amikor tanárszakos egyetemi hallgatóként először találkozott igazi gyerekekkel. A pedagógusképzésben az oktatók főként érdeklődő, tanulni vágyó, jó családból származó és együttműködő diákokat képzelnek el és vetítenek a hallgatók elé, de a valódi diákok közül kevesen ilyenek. A tanárképzésben igyekeznek felkészíteni a hallgatókat a gondokkal küszködő családok olykor nehezebben kezelhető gyerekeire is, de velük nem nagyon találkozhatnak a leendő tanárok a gyakorlóiskolákban, amelyekbe a jobb helyzetű családok küldik a gyerekeiket.

A hátrányos helyzetűekkel esetenként nehezebb boldogulni, de az együttműködés türelemmel elérhető. A tanodában a diákokkal közösen alakítják ki az alapszabályokat. „Vigyázok mások testi-lelki épségére” – ezeket mindenkinek be kell tartania, mert ha nem, a legrosszabb esetben hazaküldik, de ilyesmi ritkán fordul elő.

Sok a játék, mennek kirándulásokra és szórakoztató programokra is.

A gyerekek érdeklődését igyekeznek felkelteni olyan tevékenységekkel, amelyek érdekesek, vonzók nekik, így a képességeiket fejlesztik.

Vitaklubot is tartanak középiskolásoknak, és a mentorok örülnek, ha látják, hogy néhány foglalkozás után sokkal bátrabban és világosabban érvelnek a diákok, mint azelőtt. A vállalkozói készségek fejlesztéséhez pedig megtervezik, hogy egy saját ötletből hogyan lehet kisvállalkozást csinálni. A tanodában nem foglalkoznak úgy a tananyagokkal, mint egy iskolai órán, de klasszikus korrepetálás is van annak, aki kéri.

Szakemberekkel együtt segítenek

Olyan is előfordult, hogy náluk talált menedéket egy diák, aki nem tudott beilleszkedni egy tehetséggondozó programba. A hátrányos helyzetű gyereket felvették az Arany János Tehetséggondozó Program keretében egy iskola 9. osztályába. Egy évig tanult ott, de nem ment neki, sőt el is küldték az iskolából. A gyereknek semmi önbizalma nem maradt, újra kellett kezdenie a 9. osztályt, és a Motiváció pszichológusához jár.

A tanodák munkáját mentálhigiénés szakember mellett gyógypedagógus, szociális munkás is segíti. A tanodás diákok egy része roma, és az alapszabályok egyike, hogy a rasszizmust nem fogadják el. Amikor az egyik újonc gyerek egy cigány viccet kezdett mesélni, a másik csitította, hogy hallgasson már, hiszen hallja Bozóki Anna, aki maga is roma származású.

Ő úgy tudta elvégezni az egyetemet, hogy középiskolás korában másik közegbe került, mint amelyben előtte élt, és az új helyen jobban tudott fejlődni. Amikor egy kutatás miatt – már diplomásan – visszament az általános iskolába, ahova egykor járt, egyetlen tanárral sem találkozott, aki még őt is tanította, és nem akarták elhinni neki, hogy ő is annak az iskolának a diákja volt, mert nem jellemző, hogy onnan egyetemre kerülnek a diákok.

Anna a Telexnek elmondta, hogy sokkal jobban érzi magát a tanodában, mintha iskolában tanítana, mert így szabadabb a gyerekekkel a kapcsolat, lehet velük beszélgetni arról, ami érdekli őket, és van úgy, hogy egymás nézeteit alakítják.

Mutier Uszámától az új ismerősei és a gyerekek is megkérdezik, miért ilyen érdekes a neve, és sokszor elmondta, azért, mert a nagyapja arab származású. Ő azért szeret a tanodában dolgozni, mert ott minden sokkal közvetlenebb, mint egy iskolában. Úgy érzi, hogy annak, amit csinál, hatása van a gyerekekre, és a mentorok közössége is ösztönzően hat rá.

A mentoroknak a családok egy részével olyan jó kapcsolatot sikerült kialakítaniuk, hogy előfordul, először őket keresik meg a szülők egy nehéz, megoldásra váró helyzetben, például még olyankor is, ha elfogyott a téli tüzelő, vagy a házukat sürgősen javítani kellene. Ha tudnak, ilyenekben is segítenek, volt, hogy elmentek falat festeni. Az iskolákból is megkeresik őket, ha egy diáknak segítségre van szüksége. A szülők hálásak a programokért, és megbíznak a tanodai mentorokban, utóbbit az is mutatja, hogy a Motiváció szervezte nyári táborokba is elengedik a gyerekeket.