Nem mind arany, ami Győrben fénylett: most sem tudják, ki lopta el a múzeumi érméket

Négy év után sem tudjuk, hogy ki lophatta el a győri Rómer-múzeumban őrzött 52 darab, főként ókori és középkori aranyérmét. A 2019-ben kirobbant érmebotrányban a szálak sokfelé ágaztak, és most a brit hatóságok közreműködését kéri a magyar fél – tudomásunk szerint egy kihallgatásról van szó, de részleteket nem közölnek.

Kiderült, hogy a gyűjtemény már 2011-ben is hiányos volt

Az eset 2019 novemberében kapott nyilvánosságot, és akkor az is kiderült, hogy a hatóság már fél éve nyomoz. A múzeumi szakértők egy új régészeti kiállítást készítettek elő, és miután jobban szemügyre vettek egy addig ismeretlen archív fotódokumentációt, úgy látszott, hogy az eredeti műtárgyakat másolatokra vagy silányabb variánsokra cserélték.

Ez volt az egyik döbbenet, amelyből rögtön a másikba eshettek, mert kiderült az is, hogy az érmék már 2011-ben sem voltak meg, ráadásul a teljesnek hitt gyűjteményt épp akkor mutatták be Győrben, amikor annak néhány eredeti darabját egy bécsi aukción árulták.

A 252 darab érméből 52 tűnt el, sorsuk tehát kétféleképpen alakult: vagy aranyozott másolat került a gyűjteménybe, amelynek anyagát a mágnes is elárulja, vagy pedig gyengébb veretű eredeti nemesfémre cserélték az érméket.

A Hadrianus-érme visszakerült a múzeumhoz

A múzeum akkori igazgatója különösen nagy értékű lopás miatt ismeretlen tettes ellen tett feljelentést 2019-ben. Gál Katalin, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Főügyészség szóvivője kérdésünkre hangsúlyozta: természetesen alaposan vizsgálta a hatóság, hogy ki férhetett az érmékhez, és fel is merült egy-egy illetékes neve, aki értett a numizmatikához. De csak az elvi lehetőséget látták igazolva, míg annak, hogy közük lett volna a műkincslopáshoz, nem volt alapja.

A győri múzeum római kori érmegyűjteményének egyik ékéről, Hadrianus római császár aureusáról is kiderült a nyomozás során, hogy már 2011-ben szerepelt a bécsi árverésen. Ám az, aki 2011-ben megpróbálta az érméket eladni, 2015-ben meghalt, így már nem mondhatta el, miként került külföldre az ókori érme.

De aztán a Hadrianus-érme felbukkant egy 2018-as aukción is, utóbb a megbízót is azonosítani tudták, és ezen a szálon indultak tovább a nyomozók, rábukkanva az érme nyomára – tudtuk meg Gál Katalin szóvivőtől. A 136-ban kibocsátott Hadrianus-érme így a múzeumnak különösen becses, mert az egyetlen, amit sikerült lefoglalni, és ez vissza is került a gyűjteménybe, míg a többi érmét nem látták viszont.

A kirendelt szakértő az okozott kárt 60,5 millió forintra becsülte, vagyis a legolcsóbb érme értéke 255 ezer, a legdrágábbé – egy 202-ben veretett Caracalla aureus érme – 10,9 millió forint volt.

Gál Katalin elmondta: a nyomozás útja kettévált, a lopás ügyében felfüggesztették az eljárást. Ami most is folyamatban van, az a védett kulturális javakkal visszaélés ügye, aminek a központi kérdése, hogy ki vitte külföldre az érméket, amelyek egy későbbi aukción felbukkantak, és amelyek közül egy másik ókori darab a győri múzeumé volt. A szóvivő hozzátette, hogy ilyenkor a lopási szálat sem engedik el a nyomozók, mert bár abban aktívan nem nyomoznak, ha később felmerül a gyanú, új bizonyíték kerül a látókörbe, tovább keresik a tolvajokat, és akár újra is egyesíthetik a két ügyet.

A főügyészség a történet mostani alakulásába azonban ennél mélyebben jelenleg nem enged betekinteni, mondván, hogy az már hátráltathatná a folyamatban lévő nyomozást.

A védett kulturális javakkal visszaélésnek – vagyis a műkincs kivitelének – egy gyanúsítottja van, az ő védekezését vizsgálják a nyomozók. Jelenleg éppen a brit hatóság válaszára várnak, mivel információnk szerint a magyar gyanúsított azt állítja, hogy ő is úgy vette külföldön az érméket.

Mint arról korábban már írtunk: nem könnyíti meg a nyomozást, hogy régi eseményekhez vezetnek a szálak, mire a feljelentésre sor került, a 2011-es aukció anyagát például már leselejtezték. Minden újabb külföldi szálnak azonban csak egy újabb európai bűnügyi jogsegély keretében lehet utánamenni, ilyenkor pedig a külföldi hatóság is megszabott határidőn belül dolgozik.

Közben a nyomozásnak is van határideje, ami egy általunk megkérdezett jogász szerint a gyanúsítástól számított két év, ami fél évvel meghosszabbítható. Viszont ebben az esetben többször is felfüggesztették az eljárást az európai jogsegélykérelmek miatt, és ezek nem számítanak bele az időkeretbe. Ha a végső határidő lejár, akkor már dönteni kell, hogy vádat emelnek-e, vagy megszüntetik az eljárást a kivitt érmék ügyében.

Mit lépett ezután a múzeum?

A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum mostani igazgatója, Székely Zoltán 2020 óta vezeti az intézményt, elődje hivatalosan maga mondott fel, és a vezetőváltásnak minden jel szerint nem volt köze az érmeügyhöz.

A jelenlegi vezető korábban a Telex kérdésére reagálva már beszélt arról, nincs tudomása róla, hogy a botrány kirobbanásakor, még a feljelentés előtt belső vizsgálatot folytattak volna. Jegyzőkönyv egészen biztosan nem készült ilyenről, legfeljebb rögzítették a kollégák által észlelt hiányosságokat. Ezt követően ő maga pedig már azért nem indított vizsgálatot, mert nem lett volna értelme, amikor párhuzamosan folyt a nyomozás is – mondta.

Hozzátette, neki sem derült ki, hogy mikor és hogyan tűntek el az érmék, így az is kérdés maradna, hogy ki ellen indíthatna egyáltalán vizsgálatot, miközben nem is tudna már tájékoztatást kérni, mert számos akkori dolgozó, köztük az illetékes volt vezetők, nem dolgoznak már a múzeumban.

„Amikor kineveztek a múzeum igazgatójának, az egyik első dolgom volt tájékozódni erről az ügyről és többek között a nemesfém műtárgyak őrzéséhez szükséges fegyelemről. Addigra már meghozták azokat az intézkedéseket, amiket azóta is szigorúan be kell tartani” – fejtette ki az érmebotrány utóéletéről.

Bárhogy történt is a lopás, ma az elkövető ezt a bűncselekményt így nem vihetné véghez.

„A széfben őrzött nemesfém érméket csak közvetlenül igazgatói utasításra lehet megtekinteni és kivenni, a széfekhez több kulcs tartozik, és csak azok együttes használatával nyithatók a páncélszekrények. Ezeket a kulcsokat különböző helyeken tárolják, és az adott kulcs is zárható helyen rejtőzik. Vagyis a rendszer többlépcsős, és egyetlen személy semmiképpen sem férhet hozzá a gyűjteményhez. Alapszabály, hogy minden raktári műkincs esetében naplóban kell rögzíteni az adott kulcs elvételét, de a kulcsrend betartatása nem lehetett kellőképpen következetes” – számolt be a fokozott biztonsági intézkedésekről és tapasztalatairól.

Egyáltalán mikori az a fotó?

Az igazgató személyes véleménye az, hogy szükséges lett volna indítani legalább egy belső vizsgálatot rögtön azután, amikor kiderült az érmék eltűnése. Ugyanakkor szerinte sok még itt a kérdőjel: arra például az érméket átvizsgáló külső szakértő is felhívta a figyelmet, hogy érdekes módon nem a legértékesebb múzeumi érméket érinti az ügy.

Az is kérdéses – teszi hozzá –, hogy egyáltalán mikor történtek a cserék. Tudjuk, hogy ezeket az érméket 2011 előtt soha nem mutatták be. A kiállítás előkészítésekor készült fotósorozaton a szakértői vélemény szerint még az eredeti érmék szerepeltek és nem a másolatok, bár nyilván ezt sem lehet könnyű egy fotóról eldönteni.

Ugyanakkor azon érmék esetében, amelyeket nem lemásolhattak, hanem gyengébb veretűre cseréltek, már ezen a 2011-es fotón is a lecserélt darabokat látjuk. A csere gyanúja tehát úgy merült fel, hogy az érmék képét összevetették a múzeumi adattárból előkerült, sokkal régebbi fotóval, amely még az értékesebb darabokat ábrázolta. Csakhogy azt már nem sejtjük, hogy a régi fotó mikor készülhetett, nem kizárt az igazgató szerint az sem, hogy még a hatvanas években, leltárba vétel előtt. Ez esetben viszont kérdésessé válik, hogy az elmúlt évtizedekben megvoltak-e egyáltalán a régi érmék.