Az egyre gyakoribbá váló diákbűncselekmények miatt sem lehet megtenni a bíróság szerint, hogy már a büntetés fele részének kitöltése után szabaduljon H. András, a tanárnőjét Győrben megkéselő diák. A fiatalember 17 éves volt akkor és 21 lesz most augusztusban. Most zárult le az országot felkavaró ügy büntetőpere, emberölési kísérletért felel.
Véget ért a két éve tartó büntetőper, a Győri Ítélőtábla másodfokon jogerősen a korábban kiszabott öt év fiatalkorúak börtönére ítélte H. Andrást, a volt győri középiskolás diákot, aki megkéselte tanárnőjét. Ugyanakkor eltúlzottan kedvezőnek látta, hogy a 21 éves fiatalember ennek a büntetésnek fele része után már kiszabadulhasson. A feltételes szabadságot H. András legkorábban az öt év kétharmad része után kaphatja meg.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 10 hónappal ül többet annál, mint amennyiben a törvényszék őszi ítélete után reménykedhetett. A büntetésbe természetesen be kell számítani az 5 hónapig tartó letartóztatását, valamint a bűnügyi felügyeletet, mivel több mint 2 éve nem hagyhatja el az otthonát.
Így körülbelül 26 hónapja van még hátra a rácsok mögött, ha feltételesen kiengedik.
Dr. Péntek László tanácsvezető bíró jelezte: jobb ha számol vele, hogy át fogják szállítani a felnőtt letöltőházba a fiatalkorúak börtönéből, mivel augusztusban betölti 21. évét. H. András 17 éves volt, amikor majdnem megölte tanárnőjét Győrben.
Ez történt a győri iskolában 3 évvel ezelőtt
A Győri Ítélőtábla is megállapította ma azt, amivel előtte az ügyész a beszédét kezdte: szerencse, hogy a biztonsági kamera rögzítette a cselekménysort, és nem marad kérdés, hogy a fiatalember egyenes szándékkal ölt volna.
András 2019. december 5-én az ötödik órában felállt a padból, kiment a tanárnőhöz, átadta a füzetét, a hölgy háta mögé surrant és huszonhat osztálytársa szeme láttára hátba szúrta. A sikító áldozat nyakát a földön tovább döfködte, mellkasa felé is bökött. Több diák rémületében kirohant. Két osztálytárs – Ádám és Bálint – közbelépett: utóbbi közéjük is pattant, elvette a kést és azt kérdezte: „miért csináltad ezt?” „Majd ebből tanul, elegem volt a tanárnőből” – felelte a diák, aki mindvégig azt állította, nem emlékszik semmire a kisétálás és az ocsúdás közti percekből.
A tanárt a mentő életveszélyes állapotban elszállította, közvetett életveszélybe került, amit jelentős enyhítő körülményként vettek figyelembe.
Ugyanakkor dr. Horváth Péter ügyész úgy fogalmazott: „szerencse, hogy a tanárnő életben maradt, és érdemes gondolatban mégis kiretusálnunk a képből a sértett védekező kezét. Mert ha a kés pengéje nem a kezet éri, akkor senkiben sem merülne fel kétség, hogy a döfködő mozdulatok egyenes ölési szándékról tanúskodnak”.
Előre kiterveltség vagy aljas indok? A bíróság szerint egyik sem.
Ezt azzal kapcsolatban fejtette ki a vád, hogy a védelem szerint életveszélyt okozó testi sértésért lenne igazságos elítélni a volt diákot, magyarán az ügyvéd szerint nemcsak, hogy nem akart ölni, de a halál lehetőségével sem számolt a fiú. Ezt azonban az ítélőtábla sem tartotta hihetőnek.
Más volt a helyzet a minősítő körülményekkel, amiket ha megállapítottak volna, a büntetés aligha áll meg a 7 és fél éves középmérték alatt. A fellebbviteli főügyészség szerint ugyanis H. András előre kitervelte ezt a gyilkosságot és ráadásul aljas indokból követte el, mivel bosszút akart állni a rossz jegyért.
Dr. Péntek László tanácsa azonban nem osztotta ezt, mivel majdnem minden élet elleni cselekményt megelőz valamilyen konfliktus, és ettől még nem állapítják meg az aljas indokból elkövetettséget. Az pedig, hogy a vádlottnak a nap elején rossz kedve lett a hármas miatt, utána két órán át ezen morfondírozott, majd elszánta magát a cselekmény elkövetésére, szintén nem elég az előre kiterveltség megállapításához.
Sok időt töltött korábban a Győri Törvényszék – az ítélőtábla szerint túl sokat is – az előzmények kibontásával. Sarkosan fogalmazott a bíró: a kétéves bizonyításra egy év is elegendő lett volna, a másik évet az eljárás elhúzódásának tekinthetünk, ami a vádlott számára enyhítő körülményt jelent. A védelem szerette volna, hogy megállapítsák András valamilyen fokú beszámíthatatlanságát, de ez az ügyész szerint sehogy sem vezetett sikerre. A fiatalember személyiségének „autisztikus jegyeinél” többszöri nekifutásra sem állapítottak meg többet az elmeszakértők, vagyis végig azt mondták, hogy András képes volt felmérni tette súlyát és következményeit.
A 2019. december 5-én tartott iskolai helyszínelés képe – Fotó: police.hu
Eddig jelesre érettségizett idén a vádlott
Dr. Németh Miklós védő szerint túl sokszor hangzott el, hogy példát kell statuálni a társadalmi prevenció érdekében. Ám ha megnézzük a közösségi médiában olvasott reakciókat az esettel kapcsolatban, nem látjuk, hogy a közvélemény H. András vérét kívánta volna, inkább a védelmébe vette. A fiatalember egyébként tanul, céljai vannak, igyekszik mielőbb hasznos tagjává válni a társdalomnak és ettől megfosztani egy súlyosabb ítélettel “méltánytalan volna” – érvelt a határozathozatal előtt.
Az ügyész másképp közelítette meg ezt: szerinte az, hogy egy diák tanul, célja van, normális és nem számít jelentősen enyhítő körülménynek.
H. András egyébként a nyilvános ülés elején beszámolt arról, hogy idén túlesett az írásbeli érettségin, szóbelije hátra van, és eddig jelesre vizsgázott. Egyetemre készül, és a tanulás mellett csoportterápiára jár. A megtámadott tanárnőjével mediációban szeretett volna részt venni – ez a pereskedést akár részben kiváltó közvetítői eljárást jelenti. Ám a tanár azt üzente, hogy neki ehhez még időre van szüksége.
“Ha már mindenképpen sajnálni akarunk valakit, az véleményem szerint hadd legyen a sértett”
Dr. Weisz Gábor sértetti képviselő is szólt a szerencsétlenül járt pedagógus nevében:
fizikai sérüléseit már kiheverte ügyfele, ám a lelki sebeket nem, és éppen az segíti gyógyulását, ha ez a per most jogerősen lezárul, a sebeket a téma nem tépi fel újra és újra.
Az ügyész számára egyébként „megdöbbentő volt, hogy a közösségi médiában milyen együttérzésnek adtak hangot sokan a vádlottal kapcsolatban.
„Nyilván nem az a tisztünk itt – fogalmazott –, hogy bárkit is sajnáljunk, de ha már mindenképpen sajnálni akarunk valakit, az véleményem szerint hadd legyen a sértett. Ő talán retteg ma is, ha felír valamit a táblára, és háta mögé néz óra közben.”
András édesapja még a támadás napján bement a tanárnőhöz a kórházba. Amikor a sértett a fiú levelét megkapta, úgy érezte, félt Andrástól, de talán már nem fél – ismertették vallomását korábban a törvényszéken. Szerinte pillanatnyi elmezavar okozta ezt a diáknál és már nem tenne vele ilyet. Személyesen azt mondta támadójának: ígéri, hogy megpróbál megbocsátani és előbb-utóbb megbocsát, de ehhez idő kell. Leginkább azt fájlalja, hogy az osztálytársaknak ezt végig kellett nézni. Nem kívánja, hogy börtönbe kerüljön, fél, hogy elkallódik.
Több érv is elhangzott mindegyik oldalról, hogy mennyiben kell Andráson keresztül a társadalomnak is üzenni. A Győri Ítélőtábla szerint feladata ilyenkor hatni a társadalomra is, mert az egyre több diák által elkövetett erőszakos bűncselekmény mögött tetten érhető a közösségi média szerepe.
Bánom és bánni is fogom – mondta korábban
H. András most is pontosan, higgadtan fogalmaz, aki miatt a bíróság is egy megmagyarázhatatlan kettősséggel állt szemben. A jó magaviseletű, csendes tanulóval és a kamera által felvett „kivégzésszerű támadással”. Októberben H. András többet beszélt, most csak egy mondatot fűzött az elhangzottakhoz arról, hogy a Semmelweis egyetem pszichiátriai klinikáján őt az autizmusra nézve vizsgálták és megállapították az autizmus spektrumzavart.
A törvényszéken viszont ősszel így beszélt:
„Sajnálom mindazt a lelki és testi fájdalmat, amit okoztam a tanárnőnek és a lelki traumát, amit az érintetteknek a legnehezebb feldolgozni. Bánom és bánni is fogom, bűnhődnöm kell érte és azt kívánom mindenkinek, hogy minél kisebb nyomot hagyjon bennük idővel az a bűncselekmény.”
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
