Két XII. kerületi iskolában is az alapítványon keresztül támogatják pénzzel a tanárokat a szülők

A svábhegyi Jókai Mór Általános Iskola és Német Nemzetiségi Általános Iskolában a szülők pénzt gyűjtenek az iskola alapítványának alszámlájára, hogy abból tudjanak anyagi juttatást adni a pedagógusoknak. Nem egyedi esetről van szó, egy másik XII. kerületi iskolában is hasonló tapasztalatokról számolt be lapunknak egy szülő. Az iskolai alapítványokat alapvetően nem arra a célra hozták létre, hogy a befolyt pénzből a tanárok bérét egészítsék ki.

Az oktatás állapotának súlyosságát mutatja, hogy már a szülők is feladatuknak érzik a tanárok anyagi támogatását, miközben a kormány a pedagógusok fizetésemelését még mindig az uniós források megérkezéséhez köti.

Ha megjönnek ezek a pénzek, akkor a pedagógusok bérét 20,8, 2024-ben 25, 2025-ben pedig a jelenlegi bázishoz mérten közel 30 százalékkal emelik majd meg. A cél az, hogy 2025-re bruttó 777 ezer forint körül legyen a pedagógusbér, és ez akkor elérje a diplomás átlagbér 80 százalékát. Azonban jelenleg a pedagógusok körülbelül a diplomás átlagbér 60 százalékát keresik.

45 ezer forintot adnának a szülők év végén a tanároknak

Ahhoz, hogy jobban lássuk a mostani helyzetet, érdemes megnézni a Jókai-iskola példáján keresztül, hogyan segítenek anyagilag a szülők a tanároknak. A Jókai Iskola Hegyi Oktatási és Nevelési (HON) Alapítvány több mint 25 éve jött létre azzal a céllal, hogy minden lehetséges formában támogassa a svábhegyi Jókai-iskola tanulói, pedagógusi és tágabb közösségi körének életét. Az alapítvány honlapja szerint az összegyűjtött pénzzel szeretnék támogatni a szakmai programokat, a tanulást, eszközbeszerzést, oktatásfejlesztést, a higiénés komfort biztosítását. Illetve a tábori-erdei iskolai programok szociális alapú támogatása mellett az alapítvány hozzájárul a kulturális és közösségi rendezvények, versenyek, a környezeti nevelési és német nemzetiségi programok, sport-, valamint a néptáncrendezvények költségeihez is.

A Jókai Iskola HON Alapítvány Kuratóriuma májusban levelet írt a szülőknek, ebben azt kérték, hogy aki tudja, támogassa az alapítvány alszámláját, mert az így befolyt összegből a nyári szünet előtt a pedagógusokat szeretnék anyagilag támogatni. Ebben a tanévben korábban már kétszer gyűjtöttek pénzt szülők a pedagógusok bérének kiegészítésére. A kuratórium szülőknek írt levele szerint az így befolyt összeg 3 302 000 forint volt, amiből a szülők két kifizetést tudtak teljesíteni:

• az elsőt 2022. decemberben, megbízási szerződés alapján, fizetett járulékokkal: 2 291 980 forintot;
• a másodikat 2023. áprilisban, megbízási szerződés alapján, fizetett járulékokkal: 929 968 forintot.

A szülők körülbelül negyede küldött rendszeres havi támogatást az alapítvány alszámlájára.

„Gyermekeink viszont közben nőnek, cseperednek – ugyanúgy, mint eddig is – igénylik a nevelést, a figyelmet a tanórákon, az egyéb programokon, hogy a képességeik megfelelően tudjanak kibontakozni, fejlődni. A HON Alapítvány – alapító okirata szerint – ennek támogatására, segítésére jött létre” – írta az alapítvány kuratóriuma a szülőknek küldött májusi levelében. E szerint tavaly novemberben – látva a külső körülmények alakulását – hoztak döntést arról, hogy közvetlen anyagi kifizetést nyújtanak a pedagógusoknak,

„közösségi, értékőrző munkájuk ellentételezéseként”.

A kuratórium szerint a szülői munkaközösség nagy része támogatta, hogy a tanév végén ismét adjanak pénzt a pedagógusoknak. Számításaik szerint ha minden egygyermekes család minimum hatezer forintot, illetve minden kétgyermekes család minimum kilencezer forintot befizet az alszámlára, akkor a pedagógusoknak egyszeri 45 ezer forint körüli nettó összegű megbízási díjat tudnának kifizetni a tanév végén. Természetesen a támogatás nem kötelező, csak lehetőség.

A szülők között nem téma, hogy ki támogatja a tanárokat, és ki nem

Lapunknak nyilatkozott egy szülő, akinek alsós gyereke a Jókai-iskolába jár. Azt mondta, nagyon szeretik a gyereke két tanítónőjét, ezért amikor felmerült, hogy az alapítványon keresztül lehetne támogatni a tanárokat, arra gondoltak, hogy inkább borítékban adnának külön pénzt a két tanítónőnek. De ezt végül hamar elvetették, mert nem lett volna legális.

A szülők között nem téma az iskolában, hogy ki támogatja a tanárokat, és ki nem. A lapunknak nyilatkozó szülő végül úgy döntött, ők nem adnak pénzt az iskola alapítványába, ennek a döntésnek nem anyagi okai voltak. Azt érezte, hogy ha magániskolába járnának a gyerekei, akkor fizetne és cserébe minőségi oktatást kapna, de egy állami iskolában ez nincs meg. „Nem én vagyok a felelős a tanárok ellehetetlenítéséért, ez nem az én feladatom, nem az én felelősségem” – mondta lapunknak. Ezen kívül ő úgy látja, hogy a Jókai-iskolában az iskola vezetése sem áll ki a tanárokért.

A Jókai-iskolában történtek nem számítanak példa nélkülinek, sőt nem is új jelenségről van szó. A Rózsadombi Általános Iskolába járt annak a szülőnek a gyereke, aki lapunknak elmondta, hogy hat éve két induló elsős osztályban bevezették a „GyermekTér” programot, ami több változással járt: például kisebb csoportokban tanulhattak a gyerekek, több volt a projektfeladat. Ezek miatt az ott tanító tanárok munkaterhei is megnövekedtek, viszont ennek fedezésére a tankerület nem biztosított pluszforrást. Ezért a szülők létrehozták a „GyermekTér Szülői Alapítványt”, ebbe havonta fejenként 40 ezer forintot fizettek be, ennek egy része ment a pedagógusok fizetéskiegészítésére. Ezt „béren kívüli támogatásnak” nevezték a Facebook-álláshirdetésben.

A lapunknak nyilatkozó szülő azt mondta, hogy nehéz volt ezt a tanárokkal elfogadtatni, először nem akarták átvenni a pénzt, „mert nem akartak kiszolgáltatva lenni a szülőknek és nem akartak bérfeszültséget a szintén az iskolában dolgozó nem GyermekTeres tanítókkal”. Szerinte a tankerület pontosan tudta, hogy a szülők fedezik a pedagógusok plusz munkaterheit, mégsem adtak több pénzt a tanároknak.

Mind a Jókai-iskola, mind a Rózsadombi iskola fenntartója a Közép-Budai Tankerületi Központ. Kérdéseket küldtünk a tankerület vezetőjének, Hajnissné Anda Évának. Arra voltunk kíváncsiak, tudott-e a tankerület arról, hogy a szülők egészítik ki a pedagógusok bérét az alapítványokon keresztül, és mit gondol erről a gyakorlatról. Hajnissné Anda Éva lapunknak azt írta: „ugyan a megnevezett intézmények mellett működő alapítványok létezéséről van a Közép-Budai Tankerületi Központnak tudomása, azonban azok felett nem rendelkezik sem hatáskörrel, sem jogkörrel. Az alapítványok működésével és gazdálkodásával kapcsolatban azok vezetősége tud tájékoztatást adni.

A Tankerületi Központ a hatályos jogszabályoknak megfelelően a pedagógusok kinevezése szerinti és munkaköri feladatainak ellátásáért járó bért biztosítja.”

Korábban a Madách Imre Gimnázium alapítványa is próbálkozott hasonlóval

Ahogy említettük, nem új keletű ez a támogatási forma. Korábban hasonlóval próbálkozott a budapesti Madách Imre Gimnázium alapítványa is, amely tavaly pénzt kért a tanulók szüleitől, hogy a továbbiakban ebből finanszírozhassa a tanárok pluszmunkáját, így azoknak talán nem kell megélhetési okokból más munka után nézniük.

Az iskola hivatalos Facebook-oldalán jelent meg egy poszt, amelyben az állt, hogy az Alma Mater Madách Imre Gimnázium Alapítvány a nevelőtestület kérésére úgy döntött, hogy támogat minden olyan tevékenységet, ami – a tanároknak a teljes állásra előírt minimum 22 órán felül – az intézménybe járó diákok épülését, tehetségének gondozását szolgálja.

Legyen az például a gyerekek nyelvvizsgára való felkészítése, házi versenyek és külföldi tanulmányi utak megszervezése, nyári táborok szervezésének honorálása, a munkaidőn túli tanári továbbképzések honorálása vagy épp az osztályok színház-, koncert- vagy operalátogatásainak szervezése. Ezért az Alma Mater Alapítvány Kuratóriuma minden tanuló után havi nyolcezer forint támogatást kért, az intézménybe járó testvérek esetén összesen 12 ezer forintot.

Tavaly Molnár Attila, a Kőbányai Szent László Gimnázium tanára a Forbes magazinnak adott interjút, ebben szóba került ez a téma is. Szerinte egy lehetséges irány az, ami a Madách Gimnáziumban történt, de ha „haladunk ezen az úton, […] az gyakorlatilag a tandíj megjelenését jelenti. Ez arról szól, hogyha a szülő nem hajlandó kiállni, meg a diák nem hajlandó elmenni tüntetni, meg ez igazából senkinek nem probléma, csak a tanároké, akkor a tanárok el fogják kérni érte a pénzt. És akkor bizony az lesz, hogy lesznek helyek, ahol ezt a szülők meg tudják fizetni, és lesznek, ahol nem lesznek ilyen alapítványok, ott nyomor lesz.”

Szerinte a tiltakozással valahol ez ellen a jövő ellen akarnak harcolni, hogy az állam lássa el az oktatással kapcsolatos feladatait. „Tegye bele a pénzt, hogy ne a szülőktől kelljen elkérni, mert akkor az nem lesz egyenlő, az nem lesz igazságos. És hogyha ez a pénz nem érkezik meg az iskolákhoz, nem érkezik meg a tanárokhoz, akkor megoldja magától a rendszer – csak hát így” – mondta a Forbesnak adott interjújában Molnár Attila.

Ez csak pillanatnyi tűzoltás

Ezzel a „csak hát így” megoldással pedig nemcsak az a probléma, hogy az állam feladatait oldják meg a szülők, hanem az is, hogy jogilag is aggályos alapítványokon keresztül a tanárok bérét támogatni. Az iskolai alapítványok eredeti céljai között szerepel a hátrányos helyzetű diákok segítése, kitűnő tanulók jutalmazása, tanulmányi kirándulások és diákcsereprogramok támogatása. Tehát olyan dolgok, amelyekkel valami pluszforrást tudnak biztosítani a szülők a rászorulóknak, extra pénzt tudnak adni a jól teljesítő tanulóknak. De ezek nem az iskola és a pedagógusok alapvető működési költségeit fedezik, hiszen azok finanszírozása állami feladat, vagyis ezeknél az iskoláknál a fenntartó feladata lenne. Minden alapítványnak van saját alapító okirata, alapvetően ez határozza meg, hogy mire költhetik el az alapítvány pénzét.

Burai Vera, a Szülői Összefogás Közösség képviselője szerint a szülők azért indíthatták el ezt a kezdeményezést, mert nem megfelelő a tanárok anyagi elismerése. Több szülő pedig hajlandó fizetni is annak érdekében, hogy a pedagógusokat pályán tartsa egy állami intézményben, hiszen így is kevesebbe kerül összességében, mintha alapítványi iskolába járna a gyerek. Burai Vera szerint ez a támogatási módszer még inkább erősíti a már meglévő szegregációt, hiszen ott, ahol egy családnak megélhetési gondjai vannak és jelenleg több pedagógus hiányzik az iskolából, óvodából, nem elvárható, hogy ezt a problémát is ők oldják meg.

A Telexnek a Szülői Összefogás Közösség képviselője azt mondta: érti azokat a szülőket, akik próbálják fenntartani a rendszert a gyerekeik érdekében, de ez szerinte csak „pillanatnyi tűzoltás”, hosszú távon nem old meg semmit, inkább kontraproduktív. Azt gondolja, attól, hogy valamennyi pénzt kapnak a pedagógusok, a rendszer ugyanolyan rossz marad: ugyanolyan leterheltek lesznek a diákok, a pedagógusok és minden iskolai dolgozó, az oktatás rendszerszintű problémákkal küszködik hosszú évek óta, ennek csak egy része a pedagógusok bére.

„Elég egyértelmű, hogy azzal, hogy bérkompenzációban részesül néhányuk, nem lesz jobb maga az oktatás. A pedagógusok anyagi megbecsülése egyébként sem a szülők, hanem az állam feladata. Elvárjuk tőle, hogy oldja meg ezt a kérdést, hogy tárgyaljon az oktatás megújításáról, melynek része a pedagógusok anyagi elismerése.”

PDSZ: A szülők lényegében átveszik az állam feladatát

Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) országos választmányi tagja szerinte a Jókai-iskolaihoz hasonló mechanizmus nem elterjedt, de jelzi a helyzet súlyosságát és szomorúságát. Nagy Erzsébet a Telexnek általánosságban azt mondta:

teljesen jogszerűtlen, hogy a szülők fizetnek a tanároknak az alapítványokon keresztül, mert a pedagógusok az iskolai alapítvánnyal semmilyen jogviszonyban nem állnak, így nem látni a jogcímet, ami alapján a kifizetés történik.

„Minimum egy megbízási szerződésnek kéne lennie az alapítvány és a pedagógusok között” – mondta Nagy Erzsébet. A jókais esetnél a kuratórium szülőknek küldött levele szerint ilyen megbízási szerződéssel tudják a tanároknak odaadni a pénzt. Nagy Erzsébet azt mondta: az alapítványi pénzek felhasználásáról mindig az alapító okirat dönt, de általában ezekből a pénzekből iskolai programokat, táboroztatást, eszközöket finanszíroznak.

Ő is megerősítette azt, hogy ezzel a gyakorlattal a szülők lényegében átveszik az állam feladatát. Ráadásul a pedagógusok szakmai munkáját is befolyásolhatja a támogatás, mert esetleg máshogy osztályozhat ezek után az a tanár, aki a szülőktől kap pénzt. Illetve Nagy Erzsébet kiemelt még egy problémát: ez a gyakorlat kiszolgáltatottá teszi a pedagógusokat és megalázza őket, illetve a pedagógus szakma presztízsét is rontja, hiszen a tanároknak azt üzeni:

„ennyit ér a pedagógus szakmája, hogy összeszedik neki a pénzt a számláira”.

Megkerestük az ügyben a Klebelsberg Központot, arra voltunk kíváncsiak, nekik van-e információjuk olyan esetről, ahol a szülők a tanárok fizetését egészítették ki az alapítványi pénzeken keresztül, illetve mit gondolnak erről a gyakorlatról. „A Klebelsberg Központnak nincs információja az Ön által említett gyakorlatról. Az iskolai alapítványokba befolyt összegek felhasználásáról az adott alapítvány kuratóriuma dönt az alapító okiratban foglaltak szerint” – írták válaszukban.