Fantomdiákos iskolaügy: egymás jóhiszeműségében és szaktudásában hittek, senki nem tudott semmit

Folytatódott a tárgyalás abban az ügyben, amelyben a vád szerint az Esély a Hátrányos Helyzetűeknek Közhasznú Alapítvány és a Szegedi Felnőttoktatási Gimnázium és Szakképző Iskola (Szefi), illetve a Rogers Gimnázium vezetői 2012 és 2014 között több mint százmillió forintos normatív támogatást igényeltek nem létező, vagy tanulói jogviszonnyal nem rendelkező diákok után. Az első- és másodrendű vádlott, két volt szegedi fideszes önkormányzati képviselő a legutóbbi, kedden megtartott tárgyaláson nem értette, hogy miért állnak a bíróság előtt. Ez most sem változott, azonban meghallgattak még egy vádlottat, aki érzelmekkel dúsított vallomásában beszélt ártatlanságáról.

A csütörtöki tárgyalást a másodrendű vádlott, a Szegedi Felnőttoktatási Gimnázium és Szakképző Iskola (Szefi) volt igazgatójának korábban félbehagyott meghallgatásával kezdték. A bíró ismertette a vádat, miszerint a 2012-es tanévre nagyjából 25 millió, a 2013-as tanévre nagyjából 63 millió forintos összegű költségvetési csalást követtek el, majd felolvasott a volt iskolaigazgató vallomásából, amelyben az érintett azt hangsúlyozta: ő abszolút nem folyt bele a támogatásokkal kapcsolatos adminisztrációs munkába, mivel bízott a kollégák szakértelmében és lelkiismeretességében. Kiemelte, hogy a vád által vizsgált időszak egy részében ő már nem állt az iskola élén.

„Szakirányú kompetencia hiányában sosem kaptak tőlem ilyen jellegű utasítást a kollégák” – idézte a bíró a vallomást, amelyben a volt igazgató arról nyilatkozott, hogy nem mondta kollégáinak, hogy miképpen töltsék ki a diákok létszámát és az ahhoz tartozó pénzügyi adatokat. Elmondta, hogy „nem szerepel ilyen az intézményvezetői feladatok között a jogszabályok szerint”, ez nem az ő hatásköre volt, csupán a feladatok koordinálásáért felelt. Szerinte ott hibáztak a nyomozás során, hogy profitorientált cégként vizsgálták az intézmény működését, nem vették figyelembe a Szefi társadalmi hasznosságát, valamint azt, hogy az igazgató bére nem függött a tanulók számától.

Türelmes házirend

Az utóbbi tárgyalások egyik fő kérdése az volt, mikortól érvényes a tanulói jogviszony. Előzőleg már elhangzott, hogy a jelentkezési lap kitöltésétől jogerősnek minősül, most azonban a vádlottak szinte teljes egyetértésével mondták ki, hogy a tanulói jogviszony a beiratkozással jön létre. Vita tárgya volt az is, hogy meddig tart a jogviszony. Az akkori jogszabályok szerint ha a diák nem jelenik meg az órákon, és nem szerez legalább kettő osztályzatot, akkor a félévet elégtelennel zárja, így évet kell ismételnie. Ha az ismételt évben sem változik a helyzet, akkor kell megszüntetni a jogviszonyt. Így, ahogy ezt a vallomás is hangsúlyozta, az intézményvezetés tanügyi szempontból jogszerűen járt el, mert nem zárta ki hamarabb az örökösen hiányzó diákokat.

A másik fontos tényező, ami befolyással bírt a hiányzások kezelésére, az a házirend volt, ami az írásos vallomás szerint hangsúlyozottan csak pedagógiai szerepet töltött be. Az ügy szempontjából fontos része, miszerint 20 órát lehetett hiányozni, már 2007-ben is érvényben volt, senki sem kifogásolta, az intézmény dolgozói csak betartották, beleértve az igazgatót is, mivel ez az alapítvány jóváhagyásához volt kötve.

Az igazgatónak állítása szerint nem volt tudomása arról, hogy a fenntartó beiratkozási lapokat hamisított volna, utalt ezzel arra, hogy korábban kiderült, hogy beiratkozási lapokat semmisítettek meg, amit aztán egy külsős céget megbízva próbáltak pótolni, de az meghamisította őket. A házirend a felnőttképzés jellege miatt kezelte kevésbé szigorúan a jelenlétet, hogy a családosoknak és a munkájuk miatt elfoglalt tanulóknak, akik többet hiányoznak, ne szűnjön meg a jogviszonya. Az így 20 óra fölötti hiányzás esetén is fennmaradt a félév végéig, amikor is a jogszabály szerint összesítették.

Intézményvezető jogkörök nélkül?

„Én úgy gondolom, és jóhiszeműen hiszem azt, hogy ezek a dokumentumok rendben voltak” – jelentette ki a volt igazgató, s azt is hozzátette, hogy ő tudatosan semmilyen hamis vagy hamisított iratot nem írt alá. Elmondta, hogy az intézmény vezetését a fenntartó által jóváhagyott Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) szerint volt kénytelen intézni, így neki komolyabb mozgástere nem volt. Vallomásában az elsőrendű vádlott, az intézményeket fenntartó alapítvány elnöke sem tagadta, hogy a normatíva igénylése kizárólag az ő hatáskörük volt, és az intézményvezetőnek így nem lehetett operatív irányítói szerepe a támogatások felvételében.

Az igazgató 2014 februárjában felmondott belső szakmai és személyes konfliktusokra, illetve arra hivatkozva, hogy a fenntartó egyre inkább elodázta a tanulói jogviszonyok megszüntetését, hogy minél több nevet tudjanak dokumentálni.

„Tizenöt év után elhagytam a pedagógusi pályát, a munkaköri előírásokat mindig betartottam, jóhiszeműen írtam alá, amit aláírtam, semmilyen szándékom nem irányult arra, hogy hamis iratokat hitelesítsek” – mondta a korábbi igazgató. A bíró erre megkérdezte, hogy a nyomozóhatóságok általi gyanúsítás vezetett-e a lemondáshoz, a férfi igennel felelt. Arra ugyanakkor az igazgató nemmel válaszolt, hogy tudott-e bármit arról az elvileg általa elrendelt utasításról, amely szerint az iskola tanárai iratkozzanak be valamilyen képzésre, ezzel is növelve a létszámot.

Értekezletek zárt ajtók mögött

A hatodrendű vádlott, aki először igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként is dolgozott a Rogers Gimnáziumban, egy saját maga által írt vallomást olvasott fel, amit hivatalosan jegyzőkönyvbe is vettek. A jelenleg is iskolaigazgatóként dolgozó nő meglehetősen feszülten, könnyekkel küszködve olvasta a szöveget, amelyben ártatlannak vallotta magát. „Az értekezletek egy része számomra zárt ajtók mögött zajlott” – szögezte le. Néhány dokumentumot adott át a bírónak, amelyben a 2012–13-as tanévekben betöltött igazgatóhelyettesi feladatköreit foglalta össze.

Azt állította, hogy nem volt tudomása arról, hogy bármilyen problémás, megkérdőjelezhető iratot írt volna alá. „Így, tíz év után azt mondom, hogy valószínűleg tudtam, hogy a papírok az Államkincstárba mennek, de ennél többet nem tudok. Én csak a kisgimnazisták létszámát rögzítettem.” Hozzátette azt is, hogy az ő felelősségébe tartozó diákok közül egyik neve sem szerepel a vádiratban sehol.

Mivel a tanárnő a Rogers Gimnáziumot vezette, a másik igazgatóval állítása szerint szinte semmilyen kapcsolatban nem volt. Időnként helyettesített a szakképzős osztályokban, ahol szerinte nem volt jellemző a nagy fokú hiányzás, amit egyébként elég szigorúan kezelt.

Előkerült az is, hogy a sajátos nevelési igényű diákokat az akkori elektronikus rendszerben kettes vagy hármas szorzóval rögzítették, vagyis a hiányzásokat úgy vitték fel, mintha kettő vagy három különböző diák hiányzásai lennének, azért, hogy ne érje őket hátrány. Ez időszakonként jelentett némi létszámbeli, nyilvántartási nehézséget a tanulók összeszámolásánál, de a tanárnő szerint általában „lefelé történtek a tévedések”, azaz inkább kisebb létszámokat jegyeztek fel, mint nagyobbakat.

Beszámolója végén a bíró megkérdezte, hogy bűnösnek érzi-e magát, amire ő – némileg elérzékenyülve – határozott nemmel felelt. A következő tárgyalás időpontját júniusra tűzték ki.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.