A kekszgyár betonkockájából modern tudásközpont lesz – a győrieknek pedig ma is hiányzik a vaníliaillat

Ha Győrben keletről fújt a szél, cefreszag volt a szeszgyár miatt, ám ha nyugatról, akkor a kekszgyár vaníliaillatát éreztük – írta valaki a Régi Győr Facebook-oldalán.

Társasház, szálloda épült volna a kekszgyár helyén

A rég eltűnt gyár bejárata mellett állt az 1976-ban épült raktár, ennyi maradt az édesipar egyik fellegvárából, ahol a Győri Édes és az Albert keksz készült. A raktáron kívül csak a gyár hajdani irodaháza látszik, hamarosan lebontják, igen rossz állapotban van. A vasbetonkocka viszont lebonthatatlan, hozzá sem nyúltak 2010-ben a gyárkémény felrobbantásakor.

A 34 ezer négyzetméteres gyárterületet először egy magánbefektető vette meg, de neki is számolni kellett a „kockával”, és ehhez merész fantáziára lehetett szüksége. A 25-ször 25 méteres tömböt ugyanis nem a szépségéért szerettük, hanem mert öt szintjének egyetlen négyzetmétere 5 tonnát bír. Ám a betonfalak üvegre cserélhetők, a panoráma pedig kiváló, így a befektető exkluzív szállodát, lakóparkot álmodott ide, de a válság közbeszólt.

2011-2012-től új lendületet kapott az ingatlanpiac Győrben, főként az Audi újabb gyárának köszönhetően. Sorban álltak az építési vállalkozók a kekszgyár helyéért, amit 2015-től hirdetni kezdtek és majdnem meg is egyeztek egy veszprémi társasággal. Az végül nem tudta teljesíteni a kívánt feltéteket, jött az állam: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 2018-ban megvásárolta az egyetemi fejlesztés számára a kekszgyár területét, ma pedig a WHB Kft. és az EURO GENERÁL Zrt. dolgozik a felújításon.

Új campust épít itt az egyetem

Az ötszintes raktár oldalfalait lecserélték, modern üvegborításra váltották a betont. Az ország első tudományos és innovációs parkja épül a vaníliás karika otthonának helyén, és 2027-ig egy új campus jön létre légvonalban 500 méterre az egyetemi főépülettől. Sokféle helyiséggel, irodákkal, kiszolgáló egységekkel, laboratóriumokkal lesz teljes öt éven belül a központ, és telephelyet létesíthetnek az erős fejlesztési tevékenységgel rendelkező vállalkozások.

Az új campusnak pedig főeleme a felrobbanthatatlan „kekszgyári kocka”, elsőként ezzel készülnek el idén őszre uniós és állami támogatással, 6,7 milliárd forintból.

Az egyetem tájékoztatása szerint olyan parkot hoznak létre, ami közös otthont ad a gazdaságnak és a kutatásnak, a tervek szerint „hozzájárul a magas színvonalú képzésekhez, valamint a kutatói és a vállalkozói szféra kapcsolatának erősödéséhez” – közölték.

A világ első ilyen parkját egyébként a kaliforniai Stanford Egyetem hozta létre az ötvenes évek elején, az volt a lényege, hogy az egyetem vállalati kapcsolataira alapozott kutatásokat végezték és ebből nőttek ki később a Szilícium-völgy cégei.

A „kockába” beköltözik az egyetemi tanszékkel is rendelkező Audi, amely a felső szinten az egyetem digitális fejlesztési központjával karöltve foglal majd helyet, míg az első emeleten a Bosch telepedhet le. A többi szinten rendezkedik be az egyetem Design Campus Kompetenciaközpontja, a Művészeti Kar Design Tanszéke és designképzései – tudatta a Telexszel dr. Filep Bálint, az egyetem elnöke. Helyet kap a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének vállalkozásfejlesztési irodája és építenek egy 400 fős konferenciateret.

Az utolsó győri édesség a Negró volt, de nem Győrben indult

A kekszgyár győri termelésének írmagja sem maradt. A Kraft Food a cukorkagyártás kedvéért még abban az évben nyitott új üzemet az ipari parkban, amikor a 110 éves létesítményt lebontották. De hiába készült ott a maradék termék, a győriek számára a vaníliaillattal együtt megszűnt az édesipar, hiszen Győr-Szigetben már 1880-tól gyártottak édességet, s a kekszgyár jogelődje is 1900-tól működött.

Az utolsónak maradt negrógyártásról – amihez 2007-től Győrnek kizárólagos joga volt – pár dolog talán nem közismert:

• A cukor az olasz Pietro Negróról kapta nevét a 20-as években, mégis problémássá vált a név, és ezzel a győri kekszgyár már a 90-es években szembesülhetett, amikor emiatt nem tudta a Negrót Amerikába exportálni.
• A Negró valójában nem eredendően győri termék, de az édesipari vállatok 1963-as összevonása után a gyártás jogát egyszerre kapta meg Budapesti Édesipari Vállalattól Győr és Szerencs.
• Ennek fordítottja igaz a Balaton szeletre, ami Diósgyőrhöz került, pedig valaha nagymamáink győri kedvence volt és 1936-ban már biztosan gyártották egy feljegyzés szerint.

De miért építették ilyen böhömnek a kockát?

A 83 éves Horváth Emil a gyár kereskedelmi főosztályvezetője volt, ő mesélt erről.

„Az akkor összevont édesipari vállalat központjában, Budapesten intézték ezt, nekünk leadták a drótot, hogy lehetőség van egy készáruraktár építésére, mivel túltermelés van a betoniparban. Nekünk nagy szükségünk volt rá, arra is emlékszem, hogy hatmillió forintból építették. Addig minden üzem maga tárolta az elkészült árut, szörnyű volt a zsúfoltság, a balesetveszély – emlékszik vissza.

"Targoncákkal nem lehetett mozogni az üzemekben, ezért legalább százötven-kétszáz ember végezte az anyagmozgatást, és minden egyes ki- és bepakolásnál láncot alkottak a dolgozók, a háromkilós kartonokat pedig dobálták kézről kézre az üzem és a kint álló teherautó között. A kocka felépítése ennek vetett véget, az ehhez szükséges élő munkaerő nyolcvan százaléka felszabadult. A targonca liften vitte fel az árut és legalább öt rakodólapot egymásra lehetett tornyozni az új állványrendszernek köszönhetően” – meséli Horváth Emil, aki szerint nem volt azért igazán kihasználva az új épület.

„Bőven maradt hely. A készárut a szavatosságuk miatt sem lehetett túl sokáig tárolni, hiába volt ötméteres a belmagasság, meg az iszonyú teherbírás. Egy szem tégla nem volt a raktárban, az ablakok is vasbetonban álltak.”

A volt főosztályvezető szerint

az említett túltermelés miatt épült ilyen masszívnak a raktár, le kellett kötni a betonipar kapacitását, így született a „felrobbanthatatlan” kocka 1976-ban Benczik Lajos tervei alapján.

Mennyit kapott újításáért a vaníliás karika atyja?

Horváth Emilnek egyébként nem kevesebbet köszönhetünk, mint a vaníliás karikát, amit 1963-ban talált fel. Először egykilós kiszerelésben került a polcokra, később az 1985-ös fejlesztés a hengeres csomagolásnak is utat nyitott és akkor már napi 3-4 tonna készült. Az eredeti recept azonban 1959-es, és a vaníliás kifli hozzávalóit örökíti meg. Ez volt az alap.

"Magam is formáztam szakmunkásként a linzert, kikészült tőle az ember csuklója. Ekkor pedig fel kellett lendítenünk valami kedvelt termékkel a gyártást és az omlós linzerre nagy volt az igény. Szerencsém volt, mert a régi műszaki raktárban találtam egy sablont, ami passzolt a drótvágó géphez. Ezután a teasütemény-osztály vaníliás kiflijének ízösszetételét vettem alapul, de az anyagnormát teljesen meg kellett változtatnom az állag miatt, hogy a csipkézett formát megőrizze a gépesítéskor – idézi fel.

Már csak egy szikra kellett: az üzem mártókapacitását kihasználva nem porcukorba, hanem valódi csokoládéba került a karika alja.

„A termelési osztályvezető Telekesi József javasolta, hogy adjam be újításként a vaníliás karikát. Négyszázharminc forintot kaptam érte, ami egy szakmunkás fizetés harmada lehetett – meséli Horváth Emil.

Miért lett Pilóta a Pilóta keksz?

A Malév megkereste a ’60-as évek elején a Győri Keksz- és Ostyagyárat, mert egy viszonylag olcsó finomságot épített volna be az utascsomagba. A „Pilóta” nevet valószínűleg Telekesi József osztályvezető találta ki. A Malév végül drágállotta, és nem kérte, de a kekszgyár elkezdte belföldön forgalmazni és a csomagoláson is megmaradt a repülő. Ez az alaptörténet.

„Később tudtam meg, hogy valójában már ekkor sem volt új. Halbritter Mátyás (a gyár hajdani igazgatója 2011-ben hunyt el – a szerk.), dokumentációja az én gondozásomba került, kiderült, hogy 1943-ban már gyártottunk Győrben „Pilótakeksz” nevű terméket. Talán azért, mert a német hadseregben sok fiatal magyar szolgált pilótaként, s a név lehetett bátorítás vagy a tisztelet jele. Telekesi József akkoriban még emlékezhetett erre – mondja Horváth Emil.

Túl jól sikerült a Pilóta keksz

Az 1985-ös fejlesztés több ezt követő beruházás mellett a kekszgyár második aranykorát idézte elő, az elsőnek az 1910-es éveket tartják. Forradalmasította sok más mellett a Győri Édes gyártását és egy sor új termék készítését tette lehetővé, mint a Koktél Kréker, a ZOO-keksz vagy a Korpovit keksz. Ám a Pilóta keksznél az áttörést két újító hozta el a ’80-as években: Horváth Ernő főművezető és Töreki Sándor művezető teremtve a mai, két linzerből és kakaótöltelékből álló formát. A keksz alsó részét egészen addig kézzel kellett csinálni, sokszor nem sikerült egyformára a két lap.

Horváth Emil mesélte:

az újítóknak rendszerint 6 százalék jár a nyereségből, a Pilóta kekszre pedig 12 százalékot irányzott elő a vállalat feladatterve, csakhogy a végén túl jól sikerült a dolog, és a jutalék kiütötte volna a biztosítékot.

A termék ma is népszerű, de nem Győrben gyártják. Épp a napokban oszthattuk meg az olvasókkal a jó hírt, hogy a Mondelez Csoporthoz tartozó Győri Keksz székesfehérvári gyárában április végén indult újra az ikonikus keksz gyártása és “a tervek szerint július elejére országszerte újra kapható lesz a klasszikus Pilóta keksz.”

Így szűnt meg a győri kekszgyár

Az édesipari gyárak közül 1991-ben elsőként privatizálták a Győri Keksz és Ostyagyárat, akkor a United Biscuits, 2000-ben a Danone vette meg. Balogh József akkori polgármesterrel a Danone-vezér közölte 2001 februárjában, hogy ők piacot vettek és 2001 márciusában be is jelentették a bezárást.

Ám a francia cég nem számolt azzal, mit jelent Győrnek a hajdani “Koestlin-gyár” és mekkora lesz országszerte a tiltakozás. Idővel így is kivéreztették a gyárat, de a folyamat könnyebben átvészelhető volt a felzúdulás következtében.

A szocialista Balogh polgármester után bekapcsolódott az Orbán-kormány, több civil, köztük a „győri Mikulás” alapítvány, a kekszgyári szakszervezet és a hazai internetezők felbolydult tömege. Balogh minden nap tárgyalt, a Fidelitas tüntetett, petíciót írt alá 8500 ember. Dézsi Csaba András akkor alpolgármesterként azt mondta: a Danone becsapta az embereket, mert fejlesztést ígért. Balogh József sajtótájékoztatón vágta kukába a Danone-termékeket, a meghirdetett bojkott képe végigsöpört Európán és az interneten terjedő felhívással együtt keményen be is talált. (Balogh Józseftől tudjuk: a szemétbe dobást néhai Matkó István PR-szakember, Horn Gyula egykori tanácsadója javasolta.)

A 2003-ra tervezett bezárás helyett további működésben gondolkodott a tulajdonos, de rögtön egyharmadára csökkentve a 800 fős létszámot, 2006 májusára 50-60 ember maradt. A Negrót meghagyták, a kekszgyártást Székesfehérvárra helyezték. Újabb tüntetést jelentett be Borkai Zsolt polgármester, az interneten is többször terjedt bojkottról szóló hírlánc.

A Danone 2007-ben eladta üzletágát az amerikai Kraft Foodnak, a kekszgyár bontása 2009 novemberében kezdődött s a Kraft Food felavatta negróüzemét az ipari parkban. Szétválásával 2012-ben létrejött a Mondelez International, amely 2019-ben Törökországba helyezte a termelést.

A bezárásról 2018 szeptemberében értesítették az ipari parkban az utolsó kekszgyári dolgozókat. Összesen 35 embert.